dyras COM-TALK FM-3 power line intercom
(hálózati kábelen keresztül kommunikáló doboz)

Körberohantam a porszívóval a lakásban, majd a sikertörténetnek nem kifejezetten
nevezhető attrakcióm végeztével úgy döntöttem, hogy leviszem végre a pincébe
az éjjeliszekrényemnek támasztott darabka szalagparkettát, mert ez legalább
meg fog látszani a szobán. Húztam magamra nadrágot, vettem köpenyt,
majd egy hatalmas lélegzetet is (magyarul sóhaj), mikor rájöttem,
hogy a parkettacsík a középső asztalfiókba való, ugyanis ezen
szoktam fúrni, hogy ne rongáljam tovább az asztalom lapját.
Toporogtam az előszobában, nem tudván eldönteni, hogy akkor
most mi legyen, mert annyira rákészültem a lemenetelre. Gondoltam
egye fene! Zsebre vágtam a fényképezőgépet, majd leballagtam a pincébe.

 

 

Mivel nem is oly rég pakoltam fel a földről a dobozokat a polcokra, ezért nem volt
nagy kunszt elsőre kinyitni azt a dobozt, melyben a keresett tárgy lapult.
Na most az az igazság, hogyha valami mást találtam volna, simán
ráfogtam volna bármire, hogy márpedig azt a valamit kerestem.

 

 

Ez a dobozka oly régóta van a birtokomban, hogy ezt még akkor vettem a piacon,
mikor még nem a pincében tároltam a lomjaimat, hanem a szobában. Éveket ült
a sarokban a polcon, miközben arra várt, hogy csináljak már belőle végre
valamit. Vagy ha azt azért nem is, de akkor legalább vegyek hozzá
egy párt, hiszen ez az elektronika egymagában nem
képes beteljesíteni a funkcióját.

 

 

Szerintem két oka volt, hogy megvettem. Egyrészt ugye szép,
másrészt pedig valószínűleg nagyon olcsón adhatták.

 

 

Egy ennyire szép formájú dobozba akármit is szerelhetek! Sajnos a monitor célú
erősítőmhöz kicsi a doboz. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy az említett
megépítendő eszköz tudásával, illetve funkcióival szemben folyamatosan
eltúlzom az igényeimet. No de nézzük csak meg, hogy mit tud ez a doboz.

 

 

Balra a hangerőt szabályozó potmétert látjuk, mely egyben a ki-be kapcsoló is.
Őt követi a sorban a bekapcsoltság állapotát visszajelző LED. A "talk" feliratú
nyomógomb indítja a beszélgetést, míg a "lock" egy lent maradó kapcsoló, és
mikor lenyomjuk az olyan, mintha folyamatosan nyomnánk a beszélgetés
gombot. A "lock" a "talk" lenyomásával kioldódik. A "channel" feliratú
háromállású kapcsolóval pedig három különböző frekvenciájú csatorna
között választhatunk. Mindeközben a "removable protective film" felirat
figyelmeztet arra, hogy húzzuk le a dobozról (gondolom eredetileg a fényes
előlapról, meg persze a hangszórórácsról) a sérülések ellen védő fóliát.

 

 

Meglepve vettem tudomásul, hogy a popsiján található matrica magyarul beszél.

 

 

Miután kitekertem a dobozt összetartó két darab csavart, kiesett belőle a képen
látható mechanizmus. Kicsit meglepett, mert nemhogy nem volt bekötve
sehova, de még csak nincsenek is lábai, amiket be lehetne kötni!
Persze egyszerű a megoldás. Mikor lenyomjuk valamelyik
gombot, akkor kitol az oldalából jobbra egy pöcköt.

 

 

Így ni.

 

 

A pöcök pedig megtolja ezt az adás / vétel váltókapcsolót.

 

 

A doboz tetejében található a hangszóró, mely alkatrész ennél a típusnál egyben
a mikrofon is. Vagyis ez nem full duplex rendszer, ami magyarul annyit
tesz, hogy képtelenség vele a beszélgetőpartner szavába vágni.

 

 

Egyáltalán nem nevezném bonyolult szerkezetnek.

 

 

Íme a potméter és a LED.

 

 

Az LM386-os egy hangfrekvenciás teljesítményerősítő IC.

 

 

Az NE567 egy nagyon szuper kis IC, amivel mindenféle furmányos áramköröket
lehet építeni. Amúgy fázis zárt hurok, amiből jelen esetben egy FM modulátor,
illetve demodulátor lett kialakítva. Ugyan a készülék kapcsolási rajza nincs
meg, de fellelhető az interneten egy ehhez igencsak hasonló készüléké.

 

 

Az erősáramú elektromos hálózatot használja összekötő kapcsolatként,
ráültetve a 100 kHz körüli frekvenciamodulált rádiófrekvenciát.

 

 

Ezt a rajzot azért tettem ide, hogy aki jobban szereti a blokkvázlatot, annak is jusson
valami. Mondjuk ahogy nézem, ez a bemutatott változatnál két dologgal többet
tudó szerkezet. Egyrészt full duplex (egyszerre működik az adás és a vétel
irány), másrészt nem pusztán kiabálással jelez át az ellenállomásnak.

 

 

Ha nem is épp példás a dobozban a rend, de legalább
az ellenállásokat megpróbálták sorokba rendezni.

 

 

Balról érkezik a hálózati kábel a 230 voltos hálózati feszültséggel, majd két soros
leválasztó kondenzátor után már a gyengeáramú részek következnek. Utóbbiak
segítségével transzponálódik rá a hálózati kábelre a nagyfrekvenciás jel, illetve
kerül róla leválasztásra. Az ADSL is hasonló elven működik, csak az egyrészt
a telefonvezetékeket használja, másrészt pedig rengeteg csatornát egyszerre.

