Asztalfiók nagytakarítás
(de inkább csak kiszemetelés)

Félretoltam a széket, mert útban lesz azon tervem kivitelezéséhez, mely szerint
beülök a szoba közepére az asztalom középső fiókjával, aztán kiszemetelem.

Mert ugye itt aztán már tényleg akkora a rend, hogy nincs más dolgom.

Oda készítettem magam mellé a porszívót.
A fiók tartalmát elnézve, lesz neki mit enni.

A barnábbik lemezre polírpapír van ragasztva, az AKAI magnó fejét csiszoltam rajta.
A világosabb lemezen (ami amúgy laminált padló) forrasztani szoktam.
Míg nem ezen forrasztottam, egyre romlott az asztal lapjának
állaga. Most már persze mindegy, hogy min forrasztok...

Kezdem a könnyebbik végével, vagyis a bal hátsóval.
Mert ugye olyan mélyre azért ritkán szóródik be szemét.

Hogy ezeket a nedvszívó zacsikat miért gyűjtöm, az mondjuk rejtély.

Ez egy tartalék fül az íróasztalomhoz.

Míg a fiókokon tényleg ilyen fülek, addig az asztal alatt komoly rendetlenség van.

Az asztalfiók elválasztói redőnylécből vannak, gondolom ez került a kezembe.
A redőnylécen van egy fém címke, gondolom a gyártó adataival.
Sajnos ebből a szögből és a festék miatt olvashatatlan.
Majd talán a következő nagytakarításkor...

Kötszer, leukoplaszt, és a kettő modernkori kombinációja. Kell ez egy ilyen fiókba!
Az ember hol megégeti a kezét, máskor meg levág egy darabot az ujjából.

Utálom az iratkapcsot!
Biztos azért van hátra dugva a fiókba.

Az ember egy idegen fiókban mindenféle különös dolgokat talál.
De hogy a saját fiókomban? Mégis minek nekem ez a fadarabgyűjtemény?
Persze nem volt komoly a kérdés, bár tényleg nem tudom. Kidobni nem fogom őket!

A gyanta a forrasztáshoz kell, a szivacs pedig a Weller páka tartójába.
Hurrá! 52 évre elegendő pákatartóba való szivacsom van!

Ezek mindkét oldalukon ragadós lapocskák. Talán még soha
semmire sem használtam őket, de azért jó, hogy itt vannak.

Ez már a fiók csiszolós rekesze. A bal oldali fadarabon valóban csiszolni szoktam,
a jobb oldalin viszont fúrni. De ez azt hiszem teljesen nyilvánvaló...

Fúrókészlet, alatta kifogyott filctoll. A tollak csövéből időnként szerszámot készítek.
Középen a fényes egy bőrlyukasztó készlet darabja, de ebből is szerszám lett.
A végén láthatóan pöckök lógnak ki. Ilyenre reszeltem egy feladathoz.
A mini satuban nincs okosság, éppen csak megfogja az anyagot.

Legalább azokat a csiszolópapírokat kidobhatnám, amik láthatólag elvannak
használódva. Persze nem teszem, hiszen hová is lenne akkor a világ?

Ócska kés, ami inkább spaklinak volt használva. Újabb kifogyott filctoll.
A réz kupak a WC kifestésekor kellett volna, de végül nem kellett.
Ami talán érdekes, az a jobb alsó szerszám. Trafóvasból ollóval.
Ezen lemezdarabbal simán kinyitottam az összes NDK autót!
Ez volt a céges Barkashoz rendszeresített tartalékkulcsom.

Itt azért már akadt szemét rendesen.

Na most úgy, hogy már nem voltak benne az "értékes"
dolgok, na úgy már könnyű volt kiporszívózni.

Ez a középső fiók legneuralgikusabb pontja.
Ide van beszórva a legtöbb szemét, és a legtöbb szerszám.
Már többször gondoltam rá, hogy ki kellene innen tenni a szerszámokat.

Most például kitettem őket. Úgy volt, hogy vettem egy óráscsavarhúzó készletet,
majd megláttam egyet amiben csillagcsavarhúzók voltak. Egy újabban csőkulcsok.
Aztán villáskulcsok meg imbusz kulcsok. Meg mindenféle más egyéb szurka piszka.
Tettem hozzá ezt azt ízlés (hát van nekem olyan) szerint. Az eredmény nem maradt el!

Azt mondhatnánk, hogy itt tulajdonképpen nem is volt olyan sok szemét.

