Kábelezés

Kábel a Hi-Fi torony és az asztalom közé
(aprómunka, mellyel eltelik egy délután)

Most vagy soha! Kiáltottam fel, majd bementem a boltba,
ahol is vettem egy szép hosszú kábeldarabot.

Most, hogy nincs itt a Hi-Fi torony a szőnyegcsere és a benne lévő gépek szétszedése
okán, most van rá esélyem, hogy végre megvalósítsam évtizedes álmomat. Kell egy
kábel, ami a Hi-Fi torony és az asztalom között húzódik. Mikor valami olyasmit
barkácsolok, akarom mondani szedek szét, amit össze kéne dugni a PC-vel,
vagy az erősítővel, akkor engem kifejezetten idegesít a szobán keresztben
átvonuló kábel. Nem lehet a munkát normálisan félbehagyni, mert szét
kell húzogatni a kábeleket. Ha meg folytatnám a témát, akkor vissza.

Az igazi ilyen lett volna, csak mikor megláttam az ehhez hasonlító dugó árát,
pláne a nem olcsó árnyékolt kábel után, inkább lemondtam róla.
Az igaz, hogy csak egyszer kell kifizetni, de egyszer ki kell!

Kábelből is biztos volt olcsóbb, mint amit kinéztem, de ha egyszer csak ez az egy fajta
nézett ki úgy, hogy belefér az ágyam alatt húzódó műanyag csatornába, akkor mit
sem érnék egy ugyan olcsóbb, de vastagabb kábellel. Ez vékony, kerek is, és
négy árnyékolt ér van benne. Mint az a képen látható, először kettévettem.

Majd a némi UTP kábelköpeny felhasználásával képzett két kábelt ismét ketté.

Hogy bele ne zavarodjak (természetesen sikerült),
az egyes köpenyeket 1-től 4-ig bekarikáztam.

Persze mit sem ér az egész jelölési procedúra, ha vagyok oly rendetlen
(amúgy vagyok), hogy nem írom fel, mely színhez hány csík tartozik.

Olyan, mintha le volna aranyozva. Nekem úgy dereng, hogy az aranyozott dolgokat
könnyű ónnal befuttatni. Ezt persze nem. Innen nézve olybá tűnik, mintha az
RCA dugóból kilógó melegpont rudacskája erősen ferdén állana. Ferdén
is áll! Pedig nagyon vigyáztam, nehogy forrasztáskor túlmelegítsem.
Nem mind arany, ami fénylik! Még egy ilyen gyenge egy vackot...
Legközelebb méltóztatok nem spórolni pár forintot a dugó árán!

Levágtam a kötegelőket az ágy alatt futó műanyag csatornáról.
Egyben maradna a csatorna ezek nélkül is. Persze csak
addig, míg nem kap párat takarításkor a partvissal.

Odakészítettem az újakat, majd ahogy kell (?), elfelejtettem a fotózást, videózást.
Meglehet azért, mert bénáztam rendesen, mire befértek a kábelek a csatornába.

Hogy szétpakoltam mi? Pedig csak négy dugót szereltem fel...
Mi lesz itt, ha nekiállok valami komolyabbat építeni?
Azt hiszem csoda. Csoda lesz, ha nekiállok...

Azt is elfelejtettem megörökíteni, hogyan jutott idáig a kábel. Szerencsémre a PC alatt
van egy deszka, ami alatt van egy rés, ami pont onnantól odáig tart, ahogy az most
nekem jól jött. Csak bedugtam az egyik oldalt a kábelt, s már jött is ki a másikon.
Nem vagyok ám túl a nehezén! Mert most jön az, hogy valahogy felmegy a kábel.

Nem, még nem jött fel. A fekete kábel az a billentyűzeté. Mikor a múltkor erőst
átalakítottam az asztalt, hogy ne jöjjön ki belőle, illetve ne vezesse körbe
a PC által keltett zajt, egyúttal a könnyű kábelezhetőség lehetőségét
is kiöltem. Vagyis most az van, hogy nincs rés az asztal és a fal
között. Még jó, hogy emlékszem, merre megy a többi kábel.

