Kézi gőztisztító flexibilis csöve
(meg kellett kérdeznem, hogy mi ez)

   A sárga fejhallgató nem jöhet fel velem a lakásba, mert az jelenleg még olyan penészes, hogy megfogni is félek, nemhogy letenni a lakásban bárhova. Épp ezért lett odakészítve a rovarirtós flakon, melybe a nagyszerűen porlasztása okán, illetve gombairtás céljából, 20%-os ecetet öntöttem.
  
A fejhallgatóval ellentétben (mivel az teljesen tiszta, merthogy nem volt rajta mit lebontania a gombának), a gőztisztítóhoz való flexibilis cső feljön velem a lakásba, ahol is úgy, de úgy szétszedem... Mi az, hogy miért? Nos azért, mert egyrészt nincs hozzá gőztisztítóm, másrészt mivel eddig nem tudtam róla, hogy ilyen is van, így még csak igényem sincs rá. Útban viszont útban lévőnek találtatott a pincei rendrakás című project keretében.

 

 

   Az mondjuk igaz, hogy a kupi szintje a lakásban is magasra hágott, azonban a rendetlenségi versenyben egyértelműen a pince vezet. A szatyorban amúgy egy magnós rádió rejtőzködik, míg az esernyőtartóról lógva egy BEAG fülesnek ez sokkal kevésbé sikerült. Az mondjuk igaz, hogy a hosszú évek óta történő itt állomásoztatottsága okán nekem már fel sem tűnik, de attól még tudom, hogy itt van. Épp mint ahogy azt is tudom (hiszen épp az előbb fújtam le a sárgával együtt ecettel), hogy akad a pincében egy Grundig fülesem is.
  
Bár a háttérben már a ki tudja hányadik projectet futtatom, pontosabban szólva nyitom meg a többivel párhuzamosan, de attól még lazán rájuk indítottam egy olyat is, melynek célja, hogy az év végéig (ami jelen pillanatban már csak három hónap) az összes idei beszerzésű kincsemet bemutassam. Ezen project sikere mondjuk meglehetősen valószínűtlen, de azért nem látszom teljesen esélytelennek.

 

 

Mikor ezt a valamit megláttam, az szerelem volt első pillantásra!

 

 

Mert ugye ebből a végéből lehetne mondjuk egy nagyfeszültségű mérőcsúcs.

 

 

Vagy ha úgy jövök ki belőle jobban, akkor spriccelhetne valamit.

 

 

   A gumitücskös dobozaimból egy (valójában persze két) ennyire vastag törésgátló még hiányzott. Na jó... Míg csak ezt meg nem szereztem, addig nem tudtam róla, de most már, hogy van, visszamenőlegesen megéreztem az hiányát.

 

 

Hüvelykujjnyi vastagságú flexibilis fekete cső felhasználására
most ugyan még nincs tervem, de ami késik, az nem múlik!

 

 

Ez itt a cső másik, vagyis a bemeneti vége.

 

 

Hogy bedugható-e ide a másik vég, azt azért nem tudom eldönteni,
mert a cső olyan rövid, hogy a végei nem érnek össze.

 

 

A fekete gombocskát nem sikerült a helyéről kipiszkálnom.

 

 

Cserébe kitekertem az összes felfedezett csavart.

 

 

Ha ketté ugyan még nem is jött, de egy kissé széthúzni azért már sikerült.

 

 

Hogy mire jó egy ilyen tömítő karika? Mondjuk magnóba
pótlásnak, mert sok idleren (közlőgörgő) ilyen van.

 

 

Elérkezett a nagy pillanat.

 

 

   Végre összeért ami eddig összeérinthetetlen volt. Mint az egyértelműen kiderült, a hajlékony cső egyik vége kompatibilis a másikkal. Ezen összeállításnak persze semmi értelme, hacsaknem valami dísznek, vagy távtartónak akarom használni.

 

 

A két véget összedugnom mondjuk csak azután sikerült,
hogy a hegyesebbik végről levettem a tömítőkarikát.

 

 

Ezt a valamit a bordás végből kipiszkálva, két újabb tömítés került elő.

 

 

A bal oldali mondjuk nagyon nyomorultul néz ki.

 

 

Ezt a bilincset úgy lehet kinyitni, hogy egyszerűen csak összenyomom.

 

 

Miután lehúzhatóvá válik a fekete részről az
eddig nagyon is ragaszkodó átlátszó cső.

 

 

   Az átlátszó cső a fáspincében található motoralkatrészes dobozba kerül (csak mert ott tartom a hajlékony csöveket), míg a fekete cső a csöves dobozba, mert már olyanom is van. A többi dolgot meg majdcsak elrakom valahova, gondolta botorul a szerző...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.