Íme egérke, a szerző pincei porszívója, aki rengeteg szenvedés és küzdelem után, a tegnapi napon végképp feladta a por elleni végeláthatatlan küzdelmet. Tudom, hogy nem normális dolog egy tárgynak személyiséget tulajdonítani, de annyira szerettem ezt a kis vackot (talán mert mindig rendben tette a dolgát), hogy ő nálam egy amolyan családtag volt.
   Ezt úgy kell érteni, hogy míg a többi szerszámomhoz nem szoktam szólni, addig Mousy mindig kapott tőlem néhány jó szót. (vagy ha épp olyan napom volt, akkor rosszat) Az volt a minimum, hogy mikor elővettem (mindig itt volt valahol a kezem ügyében, a hálózathoz csatlakoztatva, tettre készen, ettől a helyszíntől egy kicsit jobbra), olyankor odaszóltam neki, hogy: Na komám, tessék szépen felszippantani a szemetet. Most meg vége, ennyi volt, nincs többé se zúgás, se szipákolás.

   Mielőtt nekiesnék és szétbontanám, gondoltam elmondom, hogy honnan van. Mint ahogy az a szerző tárgyainál megszokott, ennek is igen kalandos életútja volt. Nyitásképp valószínűleg az egyik házbéli lakónál teljesített szolgálatot, aki ki tudja miért kidobta. Ült szegénykém bánatosan a ház előtt a fűben, ahonnan is - már úgy értem, hogy még a fémgyűjtők megérkezése előtt - Laci szomszéd mentette meg. Mivel Laci nem tudott vele mit kezdeni (egérke ugyanis minden második bekapcsolásra lecsapta a lépcsőházi kismegszakítót), idővel rám testálta, hátha nekem legalább kell belőle valami.
   Mikor megkaptam, részemről úgy gondoltam rá, mint egy újabb szétszedtem cikk szenvedő alanyára. Az újabb elpusztítás közeli határhelyzetből úgy sikerült magát kiverekednie, hogy az üvöltésébe rejtve megsúgta, miszerint semmiféle elektromos hibája sincs, épp csak többet eszik, mint amennyi a konnektorból maximálisan felvehető.
   Miután a lépcsőházi áram kismegszakítóját nagyobbra cseréltem (amire amúgy is szükség volt, mert sem a körfűrészt, sem a hegesztőtrafót nem bírta el), onnantól kezdve egérke porszívó újra vidáman működött tovább. Az mondjuk igaz, hogy a fülét már rég elvesztette (ez a része amúgy hozzám már eleve meg sem érkezett), valamint törött az egyik kereke, és már rég nem papír, hanem vászon porzsákos, és még a csövét is meg kellett ragasztanom (kétszer), de ezektől az orvosolható (vagy elviselhető) apróságoktól eltekintve, soha semmi gondot sem okozott. Azt mondjuk nem állítanám róla, hogy csendesen tette a dolgát, mert ugye üvölteni éppen úgy üvöltött, mint ahogy bármelyik másik azonos elvű porszívó, de soha egyetlen zokszava sem volt ellene, hogy nem háztartási port, hanem a betonozásból kimálló kavicsokat, favágásból eredő maradványokat, vagy épp fúráskor keletkezett fémforgácsokat szippantottam fel vele. Na jó, a csöve néhány alkalommal azért eldugult, mikor nem figyeltem oda, hogy ne egyen meg az általa lenyelhetőnél nagyobb munkadarabokat, de az ugye nem annyira az ő, mint inkább az én számlámra volt írható.

   Azt kell mondjam, hogy első ránézésre nem nagyon találtam rajta fogást. Már úgy értem azért, merthogy nincsenek rajta látványos, mondhatni kitekerésre ingerlő csavarok. Márpedig mindenképp szét kell szednem, különben sosem tudom meg, hogy mi baja van. Már úgy értem, hogy ekkor még úgy volt, hogy még mindig van némi esélye a túlélésre.
   Hogy hogyan állt meg a kicsinek épp nem nevezhető kilowattos szíve? Némi zaj és füst társaságában. Szegénykém a szokatlanul megnövekedett hangjával már hetekkel ezelőtt jelezte a hamarost bekövetkező halálát. Zúgásába - a szokásos motor és turbinazajon felül - visító felharmónikusok keveredtek. Mikor legutóbb bekapcsoltam, akkor már nem is tudott benne felpörögni a motor, cserébe füst tört elő a réseiből.

   Mivel a finom erőszaknak nem engedett, idővel bedurvultam, s ha óvatosan is, de letéptem róla a tetejét, ekkor ugyanis még úgy voltam vele, hogy ha tudom, akkor megjavítom és összerakom.
   Ez részemről nem holmi elbizakodottság volt, merthogy a motor hattyúdalakor hallatott hangja egyértelműen arra utalt, hogy súrlódik benne valami. Amennyiben a hangot egy ki tudja honnan a motorba, vagy akár a turbinába keveredett fadarab, letörött műanyag pöcök, elemeire hullott csapágy adja, akkor a hiba orvosolható. Mint az kisvártatva kiderült, ennél sajnos sokkalta nagyobb lett a baj.

   A teljesítményt szabályzó gombot egy ideje már nem lehetett mozgatni, mely hibajelenségen - a belehullott por mennyiségét elnézve - nem nagyon van mit csodálkozni.

   Mivel ekkor még nagyban azt hittem, hogy van esélyem a feltámasztására, ezért megpróbáltam az alkatrészeit olyan sorrendbe rendezni, hogy visszaszereléskor ne kelljen találgatnom, hogy melyik jön előbb.

