Elektronikus hőmérő
(analóg)

Lejöttem a pincébe és előtúrtam (na persze, még ezt a dumát, ez volt felül) a balra
látható műszert, illetve lehoztam a minap felboncolt áthallási csillapításmérőt.

Ahogy a másiknak, úgy ennek is penészes a tokja. Ahogy elnéztem a pincében
megpenészedett dolgokat, arra jöttem rá, hogy csak azok gombásodtak be,
melyeken akadt a spórák számára megfelelő táptalaj. Ezek tipikusan
olyan dolgok, melyek jó alaposan össze lettek fogdosva. Például a
Panasonic M7 kamera táskája. Vagy az a szerencsétlen sorsú
laptop táska, amiben a fúrógépet tartom. Utóbbi már olyan
cefetül néz ki, hogy ahhoz nincs is merszem hozzányúlni!

Egy alapos mosás persze sokat tud segíteni az ilyen bajokon.

Na most egészen odáig, míg csak meg nem találtam ezt a műszert, megjegyzem
a keresett szigetelési ellenállásmérő helyett, meg mertem volna rá esküdni,
hogy ezt egyszer már elajándékoztam. Mivel itt van előttem, ezért vagy
visszakaptam, de persze az is lehet, hogy már eleve kettő volt belőle.

Félretoltam, de jelen esetben nem azért, hogy félbehagyjam a tulajdonképpen
még meg sem kezdett szétszedést, hanem csak azért, hogy legyen
hová leterítenem a háttérnek használt fehér papírost.

Mindeközben a műanyag tokok a szoba átellenes sarkában száradtak. Amúgy nem is
ezt akartam mutatni a képpel, hanem egy újabb farigcsálok projekt előkészületeit.
A sarokba állított, jelen állapotában még gurigára hajtogatott terítőről van szó.
Csak úgy egyszerűen ráteríteni az asztalra persze nem kunszt, csakhogy én
majd jó szokásomhoz híven, igencsak alaposan elbonyolítom a dolgot.

Vajon miért van külön előtét a műszer és a hőérzékelő között?

Ez az előtét.

Ez pedig a hőérzékelő. Gondolom azért ilyen hosszú, hogy mélyre is be lehessen
vele nyúlni. Emlékeim szerint a József 7A2 telefonközpontot hajtó motorokat,
és a rengeteg csapágyat ellenőrizték vele a gépészek. Az ilyesmiket, mármint
a túlmelegedett dolgokat jobb nem kézzel fogdosva vizsgálgatni, hiszen egy
megszorulóban lévő csapágyházra simán ráéghet az ember kezéről a bőr.

Mivel ez a nyél vékonynak találtatott, így megúszta az újrahasznosítást.
Vagyis nem ebből lesz az univerzális jeladóm háza.

Pedig milyen szép ez a rugós törésmentesítő...

A piros kupak eredetiségéről nem vagyok meggyőződve.
Lehet, hogy azt már én toltam fel rá, hogy el ne törjön.

Ennek a műszernek - a kiálló gombtól eltekintve - tégla formája van.

A leltárcímke számát mindenképp le kellett cserélni.
Ha másért nem is, akkor azért, hogy lássák dolgozni a leltárost.

Az előtét oldalán található leltárjegyről lemaradt a számváltás.
Még ezt a trehányságot...

A -15-től +200 fokig terjedő méréshatár négy,
kissé egymásra lógó sávra lett felosztva.

Na most egy ilyen helyre kis mérőműszerre
csak nem lehetett már ráírni, hogy hőmérő!

Balra a külső tápegység csatlakozója, míg jobbra a mérőszonda jelét fogadó tuchel.
A középen látható műszernullázó gomb körüli kopás okára akkor jöttem rá, mikor
épp a műszer elcsomagolásával foglalatoskodtam. A bőrtoknak van egy
keresztpántja, hogy ki ne essen a helyéről a műszer,
és annak épp ide esik a patentja.

Egy amúgy hangszórókhoz készült csatlakozót tápfeszültséghez használni, az
szerintem ellenjavalt. Már csak azért is, mert ugye mi van akkor, ha valaki
 bedugja a töltőt ahová a dugója illik, vagyis egy hangszórókimenetbe?