Bár egyáltalán nem volt egyszerű, de végül megoldottam. Valahol ott, ahol most a billentyűzet van, felhasaltam az asztalra, majd bedugtam a karom, ameddig csak bírtam. Apró csuklómozdulatokkal addig toltam befelé egy behúzó szálnak használt másik kábelt, míg csak meg nem jelent középen az asztal alatt. Munka közben megemlékeztem az összes felszerelés őséről. Persze a lényeg az, hogy végül felért a kábel. Mondhat nekem bárki bármit, a káromkodás igenis segít! Ha másban nem is, de legalább oldja a feszültséget.

A tuchel mára már annyira kiveszett a rendszeresített csatlakozóim közül, hogy már a rejtek dobozomban sincs belőle egy szem dugó nem sok, annyi se. Márpedig a kábelnek ezen végére tuchelt szeretnék. No nem azért, mintha minden barkácsolt gépen lenne hozzá aljzat, hanem csak azért, mert a kábel végére be van tervezve egy dobozka, amivel variálni lehetne a dolgokat.
Hogy pontosan mit, és hogy passzív, avagy aktív módon? Meg persze hogy milyen dobozban lesz ez a valami? Na az még a jövő zenéje. Mindenesetre annyit már megtettem, hogy bementem a raktárba, majd az összes forma dobozunkból túrtam egyet a selejtkészletből. Most épp kint ül az egész garnitúra (főképp kábelmodemek) az előszobában. De mit nekem az a szatyor, mikor épp tuchel dugóra van ingerenciám!

Hiába fáspince, akkor is idegesítően sötét van benne. Hiába kapcsolom fel a villanyt,
a csupasz szürke betonfalak elnyelik a fényt. Már vettem is egy nagy vödör festéket,
és a kompresszoros festőgép is ott ücsörög az előszobában. Már csak neki kéne állni
a feladatnak. Persze egyszer minden elkészül, mint ahogy a képen látható, középen
fiókos szekrény is befejeződött egyszer. Hogy valaha azt is mennyire halogattam...

   Ezekre a szekrényekre amúgy azért volt szükség, mert a pákázásról ugyan már leszoktam, de a hozzávalókat tartalmazó dobozaimtól még semmi kedvem sem volt megszabadulni. Gondoltam (és talán még ma is gondolom) hátha visszatér egyszer a régi munkakedvem.
   Szóval ott tartottam, hogy a szoba tele volt un. telefonos szabványdobozzal, amikben a rengeteg lomom volt szétrendszerezve. Sok olyan dobozom volt, amit aztán már végképp nem nyitottam ki évek óta. Legalább ezeket a már nem kellő tartalmú dobozokat ki kellett paterolni a szobából, hogy legyen egy kis hely. Gondolom nem árulok el vele titkot, hogy erre a nemes célra készült a fáspincében ez a szekrény.
   Tudtam én, hogy itt van a tucheles dobozom! A többi kincset most direkt nem mutatom be, mert ezek a vésztartalékaim, ha kifogynék a szétszednivalóból. Persze tudom én azt, hogy teljesen esélytelen, hogy itt kelljen turkálnom...

Mivel a fellelt tuchel dugóban dominó elrendezésű volt (bezzeg a múltkor, mikor
dominót kerestem, pont az nem akadt), nekem meg nem olyan kell,
kerestem egy szokvány ötlábú betétet. Van itt kérem minden!

Csak nem látom, mert kiégett az asztali lámpámban a körte.
Cseredarab az persze sehol...

Illetve van itt egy, amit célszerűen a vázában tartok. Hogy mit keres a polcon a wobler előtt egy váza? Ez ám a jó kérdés! De hogy miért van a vázában egy 150-es izzó? Arra végképp nem tudok értelmes magyarázatot. Talán csak egy épp idevágó kérdéssel tudok felelni. Hol legyen? Mert ugye ez az a hely, ahonnan nem esik le.

Hogy én mennyi tuchelt szereltem...
Annyit, hogy egy életre sikerült megjegyeznem,
hogy az első mozdulat a burkolat kábelre tolása kell legyen.

Mert ha nem toltam rá idejében a kábelre a tuchel külső burkát, akkor
a csatlakozó rész ráforrasztása után már nem is lehet!

Ahogy a fiam mondta, mikor tetőpontjára hágott játék közben a rendetlenség:
Na kész!

Hogy mennyi időnek kellett eltelnie, mire ide eljutottam...
Pedig már hányszor kellett volna ez a kábel...