   Hogy nemcsak a porzsákja, de minden más egyéb része is poros, az valószínűleg annak köszönhető, hogy az eredetileg vele kapott papír porzsák ki volt szakadva, ami engem még véletlenül sem akadályozott meg a porszívó használatában.

   Ez annyira egyszerű, hogy a motortól eltekintve nem is eshet benne szét olyan alkatrész, amit ne lehetne akár házilagos eszközökkel is rendbe hozni, vagy akár kihagyni. Gondolok itt elsősorban a kábelt feltekercselő szerkezetre.

   Mikor a motort imígyen kettévettem, mindjárt megörültem annak a ténynek, hogy egyrészt továbbra sem látszik benne semmi fekete, másrészt a jobb oldali részben bár forgatható, azonban szorul a forgórész. Vagyis ekkor még nagyon úgy nézett ki, hogy valami bejutott, vagy egyszerűen csak elszabadult a turbinában.

   Mármint idáig, ami egyben a porszívó végét is jelentette, amit ugyanis ezen a képen látunk, az eredetileg nem két alkatrész, hanem csak egy. Konkrétan arról van szó, hogy a motor vázából préseléssel ötletesen kiképzett csapágyház egyszerűen levált a homloklemezről. Ezt a hibát sajnos csak a visszahegesztése által lehetne meggyógyítani, ami azért nem járható út, mert egyrészt nincs hegesztőtrafóm, másrészt nem is tudok hegeszteni, harmadsorban pedig a motor ezen részlete még véletlenül sem szétszedhető módon lett összeállítva.

   Ez sajnos menthetetlen, úgyhogy ennek a gépnek ezennel annyi. Mivel belül poros volt, ami ugye kiszóródott belőle, ezért azt kell mondjam, hogy már most nagyon hiányzik.
   Itt aztán mindjárt el is gondolkodtam rajta, hogy mégis honnan a csudából szerezzek egy másik porszívót. Már úgy értem, hogy mi lenne, ha az igénytelen feladatra nem vennék a boltban egy újat.
   Mindössze néhány éve volt, hogy anyósom becserélte (tán egy ezresbe ha beszámíthatták) a régi magyar szögletes csőforma porszívót egy újra. Mivel nekünk is olyan van a lakásban (amivel amúgy Mousy előtt itt a pincében is porszívóztam), bátran állíthatom, hogy az a gép már-már elpusztíthatatlan. Már csak azért is, mert annak még nem műanyagból, hanem fémből van a háza. Aztán ott volt még az a talán ha két évvel ezelőtt történt eset is, mikor épp a szomszéd házból dobott ki valaki egy porszívót, ráadásul a teljes felszerelésével együtt téve ki a kukák mellé. Lomtalanításkor is rengeteg porszívót láttam, de mivel akkor épp nem volt rájuk igényem, egyszerűen csak átnéztem rajtuk. Most meg ugye milyen jól jönne, ha lenne egy tartalék példány mondjuk a másik pincében. Amennyiben idővel nem veszek újat, akkor még mindig megtehetem mondjuk azt, hogy elcserélem egy számomra értéktelen kincsemet egy valaki más számára értéktelen porszívóra.

   Vagy egyszerűen csak nem hagyom gazda nélkül ácsorogni az út szélén, mikor összetalálkozunk. Ez amúgy éppen így történt. Mármint úgy, hogy mikor ezt a kis sárgaságot megláttam, akkor egyből odamentem hozzá (de hiába szóltam néhány bátorító szót, R2D2 sárga rokona nem csipogott vissza), majd azzal az erővel ott is hagytam. No nem mintha nem érdekelt volna, hanem csak nem akartam elhinni, hogy ezt a viszonylag komolyabb takarítógépet (plusz a nagytakarításhoz szükséges további kellékeket) csak úgy egyszerűen otthagyta valaki az út szélén. Ez az eset szerintem úgy történhetett, hogy ezek a valamik egyszerűen csak ottfelejtődtek a furgon mögött, mert a gazdájuk - a berakodás helyett - valami egészen mással volt elfoglalva.

   Ha már szóba került a takarítás, akkor itt kívánom megemlíteni, hogy egyszerűen képtelen voltam megállni, hogy néhai Mousy alkatrészeit - valamiféle a gép iránt érzett kegyeletből - el ne mosogassam. Hogy már előtte sem volt tiszta a víz? Ez mondjuk igaz, hiszen ebből a vödörből szoktam lemosni az egész lépcsőházat.

   Ez a képet még valamikor évekkel ezelőtt tettem el, mert egy lomtalanításkor láttam egy ilyen porszívót (amúgy gyermekkoromban nekünk is ilyen volt), s akkor épp úgy gondoltam, hogy ha legközelebb találkozunk, akkor el fogom hozni, mint egy újabb nagyszerű szétszedtem boncalanyt. Most már persze nem boncolnám fel. Már úgy értem, hogy ha minden igaz, akkor a telken a verandán az asztal alatt még mindig ott van ez a gép, miközben részemről semmiféle erőfeszítést sem tettem a megszerzésére.

   Kedvenc egérkém bedöglésének egyetlen pozitív hozadéka, ez a belőle kiszerelt teljesítmény szabályzó modul. Ha minden igaz, akkor ez idővel bele lesz építve egy fényerőszabályzó házába, az eredeti szovjet elektronika helyett. Na még arra leszek kíváncsi, hogy ezzel a projecttel is mikorra leszek kész...