Sokol hangszóró
(kicsit rozsdás)

Ezt a valaha Sokol rádióban szolgáló kishangszórót pakolászás közben találtam
a hangszórós dobozomban, s ha már a kezembe akadt, akkor nem tettem vissza.
No persze felmerülhet a kérdés (megjegyzem jogosan), hogy egyáltalán miért
volt félretéve ez az ócskaság, hiszen jelen állapotában leginkább a kukában
a helye. Na most ennek a dolognak mindjárt kétféle magyarázata is van.
Az első az, hogy mikor az embernek még csak kevés hangszórója van,
akkor még az ócskákat is őrizgeti. A másik szerint pedig, mióta létezik
a szétszedtem rovat, azóta mindent a "majd egyszer ezt is bemutatom"
címszóval teszek el. Ez annyira így van, hogy korábbi elképzeléseim szerint
(illetve konkrétan azért, mert a rengeteg minden szétbontása okán túl sok döglött
(és persze jó) hangszóróm gyűlt fel), a hangszórók bemutatása nem egyesével,
hanem egyetlen hatalmas kupacban történt volna, mely projectnek a "nagy
hangszórós szétszedtem cikk" nevet adtam. Ez lett volna a 390-es sorszámú.
Ezt az elképzelésem azért voltam kénytelen feladni, mert a rengeteg hangszóró
szétszedése egyszerűen nem akart egyetlen cikké összeállni. Később még tettem
egy erőtlen kisérletet, hogy ugyan egyetlen cikkben, de azért hangszórónkénti
bontásban legyenek a képek, de ez sem jött be. Illetve ez már jó lett volna,
és kezdett is összeállni, csak ezzel meg az volt a bajom, hogy rengetegszer
kellett volna hozzáírnom újabb és újabb részeket, minek okán most az lesz,
hogy az elkészült fejezeteket átszerkesztem különállóra. Ez itt az első fecske.

 

 

Az elemből kifolyt trutyi igencsak látványosan ette meg a hangszórókosarat.

 

 

Ha lehet egyáltalán fokozni, szemből még a hátulnézetnél is roggyantabbul néz ki.

 

 

A membrán közepén egy (néhai) szivacsból készült porvédő látható.
Ez az anyagválasztás nem valami okos dolog, ugyanis a szivacs
idővel szétmállik, majd a morzsái apránként hullanak
bele a lengőcséve mellett található résbe.

 

 

A hangszóró membránjának szélén körben végig szétmállott a papír. Javítási célzattal
korábban már körbe lett kenve valami ragasztó szerű anyaggal, csakhogy mint
a papír, úgy idővel a ragasztó is elöregedett, majd széjjeltöredezett. Ez a
hangszóró már nem szól, így sajnos nem tudom megmutatni, hogy
milyen hangja is lehetett ebben az erősen törődött állapotban,
minek okán ennek elképzelését a kedves olvasóra bízom.

 

 

Letéptem a membránt körben megtámasztó keménypapír réteget.

 

 

A fekete anyag maga a membrán, csak félig már felhajtottam, míg a sárga a pille.
Utóbbi tartja a membránt középen, hogy ne tudjon oldalra mozogni a lengőcséve.

 

 

Ez pedig itt már maga a lengőcséve. (plusz a félbetépett membrán)
Ez a picinyke tekercs mozgatja a hangszóró membránját.

 

 

Valaha itt volt a lengőcséve, de már csak a szétporlott,
eredetileg épp a portól védő szivacs maradéka látszik.

 

 

A hangszóró membránjára (illetve a lengőcséve tekercsébe) két speciális hajlékony
vezeték vitte át az erősítő energiáját. A jobb oldali beforrasztásakor valaki addig
tolta az ónt, míg az a forrasztópontként használt szegecs lyukán keresztül elért
egészen a membránig. A kis gombaforma ónpaca tehát hozzáért a membránhoz,
amitől igencsak érdekes hangja lehetett ennek a szerencsétlen sorsú hangszórónak.

 

 

Kipiszkáltam a mágnest a burkából, de olyan gyengécske,
hogy még a saját saját súlyát sem képes megtartani.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.