Orosz óra

Az első rádiót kifejezetten a neve, vagyis a Tápi de lux miatt vettem meg, míg a másodikat azért mert olcsó volt. A harmadik esetében kíváncsi voltam miért tették rá azt a nagy krumpli gombot. (amúgy gyárilag ilyen) A jobbra lenti rádió meg azért jött velem haza a piacról, mert az nem kínai, hanem mexikói. Na ezen az utóbbi rádión ül a mai szétszedésem tárgya, vagyis a szovjet gyártmányú VFD kijelzős óra. Amúgy nem ez jött volna a sorban (már ha létezik egyáltalán valamiféle sorrend), de elkérték. Ha meg ugye elkérték, akkor szétszedés után azonnal eltűnik, vagyis egy lommal kevesebb. No nem mintha útban lett volna... Igazág szerint azt sem tudtam, hogy van!

Ahogy megfogtam, nyomokban letöröltem róla a port. A porréteg vastagságából lehet következtetni a polcon eltöltött időre. Amúgy emlékszem én erre az órára... Sokáig az ágy végében ült a Calypso magnón. Végül azért tettem el onnan, mert folyton lerúgtam, vagyis féltem, hogy még valami kárt teszek benne.

Milyen szép neve van... Az oroszok a konnektorba dugható órákra ráírták, hogy Elektronika, majd besorszámozták. Persze nem mindig tettek így. Ezen az órán például nincs sorszám, de ez csak az ellenség összezavarása miatt van. Mert ugye míg a kapitalisták forgatják az órát a számát keresve, Grisa titokban kommunista röplapokat tömköd a zsebükbe.

Van az óra elején egy ilyen rácsszerűen kiképzett rész. Az ember azt hinné róla, hogy itt jön ki az órából a hang, de nem! Az volt a terv, hogy míg a NATO katonák a hangra várnak, addig az orosz agitpropok galádul Pravdába csomagolják át az uzsonnaként kapott hamburgereiket.

Az óra tetején van egy gomb, ami valószínűleg
egyszerűen csak azért nagy, merthogy orosz.

Mikor nem nyomjuk be, akkor elég meredeken kiáll. Ez persze nem baj, mert így legalább látszik, hogy be van-e kapcsolva az óra ébresztő funkciója. Az ember lefekszik, odanéz, hogy mi van, de persze sötétben egyáltalán nem látszik a gomb. No de semmi baj, ugyanis a kijelzőn van az ébresztőnek egy pöttye.

A "T" betűvel jelzett nyíláson keresztül lehet benyúlni az órába a gyertyakulccsal.
A jobb oldali jelzés pedig arra szólít fel, hogy azonnal vedd elő a sperhaknidat.
Ha bemersz szólni, hogy a lyukak mögött nincs semmi, akkor irány a gulág!

Újabb két lyuk, melyek közül legalább az egyik nem felesleges.
A bal oldali lyukon keresztül lehet beállítani az óra pontosságát.

Szerintem kifejezetten szép a hátlapja. Ugyan a hátlap szépsége valami egészen
lényegtelen egy asztali óra esetében, de attól még miért ne lehetne szép?

A hálózati zsinórt valaki galádul levágta az óráról. Ez azt jelenti, hogy vagy döglött
az óra, vagy a kukás eladta külön a zsinórját. A barna gomb egy kívülről
cserélhető hálózati biztosíték, ami egy letűnt kor gyermeke...

Ezekkel a gombokkal lehet beállítani az órát. Nekem a nullázó gomb tetszett
a legjobban. Pláne tetszett, hogy azután sikerült megnyomnom,
miután végre sikerült beállítanom az órát.

Nemcsak úgy egyszerűen Elektronika 6, hanem mindjárt 6.15! Vajon milyen
lehetett mondjuk a 6.12 verzió? Igaz, hogy azt még mókusok hajtották?

Minek minek? Elemnek! Azért kell az órába elem, hogy áramszünet esetén ne felejtse el az időt. Most nem próbáltam ki, de úgy dereng, hogy az időt ugyan nem írja ki elemről, de ébreszteni azért legalább ébreszt.

Ebben a lyukban lakik az egyik összetartó csavar, csak nem látszik.
Ez jó jel! Még rajta van a csavaron plomba.
Persze nem sokáig!

Például azt, hogy ennél a résznél fogva törték le a fröccsszerszámról. Illetve itt volt a szerszámon az a rész, ahol benyomták a formába a műanyagot. Apukám egyszer hozott a gyárból egy nagy csomó innen levágott műanyag rudacskát, én meg hangoló csavarhúzókat reszeltem belőlük.

Íme az óra belseje. Ha kidobnám belőle az órát, majd készítenék neki új előlapot, lehetne építeni az aprócska fadobozba mondjuk egy kisrádiót. Van itthon pár tucat rádió, szóval ezt a projectet megúsztam.

Az mondhatni természetes, hogy a balra látható hatalmas gomb kiesett, hiszen azt nem tartotta semmi. Annak, hogy a jobbra látható két valami is kiesett, na annak viszont már nagyon nem örültem, merthogy eredetileg ezek ketten tartották volna a doboz hátlapját.

Viszonylag normális szerelés, modern technológia, nem egy alkatrésztemető.
Az óra összes aktív alkatrésze bele van zsúfolva három integrált áramkörbe.

Az európai oldalon az Isostat kapcsoló tipikusan barna volt, de az oroszoknak
volt egy titkos gyáruk az Urálon túl, ahol akár még kéket is tudtak gyártani.

Ez az óra hangszórója. Ebből jön a reggeli csipogás.
Ezen is a legfontosabb adat a gyártás éve...

