Hogy mit kerestem, mikor a pincében ezt a fiókot a helyéről kihúztam? Hogy nem a kissé rozzant multimétert, az biztos! Amúgy valószínűleg az elkeveredett tollaimat, hátha ott van közöttük a keresett töltőceruza.
   Ebben a fiókban amúgy csak a ritkán, vagy tán sohasem kellő szerszámokat tartom. A szovjet Miniplex és a csehszlovák pillanatpáka már megmutatta magát, gondoltam épp itt lenne az ideje, hogy az analóg multiméterbe is belenézzünk. Annál is inkább, mert ugye mégis minek van itt, ha nem is tudom róla, hogy működik-e egyáltalán. Márpedig nem tudom. Így hirtelen még csak olyan esetet sem tudok felhozni, mikor egyáltalán megpróbáltam volna használni. Márpedig egy műszer kelleni azért időnként kellhet. Mondjuk nem sok elektromos szerelésem van a pincében, de azért néha előfordul.
   Ugyan akad a polcon egy szép nagy digitális multiméter, meg azt hiszem egy kicsi is, de attól még vannak olyan mérések, melyekre egy analóg műszer a jobb. Arról ugye már nem is beszélve, hogy ebben még akkor sem merül ki az elem (illetve kit érdekel, ha nem akarok vele ellenállást mérni), ha tegyük fel hosszú éveken át nem használom.
   Elsőre persze csak odáig jutottam vele (mármint a bemutatása szempontjából), hogy besoroltam a többi, belülről még nem látott kincsem közé. Hogy hamarosan kiveszem innen, abban azért voltam biztos, mert a mostanában kifuttatott építési cikkek között annyi lett a hézag (persze csak azért, hogy ne közvetlenül egymás után következzenek), hogy azokat a réseket aztán már tényleg mindenképp be kellett tömnöm valamivel.
   Ezen felül egy újabb nyomós ok volt a műszer bemutatására, hogy a restanciáim szokásos olvasgatása közben találtam a műszerre némi utalást, ami kezdetben azért idegesített, mert el nem tudtam képzelni, hogy mégis melyik műszeremet hívhatják Normatest 3000-nek. Később viszont már azért, mert még ez a tétel is hátravolt.

   Kitettem magam elé a műszert, majd perceken keresztül szerencsétlenkedtem vele, mert akárhogy állítgattam az asztali lámpám, a fénye vagy megcsillant a műszer üvegén, vagy túlzott árnyékot vetett.
   Bár a mindent tudó táblázatomnak van egy olyan füle, ami kifejezetten a már megemlített, de szét még nem szedett tételeket tartalmazza, csakhogy az csak az egyik irányban van vezetve. Már úgy értem, hogy azt ugyan kihúzom belőle, ami idővel elkészült, az újabb megemlítéseket viszont már nem írom bele, aminek persze az lett a vége, hogy a táblázat elveszítette aktualitását. Ráadásul azt sem tudom, hogy ez pontosan mikortól történt. (mármint a pontosan nem vezetés)
   Ezt most csak azért írtam ide, mert mivel a műszer lefényképezésével nem boldogultam, mérgemben visszatettem a polcra, majd nekiálltam a táblázat rendbetételének.
   Épp mint ahogy a múltkor is (mármint a lista első elkészítésekor), először az összes felesleges adatot töröltem, majd egyetlen függőleges oszlopba rendeztem a maradékot. Ez 2020-01-29-én 6390 tételt jelentett, amitől elsőre ugyan sokkot kaptam, de aztán szerencsére gyorsan rájöttem, hogy rengeteg benne a többszörös tétel. Már úgy értem, hogy mondjuk a Dédi rádióját rengetegszer megemlítettem. Pláne voltak benne olyan tételek is, melyek több néven szerepeltek. Ilyen például az M8, ami lehet BRG M8, vagy Calypso is, és így még csak nem is egymás után vannak az azonos tárgyat jelentő sorok.
   Csak úgy ránézésre kitörölve a párhuzamosságokat, már csak 2517 sor maradt. Ez persze még mindig egy valószínűtlenül brutális szám, mire fel nekiálltam kitörölgetni a táblázatból azokat a projecteket is, melyek azóta már megvalósultak, vagy már biztosan nem lesz belőlük semmi.
   A maradék 916-os szám persze sajnos még mindig rengeteg párhuzamosságot tartalmazott, amit viszont már csak úgy tudtam volna kiegyelni, hogy ha típusokra rendezem szét a tömeget. Már úgy értem azért, mert 916 tételt egyszerűen képtelen volt átlátni az agyam.
   Mikor aztán nekiálltam a tömeget különválogatni, mégpedig tematikus bontás szerint, mármint rádiókra, magnókra, lámpákra, telefonokra, többiféleségre, akkor az engem annyira összezavart, hogy visszatértem inkább a jelen cikk keretében bemutatott műszer piszkálásához.