Már csak az van hátra, hogy mikor a szőnyegcsere után végre a helyére
kerül a torony, bedugjam az RCA dugókat az előerősítőmbe.

Jelentem dugók a helyükön! Már csak egy próba van hátra, hogy eltaláltam-e a ki és a bemeneteket. No de mibe dugjam be a tuchelt? A nagy AKAI hátán nem is tudom, hogy van-e egyáltalán tuchel aljzat. A kis AKAI hátán biztosan van, csak az meg nagyon fel van rakva a polcra. A Philips túl magasan van a polcsor tetején, a SANYO az ágyneműtartóban van eltemetve, a SONY fényességre meg rá van pakolva. Szóval nem próbálni nincs mivel, csak a lustaság...

Mondom a lustaság. Már megint ő győzött. Ez a szörnyűség legalább nem volt eldugva sehova. Illetve a hátam mögött, a függöny mögött volt. Hogy miért kellett átmachinálni szerencsétlent UWERTURA magnót stúdió formára? Ki tudja azt...

Szerencsére jól sikerült. Álló helyzetben sem repül le róla a szalag.
A kábel is jól sikerült, eltaláltam a négy szál drót helyét.
Hiába no. A szakember, az kérem szakember!
És akkor felébredt bennem a kétely.

Leültem az asztalhoz, s egy laza mozdulattal rúgtam egy szokásosat a lámpán. Dzung!
Repült el a lámpa rugója. Ahogy a lámpa a fél rugótól leesett, sötét lett. Ahogy sötét
lett, egyből megvilágosodtam. Szerintem ismételten sikerül magam becsapnom
az előerősítő "tape out killer" kapcsolójával. Ha ez nincs kinyomva, akkor
a rendszer a kimeneten is elfogadja a jelet. Vagyis tuti fordítva vannak
bedugva a kábelek az előerősítőmbe. Azért működött nekem olyan
furán, mikor kipróbáltam, melyik a kimenet, s melyik a bemenet.

Persze nem törtem le. Legalábbis nem úgy, mint a lámpám rugótartó bigyója.

Mindeközben Andi jól elvan a szoba sarkában,
nyugodtan szétszedhetem tőle a hallt.

Tessék! Szóval az úgy volt, hogy gondoltam keresek valamit, aminek biztosan jó a kimeneti csatlakozója. Elsőre úgy gondoltam, hogy a Philips 4504-nek ezen a téren biztosan nincs hibája. Mit ne mondjak, volt itt minden, csak az nem, amire számítottam. A lejátszás ment, de a felvétel már nem. Úgy mutattak a műszerek, mintha valami olyat kötöttem volna a magnóra, aminek állandó jelszintje van. Vagyis a felvételi szintszabályzóval ugyan tudtam mozgatni a mutatót, csakhogy a műsorforrástól teljesen függetlenül. Berágtam a hülye Philipsre, mert nem öt, hanem hétpólusú rajta a vonalcsatlakozó tuchel. Marhák...
Előkaptam helyette a ferde tetejű SANYO decket az ágyneműtartóból. Ha lehet ezt mondani, az még a Philipsnél is hülyébben viselkedett. Először azt hittem, hogy a panelből kiszakadt a tuchel lába, de nem. Mikor a Philips magnóval kínlódtam, egyszer csak sikerült lehúznom a tuchel külsejét. Mikor ezt tettem, letörtem a test pontot a csatlakozóról. Mint az látható, újra elől a páka. Visszaforrasztottam, majd egy újabb teszt következett. Már teljesen biztos vagyok benne, hogy fordítva vannak bedugva az RCA csatlakozók az előerősítőmbe. Csere. Minden elindul. Még felvenni is lehet a magnókkal, csak a SANYO nem törli a kazettát, a Philips pedig bödönül szól.

Ez már a saját felvétele. Érdekes, hogy kamerán keresztül egészen normális hangja van. Persze én az előbb hallottam a műsorforrást, és az bizony nagyon nem így szólt. Lényeg a lényeg, ezentúl az ilyen próbákhoz nem kell átkábeleznem a szobát. Ez a lány (aki a refrént énekli), hogy meg fog lepődni, merthogy csak egy szál bikinit vitt az útra, a többiek meg mind vittek korcsolyát vagy fakutyát.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.