Csakhogy volt, mert ezek is mind onnan jöttek ki!
Ezeket kiszórtam kézzel a szerszámválogatás közben.
Ilyen vastag szemétrétegben simán elbújik egy csavarhúzó!

Panelszéle nyáklap.
Ez arra jó, hogy mondjuk trafóra felcsavarozva forrlécnek lehet használni.

Persze nem csak lom van, hiszen akad itt gyöngy is.

Na így azért már sokkalta rendezettebb. Na jó, akkor nem, de legalább
nincs ott az a sok szemét, amit majd alkalomadtán visszapótlok.

Ez itt már a fiók jobb széle.

Ezt a lemezt pár éve készítettem a monitoromhoz, és nem is oly rég szedtem le róla.

Ez a panel a hangfrekvenciás millivolt mérő műszerem béta változata.
Csak annyi volt vele a baj, hogy alámart a vasklorid a filctollas rajzolásnak.
De sebaj! Ezt a panelt fúrósablonnak használva ripsz-ropsz (újabb fél nap)
elkészítettem a műszer második, immáron használható panelját.
Aztán beraktam egy dobozba, és ott ült benne 10 évig!
Végül bedobozoltam, bár nem sok értelme volt,
mert jó ha egyszer kétszer bekapcsoltam.

Ezek itt próbapanelek.

Ezek szintén.

Ismét egy trafó szélére való panel.
Ezeket lemezollóval szoktam levágni a bontott kártyák széléről.

Ez a panel annyira ismerős! Az addig rendben, hogy azért,
mert én magam csináltam. No de mi lehetett ez?

Ezen mondjuk legalább látszik, hogy egy billentyűzetmátrix.

Ez meg gondolom egy gyári próbapanel.

Húzok egy csíkot, ez az egyik tápfesz, majd egy másikat, az meg a másik tápfesz.
A kettő közé az áramkörnek megfelelően pacákat rakok. Készen is van a panel.
Tudom, hogy nem szép, de ezzel a módszerrel igen gyorsan tervezek nyákot.
Persze csak egyszerű áramkörökhöz jó, de bonyolultat nem is szoktam.

Ha a fentinél is egyszerűbb panelra van szükségem, akkor csak megfordítom
az előbbi képen látott lapocskát, és már ott is van előttem.

Ez meg jól láthatóan egy orgona billentyűzete volt.

A bal oldali fényes doboz a régi mikrofonerősítőm, ami helyett készítettem szebbet.
A jobb oldali panel a nyáklap előtti időkből való forrszemes technikát képviseli.

De nemcsak szögletes paneljeim vannak, hanem kerekdedek is.
És aki azt hiszi, hogy ez volt a paneles fiókom, az téved!
Van egy dobozom nyáklapok sorkapcsok felirattal.

Vajon honnan van, és mit keres itt ez a zöld gyertya?

Nem a gyufa a lényeg, hanem a dobozon a felirat. Gondolom SSTV-t
akartam barkácsolni, ezért írtam fel hol adnak az amatőrök.

A csatlakozó a drótdarabbal egy RLL terminálból származik. A félkör alakú
panelt biztosan én készítettem, de a célja mára már rég ismeretlen.

Forrasztási kellékek. Amíg nem volt számítógép, egyszerűen elképzelhetetlen
volt számomra, hogy ezeket valaha is eltegyem az asztalról.

Ugye mennyivel nagyobb így a rend?

Azért az apróbb nyákdarabokat is visszaszórom.

Ez itt már a jobb hátsó rekesz.

Ezek a szivacsok nekem olyan ismerősek, de nem! Hurrá!
Már 104 évre elegendő pákaszivacs tartalékkal rendelkezem!

Szegletesre szabott áttetsző fekete szitaszövet.

Milton kapocs.
A doboz címkéjét elnézve, ez sem egy mai darab!

Az van odaírva, hogy az ára 3,65 forint. Vagyis 3 forint 65 fillér. Ma a legkisebb
pénzünk az 5 forintos érme. Hogy elszállt az idő... Meg a fillér! Meg az árak...
A doboz másik oldalára nyomták a dátumot. 1958-as keltezésű a dobozka.
Azt az íróasztalt amiből ezt a fiókot kimentettem, 1970-ben vettük.
Valószínűleg a doboz Milton kapocs már akkor ott figyelt
a középső fiókban, s azóta nem dobta ki senki.
Most sem dobtam ki, nem kér kenyeret.