A kapcsoló gombja egy kissé mondhatni darabos, mint
akit baltával faragtak, de azért nem olyan csúnya.

Azt mondjuk nem értem, hogy ami osztó az előtétben
van, az miért nem fért bele magába a műszerbe.

Ez a gomb, valamint a doboz tartalma, szerintem
simán belefért volna magába a műszerbe is.

Az ott egy gyári plomba. Amúgy vörös csillag, csak most épp bánatában fekete.

Nem. Ezt a két elemet, ezt nem én tettem bele.
Illetve lehet, hogy én voltam, csak nem most.

Hanem a 9 voltos elem oldalán található dátum alapján még valamikor
2001-ben! Mivel ez az elem már elmúlt húsz éves, ezt már b*szhatom.

Már úgy értettem, hogy szét. Amúgy csak az elemcsatlakozó papucsot
szerettem volna belőle kitermelni, de ahelyett, hogy hagyta
volna magát újrahasznosítani, inkább szétrepedt.

A műszer szerint az elemek ugyan már a végüket járják (sajnos
csak ilyeneket találtam a polcon), de azért még megfelelnek.

Szerinte 20 fok van a szobámban, míg az ajtóra
ragasztott digitális hőmérőm szerint 23.

Na most azért nem látni a hőmérő csúcsát, mert az most
az asztali lámpámba épített három LED-es
fényforrás közé van beékelődve.

Az előbb említett helyen egy híján 50 fokos a hőmérséklet.

Ami üvegcsúcs jobbra kilóg, az a tulajdonképpeni hőérzékelő. Valószínűleg
azért kapta a hegyére a korábban látott piros kupakot, hogy megmaradjon.

Természetesen belenézünk az előtétbe.

Nos nem állítanám, hogy izgalomba jöttem a látványtól.

A panel alatt néhány tekercselt sönt rejtőzködik.

Mivel a kereskedelemben ilyen dupla elemcsatlakozó nem létezett, így ez egészen
biztosan egyedi gyártmány. Gondolom keringhetett egy jó darabig szegény
anyagbeszerző, mire kiderítette, hogy az elemgyárból, vagy a ki tudja
melyik TSZ melléküzemágaként termelő bizbasz sajtoló üzemtől
lehet beszerezni a még felszegecseletlen elempapucsokat.

A műszer alja belülről nézve meglepő módon poros. Mondjuk nem zár légmentesen
a doboz, de akkor is fura. Már csak az egész műszert borító műbőrtok okán is.

Továbbra sem értem, hogy miért nem fért be ide az, ami az előtétben van.
A kép bal felső sarkában kilóg a panel alól egy apró kék színű valami.

Ez egy olyan 9 voltos elem alja, amit még 1986-ban gyártottak.

A 723-as IC a tápegység része. Ami felette látható, az bár úgy
néz ki, de nem égésnyom, hanem csak a söntök árnyéka.

A mérőáramkör három darab 741-es IC-ből lett felépítve.

A trimmerek elmozdulás ellen festékkel lettek rögzítve. Majdnem
ideírtam a belepiszkálást is, de az ellen nem véd a festék.

Ezek a tekercselt söntök (eredetileg shunt) tulajdonképpen nagyon pontos,
a méretük okán nagyobb teljesítményű, valamint időtálló ellenállások.

Ez egy körkapcsoló, ismertebb nevén yaxley. Kiejtve dzsekszli. Ugyan ennek
is mindenféle irányokban állhatnak a lábai, de mégsem rokona Bruce Lee.

Ugyan sejtettem, hogy nincs a panel másik oldalán semmi igazán
érdekes, de ha már itt jártam, csak kifordítottam a helyéről.

Na most mivel ez hőmérőnek nem kell, mert van helyette egy lézercélzós infra,
így elgondolkodtam az átépítésén. A hatalmas fekete dobozba szinte bármi
belefér, a skálát meg vagy átfestem, vagy nyomtatok helyette egy újat.

Íme a tuchel dugó, az ő fonott mintájú tehermentesítőjével.

A kép a sarokban mindössze annyit változott, hogy a száradó műbőrtok közelébe
fellógattam a mérőszondát is. Mivel ez ilyen messziről nézve nem igazán feltűnő,
vagy egy héten át lógott a kulcsról. Legalább rendesen kiegyenesedett a kábele.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.