Az igazi nyitókép lemaradt, ami amúgy azt mutatta volna, amint a szerző nem már itt a pincében a lapostévén, hanem még egy utcai sitthalomban találja meg a műholdvevő beltéri egységet.

   Ami már eleve a képen látható zacskóban jött haza, mert nagyon úgy nézett ki, mint amit meghempergettek a fal glettelésekor keletkezett gipszporban, majd a már amúgy is igen csúfosan mutató mocskos felületet ráadásul még meg is locsolták.

   Mivel még mindig komoly túltengésem van a szétszedni és bemutatnivalókból, pláne rengeteg már megemlített, és a polcon ott is ülő bigyóm van, a számukat tovább nem szaporítandó, a fekete dobozka hazahozását csak azzal a feltétellel engedélyeztem magamnak, ha azt záros határidőn belül szétszedem.

   A határidő jelen esetben közvetlenül a száradás utáni napot jelenti. A száradás idejét azért volt könnyű megállapítani, mert a fekete doboz a napon másnap délre úgy felmelegedett, hogy abból már biztosan kipárolgott az összes víz.

   Az RJ45-ös aljzattal számítógépes hálózathoz lehet csatlakozni, amiről mondjuk nem írt semmi továbbit a készülék üzembehelyezési utasítása. Az USB aljzat pedig arra való, hogy abba memóriát vagy külső HDD-t dugva, legyen mire felvenni a műsorokat. Na most ha nem, akkor a doboz lejátssza róluk a filmeket.

   Mint az sejthető volt, ez nem lesz egy hosszú szétszedtem cikk. Ezt a dobozt tulajdonképpen csak azért húztam ki a koszból, mert egyrészt valamelyik régebbi cikkben megemlítettem a műholdvevő beltéri egységet, másrészt épp valamicske hiány mutatkozott (ezt persze nem kell nekem elhinni) a gyorsan és egyszerűen bemutatható akármikből, mely témákkal az építési cikkek között kihagyott hézagokat kívántam feltölteni.

   Mivel az idők folyamán már több ehhez nagyon hasonló dobozt elbontottam, gondolom hever valahol az egyik csatlakozós dobozom mélyén néhány soha újra nem hasznosuló HDMI aljzat.

   Ahhoz képest, hogy bármiféle rádió alapeleme valamiféle rezgőkör, ez már annyira modern (digitális), hogy egy szem tekercs nem sok, annyi sincs benne! Illetve egy van, de az csak a beérkező nagyfrekvenciás jel és a felküldött tápfeszültség szétválasztására szolgál.

   Mivel ezt a dobozt szétszedés nélkül mostam ki, így a belülre került gipszport nem sikerült teljes mértékben eltávolítanom, pedig amúgy merítgettem a csapnyi vízben rendesen.

   Épp mint ahogy egy ilyen viszonylag jól szerelhető dobozra is, mire fel úgy döntöttem, hogy bár kevés a hely, de nem dobom ki, pláne nem bontom szét. Utóbbi azért volt értelmes döntés, mert az alkatrészeire egyrészt nincs szükségem, másrészt ha kibelezem, akkor még több helyet is foglal, mint tette azt még előtte. No nem mintha olyan sok mindent lehetne a paneljáról lementeni...

   Elsőre sikerült eltalálnom, hogy a középső láb a pozitív, majd kisvártatva még arra is rájöttem, hogy ha nem tolom vissza a helyére a kapcsoló csatlakozóját, akkor az elektronika soha a büdös életben nem fog elindulni.

   Egy darabig ugyan váltogatott a monitorom a feketeség és a nincs jel felirat között (előtte persze még rá kellett jönnöm, hogy hol kell átkapcsolni a HDMI jel fogadására), de miután a műholdvevő beltéri kapott egy power resetet, már ő írta ki, hogy nincs jel. Természetesen az alul látható menü is a beltéri műve.

   Míg a harmadik mondat a legérdekesebb. Ezek ott a messzi Koreában tényleg azt gondolják, hogy ők megmondhatják nekem, hogy én itt a világ másik felén, vagy bárhol máshol, mibe döföm bele a csavarhúzómat? Na, az szép világ lenne! Mondjuk Észak-Koreában lehetséges, de a szabad nyugati világ még nem tart ott.