Albatros táskarádió
(még elem is volt benne)

Szép ez a kép, legalábbis nekem tetszik a látvány. A kép sárgás színezetére meg
csak azt tudom mondani: Ej fehéregyensúly, ha csak egyszer találkoznék
veled... A mai alany pedig már ott is várja sorsát, a polcra készítve.

 

 

Ezen a rádiónak az az érdekessége, hogy ez bizony román. Nem dereng, hogy valaha
bármi román elektronikába belefutottam volna. Úgy általában a román elektronikai
iparról sem dereng semmi. Az RT újságok hasábjain a különböző vásárokról szóló
bemutatók olvasgatása közben sem láttam semmit, ami a román elektronikai ipar
vívmányairól szólt volna. Ez mondjuk nem olyan nagy baj, így legalább biztosan
nincs bennem előítélet. Például erről a rádióról egyből elmondhatom, hogy szép,
és nem csak szép, de működik is! Az albatrosz például jó név egy rádiónak, mert
egy madárnak úgy általában semmi köze a rádiózáshoz. Itt említeném meg, hogy
a közismert Sokol sólymot jelent. A kezelőszervek mind az előlapra kerültek.
Balra van a hangerő gomb, jobbra a finomhangoló, alatta az állomáskereső.

 

 

 

Nemcsak, hogy működik, de még elem is van benne! És még én pofázok,
hogy a használaton kívüli rádiókból szedjük ki az elemeket.

 

 

Négy hullámsávos, nyolc tranzisztoros.

 

 

A skála egy kissé talán műszaki rajzos hangulatú, de én speciel így szeretem.

 

 

Ez a rádió gyártójának jele (logója), mint mondjuk nálunk a Videoton VT-TV logója,
vagy az Orion esetében a háromarcú fej. A férfiakról azt szokták mondani, hogy
bármiről két dolog jut az eszükbe. Az egyik dolog a sör, a másik meg a pina.
Jelen esetben nekem erről a logóról speciel valamiért nem a sör ugrik be.
Szerintem az úgy volt, hogy fogadtak a gyárban a melósok, mégpedig
abban, hogy rajzolnak egy stilizált pinát a rádió skálájára, de
úgy ám, hogy azt senki sem fogja szóvá tenni!

 

 

Ez itt a rádió teteje.

 

 

Talán kissé elnagyoltak ezek a gombok, de legalább a vaksi szem is
látja rajtuk a betűt. Jobbra az nem egy lyuk, illetve de.
Pontosabban szólva az "S2" gomb hiánya.

 

 

Már olyan rég sikerült lőnöm egy rendes fotót, most meg tessék!

 

 

A rádió bal oldala. Itt van a tuchel és a jack aljzat, meg a hangszín kapcsoló.

 

 

A jobb oldalra került a telepcsatlakozó, ami csodák csodája szabványos.

 

 

A hátlapon nincs semmiféle kezelőszerv, ami szerintem egy igencsak rendes dolog.

 

 

Köztudottan imádom a piktogramokat. Értem én, hogy azt akarja mondani, hogy
ez a rádió 6 voltról működik, de szerintem ehhez tökéletesen elég odaírni, hogy
6 volt. Mert mégis mi akar lenni az a valami a felirat felett? Frigyládának túl
dísztelen, góliát elemnek túl négyzetes, a hatos villamosnak meg szerintem
nincsen is szárnya. Persze lehet, hogy csak a negatív testelésre akar utalni.

 

 

Ez legalább ül, hiszen a valóságban is majdnem ilyen formája van a hallgatónak.

 

 

Éppen ezt látni, mikor az ember nagyon közelről néz bele egy tehén elejébe.
Persze tudom én azt, hogy ez a magnót akarja jelölni, mert ugye
két orsó közt a szalag, de akkor is nehéz elfogadnom.

 

 

Pofán lesz verve, aki eltörte a gereblyét! Avagy Józsi bácsi nem hajtogatta szét
teljesen a rajzot, mielőtt nekiállt a fregoli megépítésének. Vagy megbotlott
a csirke, s eltörött neki a lába? De akár jelenthet ez a rajz egy stilizált
embert is, aki épp térerőért imádkozva tárja karjait az ég felé.

 

 

Ez itt a rádió vételi hullámsávjainak adatlapja. Bal szélen kicsit már jobban ki van
fejtve a skálán már látott ikon. Az ott egy rombusz alakú antenna akar lenni.
A rombuszban a körívek a rádióhullámok terjedésére utalnak. De hogy
miért kellett belerajzolni mindezek közepébe az összegyűrődött
kisszeméremajkakat, azt egyszerűen nem értem...

