806 lumenes LED körte
(E27 foglalatos, ALDI-ból)

Mikor megtripláztam a lámpámban a foglalatok számát, illetve kicseréltem benne
a hagyományos izzót modern LED-es változatokra, már akkor feltettem
magamnak a kérdést: Vajon meddig fogják bírni? Nos a három év
garancia ellenére, az egyik lámpa épp csak egy kicsivel bírta tovább
mint másfél év. Mivel megvan valahol a számla, akár vissza is vihetném
a boltba, hogy cseréljék ki, csak mivel egy alkalmas szétszedtem alanyt láttam
benne, ezért vettem inkább helyette egy másikat. Már úgy értem, hogy le a polcról.

Ezen apró kulcsok (újra) beszerzéséért viszont valahogy már sokkalta kevésbé
lelkesedtem. Szóval az úgy volt, hogy becsöngetett a szomszéd a kérésével,
miszerint ugyan adjak már kölcsön neki néhány villáskulcsot, mert nincs
mivel kicserélnie az autójában az akkumulátort. Én meg ugye - amilyen
rendes vagyok - kezébe nyomtam egy marékkal. Na most egy hét múlva
arra lettem figyelmes, hogy új szomszédok vannak. Az előző albérlők persze
a kulcsaimmal együtt tűntek el. Na most ha annyira sűrűn azért nem is kellenek
ezek az apró kulcsok, de mikor igen, akkor nagyon, ezért ha vártam is a dologgal
két évet, de végül csak megvettem őket újra. No persze nem azért vártam két
évet, mintha reménykedtem volna benne, hogy egyszer még viszontlátom
a szerszámaimat, hanem természetesen csak a szokásos halogatás miatt.

Ez még nem a ma felboncolandó beteg izzó, hanem ez egy évek óta halogatott
farigcsálós project maradványa. Mondjuk a maradvány jelen esetben nem biztos,
hogy fedi a valóságot, hiszen az mintha azt sugallná, hogy egyszer már volt, de mára
csak ez maradt meg belőle. Na most ehhez képest ez a plafonra világítós lámpa című
project (ez lenne az a képen ni), ez még csak odáig jutott, hogy kipróbáltam az elvet.
Vagyis azt, hogy igen, tényleg jó az nekem, hogy ha nem direktbe, hanem a plafonról
visszaverődve kapom a fényt. Mert ugye ha nem látszik az izzó, akkor nem is tud
a szemembe világítani, valamint nem csillannak meg tőle a dolgok. (például
a billentyűzet gombjai) Hogy aztán ez is mikor lesz kész, azt még csak
jósolni sem merem! Mondjuk a csillárom felújításával, azzal már
elkészültem, csak mivel az a project évekkel ezelőtt volt, ezért
ezzel a másikkal kapcsolatban nem igazán vagyok bizakodó.

Hát te meg hogy nyílsz ki?

Mivel semmi kedvem sem volt kifurkálni belőle ezeket a benyomódásokat,
így kénytelen voltam más bejárat után nézni.

Az izzó (jó, tudom, nem izzik) és a bura találkozásánál található kitüremkedett
anyagot megpiszkálva kiderült, hogy az bizony sziloplaszt. Az mondjuk lehet,
hogy nem ez a neve, de az állaga stimmel. Mivel a sziloplaszt mint ragasztó
iszonyatosan jól fog, ezért meg sem mertem próbálni, hogy puszta erőt
alkalmazzak. Már csak azért se, mert ha szorongatás közben elpattan
a bura, akkor abból bizony komoly baj lehet. Ez egészen
biztos, mert volt már egy ilyen esetem.

Azt találtam ki, hogy ezzel az apró fűrésszel nézem meg, hogy milyen anyagból
készült a bura. Jelentem műanyagból van, jól viszi a fűrész, de nem kellett
körbevágnom, mert munka közben egyszer csak kipottyant a helyéről.

Szóval csak annyi lett volna az egész, hogy feszegetni kell.

27 darab LED van benne, hármasával párhuzamosított csoportokba rendezve.

Na most amit a képen látunk, vagyis a hűtőbordáról felvált panel, az nem én voltam,
hanem ez már magának a hibának az ő oka. Vagyis attól ment tönkre
az izzó, hogy a hűtés nélkül maradt LED-ek túlmelegedtek.

Ezt a törést sem én okoztam. Ez egészen biztos, mert mikor az izzót az asztali
lámpámból kitekerve megráztam, már akkor nagyban zörgött benne valami.

A hővezető paszta egyáltalán nem ide, hanem a lapocska másik oldalára való.

Mivel az előbb az jött ki eredménynek, hogy az izzó buráját éppen csak
feszegetnem kellett volna, így a képen látható hűtőfelület kiemelését
már eleve egy erőszakos csavarhúzós aláfeszítéssel indítottam,
mely tettemet azonnali siker koronázta. Éljen az erőszak!

Mielőtt még a két teljesen egyforma fehér vezetéket összekeverném,
megjelöltem pirossal a pozitív lábra valót.

Ez a valami - legalábbis az én eszközeimmel - javíthatatlan.

Nem igazán kellett rajta keresgélnem, hogy melyik LED égett ki.

Ha valami, akkor a hővezető paszta az aztán egy undok dolog!
Olyan szinten fog össze mindent, mintha ez lenne a dolga...

Ezért le is takarítottam a felületekről.

