Margarétafej

Hiába van odakészítve a hangszóró víz alatti működésének bemutatásához szükséges doboz, melyben amúgy a Harkov villanyborotvát is el fogom meríteni (mármint vízben), ha egyszer nekem ma csak valami nagyon egyszerű projekthez szükséges mennyiségű szétszedési kedvem volt. Kezdetben úgy volt, hogy majd valamikor ebéd után lemegyek a pincébe, ahonnan aztán felhozok valami régi adósságot, akarom mondani apróságot, de végül még erre is lusta voltam.

Így került ma elém ez a Kontrax írógépből még valamikor hónapokkal ezelőtt kiszedett margarétafej, amit nyáron azért tettem külön, mert úgy gondoltam, hogy ez van annyira érdekes alkatrész, hogy megérdemel egy saját szétszedtem cikket.

A betűk egy írógép esetében lehetnek különálló karokon, amik mechanikusan vannak összekötve a betűk gombjaival, lehetnek gömbfejen, mely alkatrész forog és bólogat is, vagy mint most, lehetnek egy tárcsán.

Mármint az, hogy a betűket tartalmazó tárcsát ez a léptetőmotor forgatja.

Majd mikor a lenyomott gombnak megfelelő betű az elektromágnes elé ér, akkor az elektromágnes (ami amúgy a képen látható burkolaton belül van) a betűformát - természetesen a tintaszalagon keresztül - nekilöki a papírnak.

Mivel az eltelt közel fél év alatt nem merült fel bennem semmiféle
újrahasznosítási ötlet, ezért úgy döntöttem, hogy elbontom.

A két fekete vezeték a betűket leütő elektromágnes felől jön, a két lila így hirtelen meg nem tudom mondani, hogy honnan, míg a jobbra látható négy színes vezeték a léptetőmotorból indul.

Így néz ki, mikor az elektromágnes leüti a betűt. Mármint nem kézzel
nyomtam ki, hanem adtam neki 12 voltot apukám tápegységéből.

Sokáig nézegettem, hogy vajon mi rögzíti a margarétafejet, majd miután semmit sem találtam, megfogtam a közepén található gombot, s a helyéről egy könnyed húzó mozdulattal kiemeltem.

Mármint innen vettem ki, ahol épp csak rápattan
a léptetőmotor tengelyén található tárcsára.

Ha adok neki áramot, akkor az elektromágnes kilöki a kép közepén látható részt.

Bár ez a képen egyáltalán nem látszik, attól még úgy van, hogy a fekete váz két nagyobb anyagdarabból áll, melyek egymáshoz képest két határolt véghelyzettel mozgathatók. Az elmozdíthatóságra akkor van szükség, ha margarétafejet, vagy írógépszalagot cserélünk.

Egy (vagy akár két) ilyen lehetetlen formájú alkatrészre, épp mint a rugóra,
egy barkácsoló ember birodalmában bármikor komoly szükség támadhat.

Mivel már apróra szétszedtem így megmutatni nem, csak elmondani tudom, hogy a tárcsa pozícionálása úgy történt, hogy a sárga elektromágnes segítségével be lehetett kapcsolni egy éket, ami a léptetőmotor tengelyét egy adott pozícióban megakasztotta, ahonnan indulva aztán már az összes betű pozíciója tudható volt. Mármint azt tudta az írógépet vezérlő elektronika, hogy hányat és merre kell léptetni a motort, hogy a betűt leütő elektromágnes elé a kívánt betű kerüljön.

Bár a léptetőmotor tengelyéhez történő csatlakozási pontot megtaláltam.

Ez itt a betűket leütő elektromágnes, amit azért nem fogok szétszedni, mert
egyrészt hasznosítható, másrészt csak egy tekercs és egy vasmag van benne.

Mikor azt hittem, hogy már nincs benne semmi kivehető, előkerült
a vázból egy újabb tengely, amit persze kényszeresen kihúztam.

Íme a léptetőmotor, mely alkatrésznek - mint arra a neve is utal - nem az a szerepe, hogy mint más motorok, forgassa a tengelyét, hanem az, hogy adott fokonként stabilan léptesse. Vagyis egy léptetőmotor esetében még csak vissza sem kell jelezni az elektronikának, hogy hol áll a motor tengelye (kivéve persze induláskor), mert ha kettőt léptetett rajta a logika, akkor a motor biztosan kettőt lépett. Ha meg 1.186.945-öt, akkor biztosan annyit.

Mivel ez egy apró ponthegesztés, ami ugye nem tartozik a könnyedén
oldható kötések közé, kezdetben úgy volt, hogy a motor megússza.

Mivel kelleni nem kell, először azt játszottam vele (persze
csak egyesével), hogy léptettem párat a labortápról.

Majd az akkus csavarbehajtóval megpörgetve lemértem,
hogy mint generátor 5 volt feszültséget szolgáltat.

A motor mindössze néhány percet töltött a munkalapon, de csak mert úgy éreztem,
hogy ha nem szedem szét most azonnal, akkor hónapokig itt fogom nézegetni.

Mivel valami csoda folytán épp volt kedvem mozogni, így semmiből sem tartott a motorral a pincébe leszaladni, ahol is nekinyomtam a hegesztést az esztergába fogott csiszolótárcsának.

Miután mindkét hegesztést elcsiszoltam, a motort már semmi sem tartotta össze.

A tekercseket is szétszedhettem volna, de végül meghagytam őket
egyben, mert úgy még - mint tekercsek - újrahasznosíthatók.

Erről a formás alkatrészről az jutott eszembe, hogy így ahogy van, bele lehet verni
egy fába, aminek mondjuk - épp mint hogy nekem sem - nem sok értelme van...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.