Zsebtelep
(mert egyszerű dolgokat is jólesik)

Legyen akkor a mai boncalany egy zsebtelep. No de hol van nekem ilyenem itthon?
Hát hol másutt lenne, mint a polcomon. Az én polcaimon kérem minden van! Bár az
öttalálatos lottószelvényem most valahogy nem lelem. Sajnos nem csak most, de
már 40 éve hiába keresem. A mai nap témájára visszatérve, felmerülhet a
kérdés, miszerint minek nekem zsebtelep? Már úgy értem minek,
ha már nem kell semmibe. Manapság minden oly kicsi, hogy egy
ekkora batár bele sem férne! Persze nekem vannak régi dolgaim.

Például lóg itt ez a régi elemlámpa. Ez olyan régi, hogy már nem is emlékszem
a forrásra. Ez mindig is itt volt velem, mióta csak az eszemet tudom.
Ez annyira így van, hogy túrtam is róla egy régi képet.

Már ezen a 80-as évekbeli fotón is szerepel a lámpa. Ott ül a Farkas Gyuritól boltolt
borzasztó rádiómon. A két sarokban a legolcsóbb háromutas Videoton hangfal.
Jobbra fent 313-as orosz szkóp. A rádión pakli cigaretták, a rádió előtt pár
üveg Valeriana a gyomorfekélyes idők emlékére. Az apukám építette
mini tápegység alatt a magam barkácsolta erősítőm, rajta meg
az Unitra M531S lengyel magnóm. Ez annyira rég volt...

A lámpa világít, pedig emlékeim szerint mostanában biztosan nem kapott új elemet.

Márpedig ez egy viszonylag új, már nem papír, hanem műanyag tokozású zsebtelep.
Micsoda emlékek tolulnak a múltból... Hülyébb nevén kisdobozos egyenáram.

A lámpában el van törve a foncsor.

El van törve a lencse (ami egy plexi lap) menetes része.

És még az aprócska izzó foglalata is el van törve.

Hiába rázom, egyszerűen nem hajlandó kijönni a lámpából az elem. Az eredeti
elképzelés az volt, hogy az elem burkolata papírból van, a papír pedig puha
és összenyomható. Nem úgy a műanyag! A szép fekete műanyag tokos
Varta elem, már csak csavarhúzós feszegetéssel jön ki a lámpából.

Valahogy olyan komor hangulata van. Biztosan azért, mert túl fekete.

2004 januári a dátum. Vagyis ha most 2011-et írunk, akkor ez az elem már
több mint 7 éves! Ehhez képest úgy világít a lámpa, mintha legalábbis
új elem lenne benne. Hiába no, ha valami nem Kínában készült...
Csak ez ugye manapság már fura, merthogy elszoktunk tőle.

Ha eddig rendben működött is a lámpa, most feladta. Mégpedig azért mert kiesett az
érintkező, mikor kiszedtem az elemet. Persze, hogy rossz helyre raktam vissza!

Rugóállításból jó voltam a suliban, s mára sem feledtem el a tanultakat.
Legalább egy kapcsolót még meg tudok javítani...

Kellene nekem egy újabb fehér papír, mert az előzőt kidobtam, miután felboncoltam
rajta egy góliát elemet. Az A3-as fehér papírokat nálunk medvék őrzik, mint ahogy
minden mást is. Szóval az úgy volt, hogy valaha rengeteg A3-as papír fogyott a
cégnél, ezért tömve volt velük a szekrény. Aztán egyszer csak egyik pillanatról
a másikra nullára esett az igény. Az A3-as papírtömbök befogadására alkalmas
fénymásolók előbb a folyosókra, majd onnan az udvarra, végül pedig selejtezés
után a szemétre kerültek. Nekem meg ott állt a pincében a rengeteg papír. Minden
kollégámat megkérdeztem: Van gyereked? Rajzol? Tényleg? Na gyere csak velem és
vigyél a készletből egy bund (500 oldal) hatalmas fehér papírt! De hiába volt a sok
gyerek, mert igen lassan fogyott a készlet. Végül az utolsó tömböt magam
hoztam el, a "jó lesz fehér háttérnek szétszedéskor", amúgy igen
ingatag alapokon nyugvó logikára hivatkozva.

Ez a mini fotóállványom. Kell majd a videózáshoz, mikor mindkét kezem foglalt.
Majd egyszer elmesélem, hogy miért néznek ki ilyen szerencsétlenül a lábai.

Három zsebtelep a polcról. A negyediket visszaraktam a lámpába. Ezeket nyugodtan
szétszedhetem, mert ezek olyan öregek, hogy már teljesen döglöttek.
Hogy miért tartok döglött elemeket a polcon? Ez titok!

Az egyik már a modernebb műanyag tokozású,
a másik még a régiféle papírburkolatos.

A műanyag tokos 1990-es évjáratú, tehát mára már 21 éves.

A papírtokos 1988-ban készült, vagyis már ő is bőven elmúlt 18 éves.
Ez azért fontos, mert le fogom venni róla a ruháját, és ha nem múlt
el 18 akkor... Csak azt nem értem, a lopást miért nem
tudják ilyen komolyan bűnüldözni...

Mára már eleget beszéltem mellé, jöjjön végre a lényeg! Bár egyes
olvasók szerint sokkal jobban írok, mikor elkalandozok a témától.

Nem szép dolog ráírni egy elemre, hogy "akku", még
akkor sem, ha a felirat a gyár nevéhez tartozott.

Akkumulátor és szárazelemgyár. A felső felirat stimmel, azaz ez már csak volt.

Ennyi réz csak az érintkezőknek...
Micsoda pazarlás...

