Elektronika 25 VFD kijelzős órásrádió
(szovjet gyönyörűség)

Egyszer úgyis el fogok innen pusztítani mindent! Legalábbis ezzel szoktam magam
bíztatni, hogy legyen erőm a továbblépéshez. A Behringer mikrofonerősítőt már
szétszedtem, csak újra neki kéne futni, hogy vajon miért nem világítanak rajta
a LED-ek. A ferde SANYO deck cikke félkész, mondhatni már csak a pont
hiányzik az i-ről. A fadobozos amatőr táskarádiót éppen úgy kerülgetem,
mint ahogy a mellette lapuló UHER orsós kismanót. Egyik sem lesz egy
sétagalopp! A fehér papírba egy feketeség van becsomagolva. Eredetileg
két ilyen csomag volt, de a párját, a régiféle telefoninduktort már szétszedtem,
így már csak a gramofon motorja riogat a polcról. Az ultrahangos mosót már
mutattam, az élére állított fehér dobozka pedig éppen most következik.
Ha egyszer végre lesz itt némi hely, akkor könnyebb lesz félretenni
egy szétszedést. Mondjuk igaz ami igaz, eddig is
a félretevéssel volt a baj...

Ez annyira pofás, hogy nem volt szívem otthagyni a piacon. Valamint olcsó is volt.
Gondoltam bele fog illeni a sorba, hiszen lapozós órás rádiót már boncoltam.
Vettem (fel a földről) bemutatni LED kijelzős órásrádiót is. Analóg órásat
is mutattam már, oroszt is, meg nem oroszt is. És akkor beütött ez az orosz
VFD kijelzős csoda. Szerintem ez a forma kifejezetten szép! Nem orosz létére,
hanem egyáltalán. Sajnos mikor az ember megnézi kicsit közelebbről...
De éppen azért vagyunk itt, hogy alaposabban megnézzük közelről.

A sarkai lekerekítettek, a gombjai nem tucat gombok.
Mondhatni felülről nézve is kifejezetten szép.

A cég logója szép, bár (inkább) nem asszociálok belőle semmire.

Jól mutat, hogy a két szélső gombot lekerekítették.
Ezek a gombok amúgy az órarészhez tartoznak.

Persze, hogy elektronika! A rádió is az, meg a számkijelzős óra is az.
A huszonöt pedig egy szám, amit vagy csak úgy találomra írtak oda,
vagy volt ennek a rádiónak - ezen típust megelőzően - 24 változata.

Na! Az a bal szélső gomb, az már nem szép! Egyrészt kocka, másrészt vagy bent
marad, vagy nem. Mikor épp bent marad, akkor viszont nagyon! A középsőt
meg nem lehet benyomni, mert félrebillent és beszorult. Remélem,
hogy legalább a jobb oldali gomb csinálni fog valamit.

Tudom, hogy a kijelzője nem holmi zöld LED, hanem úgynevezett VFD (vákuum
fluoreszcens) kijelző, mert egyszer régen már bedugtam a konnektorba.
Amúgy ez egy érdekes dolog. Mármint az, hogy két helyen találtam
meg beírva a táblázatomba. Addig addig nézegettem a dolgot, míg
a végén kiderült, hogy azért van kétszer beírva, merthogy kettő van
belőle. Szóval van valahol a pincében egy párja, ami nem orosz. Úgyis
készülök lemenni valami lámpáért, amit ha kipofozok, pont jó lesz a pincei
szétszedésekhez, mert talpa van és összevissza lehet állítgatni. Mikor azt
felhozom, előtúrom a másik VFD kijelzős ébresztős rádiót is. No nem
mintha nem volna a szobában egy bemutatni való darab. Illetve
kettő is akad, merthogy a sajátom fél éve megadta magát.
Nem tudom, hogy mi makkant meg az agyában, de
kétszeres sebességgel múlatja az időt.