   Ami oldalról nézve így néz ki. Ebben persze legfeljebb annyi a csodálatos, hogy sikerült rávennem a fényképezőgépet arra (csak persze nem tudom, hogy hogyan csináltam), hogy ne a dobozra, hanem a kihajtott fülecskére fókuszáljon. No nem mintha lenne rajta bármiféle látványos részlet...

   A jobb oldali csavar egyértelmű, hogy a mérőmű mutatójának mechanikai nullázására szolgál, míg a bal oldali szögletes nyomógomb egy valóságos varázslat, az ugyanis a műszerzsinór végén fityegő banándugóhoz tartozik.

   Mindeközben a műszer kezelése (szerintem legalábbis) kifejezetten bonyolult. Eleve az alulról belógó tárcsa jelöléseinek megfejtése, a jobbra fent látható kapcsoló állásának függvényében, számomra ha komoly rejtvényt nem is jelentett, a szemem azonban rendesen beleszikrázott.

   Ami nálam az igazi zavart okozta, az a skála feliratozása, mégpedig a feszültség és árammérés osztásaihoz tartozó háromféle feliratokkal, melyek tisztára úgy néznek ki, mintha a fő osztások, vagyis a vastagabb és hosszabb vonalak melletti vékonyabbakhoz tartoznának.

   A hátlapon a lyukak valami külső egység csatlakozására szolgálnak. Ezt abból gondolom, hogy belül épp alájuk esik a már korábban mutatott szögletes bemenetű banánhüvely.

   Maga a műszer amúgy osztrák gyártmány. Hogy nekem honnan van? Emlékeim szerint onnan, hogy Ákos barátom itt hagyta. Hogy pontosan miért maradt itt, azt viszont már meg nem tudom mondani. Mindenesetre nekem olyan, mintha mindig is ott lett volna a pincében a polcon.

   Bár a gyártás (vagy a szavatosság) dátumából mára már nem maradt semmi (ez volt valaha a felső sor), azonban az alul középen látható paca - szabad szemmel nézve legalábbis - 34-nek tűnik.

   Hogy valahova be tudjak nyúlni a krokodilcsipeszekkel, beléjük fogtam egy-egy szöget. Hálózati feszültség alatti környezetben ez persze életveszélyes megoldás, csak ugye ha épp nincs kéznél mondjuk szigetelt krokodilcsipesz, akkor csak kell már pótolni valamivel.

   Az ebéd utáni alvást követően - még kissé kábán - nem tudtam eldönteni, hogy ezt tényleg feszegetni kell, vagy inkább közelítsem meg a kibontás feladatát a szétgyilkolt plomba irányából. Mivel nem volt kedvem dönteni, visszatértem inkább a már említet táblázat piszkálásához.
   A már-már félelmetes magasságú oszloppal nem tudván mit kezdeni, nekiálltam és szétrakosgattam a teljes tartalmát, mégpedig a már szintén említett típusok szerint, de még így is rettenetesen nehéz volt a további szűkítés. Többször is át kellett olvasnom, mire legalább úgy nagyjából elkezdett összeállni a kép, illetve áttekinthetőek lettek az oszlopok.
   A legdurvább a 13-as, vagyis az építések oszlopa volt, melybe első nekifutásra több mint 200 tétel került! Ezt azon elv szerint álltam neki lecsökkenteni, hogy ami építésnek nem láttam esélyét (mármint annak, hogy egyáltalán nekiállok), azt mind kihúztam! Aztán újra és újra, egészen addig, míg csak le nem ment a szám 100 alá.
   Miután ennyi tételt még mindig sok volt átolvasni (mármint kiszedendő közülük a párhuzamosságokat), fogtam és letöröltem az összes olyan sort, amelyik inkább a rádióépítős oldalra való. Na ez már használt! Mármint lement a tételek száma, de még mindig nem volt áttekinthető, ezért annyira belesaraboltam, hogy végül csak 26 tétel maradt. Mikor idáig jutottam, már annyira ráuntam a táblázat piszkálására, hogy kifejezett örömmel estem neki a műszernek.

   Amin persze nincs mit csodálkozni, a biztosíték ugyanis az elemtartóban, konkrétan az elem mögött lett elhelyezve. Ez a konstruktőrtől egy elismerésre méltó ötlet, bár arra azért kíváncsi lennék, hogy ez a pozíció mégis kinek fog eszébe jutni. Mármint a műszer használatbavételét követően, mondjuk két év múlva, mikor az áramméréskor kilőtt biztosíték helyét keresi.