MSZ (Magyar Szabvány) és KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) 589
Minden szabványosítva volt, és attól eltérni nem lehetet!

Tizenegy egész és kilenc tized forint. Modern vacak! Koromnál fogva én még
 emlékszem a négyötvenes zsebtelepre is. Vagy az már ötnegyven volt?

A zsebtelep tipikus felhasználási területe volt, hogy széles befőttes gumival ráfogatott
az ember kettőt a Sokol rádiója hátára, és akkor a gyorsan kimerülő 9 voltos elem
helyett kapott egy örök darab energiaszintű készüléket. A rádió már
valósággal lemállott az elemekről, de még mindig szólt!

Az elem ruhája papírból volt. Ha kidobtuk a szemétbe, akkor egyszerűen lebomlott.
Persze ettől még nem volt környezetbarát, hisz a belseje épp elég szennyező.

Az egyszerűség kedvéért a cellákat fedő takaró lemez is papírból volt.

A cellák a papír tokba kátránnyal voltak némiképp beragasztva, de főképp lefedve.
Persze az elemből előtörő fehér trutyinak a kátrány korántsem szabott gátat.

Talán nem is kéne csípőfogó a papírburkolat lefejtéséhez,
de ha egyszer épp ott volt a kezemben...

Normális dolog szétszedni egy elemet? Normális dolog szétszedni bármit?
Normális dolog, hogy azt nézed, hogy éppen mit szedek szét?
Kit érdekel? A normális emberek mind unalmasak!

Az alsóneműt is leszedtem róla.

Itt hever előttünk csupaszon. A lábai szétrakva. Középen lyukas.
Ezt már ba... Akarom mondani nézzük meg közelebbről.

Tanultam a szétguruló góliát elem példájából.
Ha ez is nekiállna mállani, akkor egyből itt van előttem a szemetes.

A három sorba kötött cella feszültsége eredetileg 4,5 volt, csak ez már rég elrohadt.
Azért még így is mutat a műszer 1,2 voltot. De vajon áram van-e még benne?

Van hát! Bár csak 1,5 mikroamper, ami gyakorlatilag semmire sem elég.

A ferdén átfutó drótok a cellák közti átkötések. Én egyszer találkoztam egy olyan
elemmel, amiből hiányzott ez az átkötés. Na az hogy jött át a MEO-n? Régen, még
valamikor a 80-as években, elképesztő mennyiségű zsebtelep fogyott a postánál.
Vagy pofára fordítva volt zsebre téve, vagy bedobva a táskába valami olyanra
ami vezette az áramot, s ettől gyorsan kimerült. Vagy egyszerűen elhagytuk.
Én meg tucatszám hazahordtam őket, merthogy nekem igen sokáig telepekből
volt a tápegységem. Nálam kérem minden erősítő először zsebtelepről indult!
Csődbe is vittem a pazarlásommal a szocializmust. No persze azt mondják,
hogy a szocializmus egy eleve működésképtelen, halálraítélt rendszer
volt. Meg azt is, hogy nem is kár érte. Érdekes, de én pontosan
ugyanezt érzem a jelenlegi rendszerrel kapcsolatban is.

Mikor épp nem volt itthon friss elem, de azért kellett volna, mondjuk még azokban
az időkben, mikor még nem volt meg az apukám gyártotta labortáp a zsebrádiók
javításához, olyankor előfordult, hogy egy elemet feltöltöttem a pákatrafóról,
vagy megtoltam egy kicsit vízzel, mikor már nagyon ki volt száradva.
Ehhez persze régiféle szén rudas elem kell. Már csak
azért is, hogy ki lehessen belőle húzni.

Nagy nehezen találtam egy fecskendőt, majd megtöltöttem vízzel. A vizet meg
belenyomtam az elembe, mert az eltelt évek során az állásban biztosan kiszáradt.

Beillesztettem a szénből készült rudat a lyukba.

Bár éreztem, hogy valami nem stimmel, de azért betoltam a rudat a helyére. Talán
ismeritek azt az érzést, mikor az ember nem tudja mi a baj, csak azt, hogy valami
nem stimmel. Aztán megvonja a vállát és teszi a dolgát tovább. Egyszer éppen
ugyanígy voltam, mikor egy kiváló barátom autóját szereltük. A kormányt
rángattam volna le a Zsiguliról, mikor elfogott ez a furcsa érzés. Mintha
már történt volna velem ilyen, csak nem tudom milyen. A következő
pillanatban lerántottam a kormányt a helyéről, majd azzal a lendülettel
orrnyergen vágtam vele magam. Mit ne mondjak, azonnal beugrott, hogy
mi történt a múltkor. Most például szerencsém volt, ez az elem ugyanis már
annyira ki volt száradva, hogy könnyedén benyelte az összes vizet. Ezt úgy
kell érteni, hogy történt már olyan eset, hogy nem, és akkor fröcskölt
itt nekem az asztalon szanaszéjjel a fekete szénporos trutyis víz.

A nedvesség pótlása után a feltöltött cella feszültsége 1,1 voltra emelkedett.

Valami egészen brutális, konkrétan 2,2 milliamperes áramot szolgáltat!
Ez kb. semmire sem elég, bár egy mikroprocesszor talán eljárna róla.

Úgy vagyok vele, hogy itt megállok. Ha háromba
tépném, akkor sem látnánk ennél többet.

Mégis mi a csudának tépjem szét a maradványokat háromba?
Bár ezt máskor kérdésfeltevés nélkül meg szoktam tenni.

De most inkább összeporszívózok.

Itt ez az elemes doboz. Mi lenne ha...
De nem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.