Mivel az eleje domború, ha csak nem csinálok valami fehér papírdobozt amitől
csak szórt fényt kap, mindenképp belátszik az előlapba az asztali lámpa.
Persze beállíthatom a lámpát a doboz mögé is, csak akkor meg
nem lesz fény. De mi az a három ott jobb oldalt alul?

Hát ti meg kik vagytok? Hiába hallgattok!
Mindjárt megnézünk benneteket belülről.

Olyan kis mokány szerkezet benyomását kelti. A tekerő gomb a rajta látható
jelölés szerint a hangerőt szabályozza. A doboz másik oldalán viszont
nincs gomb. Máshol sincs! De akkor hol van az állomáskereső?

Szerintem mikor ideért, akkor csuklott egy nagyot a szerszámkészítő.
Annyi vodka után...

Mit ne mondjak, ez az illesztés nem igazán sikerült tökéletesre.

Ha nem nézzük nagyon közelről, akkor a hátulja is szép.

Jobbról balra haladva: Hiányzik az aljzatból a biztosítéktartó, kiugrott a helyéről
a hálózati kábel bevezető gumitücske. Ezek ketten érthető jelenségek.
Ami kieshet, az elveszik. Ami kijöhet, az kihúzódik. No de
minek lóg ki ott bal szélen az a fogaskerék?

Ez nem a ventillátor sebességét, hanem az óra kijelzőjének fényességét
szabályozó gomb. Merthogy az ott nem propeller (bár úgy néz ki),
hanem napocska. Valamint itt hívnám fel a figyelmet az orosz
technológia kör alakú lyukhoz történő különös viszonyára.

A kihúzható és mindenféle irányokba állítható antenna töve kifejezetten szép.
Ellenben abban az ívben, ahol kijön a dobozból, abban van egy ugrás.
Gondolom ez akkor következhetett be, mikor hátba vágták
Szását, kérdvén: Mi volt tegnap a pártgyűlésen?
Putty! És már ugrott is egyet a maró.

A doboz alja meglepően formás. Mondhatni nem
volt hiba az elmében mely megálmodta.

A kapcsolónak készült kivágás tényszerűen minden irányból nélkülözi az egyenest.
Valamint előállt az a fura helyzet, hogy ugyan ezt a rádiót ma szedtem szét,
legalábbis nekem a cikk megírásához képest ma volt, de már nem
emlékszem rá, hogy mi a csudát csinál az a kapcsoló! Még szerencse,
hogy itt a polcon a rádió. Csak lekapom és kipróbálom. Nagyon úgy néz ki,
hogy a belső hangszórót kapcsolja ki. Valamint most vettem észre, hogyha
megnyomom a készülék tetejét, akkor ahogy van, leáll benne minden.

Elemtartó is van a készüléken, melyben az áramszünet esetén az óra továbbjárását
biztosító elemnek kellene laknia. Illetve ismételten felhívom a figyelmet
az elemtartó fedelét övező dobozszél egyenességére. Jó. Értem.
Rendben. Lehet, hogy nem a vodka volt. Mit tudom én?
Például az is lehet, hogy valaki összegyűrte a rajzot.

A készülék alján az adattábla nem szép, hanem kifejezetten gyönyörű!
Az 1988-as év hatodik havában készült. Illetve 68 rubel volt az ára.

Múltkor egy olvasó kielemzett és megállapította, hogy gumiláb fetisiszta vagyok.
Miután alaposan belegondoltam, el kellett ismernem, hogy igaza van.

Azok a fehér pettyek ott felül, azok a legújabb LED-es elemlámpám fényei.
Mint az oldalfényben jól látható a kijelző előtti plexi meglehetősen karcos.

Sikerült bevilágítanom az előlapon. Már csak azért, mert kíváncsi voltam, hogy
mégis hogy néz ki a rádió skálája. Illetve mivel lehet hangolni? Merthogy
forgatógomb csak egy van a készüléken. Nem nyomógombos hangolású,
hanem varicap diódás. Az a három pöcök ami alul lóg ki az előlapból lefelé,
a három darab hangoló potméter gombja. Mivel nyomásra nem reagálnak,
továbbra sem értem, hogy mivel lehet a három gomb között átváltani.

