Tűs nyomtatófejek
(nagydarab nyomtatókból)

Ezt a hatalmas nyomtatófejet egy Fujitsu nyomtatóból szereltem ki a minap.
Bár az Ezermester újságon nőttem fel, minek okán már kora gyermekkorom
óta alapos trenírozásban részesültem a "készítsünk valamiből valami mást"
témakörben, de erre az alkatrészre még én sem tudtam mit mondani.

Meglehetősen sok vas van benne. (magyarán szólva nehéz) Na ezért
kellet a mozgatásához a múltkor mutatott hatalmas léptetőmotor.

Három nyelven is rá van írva, hogy meleg. Értem. No de ki fogdosná?
Amúgy azért melegszik fel, mert a tűket működtető elektromágnesek
- a komoly munka közben - csak úgy mellesleg erősen felmelegítik.

Balról jönnek a tűk az elektromágnesek felől, majd jobbra mennek ki a papír felé.
Persze közben ott van még a tintaszalag is, hogy legyen ami nyomot hagyjon
a papíron. Na most ez egyáltalán nem egy csendes eljárás! Akinek ilyen
nyomtató volt nálunk az irodájában, az nyomtatás közben gyakran tartott
uzsonna, ebéd, cigi, vagy csak úgy egyszerűen szünetet, melynek lényege az
volt, hogy mindenképp ki kelljen hozzá jönni a szobából. A nyomtató hallatta
nyí-nyí-nyí-nyí-nyí hangok egy idő után ugyanis az ember agyára mentek.

A tűs nyomtató elvi működése szerint odabök egyet a tűvel a tintaszalagon keresztül
a papírra, melynek egy apró pötty lesz az eredménye. Hogy a nyomtató akár egy
egész oszlopnyi pöttyöt is ki tudjon rajzolni egyszerre (vagyis egy függőleges
vonalat), így egy egész oszlopnyi tű van benne. Jelen nyomtatófej esetében,
hogy finomabb lehessen a rajzolat, két oszlopnyi tű van, így minden eredeti
tű közé esik egy másik is. Hogy aztán ezekből a pöttyökből hogyan áll össze
egy betű, egy vízszintes vagy épp ferde vonal, vagy bármi rajzolat, azt
részben a nyomtató, részben a hozzá kapcsolt PC logikázza ki.

Azért van ilyen rengeteg lába, mert a nyomtatófejben nincs elektronika,
így minden egyes tűhöz tartozó tekercs lábait ki kellett vezetni.

Toltam bele némi energiát a tápegységemből, persze csak úgy egyszerűen találomra,
hogy láthassuk a tűket munka közben. Ez persze egy statikus állapot, ami az eredeti
működés szerint igencsak dinamikus volt. Magyarán szólva veszett sebességgel
kellett böködniük a tűknek a papírt, hogy csak úgy egyszerűen zumm,
egy soron átszáguldva minden pötty felkerüljön a papírra.

A nyomtatófej gumiruháját nem én szaggattam meg ennyire.

Ez olyan szép, hogy így ahogy van, simán be lehetne tenni a vitrinbe a nippek közé.

A lyukon benézve, a kijárat irányába tartó tűket látjuk.

Kár érte, hisz semmi baja, de most legalább megmutathatja magát belülről.

Olyan szép formája van annak a toronyforma alkatrésznek, hogy már csak ezért
is biztosan elteszem, bár teljesen valószínűtlen, hogy valaha is kelleni fog.

Lefényképeztem a tűk lyukait ellenfényben.

Ezek itt pedig már maguk a tűk.

Egyre újabb és újabb mechanikai elemek kerülnek a dobozaimba.

Ez kérlek egészen egyszerűen gyönyörű!

Ez már nem is mátrix nyomtatófej, hanem egy valóságos műalkotás.

A szépsége annyira azért nem hatott meg, hogy elemeire ne bontsam.

Azon túlmenőleg, hogy dísznek is beválik, ez tartotta rugózott állapotban
a tűket és az elektromágnesek által rángatott vasdarabokat.

Ennek legyen a neve... mondjuk körbe fogú gépszáj.

Ezek itt a tűket mozgató elektromágnesek.

Katonás rendben sorakoznak a tekercsek.

Minden egyes tű tartója három ponton is oda lett hegesztve.

Acélszínű vaspáva.

Na ezt is kivégeztem...

Ez a fej egy az előzőnél kisebb méretű Epson nyomtatóból származik.

Ebben csak egy sorban vannak a tűk, így ez nem képes olyan
finom felbontású rajzolatra, mint amit az előbb láttunk.

Míg az előző alany szinte hemzsegett a csavaroktól, erre egy árva darab sem jutott.

Na most azt a feliratot, miszerint ez meleg, azt a ráégett ujjlenyomatokból
visszakövetkeztetve, valakinek nem igazán sikerült értelmeznie.

A kép közepén látható apró lyukakon haladtak keresztül a tűk.

Nézegettem egy darabig, mert elsőre nem találtam rajta fogást. Aztán
ahogy szoktam, kihúztam a sorból egy alkalmasnak tűnő méretű
csavarhúzót, majd kifeszítettem vele a tartalmat a házából.

Bár ezek az alkatrészek is szépek, de már korántsem annyira,
mint azt az elsőnek mutatott nyomtatófej esetében láthattuk.

Ezeket - mivel összekoszolták a háttérpapírost -
büntetésből áthelyeztem a szemetesbe.

Mint ahogy ezeket a tűket is, minek következtében egészen biztos
lehetek benne, hogy néhány napon belül szükségem támad rájuk.

A mai napig bezárólag nem mertem volna rá megesküdni, hogy akad-e háromágú
laprugó a dobozomban, de most már egészen biztos lehetek benne, hogy van.

Ezen panel közbeiktatásával rendeződtek sorba,
a tűket mozgató elektromágnesek kivezetései.

Természetesen ezt is szét akartam feszegetni, csak nem engedett az erőszaknak.

Ebből az utóbbi nyomtatófejből csak a balra látható két csavart, és az
aranyszínű EPSON feliratos érmeformájú alkatrészt őriztem meg.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.