Signal-402 órásrádió
(szépség)

Annyira büszke a nevére, hogy még a bőr tokjába is bele van préselve.
Lehet is, mert a Signal-402 az egyik legszebb orosz kisrádió.

 

 

Persze úgy általában szép rádiókat gyártottak az oroszok, de ez a két fényes
kerek izé, amiből a bal oldali a rádió skálája, a jobb oldali pedig
az ébresztőóráé, ez kérem egyszerűen gyönyörű!

 

 

A ruháját (bőr tok) négy ruha patent tartja rajta.

 

 

Ez nem műbőr, hanem ez valódi állatból van! Persze ez nem az állat
bőrének eredeti mintázata, hanem utólag az anyagba préselt minta.

 

 

Van, hogy csak ennyi marad meg egy emberből. Dymo címke egy kisrádió tokjának
belsején. Ez a rádió most épp úgy került elém, hogy anyukám hazahozta a telekről,
mondván nem tudja benne kicserélni az elemet, mert lóg belőle valami drót. Persze
a rádió története ennél azért sokkal bonyolultabb. A dymoval kinyomott név a rádió
eredeti tulajdonosára utal, ő volt a szomszéd bácsi. Én javítgattam a kisrádióit. Talán
már meg is említettem valahol egy régi történetben, mikor a szobában (hol másutt)
akkutöltőről járattam egy légkompresszort, aminek a műanyagcsövén egy fél
méteres kürt lógott. Akkor történt, hogy Girányi bácsi becsengetett, és sírós
arccal arra kért, hogy ezt azért ne csináljam. Egyébként nem szólt sosem
a hangos zenélés miatt. Valahogy úgy volt kialakulva a helyzet, hogy Girányi
bácsi a kezembe nyomott egy marék beteges kisrádiót, én meg ha megjavítottam
őket, akkor visszaadtam. De persze nem ugyanazokat amiket ideadott, hanem csak
úgy nagyjából, hogy darabra stimmeljen. Szóval mindig volt nálam néhány igen
viharvert rádió, aminek már annyi baja felgyűlt, hogy már nem volt kedvem
életet lehelni bele. Persze időnként azért nekiálltam és kipofoztam őket.
Ez azért is jó volt, mert a következő javítási hullámban, már voltak
korábban, mondhatni előre kipofozott rádiók. Ha nem volt kedvem
barkácsolni, akkor is volt mit visszaadnom a kupacból. Nem mondom,
hogy nem tűnt fel a dolog, mármint az, hogy honnan a sok beteg kisrádió,
csak nem érdekelt. Aztán egyszer bementem beszélgetni Girányi bácsihoz, és
mikor kivett egy újabb javítani való alanyt a szekrényből, akkor titkon belestem.
Olyan negyed négyzetméternyi területen csak rádió volt a szekrényben. Hogy
minek egy szobakonyhába ennyi rádió? Sajnos Girányi bácsi már nincs
köztünk, így ezt nem tudom tőle megkérdezni. Először a felesége
ment el, majd pár évre rá a bácsi is. Maguknak való emberek
voltak, nem nagyon beszélgettünk, így nem tudtam róla, hogy a bácsi
beteg. Prosztatarák. Egyik délután becsengettem, visszaadtam pár kisrádiót.
Az egyikre azt mondtam, hogy azzal sajnos már nem tudok mit kezdeni, mert
minden része beteg. Van az az állapot, mikor már nincs értelme tovább kínozni
szegényt. Pár nap múlva Girányi bácsi beszedte az összes gyógyszert amit csak
otthon talált, majd lefeküdt és az örökkévalóságba álmodta magát. Persze az
öngyilkosságnak semmi köze sem volt ahhoz, amit a kisrádióról mondtam,
de azóta valahogy sokkal nehezebben mondom ki bármi agyonhasznált
ócskaságra, hogy na ez aztán már tényleg javíthatatlan. Vagy
ha mégis, akkor nem a gazdájának mondom.

 

 

A műanyag dobozra is rá van írva a rádió neve, és bőr tok nélkül is szép.
Volt ennek a rádiónak egy olyan változata, ahol nem egymás mellett,
hanem egymás alatt voltak a skálák. Az is pont ugyanilyen szép
volt, vagy talán még szebb is, mert arányosabb volt a forma.

 

 

Csak nem tudtam megállni! Lementem a pincébe és lefotóztam
az eggyel régebbi típust. Egyik szebb, mint a másik!

 

 

A hangszóró zöme a fémrács mögött van, egy kisebb része a műanyag rács mögött.