 

 

Uncsi zöld panel, nincs rajta mit nézni.

 

 

Gondoltam rámérek, mert kifejezetten kíváncsi voltam rá,
hogy mégis mekkora RF jelszinttel dolgozik az adó rész.

 

 

121 voltot mutatott a multiméter. Ez egészen biztosan nem a hálózati feszültség
leválasztó kondenzátorokon átjutó maradványa, mert ahogy elengedtem az
adás gombot, azonnal le is esett a mért feszültség értéke nullára. Persze
az lett volna az igazi mérés, ha szkóppal nézek rá a jelre (vagy legalább
a hangfrekvenciás millivolt mérőmmel), hiszen ki tudja mennyire pontos
a multiméterem 100 kilohertzes frekvencián. Már tudom is, hogy mit fogok
legközelebb megmérni, ha tegyük fel épp lerágni készül a lábamat az unalom.

 

 

Már úgy értem, hogy az "A" csatorna adási frekvenciája 102,9 kHz.

 

 

A "B" csatornáé pedig 115,3 kHz.

 

 

Míg a "C" állásba kapcsolva a kapcsolót, 127,1 kHz-et mutatott a multiméter.
Bevallom őszintén, nagyon tetszik, hogy a lecserélt Metex M-3800-zal
ellentétben, ebben a multiméterben már frekvenciamérő is van.

 

 

Ez itt a hangfrekvenciás jelgenerátorom. Ugyan a 100 kilohertz környéke már
rég nem hangfrekvencia, de attól még fel lehet odáig tekerni a gombot.

 

 

Nekem ne lenne itthon BNC-ről banándugóra átalakítóm? Mondjuk az igaz, hogy
mikor a piacon megvettem, akkor valószínűleg még nem tudtam, hogy kelleni
fog, hanem csak egyszerűen megtetszett. Nehéz nem szeretni a piacot na!
Például a múltkor is! Kellett volna egy kísérlethez egy olyan átalakító,
aminek az egyik végén két RCA harangcsatlakozó dugó van, míg
a másikon egy 3,5-ös (esetleg 6,3-as) jack aljzat. Ez azért egy nem
mindennap kellő valami, hogy csak úgy egyszerűen legyen a polcon.
Mert ugye minek összedugni a vonalszintű kimenetet egy fejhallgatóval?

 

 

Lényeg a lényeg! Ha ezentúl ezt szeretném, akkor csak leakasztom a falról ezt
a kábelt. Amúgy szerdán merült fel az igény, szombaton kimentem a piacra,
lehajoltam az első nagyobb kábelgubanchoz, és ott volt! Persze nem csak
elektronikát, hanem mindenféle más érdekességet is árulnak a piacon.

 

 

Például mikor megláttam ezt a babaszappant, egyből feltűnt
a furcsa színe, illetve a régiesnek ható szögletes formája.

 

 

Ami nem is csoda, hiszen már csak az árából visszakövetkeztetve is, ez nem
egy mai darab! Vajon hol maradhatott meg vagy harminc évig érintetlenül?

 

 

 

Visszatérve a fősodorhoz, ezen a videón azt láthatjuk, illetve hallhatjuk, amint
a jelgenerátort az intercom vételi frekvenciájára hangolva kiold a zajzár.
Moduláció nincs, mert annak lehetősége csak a jelgenerátor
egy másik verzióján lett kialakítva.

 

 

Ha csak pusztán az előlapi gombokkal is, de lemértem a vevő érzékenységét.
5 millivolt körüli feszültségre már kinyit a zajzár. Kéne az a moduláció.
Miután megtekintettem a woblerszkópom előlapját, mert ugye szó
sincs róla, hogy emlékeztem volna rá, hogy azzal a műszerrel
mennyire lehet lemenni, átdugtam a kábelt abba, majd
bekapcsoltam a belső modulációt, FM állásban.

 

 

 

A videón azt látjuk, illetve már megint csak halljuk, amint a szerző
ráhangol a vevőre a wobler jelgenerátorával, majd átkapcsolja
a vevőt a "B" csatornára, arra is ráhangol, majd
megteszi ugyanezt a "C" csatornára is.

 

 

 

Miután átkapcsoltam a woblert külső modulációra, valamint összekötöttem egy
darabka kábellel a PC-hez használt kishangfallal, végre valódi hanggal, illetve
zenével is meghallgathatjuk a szerkezet hangját. Azért ezt a dalt választottam,
merthogy úgy éreztem, hogy ez illik a dobozka gramofon minőségű hangjához.

 

 

Ezt a műszert nézve az jött ki, hogy 4 millivolt a vevő érzékenysége. Mondjuk arról
fogalmam sincs, hogy mihez kalibráltam be a wobler kimeneti szintjét, mint ahogy
arról sincs, hogy mennyire pontos a kimeneti osztója. Fogalmazzunk úgy, hogy
amatőr mérésekhez megteszi. Aztán másnap, miután már elcsomagoltam
mindent, akkor beugrott, hogy a HF millivolt mérőm még bőven
pontosan mér a 100 kilohertzes tartományban.

 

 

Na most az az igazság, hogy idén is láttam egy ilyet a piacon, csak nem vettem meg.
Ha megvettem volna, és egy fázison lenne a társasházunk pincéje a lakásommal,
akkor lehetne például arra használni, hogy miközben én nagyban a pincében
molyolok, a párom le tudna szólni, hogy elkészült az ebéd. Ez persze
igen értelmetlen funkció lenne, ugyanis én szoktam főzni...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.