   Mindeközben a lehetetlen állagú plomba rejtélyének megoldása mindössze az, hogy a plomba tulajdonképpen egy műanyag dugó, amit csak valamit beledöfve lehet a helyéről kipiszkálni.

   Hogy miért kellett alá biztonsági csavar, azt mondjuk nem értem, mert azt ugye bárki ki tudja tekerni, aki ennyire megreszel egy csavarhúzót, vagy akad a keze ügyében egy erősebb kivitelű csipesz.

   Ehhez a szabvány banándugóhoz képest a banánhüvely gombja nem annyira menesztő, mint inkább a beengedésére szolgál. Valahol a neten láttam, hogy ehhez a műszerhez eredetileg olyan banándugós műszerzsinórok jártak, melyek dugóin volt körben egy bemarás, aminél fogva ezek a fajta alzatok valószínűleg elég stabilan megfogták a dugókat. Ilyet nemhogy eddig még sehol máshol nem láttam, de még csak igényem sem volt rá! Mármint valamitől kihúzhatatlan banándugóra.

   Kevés híja volt, hogy kiforrasztom a műszert még összetartó vezetékeket, csak aztán rájöttem, illetve láttam, hogy a panel másik oldalán csak a kapcsoló van, amit ugye eszem ágában sincs szétszedni!
   Akarom mondani, még épp idejében sikerült magamat megakadályoznom a műszer dobozának kimosásában. Mondjuk ráférni ráfért volna, csak ugye mégis minek a pincei fiókba egy tiszta, vagy legalábbis ennél tisztább műszer?

   Ez a mérés úgy történt, hogy apukám labortápján addig tekertem a gombot, míg csak végkitérést nem mutatott az analóg műszer, majd leolvastam a multiméterről a 6 helyett 5,91-es értéket, ami egy analóg műszer esetében meglehetősen pontosnak mondható. Már amennyiben a digitális multiméter pontos.

   Most épp azt látjuk, amint rámértem a műszerrel a hálózati feszültségre. Vagyis a 30-as osztású narancssárga színű skála van érvényben. Aki erről első ránézésre simán leolvassa, hogy a mutató épp 225 voltot mutat... Engem legalábbis nagyon zavarnak az osztások mellé jobbról és balról is odaírt számok, melyek amúgy természetesen mindannyian a legvastagabb vonalra vonatkoznak.

   A műszer belső ellenállása egyenfeszültség mérésekor 20.000 ohm / volt, amit szokás volt rá is írni a korabeli kapcsolási rajzokra. Mármint azért, hogy tudjuk, hogy az adott mérőponton egy ilyen belső ellenállású műszerrel lehet a rajzon jelzett feszültséget mérni.

   Kitettem a műszert az előszobai szekrény tetejére direkt ilyen elhelyezési okból épített pultra, majd határozottan visszatértem a jelen cikk keretében már többször is megemlített, majdnem mindent tudó táblázatom szerkesztéséhez.
   Többszöri átolvasásra sikerült belőle kigyomlálnom (legalábbis remélem) az összes dupla tételt, valamint azokat a sorokat is, melyek olyan tárgyakról szóltak, amik nem is állnak a rendelkezésemre. Az persze lehet, hogy ha látok a piacon, akkor veszek mondjuk egy Tesla B41-es magnót, vagy egy kéttranzisztoros rádiót, más egyéb érdekességekről már nem is beszélve, de attól még nehogy már olyasmi nyomasszon, ami nincs is! Már úgy értem, hogy bőven elég nekem az a maradék 325 tétel.
   Azt szoktam magamnak mondogatni, hogy nem akarom megírni a kétezredik szétszedtem cikket. Mivel épp a minap írtam be a táblázatba az ezerhatszázadikat, ha semmi mást nem szedek szét, csak amiket eddig megemlítettem, akkor mondjuk van rá némi esélyem.
   Mikor ennek a számszerű ténynek már épp kezdtem volna örülni, egyszer csak eszembe jutott, hogy mi van azokkal az apróságaimmal, amiket még csak meg sem említettem! Mindegy... Csak éljek addig, hogy a dolgaim végére érjek...
   Mikor már épp lezártam volna ezt a cikket, valamint a frissiben szerkesztett táblázatot is, valamiért csak akkor jutott eszembe, hogy az új adatokat át kell tennem a régi táblázatba. Mármint azért, hogy egy helyen legyenek. Én szerintem legalább annyira szétszórt vagyok, mint a mindenféle dolgaim...