Ez egy zacskó telefonzsinór végére való plug.
Ezeket mit össze kerestem a múltkor...

Az előbb szögletesre szabott szitaszövetet láttunk,
de természetesen van belőle kerek is.

És ha fehér üvegszálas szögletes kell, hát az is akad.
Ez amúgy egy nyomtatott áramköri lap, amiből kiégett a műgyanta.
A panel valaha egy kulcsos főnök-titkári telefonkészülék csengető tápegysége volt.
Leszereltük valahonnan. Kérdeztem hová kerülnek a leszedett készülékek.
Azt a választ kaptam, elviszik őket felújítani. Nem nyúltam hozzá.
Aztán pár hét múlva szóltak, hogy segítsünk már rakodni.
Elmentünk a teherautóval a MÉH telepig, és ott
lapáttal leszórtuk a sok kincset a földre.
Ettől fogva mindenféle dolgokat
igen hiányos állapotban
kapott vissza a
raktár.

Mini irodai felszerelések. Tűzőgépem még csak van, de a rajzszög minek?

Gyanta, skálahúr, skálahúr gyári kiszerelésben.

Míg a barna üvegcsékben kábelszámozók, a befőttesben ferritgyöngyök vannak.
A kerek tégelyben nem paszta van, hanem por, ami azonnal kiszóródott.
De sebaj, hiszen itt van mellettem öreg jó barátom, a porszívó.
Aztán még kezet is kellett mosnom, meg a fényképezőt
is le kellett törölni, de a takarítás már csak ilyen.

Visszaültem a szemétkupac közepébe, majd megnéztem mi van a nyolcszögletű
dobozban. Gondoltam hátha valami kincs, de csak egy újabb adag gyanta.

Még ez a középső hátsó rész van hátra. Itt is van mindenféle.
Például kötegelő, amit gyorsan kiszemezgetek innen.

Vettem a múltkor a piacon ezt az IKEA fiókost, és még nem laktam be.
Pont jó lesz a hosszúkás fiók a kötegelőknek.

Ezek a patronok mondjuk nem szódás szifonhoz valók, hanem légpisztolyhoz. Hozott
javítani egy Magnum pisztolyt az egyik barátom. Persze nem igazit, csak patronost.
Ugyan életemben akkor láttam olyat először, de ez már annyi más izével megesett.
Szóval még egy olyen gagyi szart mint az a pisztoly! Az volt a csoda, hogy
a kapott formában valaha rendesen működött. Aztán elgyengült.
Annyira sprőd volt az egész, hogy jó fél órát maróztam!
Miután kiszedtem az összes öntéshibát, amibe
 minden mozgó alkatrész beakadhatott,
meglepően jókat lőttem vele!
Úgy értem, hogy még
most is van sörét
az asztalban.

Van bronzszínű belsőm bowdenhez, és persze sárgaréz színű is akad.

Ez egy Krone modulhoz való földelő sáv. No de minek van ez a fiókban?
Még a melóban sem láttam ilyet, pedig amúgy oda való.

A bal oldali lemez egy villanyórából van, a jobb oldali pedig egy Calypso magnóból.

Ez egy kincs!
Magam készítette fúrósablon sokállású körkapcsolóhoz.

Ennek a lemeznek meg az egyik fele fekete, a másik meg fényes.
Mindezek okán természetesen nem volt szívem kidobni.

Ez egy szovjet szúrófűrész alkatrésze, csak már törött.
Viszont olyan üvegszerűen kemény, csigafúró meg sem karcolja!
Ezért én épp erre szoktam használni, vagyis panelt marok mellette csigafúróval.

Minifor páka feje. Majd keresek hozzá egy pákát.

Nekem úgy dereng, hogy azt a csavarmenetes valamit egy gramofon motor
tengelyéről szereltem le. A bowden meg egyszerűen csak bowden.

Egy különös fejű csavarhoz a Minifor páka fejéből készítettem szerszámot.
Valószínűleg soha többé nem kerül a szemem elé ilyen csavar.

Itt viszonylag kevés volt a szemét.

Ez is készült valamihez.

Egy picinyke körte lett ráforrasztva a drótvégre. Gondolom valahová
nagyon mélyre világítottam be vele. De hogy mikor s mivégre...

Most épp a fiókból kimarad dolgokhoz feliratozok két IKEA fiókot.

Ez kint maradt a szoba közepén, de legalább tudom róla, hogy hová való.
Vagyis ahogy szoktam, mindent rutinosan beteszek a középső fiókba.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.