 

 

Itt legalább nincs hiba, hiszen valóban jobbmenetes a csavar.

 

 

A rádió hátlapja belülről üres. Már úgy értem, hogy
nem ragasztották bele a kapcsolási rajzot.

 

 

Hogy mit csinál pontosan a filc, az kérdéses, hiszen a zéger gyűrű nem zörög
a csavaron. Talán a hátlap rezgéseit hivatott csökkenteni? Ki tudja...

 

 

Ez a rádió belülről kifejezetten szép. Bár hogyan is lehetne egy rádió belseje csúnya?
Mondjuk ha a minap boncolt órás vacakra, vagy a kétnormásra gondolok...

 

 

 

Mivel a rádiónak élgombjai vannak, az élgombok mind az előlapon, így mikor az
arcán tologatom a rádiót, akkor halkul, hangosodik, hangolódik. Ez persze
nem egy normális üzemállapot, de ha egyszer csak ennyi telik tőlem.

 

 

Ez valóban super power, hiszen még van benne áram, pedig csak nálam legalább
hány éve hever (ez ám a korrekt adat) a polcon ez a rádió. Érdekes momentum
a feliratok nyelve az elemen, mintha még maga az elem is Románia
irányából érkezett volna, nemcsak maga a rádió.

 

 

Mondjuk egy kicsit már oszlásnak indult.

 

 

Az van, hogy ez a cikk most íródik, és most éppen 2011-03-02 van. Zsinórban szedem
szét a rádiókat, mert azt találtam ki, hogy míg anyám ki nem megy a telekre, vagyis
míg a nagyszoba foglalt, vagyis nem tudok úgy igazándiból szétpakolni, addig a
rádiók vonalán nyomulok. Táblázatba beírom amivel kész vagyok, és majd
kimegy a cikk ha odaérek. Persze nem egymás után lesznek a rádiók,
hanem majd közbeszúrogatok valamiket, például telefont, magnót,
miegyebet. De nem is ezt akartam mondani, hanem csak azt,
hogy az elem (a szétszedés idején) már elmúlt nyolc éves.

 

 

Ez itt egy kifejezetten szép légforgó. Kívül belül fogaskerekes áttételel.
Sajnos őrült módra recseg. Erősen kontakthibás mikor beforgatom.

 

 

Úgy emlékszem, hogy egyszer nekem is sikerült ilyen szépet alkotnom, mikor
apukám kereszttekercselő gépét próbálgattam. Valami olyasmi dereng, hogy
tekercselés közben időnként odébb kell tolni a csévét, és akkor
ilyen szépen csavarodnak egymásra a menetek.

 

 

Az addig rendben, hogy a kúpos rugó minden irányból ferde.
No de ennyire?

 

 

Nem igazán sikerült az áttekintő kép az elektronikáról, mert folyton becsillant
a KF-et takaró serleg. De semmi baj, hiszen úgyis megnézzük
a dolgokat egyenként közelebbről.

 

 

A modulátor és az oszcillátor körök, közvetlenül a hullámváltóra
vannak rákombinálva. Természetesen ott ül a sarokban
a fokozathoz tartozó EFT317-es tranzisztor is.

 

 

A hangszórót nem fogjuk ennél közelebbről megnézni, mert ez a rádió van annyira
tiszta, hogy nem szedem szét misimosizni. Persze az is lehet, hogy ellustultam.

 

 

Ugyan más rádiók nagyon jól elvannak a KF fokozatok komplett
árnyékolása nélkül, de attól még így az igazi. Se ki nem jut
a KF frekvencián semmiféle zavarás a rádióból, se be.

 

 

 

A KF fokozat fedele nincs odacsavarozva. Persze nem is kell, hiszen
a fedelet megfogják a rugós rézlemezek, valamint a rádió hátlapja.

 

 

Általában 3 KF trafó szokott lenni, itt meg öt van. Persze láttunk már ennél sokkal
túlméretezettebb KF részt, például a Sonata rádió esetében. Az alkatrészkészlet
teljesen normálisan néz ki. Talán csak a KF trafók teteje roggyant meg kicsit.

 

 

A harmadik panel a hangfrekvenciás erősítő.

 

 

Szokatlanul nagyok a rádióban a trafók, de ettől
persze csak jobb hangja lesz a készüléknek.

 

 

Kicsit összevissza vannak az alkatrészek,
de ez sok más készülékben is így van.