A hiányzó biztosítékot a kedvenc kéknyelű csavarhúzómmal helyettesítettem.
Ugyan nem volt benne a csavarhúzó használati utasításában, hogy lehet,
illetve, hogy szabad vele ilyet tenni, de én megelőlegeztem
számára a bizalmat, hogy képes rá. És igen!
Igen. Ott van rajta a fázis!

Van a rádióban élet, legalábbis találtam rajta egy még mindig működő gombot, és
én azzal már jól el is vagyok. Nem vagyok egy nagyigényű ember, az már biztos!
Valamint az is kiderült, hogy a sorban az utolsó, amúgy egyetlenként működő
gombbal lehet váltogatni a három előre beállított adó között.

A kijelző szép, azonban a szegmensek felső sora hiányzik. Kukáspiaci rádiótól ennyi
hiba bőven elmegy. Amúgy az ilyen készülékekre (tegnap találta a kukában,
a papírházában (hajléktalan eladó) meg nincs áram kipróbálni) szokták
volt mondani az eladók, hogy tökéletesen működik. Egyszer egy
Uniden vonalhosszabbító hordozható részét adták el az orrom
előtt egy bácsinak azzal a dumával, hogy az egy nagyon szuper
telefon, csak a gyerek kiszakította belőle a kábelt. Amúgy tényleg jól
néz ki a gombnyomásra előugró számgombokkal, csakhogy az alja nélkül
teljesen használhatatlan. Majd a bácsika megkeresi, hogy hová valók a drótok.

Ha nem is volt egyszerű, de rájöttem, hogy melyik gombot
merre kell tekerni, valamint melyik kapcsolót hová kell
kapcsolni ahhoz, hogy a woblerszkópom hajlandó
legyen egy kicsit URH FM műadót játszani.

Kihúztam a rádió antennáját, hogy legyen vétel, a wobler ugyanis nem valami
nagy teljesítményű. Az antenna meg olyan hosszú, hogy lelóg az asztalról!
Ahogy kihúztam, ugyan kissé sprőd volt, de amúgy minden porcikája ép.

Még a díszgomb is megvan a végén!

Az ébresztőóra nemcsak a rádió hangjával tud zajt kelteni,
hanem ilyen hülye hangot is képes magából kiadni.

Belenéztem az elemtartóba, merthogy mindig reménykedem, de nincs benne
Sokol akku. Amúgy ide be sem férne, mert az akku kövér, kerek, itt
meg csak egy szabványos 9 voltos elemnek van meg a helye.

Gondoltam mi lenne, ha kipróbálnám a woblert műadónak. Közben persze a rádiót is.
Már úgy értem, hogy nem csak a beépített 1 kHz modulációval. Először úgy volt,
hogy nincs olyan hosszú kábelem ami elér a Hi-Fi toronytól a műadóig, de
aztán rájöttem, hogy a múltkor már kiépítettem egyet, mégpedig épp
az ilyen esetekre. Illesztem be a html fájlba ezt a videót. 004ronda a
neve. Az mondjuk igaz, hogy hallottam már szólni rádiót szebben is, de
azért ennek nem olyan nagyon ronda a hangja. Aztán persze rájöttem,
hogy a hallott szám címéről van szó: Beach Boys - Help me, Rhonda
Az anyukáját meg azért szidom, mert ahogy nekitámaszkodtam az asztalnak,
közben egy kicsit megnyomtam a papírlapot amin a szétszedés történik,
ettől pedig azonmód kimozdult a helyéről a bekapcsoló gombnak,
akarom mondani biztosítéknak alkalmazott csavarhúzó.

Mint ahogy szinte mindenütt, a készülék tetejében is van említésre méltó részlet.
Itt van például mindjárt az, hogy a hangszórótartó pöckök kétszeres számából
kikövetkeztethető, hogy egy másik, nagyobb ovális hangszóróval is készült.

