Ez a project még véletlenül sem úgy indult, hogy nekiálltam összegyűjteni a hozzávalókat, hanem úgy, hogy a flex kapcsológombjának cseréje közben, csak úgy mellékesen, akarom mondani az állórészek csereszabatosságát ellenőrizendő, apró darabjaira szedődött a sárga színű fúrógép. Mivel ez a masina olyan szinten Tesco gazdaságos szerszám, hogy ezért aztán már tényleg nem volt kár, így már eleve össze se raktam.

   Egy kicsivel később ugyan már valamivel rendezettebb képet mutatott a helyzet, hiszen a fúrógép még ha üres házát is, de azért már összetoltam, azonban a motor forgórésze és a tokmány még mindig a hátam mögött hevert.

   Na ekkor, vagyis ezt a szánalmas állagú tokmányt törölgetve ébredtem rá, hogy óvatlanságomban már megint megnyitottam egy újabb farigcsálós projectet, ami amúgy olyan régi keltezésű, hogy az igénye még valamikor gyermekkoromból való.
   Szóval az úgy volt, hogy bár akkoriban ez még egyáltalán nem volt szokásos, nekünk már a 70-es évek elején is volt itthon fúrógépünk, ami kezdetben egy biztonsági trafóról járatott 42 voltos durva masina volt, később pedig egy nagyon gyorsan forgó szürke színű NDK gép.
   Na most egy fúrógépet bizonyos szintűnél alacsonyabb feladatokra mondhatni kényelmetlen használni. Hiába volt itthon amerikáner, apróbb dolgokhoz még az is túl nagynak bizonyult, mire fel megálmodtam egy olyan szerkezetet, ami az egyik végén egy tokmányt, míg a másikon egy puszta nyelet tartalmazott. Na ez az a különös szerszám, amit ma, vagyis mintegy 50 év elmúltával el fogok készíteni.
   Ez persze nem pontosan így lesz, hiszen mikor ezt a projectet megnyitottam, akkor még nem készült el az esztergára a második késtámasz, így még ha akartam volna, akkor sem tudtam volna egyetlen nap alatt befejezni.

   Ez a Tesco gazdaságos fúrógép konkrétan annyira szánalmas, hogy igazándiból nem is úgy volt a történet, mint ahogy az a bibliában szerepel. Már úgy értem, hogy nem Éva csent almát a tiltott fáról az undok kígyó sziszegésének hatására, hanem az a barom Ádám vett nevesincs szerszámot a Tescoban, mire fel az Úr mérhetetlen (megjegyzem abszolút jogos) haragjában kiűzte az első emberpárt a paradicsomból.
   Komolyan mondom, hogy ha járnék templomba, s ott meggyónnám a fúrógép megvásárlásának bűnét, tuti nem kapnék rá feloldozást! Erre szerintem még maga a pápa sincs feljogosítva!
   Mert ugye ezen a képen is mit látunk? Egyrészt azt, hogy a fúrógép talán egyetlen masszívra megkonstruált részlete, a tengelyről már-már lehúzhatatlannak bizonyuló zéger gyűrű, addig a különös forma fogaskerék az ütve fúrás funkcióért felel. Ez a felhasználási lehetőség (mármint az ütve fúrás) természetesen csak némi zajt produkál, gyorsabb előrehaladást a falban viszont már nem.

   A tengely a tokmány felőli végén nem golyóscsapágyas megtámasztású volt, hanem sima perselyes. (lásd jobbra lent azt a csődarabot) Ráadásul nemcsak úgy egyszerűen perselyes, hanem vas fut a vason megoldású. Ezt a részletet, még ha akarnám sem tudnám kiigazítani, a tengely mérete ugyanis nem szabványos, ezért nem húzhatók fel rá a bolti csapágyak. Mondjuk hengergörgős valószínűleg igen, az azonban a jelen projekt kapcsán mondhatni lényegtelen.

   Mivel ez a részlet épnek tűnik, bár újrahasznosíthatónak nem, akarom mondani azért, mert megtakaríthatatlanul zsíros (épp mint az előbbi képen látható apró fogaskerék), hozok neki holnapra egy szép hosszú zacskót. A csapágyat persze le fogom csenni a végéről, mert az ugye még kellhet valamire.

   Egyik kedvenc szokásom elárulni, hogy két kép készülte között mennyi idő telt el. Jelen esetben egy év négy hónapra volt hozzá szükségem, hogy ehhez az amúgy semmi kis projekthez újra ide egyen a fene.
   Az indíttatás amúgy nemcsak az volt, hogy félbemaradt, pláne időnként jó lenne egy hadra fogható nyeles tokmányt a polcról csak úgy egyszerűen lekapni, hanem az is, hogy közeledvén az év vége, óvatlanul sikerült megtekintenem a táblázatba már előre beírt, de el még nem készült projektek listáját. Mivel hóbortos terveim szerint az év végére a számuknak 50 alá kell csökkennie, viszont a sorszám 64-et mutatott, így neki kellett állnom felszámolni az elmaradásokat.