 

 

Szokásos gombok, úgymint állomáskereső és hangerő, mely egyben a bekapcsoló
gomb is. A fényes kerek az óra felhúzó (és egyben időbeállító) gombja.

 

 

A hátlapon van minden. Egyrészt rá van írva, hogy Tento, ez a gyár neve.
Aztán rá van még írva ide is, hogy Signal-402, és hogy Made in USSR
Van még itt egy hullámváltó kapcsoló, és még egy az ébresztőnek.

 

 

Találtam benne elemet is, bár nem hiszem, hogy energiát is találnék benne.

 

 

A doboz szokatlan felépítmény.
Az eleje és a háta között van még egy fehér keret is.
Ettől ugyan jobban mutat a rádió, bár a bőr tokban ez nem igazán látszik.

 

 

Járt már nálam, mert azt a mini szíjtárcsa szerű
valamit én szoktam távtartónak használni.

 

 

Szép rend van a rádióban. Ha valaki mégsem boldogulna,
akkor az alkatrészek pozíciószámai rá vannak írva a panelra.
Persze ahhoz, hogy tudjuk melyik alkatrészt keressük, kell a rajz.

 

 

Még jó, hogy az oroszok rendes népek, szinte minden rádiójuk rajza megtalálható
az interneten. Csak meg kell keresni, majd a talált djvu fájlból kiszerkeszteni
a képeket. Szóval itt ez a rajz, benne a pozíciószámok. Hogy ne kelljen
addig forgatni a panelt, míg le nem szédülnek róla az alkatrészek...

 

 

...álljon itt a panel pozíciószámozott beültetési rajza is. Ha valaki ezen segédletek
alapján sem talál meg valamit a rádióban, akkor biztos lehet benne, hogy
valamelyik rajzban van a hiba. Ez amúgy az oroszok kedvenc szokása
volt. Olyan volt náluk a műszaki dokumentáció, mint mondjuk a
térkép. Persze egy térkép esetében még csak csak érteni, az
ellenség megtévesztése, de egy zsebrádiónál mi értelme?

 

 

Ha a képernyődön úgy látszik, hogy a hangerőszabályzó potméter gombocskája
enyhén tojásdad alakú, akkor rendben vannak a monitorod geometriai beállításai.
Én nem tudom, hogy miből készültek ezek a műanyag gombok (gondolom ócska
műanyagból), de tipikusan ez a Sokol mintájú tekerő hajlamos rá, hogy idővel
lekopjanak róla a recék. Ha lekopott hát lekopott, ilyenkor nincs mit tenni,
ki kell cserélni. No de ha nem recseg, akkor még maradhat pár menetre
azzal a trükkel, hogy háromszögletű tűreszelővel visszagyógyítom
a hiányzó recéket a gomb anyagába. Gyorsabban megvagyok
vele, mint mondjuk a cserével, csak persze a gombnak
a műtéttől egy kissé tojás formája lesz.

 

 

A hangfrekvenciás erősítő trafós, de a tranzisztorok már nem germánium, hanem
szilícium alapú KT315b típusúak. Ráadásul mind az! Ez az egyik nagy előnye az Si
tranzisztoroknak. Már úgy értem az, hogy nem is létezik belőlük ebben a méretben
olyan pocsék darab, ami ne állná meg a helyét egy AM zsebrádió bármely posztján.
Egy KT315b (vagy egy BC182) könnyedén rezeg 20 MHz-en, miközben
bőven van benne annyi energia, hogy meghajtsa a hangszórót.

 

 

A Sokol hullámváltó kapcsolója nyitott, így ahhoz legalább hozzáférek. Ez viszont
zárt. Cserébe nem is kell hozzányúlni, mivel nem hajlamos a kontakthibára.

 

 

Az oroszoknak különös érzékük van ahhoz, hogy valami egészen
lehetetlen formájú alkatrészeket gyártsanak. A kép közepén
az a szögletes szürke hasáb, az például egy zéner dióda.

 

 

A KF trafók árnyékoló serlegei meg úgy néznek ki, mintha aranyszín cukorból
volnának, és a napsütéstől elkezdett volna leolvadni a tetejük.

 

 

Az oszcillátor tekercsek árnyékoló burája műanyagból van. A műanyag nem
jó árnyékolásnak (ha csak nem napfényről van szó), akkor meg minek?

 

 

Már majdnem azt írtam, hogy a forgókondi fedője nem átlátszó, mikor
beugrott, hogy az oroszoknál egyáltalán nem is szokott átlátszó lenni.