Illetve trehány módon nincs elnyomva melegen (pedig ez melegen ajánlott)
a jobb szélső hangszórótartó műanyag pöcök.

A világon mindenki másnak megfelel, hogy a rugalmasságot biztosítandó
körben futó bordák vannak a hangszóró papírmembránjának a szélén.
Egyedül csak az oroszoktól láttam ezeket a furcsa ferde rovátkákat.

Ne törd a fejed, inkább elárulom, hogy mi az említésre méltó ezen a képen.
Az összes vezeték, lett légyen egy szál, vagy szalagkábel, mind fehér!
Ha nem így van, hanem mindenféle színek vannak, akkor javítás
közben a szerelőnek csak annyi a dolga, hogy az egyik sarokból
elinduló piros szál vezeték másik végét keresve átnéz a készülék
másik sarkába. Ezt a fehérséget viszont az fejtse vissza, aki kitalálta!

Az orosz panelek egy idő után olyanok lesznek, mintha valami enné rajtuk az ónt.
Ellenben néhány távol-keleti készülék - minden hányattatása ellenére - olyan,
mintha most lett volna összeforrasztva. De persze láttam már ellenpéldát is.

Egy teljesen korrekt, kifejezetten rendezett belsejű készüléket látunk.

A fényerőt szabályozó potméterről nekem az jutott eszembe, hogy már a tőkére
tette nyakát, és ahogy itt térdel, épp csak a hóhér pallosának csapására vár.

Bejövő kábel, biztosítékház, trafó, a panelen a tápegység lehetetlen forma diódái.
Hasábforma dióda, lemezből készült lábakkal. Orosz feeling. Hol oroszt írok,
hol meg szovjetet, bár tudom, hogy ez nem ugyan az. Az oroszok azok az
oroszok, a szovjetunió pedig az oroszok és az összes többi tagállamuk.
Az annektált államok műszaki színvonala esetenként nagyon eltérő lehet.
Nekem Litván oszcilloszkópom van, és állíthatom, hogy egy nagyszerű szerkezet!
Egyszer régen letöltöttem egy rakat orosz kéziműszer kapcsolási rajzát. Eddig
még soha senki mástól sem láttam multiméterben KF hangoló generátort!
Szóval attól, hogy valami orosz, nem lehet rá csak úgy egyszerűen
legyinteni, merthogy igen sokszor van benne valami csoda.

Az óra elektronikája a céláramköröknek köszönhetően meglepően leegyszerűsödött.
Egyedüli furcsaságot csak azokban a duplavastagságú narancssárga
tranzisztorokban látok, melyekhez eddig még
nem volt szerencsém.

A lenti panel a rádió széle, míg a fenti a három
állomásbeállító potméter lakhelye.

Taknyom nyálam egybefolyik, folyamatosan tüsszögök, miközben valami
fekete szmötyi hullik a készülékből, mondhatni feltartóztathatatlanul.

Íme a rádió skálája. Illetve skálái, merthogy hárman vannak.

Az épp aktuális skálát egy-egy ilyen aprócska izzó jelzi vissza.

Ez a kijelző annyira szép, hogy egyszerűen nem tudok vele betelni...

Gyönyörű az a rács a digit előtt!

Azt tudom, hogy szedtem már szét olyan orosz órát ami ehhez
hasonló felépítésű volt, csak arra nem emlékeztem, hogy
írtam-e belőle cikket. Én ne írtam volna? Asztali és
autóba való változatot is boncoltam már.

Íme a rádió panelja. Jó. Beismerem. Tévedtem. Nem csak fehér, hanem piros színű
vezetékek is vannak a készülékben. Mondjuk ahogy így elnézem,
ez nem sokat segít az összeköttetések átlátásában.

Íme a tuner árnyékoló serlege alatti alkatrészek. Az a nagy fehér négyzet, az egy IC.
Úgy derengett, hogy van itthon belőle bontott, de nem találtam. Ez mekkora
szerencse! Ugyanis ha akadt volna, azt se bírtam volna megállni,
hogy szét ne szedjem. Persze ami késik, az nem múlik.