Na most ha nem dobom ki a porrongyot, de még most
azonnal, akkor ezzel fogok mindent összekenni!

Ennek az öt csoportnak nincs semmi baja.

Ebből a kettőből viszont már hibádzik az egyik.

Ez a hármas csoport pedig látványosan ki van égve. Na most az egy dolog, hogy ki
sem tudnám őket cserélni, de még csak nincs is mire! Gondoltam egyszerűsítek.
Már úgy értem, hogy kiszedem az áramkörből a beteg alkatrészeket. Ettől
persze még nem javul meg az izzó, no de ha rövidre zárom a kiszerelt
LED-ek lábait (elég csak egyet, hiszen párhuzamosan vannak kötve),
akkor szerintem működnie kell. No de hogy áll ennek a LED-nek a lába?

Mivel ez előbbi kérdést nem magamban, hanem hangosan tettem fel,
ezért Andi azonnal megmutatta, hogy szerinte hogy állnak a lábak.

Amúgy a LED-ek alatt vannak, mert a lábak nemcsak elektromosan
csatlakoznak, hanem egyben hőelvezető felületként is szolgálnak.

Ez a hármas csoport ezennel kilőve.

A sárga vezeték alatt megbúvó sötét LED okán, illetve azért, mert így a párhuzamos
másik két LED-re egyharmadnyival több áram jut, szóval az a csoport se húzza
már sokáig. Amúgy azért kísérletezhetek ennyire szabadon, mert a próbák
idejére nem az eredeti meghajtást, hanem a tápegységem 70 voltos
kimenetét használom, természetesen bekapcsolt 10 milliamperes
áramkorláttal. Ez így még egy satnya hétköznapi LED-ben sem
tenne semmi kárt, nemhogy ezekben a strapabíró darabokban.

Az apró elektronikát - csodák csodája - nem cibáltam ki a helyéről.

Ez az összeállítás csak arra jó, hogy teszteljem vele a LED-ek hiányát.
Bekapcsolva hagyni - így hűtés nélkül - természetesen nem szabad.

Mivel rendben világított, vagyis a meghajtást nem igazán érdekelte, hogy kiesett
az áramkörből egy csoportnyi LED, ezért úgy döntöttem, hogy próbaképp
összeszerelem. Mivel letörtek belülről azok a részek, melyekbe az
eredeti csavarok be voltak hajtva, így választottam
helyettük két hosszabb csavart.

A betekerésük előtt persze még fel kellett fúrnom a maradék lyukakat
kettesre. Na ez a fúrógép se egy tipikus szerszám izzócseréhez!

A hűtés elengedhetetlensége okán, kénytelen
voltam rákenni egy adag hővezető pasztát.

Na most ez az az anyag volt, amibe a csavarokat szerettem volna belehajtani.
Szó sincs róla, hogy erőltetnem kellett volna! Ezt az állagot, ezt kérlek
egy orvosi csipesszel sikerült elérnem. Illetve nemcsak nekem
sikerült elérnem, hanem magának a műanyagnak is,
de valami csoda folytán mégsem adtam fel.

Hanem kerestem egy a hűtőfelülethez történő rögzítési feladatra alkalmas kettes
csavart, meg anyát, meg szigetelt alátétet. Illetve mindezeket persze kétszer.

Na most a kép közepéről, illetve sajnos magáról a panelről hiányzó LED-et akkor
sikerült lelöknöm a helyéről, mikor az amúgy jól látható jelölések ellenére ebbe
a másik, jelen képen látványosan jelöletlen lyukba tekertem bele a csavart.
Mintha nem lett volna szegénykémnek elég baja már magától is...

Ennek ellenére működik.

Hogy sokáig nem fog kitartani, azt borítékolom!

Hiába forrasztottam a múltkor egy borotvazsinórhoz való aljzatot
a kábel végére, ha egyszer így volt könnyebb rácsatlakozni.

Ez a teszt most arra szolgál, hogy vajon bírja-e a LED hiányos izzó a strapát. Miután
meg sem kottyant neki a 10 percnyi bekapcsolt állapot, úgy ítéltem meg, hogy bírja.
Amúgy ilyenkor életveszélyes ám csak igazán ez az agyament műszerzsinóros
hálózatra csatlakozás! Tíz perc múlva ugyanis már hajlamos vagyok csak
annyit látni az egészből, hogy útban van, s mint az köztudott, a feszültség
alatt lévő vezetékeknek egy kissé más a fogása. Ez egészen biztosan így van,
ugyanis akadt már ezen a helyszínen megrázó élményem. Általában a frissiben
megtekercselt, melegedésre próbajáratott trafókat tudom k*rva gyorsan letenni.

Ezt a burát viszont nem le, hanem fel kellene tenni.

Most még nincs odaragasztva, hanem csak úgy egyszerűen visszacuppantottam.
Terveim szerint leviszem a pincébe, mert ott van egy tubus sziloplaszt, amiben
mintha volna még egy kevéske anyag. Ehhez meg ugye egy csepp is elég.
Hogy aztán mi lesz a további sorsa, azt még nem döntöttem el.
Szerintem be fogom tekerni valahova...

Mármint ezt a panelt, amit a balra már nem is látható rövid
vezetékei miatt alig bírtam a burkolat mélyéről kicibálni.

Púposnak egyik elkó sem púpos.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.