 

 

Az állomáskereső gombja igen különös formájú. Amúgy a csapágyazás miatt ilyen.

 

 

Találtam egy csavart, illetve a hangszóró mágnese fogta.

 

 

Az előlapban van a hangszóró és az óra.

 

 

A hangszóró a megszokott forma, de nem csavarok, hanem rugók tartják a helyén.

 

 

Az óra ebbe a lehetetlen színű tokba van zárva. Ez az óra kapható volt a Keravill
üzletekben, és olyan sikeres volt, hogy a barkácsoló kedvű amatőrök
sok más rádióba is beépítették, így alakítva azt ébresztőssé.

 

 

Itt van példának ez a Videoton kisrádió, aminek a bal sarkába lett belevarázsolva
egy Signal óra. Ez nem az én készülékem, a Vateráról van a kép. Nem vagyok
képrabló típus, én szívem szerint elkérném a tulajtól további felhasználásra,
csak a Vatera azonnal kitilt, ha álnokul megpróbálom felvenni az eladóval
a kapcsolatot. Pedig épp nem biznicelni akarok, csak ezt ott ugye tilos...
Igaz, akár meg is vehetném az adott rádiót, csak már nem férek tőlük.
Ha neked kell, még (legalábbis a cikk írásának pillanatában) eladó.

 

 

Még a panel sarkára is rá van írva a típus!

 

 

Íme a forgókondi meghajtása. Most mit mondjak?
Azt, hogy el van bonyolítva, vagy azt, hogy rendesen meg van csinálva?

 

 

Szép nagy szögletes ferritrúd van benne.

 

 

A Sokol mintájú potmétert eredetileg a lábai tartják a panelban, csak nem nagyon.
Gondolom erre a problémára született megoldásnak a két csavar tartotta lapocska.

 

 

Anyukám egyrészt nem ismerte fel a ruha patent csatlakozót. Felmerült bennem
a kérdés, hogy tényleg nem látott még eddig 9 voltos elemet? Persze míg
apukám élt, sosem kellett ilyesmivel foglalkoznia, szóval megtörténhet.
Másrészt mami megijedt a lógó dróttól, ami a telepcsatlakozóról szakadt le.

 

 

Tök jó, mikor valami olyan van a képen, amit egyszer már szétszedtem.
Csak be kell szúrni a linket.

 

 

Azért kellett oda az a lyuk, hogy át tudjam rajta fűzni a drótokat.

 

 

Ugyanis ha így kötöm be őket, akkor ha ki is vannak téve némi hajlításnak, de
semmiképp sem a forrasztásnál. Vagyis így nem fog letörni (leszakadni)
a drót a csatlakozóról. Az elemnek meg egyáltalán nincs útban
a másik oldalon kilógó két szál drót.

 

 

Mielőtt rátenném a hátulját, előtte azért még megnézem,
hogy szól-e egyáltalán. Nos nem szól. Örvendek...

 

 

 

Nincs bonyolult baja, csak a hangerőszabályzó gomb melletti kondenzátor szakadt.
Tudni kell, hogy hová kell nyúlni, és akkor gyorsan meg is van a hiba oka.

 

 

Vajon mi a francnyavalya lehet a rézputtonyban? A kapcsolási rajzból
az derül ki, hogy a demodulátor kört meghajtó tranzisztor.

 

 

Mi lenne, ha szétszedném ezt az elemet?
Miért is ne? Energia már úgysem volt benne semmi, mert kicsit régi.
Persze nem most szedem szét, hanem majd valamikor máskor.
(illetve most szedem szét, csak majd máskor nézzük meg)

 

 

Tologattam az ébresztő kapcsolóját, s közben azon gondolkodtam, vajon mi tartja
a helyén. Semmi. Illetve mindössze az, hogy egymásba szorulnak az érintkezők.

 

 

Hogy Marconi volna fel a rádiót? Hát persze... Popov! Bizony bizony,
mindent az oroszok! Még a nullára lecsökkenő kapacitású
kondenzátort sem a kínaiak találták fel.

 

 

 

A hibás kondi cseréje után azonnal megszólalt a rádió.

 

 

Kissé idegenül mutat a szovjet alkatrészek közt a fekete bárány.

 

 

Újra egyben, vagyis mehet vissza a telekre.

 

 

 

Végigtekertem a sávon, lássuk működik-e rendesen. Csak a Kossuth adót hozza be.
Telekre jó lesz... Gondoltam nézek egy jobb rádiót anyámnak a polcról, de
a többi tán még ilyen állapotban sincs. Ennyit mára a rádióimról...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.