   Valami elképesztő terveket dolgoztam ki a tokmányból a tengely kiütésére (mert azt feltételeztem, hogy morzekúpos), majd mikor már épp kezdtem volna előszedni valami durvább pontozót, meg a kilós kalapácsot, csak úgy egyszerűen kézzel megtekertem őket. Hogy a két alkatrész csak úgy simán szétforgott, az komolyan meglepett! Ennek valószínű oka az, hogy már korábban is kettévettem őket, csak már nem emlékeztem az eseményre. Na most amire még szintén nem emlékszem, az a tokmányt a tengelyhez rögzítő balmenetes 5-ös csavar holléte.

   Amiben persze - a haladást egy kissé hátráltatandó - még nem volt az eszterga tengelyéhez illeszkedő 8-as menet. Az a görbe vas, az amúgy egy menetfúró. Hogy mégis miért akarom feltenni ezt a tokmányt az eszterga tengelyére?

   A rézszőrű kefe csak annak köszönhetően került elő, hogy az előbb egy másik, tényszerűen a tokmánykulcs hosszúszárúvá alakítása című projektem kapcsán kivettem innen a flexeket, s közben az egyik kábele kihozott a mélyből egy már ki tudja mióta keresett kefét.

   Itt közbejött egy kis (még ha csak...) felesleges keringés, melynek keretében a képen láthatónál vastagabb anyagot kerestem, mert ugye ebbe a gyári nyélbe nem fér bele a tokmány eredeti tengelye.

   Majd nekiálltam megkeresni a ki tudja hova elkeveredett balmenetes 5-ös csavart. Bár két, a fúrógép és a flex maradványait tartalmazó kisebb dobozt is találtam, a keresett csavar azonban egyikben sem volt.

   Persze itt sem találtam meg. Amúgy eláruljam, hogy hogyan lehet a jobbmenetes tömegben egy balmenetes csavart - csak úgy ránézésre - megtalálni? K*rva nagy szerencsével!

   Mivel a keresett csavar igen nagy valószínűséggel a két doboz valamelyikében van, valamint nemcsak a balmenetes csavart keresem, hanem még egy csomó minden mást is, így elhatároztam, hogy valamelyik nap készítek egy újabb felsorolós szétszedtem cikket, melynek keretében - reményeim szerint legalábbis - nem én fogok kiborulni, hanem egy csomó olyan dobozom, melyekből különféle rég keresett, vagy akár tudott tartózkodási helyű dolgokat fogok előtúrni.

   Erre már csak azért is komoly igény mutatkozik, mert a minap például odaát (mármint a lomos pincében) kerestem azt a szerszámos dobozt, amiről azt állítottam (vagy csak gondoltam), hogy már szétszórtam a tartalmát apukám dobozainak átválogatásakor, az azonban végül előkerült, mégpedig most és innen. (lásd az óra mögött jobbra, tetején az akkutartó dobozzal)

   Épp mint ahogy idővel a nyeles tokmány létrejöttéhez vezető legrövidebb utat is sikerült megtalálnom. Mármint azt, hogy ezt a két alkatrészt egyszerűen csak össze kell csavaroznom. Előtte persze még fel kell újítani az amúgy még sosem használt reszelőnyél felületét. Ehhez egy olyan alkatrészre van szükség, amivel a nyél az eszterga - a képen szereplővel azonos méretű - tokmányába befogható.

   Még kapott a frissen felcsiszolt felületű nyél egy enyhe lenolajkencés kezelést (lásd rajta azt a kissé sötétebb árnyalatot), majd a nyeles tokmány építős projektet ünnepélyes keretek között lezártnak nyilvánítottam.

   Hogy itt lesz-e a végleges helye, az amúgy fúrószárakat tartalmazó, öntapadós fatapétával borított mogyorós doboz előtt, azt most így hirtelen meg nem tudnám mondani. A lényeg most az, hogy végre elkészültem ezzel a többszörösen is régóta húzódó projektemmel.
   Hogy mégis mennyi ehhez hasonlóval fogok még jönni? Amennyiben az égi s földi erők ezt engedik, szerintem még valami k*rvára sokkal! Ez annyira így van, hogy most inkább neki sem állok őket felsorolni.

   A két flex meg nem kint maradt a hátam mögött? Ezeket amúgy azért nem tettem el, mert tapasztalatom szerint, ha egyszer előkerülnek, akkor az adott feladat elvégzéséhez nemcsak egyszer fognak kelleni.

   Bár az előbb azt mondtam, hogy nem állok neki az elmaradt építési projekteket felsorolni, de csak úgy mellékesen ízelítőt ad belőlük ez a táblázat, amiből persze örömmel ütöttem ki a nyeles tokmány elkészítését jelentő sort.