2/6-os soros rendszerkészülék
(illetve már csak a roncsa)

Ezt a kincset a melóhelyen találtam, egy eldugott sarokban. Amint megláttam, mind
a kínálkozó alkalmat, mind pedig magát a készüléket azonnal megragadtam. Ebben
a készülékben ami érdekes, mármint az előkerülésében, hogy miután a 90-es évek
környékén levált a Matávról az alközpontos üzletág, ezek a készülékek már nem
hozzánk érkeztek be. Vagyis ennek a kis csúfságnak közel harminc
évig kellett bujkálnia valahol, hogy rábukkanhassak.

Bár a digitális szobamérleg nem szeret ilyen kis súlyokat mérni, de attól még
- ha némi trükközés árán is - de azért hajlandó volt elárulni, hogy ez bizony
még így hiányosan is 3,5 kiló! Vagyis teljesen érthető, hogy miért nem
sikerült csak úgy egyszerűen kihúznom alóla azt a vastag könyvet.

Ez a telefon - a két fővonal hat készülék kiépítésnek köszönhetően - a nem
különösebben fantáziadús a II/6-os soros nevet kapta a keresztségben.
Ez egészen biztos, mert még mind a mai napig emlékszem rá, hogy
ezen a néven kellett elszámolni. No de hol lehet a kismunkalap?

Miután rájöttem, hogy egy Rádiótechnika újságban van bevetésen
- mint könyvjelző - már csak azt kellett megkeresnem, hogy mégis
melyikben. Na most a képen látható összes könyv rádiótechnika.

Tudom, hogy már megint nem a szétszedéssel foglakozom, csak mivel ez nálam
szinte mindig így van, ezért mondhatni már fel sem tűnik. Mondjuk most
legalább kapcsolódik a szkennelés az éppen bemutatott tárgyhoz.

Ez az a kismunkalap, amiről beszéltem. Egy kicsit mondjuk össze kellett forgatnom
a lapjait, hogy az eleje és a készülékes oldala kerüljön egymás mellé. Szép sorjában
haladva; mutattam már LB készüléket, CB35-öst, CB55-öst, CB67-est, ellenben
pénzbedobós és 1/2-es soros még nem került a kezeim közé. Utóbbi már a 80-as
években is olyan ritka volt, hogy tíz év alatt csak kétszer sikerült belefutnom.
NDK EVA és Variant főnök-titkári készülék se nagyon fog már előkerülni,
a jelentkező szekrényük meg pláne nem, de fémházas iker jelfogóból
még akad egy igencsak agyonfestegetett példány a lomtárban.

Az első három gombbal három másik készülékre csöröghetünk
oda, míg a negyedik pirossal az első fővonalba léphetünk be.

A jobb oldali gombsor első gombja a kettes fővonalhoz, míg a többi fekete
(csak az utolsó hiányzik) a másik három készüléket csörgeti meg.
A gombok előtti fehér lapocskára a fővonal számát, illetve
a többi készülék gazdájának nevét volt lehetőség odaírni.

Na ezért hívják a telefon azon részét, amire rátesszük a beszélőt, automata villának.
Egyrészt automata, hiszen nem csak egy puszta akasztó (régen olyan is volt),
másrészt ennek a korabeli példánynak még valóban villa formája van.

Ez a lemezdarab hordozta eredetileg a számtárcsát befogadó vasbödlit.
Ez a műszaki részlet igen nagy valószínűséggel egy tárcsás beszélő
építéséhez folytatott anyag felderítési hullámnak esett áldozatul.

Mind a készülék tasakjához (kötődoboz a falon), mind
pedig a kézibeszélőhöz tartó kábel csonkolva lett.

A látjelző ablaka töredezett. Amúgy ezen apró eszköz szolgált arra, hogy a fővonallal
(illetve fővonalakkal, merthogy két vonal és két látjelző van) sorba kötve jelezze,
ha valaki belépett valamelyik vonalba. Vagyis ez mutatta, ha foglalt a vonal.
A készülék nevében a soros szó azt jelentette, hogy a készülékek áramköri
szempontból sorba voltak kötve. Vagyis nem tartozott hozzájuk modernkori
értelemben vett jelentkezőszekrény, ami kezdetben jelfogókkal, a jelfogós világ
elmúlta után pedig elektronikával volt kitömve. A helyi hálózat működéséhez persze
szükség volt még egy tápegységre is. Ez persze nem minden esetben volt így, hiszen
ez a rendszer több különböző alváltozatban is létezett. A BHG például a CB55-ös
telefonkészülék házába zsúfolta be a mindjárt bemutatásra kerülő alkatrészeket,
míg korábban olyan verzió is létezett, ahol a telefonok háza egyszerűen fából
volt. Illetve azt is meg lehetett oldani, hogyha nem volt helyi tápellátás, akkor
magán a telefonvonalon keresztül legyenek távtápláltak a helyi áramkörök.
Most jött az, illetve nem jött, hanem ment, mármint a szerző a pincébe,
felkutatni azt a könyvet, melyet a legutóbbi rámoláskor látott.
Azt talán már mondanom sem kell, hogy nem lett meg.

A készülék teteje ezen a két hatalmas zsanéron támaszkodva nyílik fel.

Ez az automata villa azért brutális!