 

 

Vajon mi jött ki a rögzítő gumiból, ami szivárványosra festette a ferritrudat.

 

 

A kilógó háromszög a tekercs ferritrúdon történő rögzítésére szolgál.
A viasszal együtt történő alkalmazását azonban már túlzásnak érzem.

 

 

Piros és kék drót a vasvázhoz forrasztva.
Vagyis a románok nem használták a színeket valami következetesen.

 

 

Trimmerek, tekercsek, példás sorban állnak, az adók a tekercsekre reá modulálnak.
Oszcillátor rezeg, KF-nyire jeltől, így lesz középfrekvencia, a bejövő jelből.

 

 

A rádió füle nagyon precízen van rögzítve. Két gumi, egy papír alátét,
majd anya, kontraanya, végül pedig festékpettyes rögzítés.
Elég tiszta ez a rádió, nem szedem szét jobban...

 

 

Ez a külső tápfeszültség csatlakozója hátulnézetben. Tök jópofa, hogy két csavarral
rögzíthető. Vagyis nem a mindenfelé látott panelba ültethető kivitel.
Erre nem bele van ragasztva a szürke műanyag négyzetbe?
Mondjuk mindegy, hiszen úgysem akartam kiszedni.

 

 

Mindig is értékeltem a szép és egyedi megoldásokat.
Ez például a fülhallgató jack aljzata oldalnézetből.

 

 

Ez a csavar támasztja ki a forgókondenzátor forgórészének jobb oldalát.
Látszik, hogy már foglalkoztak vele. No de sajnos nem itt van a baj.

 

 

 

Hanem itt. Vagyis valahogy jobbra kéne eltolni a forgórészt, de erre a célra nincs
csavar. Ha nincs hát nincs. Én ugyan ki nem szedem a forgót a helyéről.

 

 

Hiába dörgöltem denszeszes ronggyal, nem jött le a gombokról a kosz.
Talán fültisztítós pálcikával? De ugyan ki látja a polc tetején?
Mi van ma velem? Vajon hová lett a mosási mániám?

 

 

Ez az egy külsérelmi nyom látható a rádión.
Vajon miért kellett lereszelni ezt a sarkot?

 

 

Visszatettem a polcra a többi elkészültek közé. Nagyon szépen alakul ez a polc!
Már csak a két szélső rádió van hátra. Szerintem a Selga lesz a következő
boncolásom tárgya. A Selga mögött a fehér izé a varázsgömböm. Azt
olvastam ki belőle, hogy messzi még az idő, mikor majd úgy
kell vadásznom egy boncolásra váró rádióra.

 

 

 

Hiszen bárhová is nyúlok, bármi is lóg ki a polc szélén, az jelenleg igen nagy
valószínűséggel egy rádió. Ezt például csakis a felirata miatt vettem meg.
Nehogy úgy halljak meg, hogy nem láttam belülről Hi-Fi zsebrádiót!

 

 

Itt is van kettő. Bárhová is fordítom a kamerát, mindenütt rádiók vannak.
A Motofon az tudom, hogy célzott vétel volt, az Oxfordot viszont csak
azért vettem meg, nehogy a piac végén újra a szemetesben végezze.

 

 

Ezt a kis rozzantat szintén csak megmenteni vettem. Meg talán a fura elrendezésű
gombjai miatt. A háttérben megbúvó bőrtok is rádiót rejt, mégpedig
egy szovjet Cosmos kisrádiót. Még töltő is van hozzá!

 

 

A polc lezárásaképp szintén egy rádió ücsörög a szélen. Egyszer úgyis elfogynak!
Persze ha elfogynak, van a szekrényben tartalék. Kicsit úgy vagyok a rádiókkal,
mint ahogy a cinegék a babbal. Nem is fér bele a csőrébe, de attól még elviszi!
Mint ahogy nálam sem fér már el több rádió, de csak azért is megveszem.

 

 

Milyen komorra sikeredett egy kép... Na mindegy...
Legközelebb úgy is ez jön, vagyis a Selga.

 

 

Az elemeket szörnyen környezettudattalan módon kidobom a szemetesvödörbe.
Az asztalon lévő kisvödörbe is dobhatnám, csak akkor fennáll a veszélye annak,
hogy én, vagy jó anyám, a vödör tartalmát véletlenül beszórja a cserépkályhába.
Egy, illetve négy góliát elem, akár az egész kályhát szét tudja
vetni, ha felrobban az izzó fahasábok között.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.