Ennek az orosz IC-nek legalább IC formája van.

Ez a felületi hullámszűrő (merthogy valószínűsítem az van a dobozban) viszont
nem igazán hasonlít a nemzetközileg elfogadottnak mondható formákhoz.
Az meg, hogy nem az értéke (frekvencia) van ráírva, hanem valami
számomra értelmezhetetlen ákombákom, az tisztára oroszos.

A hangerősítő IC-re szépen lágyan rá van görbítve a hűtőborda.

Kézmosás, orrfújás, szerelés, kézmosás, orrfújás, szerelés.
Meguntam!

Ezekkel mindjárt akkora port fogok felverni...

...hogy csurig lakatom vele a porszívónkat!

Ha már takarítás, akkor lepucoltam denszesszel az előlapot.

Elhatároztam, hogy nem kínlódok tovább a biztosítékfoglalatból
folyton kihulló csavarhúzómmal. Előkaptam a Weller pákát,
majd kiforrasztottam az áram útjából a hiányos foglalatot.

Már csak rá kell húzni a műanyag csövecskét a forrasztófülre,
és tisztára olyan lesz, mintha mindig is imígyen lett volna.

Ez a panel van az óra nem működő gombjai mögött.
Gondoltam leveszem, s így is tettem!

Bár ne tettem volna... Nem csak, hogy szóródik, de még ragad is a szivacs!
Vagy legalábbis valamikor rég valószínűleg szivacs lehetett a barna izé.

Ha belement a nyomógombokba a trutyi, akkor nem is
csoda ha a gombocskák időnként nem jönnek vissza.

Tudom, hogy ragadsz, te ronda barna trutymák, de akkor is leveszlek!
Gondoltam ettől majd beindul a másik gomb, és az is csinál valamit.

Tök jó kép, csak nem szeretem nézni. Fogdosni meg pláne nem szeretem!
Vajon miből gyárthatták az oroszok a szivacsot?

Ez a kijelző, ez egyszerűen gyönyörű!

De mitől váltott át fényképezés közben - minden
külső behatást nélkülözve - tízről húszra?

Ez a dallam a múltkor annyira beült a fülembe, hogy valósággal nem tudtam tőle
szabadulni. Másnap szerettem volna újra meghallgatni. Gondoltam nem lesz
nehéz megtalálnom, hiszen ott van a kedvencek mappámban. Én, meg
a számok címei? Meg az előadók neve? Ráadásul aki csak az elejét
ismeri ennek a nem túl ismert zeneszámnak, az nem gondolná,
hogy ez a Black Eyed Peas - My humps című számának
a vége. A fele nap meg elment zenehallgatással...

Egyszer csak beugrott, hogy az addig jó, hogy a rádiónak van antennája.
No de mégis min keresztül sugároz az adó? Hát nem ott van? Nem ott van?
Egy méter távolság áthidalására ez a tíz centis antenna is bőven megteszi.
Valamint az is beugrott, hogy FM műsorszórás esetében un. előkiemelést
alkalmaznak az adóban. Megtoltam a magas hangokat a Winampban.

Az adóantenna alkalmazása miatt (eddig ugye egyáltalán nem volt) némiképp
csökkent a rádió alapzaja, bár ez Santana alól nem hallatszik ki. Valamint
egy keveset javult a hangszín, több lett a magas hang, de ez meg
a Sokol rádió kaliberű hangszóró miatt nem hallatszik.
Hogy én ma milyen eredményes vagyok...

Hogy ne maradjon a helyén egy üres lyuk,
visszatettem a kikötött biztosítékaljzatot.

Nem érdekel igazán, hogy mennyire működik, vagy sem, mert már évekkel ezelőtt
elajándékoztam. Persze akkor még csak feltételesen, hogy majd egyszer, mikor
majd szétszedem, majd akkor, valamikor a távoli jövőben, majd elpostázom.