Ahogy elnézem, a meglehetős vastagsága ellenére,
valakinek még ezt is sikerült elgörbítenie.

A készülék háza csak ennek a furcsa zárnak az elfordítása után nyitható.
Az idősebb kollégáknak ugyan volt hozzá kulcsuk, de mi olyat már
nem kaptunk, ezért - mint az a nyomokból sejthető - a csípőfogót
használtuk kulcsnak, mely tettünk a záron csúf nyomokat hagyott.

Ez a fényezés nem csak úgy egyszerűen szép, hanem meglehetősen jó fogást is ad.
Mondjuk egy 3,5 kilós készülék esetében kellett is legyen mibe kapaszkodni.

Ezt most csak azért látjuk, mert hiányzik a telefon alját eredetileg takaró lemez.

Hat készülék azon módú összekötéséhez, hogy bárki bárkivel tudjon
beszélni, az analóg technika hőskorában még ennyi vezeték kellett.

A telefon belseje azért lett ilyen féloldalas, mert a szabad helyre
csukódnak rá a korábban látott gombsorok mögötti érintkezők.

Mekkora trafó...

De persze akad belőle kisebb is.

Jobbra zümmert, vagyis harang nélküli csengőt látunk, míg balra két fura alkatrészt,
melyek valahol félúton helyezkednek el a tekercs és az ellenállás között. Utóbbi
alkatrész ellenállása mint áramkorlátozó elem szolgált, miközben az induktív
összetevője a váltóáramok (hangfrekvencia) rövidre zárását akadályozta
meg. Ez az összevissza kombinálhatóság adja az elektronika szépségét.

Mint ez a kép is mutatja, kapcsolókból és ellenállásokból
minden további nélkül lehet potmétert építeni.

Bár a telefon külseje és belseje egyaránt fakó, ez az alkatrész
valami csoda folytán megmaradt gyönyörű zöldnek.

Íme a készülék teteje belülről.

Függőlegesen a nyomógombok érintkezőitől jövő vezetékköteget látjuk átvonulni,
míg vízszintesen az automata villa működtette mechanikai elemet. Utóbbi
menesztette lenyomásakor az amúgy bent maradó nyomógombokat,
mikor a beszélgetés végeztével a helyére tettük a kézibeszélőt.

Ha lenne hova bekötnöm ezt a készüléket, a rugócsoportok pontosan ugyanolyan
rendben tennék a dolgukat, mint tették azt több mint fél évszázaddal ezelőtt.

Ugyan közel sem értek az ilyesmihez, de addig-addig tologattam a képszerkesztőben
a gombokat, míg csak elő nem tűnt a készülékre ragasztott cetliről
a vonal korabeli 271-286-os telefonszáma.

Ez itt az egyik látjelző, illetve már csak a roncsa.

Ezeket nem csak pusztán gonoszságból szereltem le, hanem azért, mert ha belül
helyezem el őket, akkor sokkal kisebb helyet foglal a pincei polcon a készülék.

A telefon oldalából kilógó kábelcsonkot is visszafordítottam a készülékbe.

Csodás technikatörténeti műemlék ide vagy oda, ez a valami annyira ormótlan, hogy
nehéz elképzelni, hogy ezek a készülékek az 1980-as évek közepén még nagyban
működtek, például a TIG-en, mely rövidítés a Horváth Mihály téren található
Távbeszélő Igazgatóságot takarta. Szóval nemhogy ügyfélnél akadt ilyen,
de még a saját igazgatóságunkon is! Az mondjuk igaz, hogy érdemben
hozzányúlni (például áthelyezéskor) már csak Zsemlye bácsi tudott,
no de őt éppen ezért is hívták be időnként dolgozni, pedig már rég
nyugdíjas volt az öreg. Mi (vagyis a fiatalok) nagyban húztuk
a kábeleket, Lajos bácsi meg kötögette a vezetékeket.

Ha legközelebb becsenget a postás, "te figyelj haver, ez a tied"
felkiáltással úgy hátba vágom ezzel a szörnyű vaskrumplival,
hogy azonnal elvisznek hivatalos közeg elleni verőszakért.

Hogy az előbb vázolt eset nehogy bekövetkezzen, ezért inkább alaposan
elcsomagoltam. No persze így a vért is könnyebb lesz róla letörölni.

Ez azért van itt, mert mikor lementem a pincébe megkeresni a korábban említett
kapcsolási rajzos könyvet, ha azt nem is, de ezt legalább megtaláltam. Ezt amúgy
még valamikor két napja felejtettem lent, miután feltöltöttem földdel. A tetejére
illő átlátszó műanyagot meg csak akkor hoztam fel, miután második nekifutásra
sikerült rájönnöm, hogy merre is van pontosan a keresett könyv. Ez persze
csak úgy sikerült, hogy átnéztem a múltkori pakolásról készült képeket.

Íme a II/6-os soros rendszer elvi kapcsolási vázlata.

Ez a jelentkezőszekrény szerelési rajza.

Bekötés helyi táplálás esetén.

A készülék szerelési rajza.

A teremzaj csökkentő kapcsolás valószínűleg az önhang csökkentő áramkört takarja.

Ez a készülékzsinór bekötési rajza.

Ez a rajz pedig az egyes készülékek összekábelezését ábrázolja.
Egyszerűnek mondjuk nem nevezném, de nem is ördöngösség.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.