Az a koporsóforma fémputtony egy kvarc. A világ szerencsésebb részein a működési (rezgési) frekvenciát szokás ráírni, de az oroszok szerint ennél sokkalta fontosabb az az adat, hogy 1987 nyolcadik havában készült.

A panel teljesen korrektül néz ki és most,
hogy a port letöröltem róla, már látszik is.

Ez a kerek váracska formájú alkatrész egy trimmerkondenzátor. Ezzel azt lehet beállítani, hogy pontosan járjon az óra. Az előbb már láttuk, csak akkor még egy lyukon keresztül.

Diódák... Nézzük meg közelebbről balról a negyediket.
Vagy le van törve a jobb alsó sarka, vagy ami még ennél is rosszabb,
hőre lágyuló műanyagból van a tokja, ami beforrasztáskor egyszerűen megolvadt.

Ez egy "éppen csak fogja valami" típusú forrasztás, de még
így is simán kibírt 23 évet! Bezzeg egy mai holmi...

Ez egy VFD, vagyis vákuum fluoreszcens kijelző cső. Ez valóban cső. (mármint
elektroncső) A fűtőszálak a számok előtt futó vékony vonalak.

Ezen a képen jól látszik a három fűtőszál.
Mögötte a drótrács a katód, a szegmensek pedig az anódok.
Az jutott eszembe, mi lenne ha próbaképp a fűtőszálat használnám katódnak,
a drótrács lenne a rács, a szegmensek anódjai pedig összekötve az anód.
Vajon lehetne erősítésre használni, mint egy rendes elektroncsövet?

Ismét elmondom: Tilos így vezetgetni a 230-at, mert megb*sz! Én már csak tudom...
Ha transzformátort tekercseltem, mindig így adtam neki áramot a próbajárat idejére.
Öt perc múlva már el is felejtkeztem a dologról, odanyúltam, és odébb raktam.
Ez annyira típusjelenség volt nálam, hogyha készen voltam egy trafóval,
az elektronok már előre röhögtek rajtam. De persze semmi gond!
Idővel az ember edzettséget szerez. Én például már egészen
nagy sebességgel tudok letenni egy áram járta trafót...

A doboz jobb oldalát már megtisztítottam, de a bal sem látszik koszosnak.
(pedig amúgy az)

A felesleges hálózati zsinórokat laza eleganciával az íróasztal és a fal közötti résbe szoktam bedobni. Az asszony a "laza elegancia" helyett egy egészen más kifejezést szokott használni. A lényeg, hogy nincsenek útban a drótok. Ha kell, akkor meg egyszerűen csak odanyúlok.

Visszaragasztottam a doboz sarkaiba a tartóelemeket, mégpedig melegtakonnyal.
Jól tart ez a ragasztó, csak úgy néz ki utána az asztal, mintha letüsszentettem volna.

Meg minden tele lesz ilyen pókháló szerű valamivel...
Műpókháló? Az meg minek? Van itt igazi is bőven!

Ez itt egy un. automata kábelrögzítő. Az ember egyszerűen csak beleteszi a drótot, benyomja a helyére, ahonnan aztán szinte kiszedhetetlen. Amúgy éppen ez benne a lényeg. Mármint az, hogy egyetlen mozdulat és már készen is van. Erre fel az oroszok fogják és beragasztják...

Annyira jól tartott, hogy alig bírtam kiszedni!
Úgy recsegett ropogott, azt hittem eltörik a doboz háta!

Nehezen olvasható, de majd segítek. 1987 11. hónapjában készült, és 45 rubel volt az ára. Régebben ezt mindig beleöntötték a műanyagba, csak ugye 87-ben már az elvtársaknál is lazultak az erkölcsök.

A hátlapon található két pici felöntés közé gumidarabka van ragasztva.
Ez nyomja a helyére a panelt, és persze tartja is, hogy ne lötyögjön.
A hülye kapitalisták meg méretpontos alkatrészekkel dolgoztak!

A hátlapot tartó egyik csavar nem tart. (a képen az alsó)
Azért nem tart, mert le van kopva a menet a végéről. (gondoltam)
Kerestem egy hosszabbat, az majd beleér a maradék menetbe. (tévedtem)

Már majdnem össze volt rakva, erre fel szedhettem szét...
Nem vált be a hosszabb csavar, bele sem kapott a menetbe.
Gondoltam azért lehet, mert roncsolódott a menet. (tévedtem)

Na ez a mini készlet viszont már épp méretes. Azt hiszem
mondanom sem kell, hogy orosz, hiszen látszik a színén.

Ezt a menetfúró befogó szerszámot részemről valahogy
sokkal jobban szeretem, mint a hagyományost.

Mert szerintem kényelmesebb vele dolgozni. Ha rákattintasz a képre és megnézed az óra alatt a papírt, akkor láthatod, hogy kék. Vagyis már megint elfelejtettem kihúzni a zsinórt a konnektorból...

Szép lett. (amúgy persze az is volt) Már csak az a kérdés,
hogy belehet-e állítani a gombokkal az időt.

Jelentem igen, bár kicsit kiabáltam közben a vekkerrel.
Néha meghülyül és ugrik egy nagyot a szám a kijelzőn.
Az ébresztő kapcsolója meg pityókásan félre van csapva.

Ebben a képben az az érdekes, hogy az előző állapothoz képest ki volt húzva az óra
a konnektorból úgy kb. 10 perce, de mikor visszadugtam a konnektorba,
onnan mérte tovább az időt, ahol az előbb abbahagyta,
pedig nem is raktam bele elemet!

Kilátszik a fal, végre lett egy kis hely.
Ha ebben a tempóban haladok, karácsonyra talán...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.