Egy normálisabb minőségű gépet épp az ilyen apróságok különböztetnek
meg egy trehány masinától. Ez a "higgye csak a vásárló a zajból,
hogy történik valami a dobozban" hozzáállás szerintem olyan
oroszos. Korrekt masinán csendben surrannak a gombok.

Jó. Nem állítottam, hogy megjavítottam a felső szegmenssort.
Kicsit megnyomkodtam a panelt, erre fel egy időre jó lett.
Majd az új gazdája, majd ő eljátszik vele. Ha lesz kedve.

Hogy már megint kimerültek a fényképezőben az akkuk...
A Tronic töltő meg mindig azt mondja rájuk, hogy szerinte még nem.
Én meg hiába mondom nekik, hogy beszéljék már meg ezt a dolgot egymás közt.
Szarnak ezek a fejemre! A képen látható megoldást dolgoztam ki.
Az állítólag kimerült akkukat valóban kimerítem.

Mivel nem egy kimerítő feladat, ezért nyugodt szívvel bíztam rá a mackóra
az akkukimerítőt. Múltkoriban rákérdezett egy kedves olvasó, hogy
nálam tényleg mackó van támasztva a GX630-as AKAI-nak?
Igen, valóban így van. Miért? Majd szól ha nyomja a hátát!

Hiába szedtem ki a ragacsossá vált szivacsot, a gomb félrefordul a fészkében, majd
beragad. Szétszedéseim folyamán találkoztam már igen sokféle nemzetiségű
nyomógombbal, de azt kell mondjam, ez nem egy jellemző hibajelenség.
Kicsit olyan oroszos. Mintha valamiért nem beszéltek volna egymással
a tervezők. Az egyikük csinált valami műanyagbigyót, a másik mester
pedig betett a gomb alá egy olyan nyomógombot, amin félre tud akadni.
Persze lehet, ha szétborítanám az egészet, megfürdetném, ledörgölném róla
a ránőtt szivacsot... Urambocsá lesorjáznám! Akkor lehet, hogy újra jó lenne.

Mi van már megint? Mi az, hogy 4 uuu? Ja! Hogy már megint nem megy a
felső szegmenssor? Hát nem! Mondjuk az igaz, hogy részemről javításról
szó sem volt, csak megnyomkodtam kicsit az óra körül az alkatrészeket.
No álljunk csak meg egy szóra! Az első szám akár egy négyes, akár
kilences, mégis milyen idő kezdődik ezekkel a számokkal? Nincs
olyan, hogy negyven óra akárhány perc! Ha ez nem valami
agyament hiba, akkor ez a rádióhoz való időzített
kikapcsoló funkció idővisszajelzője.

A biztosíték mellől kiszerelt drótdarabot és a készülékház oldalából letört darabkát
betettem az elemtartóba. Mit tudom én? Hátha az új tulajnak szüksége lesz rá.

Össze tépőszalagoztam a hálózati kábelt, merthogy kedvenc szokása szerint újra
letekeredett a dobozról. Hogy miért hívom tépőszalagnak? Mikor mindenki
másnak kábelkötegelő? Mert valami érthetetlen okból kifolyólag soha
nem jut eszembe a neve. Ez konkrétan annyira igaz, hogy még
a dobozon is tépőszalag a felirat, amiben ezeket tartom.

A múltkor nekiálltam, és elrendeztem a hátam mögött lévő dobozokat. Pótoltam
a hiányzókat, meg kapott mindegyik gombocskát, hogy ki lehessen húzni.
Szóval mikor a feliratos papírokat készítetem a dobozokra, már akkor
sem jutott eszembe, hogy hívják becsületes nevén a kábelkötegelőt.
Mivel ide is hibásan van írva a megnevezés, így nem csoda, hogy
sosem jut eszembe a helyes név. Ha meg mégis? Akkor egyből
nem találok hozzá megfelelő elnevezésű dobozt. Így marad!

Ez egy annyira régi lista, hogy szinte már majdnem szégyellem magam, hogy
még mindig nem húztam ki róla az összes tételt. Mától hat helyett
már csak öt sor hiány van rajta. Csak így tovább Géza!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.