Szikrainduktor
(gyermekkori emlék)

Az itt látható mindkét doboz emlék gyermekkoromból. A zöld egy Terta 811-es
magnó, míg a szürke egy szikrainduktor. A Terta magnót a zsebpénzemből
vettem, a szikrainduktort viszont apukámtól kaptam. Hiába no,
az öregem tudta, hogy mi kell egy gyereknek!

Felülnézet. Bár úgy néz ki, mintha nem volna itt semmi érdekes, de van!
A két apró lyuk az egy-egy banánhüvely. Ezekbe való a szikraköz.

Ez itt a doboz oldala. A doboz maga szikosztirolból van. A Tanértnél szinte
mindent ebből az anyagból készítettek. A színes kockát és
a dobozát, műszereket, de még a földgömböt is!

Az aljáról hiányzik egy gumiláb, de talán van itthon hozzávaló a gumis dobozomban.

Bár halványan, de azért látható, hogy be van számozva. Leltári szám márpedig
mindenre kell! Egyszer a leltározó kolléganő az akkor több havi fizetésnek
számító 20.000 forintos Panasonic készülékek aljára a telefon házát
oldó ragasztóval nyalt fel holmi kézzel írott leltárszámos papír
fecniket, de akkoriban ezért még nem járt karóba húzás.

Íme a szerkezet eleje.

Ki s be lehet kapcsolni, illetve 12 volt egyenáramra van szüksége.

A tanértnél készült 1969-ben. Talán épp apukám szerelte össze.
Maximum 12 voltot szabad rákötni. No de én és a szabályok...

Ez itt a szikraköz. Ezzel a tekerővel kell beállítani a helyes működést. Ami nekem
volt, azon is éppen ilyen formájú volt a tekerő, maga a doboz azonban ennél
sokkalta kisebb volt. Apukám újítása, hogy ugyanezt belevarázsolta egy
szabványhasábba. Ugyan tökéletesen működött, de nem fogadták el!
Aztán később beadta újításnak ugyanezt egy vezető beosztású kolléga...

Na essünk neki!

Kap 12 voltot a tápegységemből.

Itt kellene szikráznia.
 

Némi tekergetés után már szikrázik is!

Két csipeszből és két óráscsavarhúzóból ideiglenes szikraközt komponáltam.

Nos az már biztos, hogy van neki egy hangulata!

Szépen világít a csak úgy odavetett energiatakarékos izzó.
Persze a hangok és a fények megrémítik az asszonyt.

Ez van belül. Fa váz, lemez anyák, vastag drótok, és a lényeg a hatalmas henger.
Alul pár menet van vastag drótból, felette pedig rengeteg menet vékonyból.
Mindez ki van öntve viasszal, belül meg lemezből készült vasmag van.

Ez a nagyfeszültség egyik kivezetése.

Ez itt egy korabeli lemezanya. Nem merném róla állítani, hogy jól néz ki.
A szocialista gyártmányoknál sokszor nem adtak rendes arcot a részleteknek.

Alulnézet.

Egyáltalán nincs elbonyolítva. Volt benne kapcsolási rajz is, de elfelejtettem lefotózni.
Akkor elmondom: Kapcsoló, szikraköz, tekercs. A kondi a szikraközzel párhuzamos.
Elég csúnyán van huzalozva. Apukám sokkal szebb belsejű akkutöltőket készített.

Ez egy közeli felvétel a szikraközről.

Gondoltam adok neki egy kicsivel több energiát. A labortápom ugyanis csak
4 ampert tud, és még az áramgenerátora is megőrül időnként, s olyankor
visszaszabályoz. Ezt a szép pákatrafót Apukám készítette. No persze
nem ez a lényeg, hanem az, hogy több benne az erő mint a "finom"
munkára való tápomban. Jól látható a Tanértes tömbler kapcsoló,
banánhüvely, szikosztirol lemezborítás. Ezek voltak a gyárban,
ezekből csinált apukám mindent.

Nem szikrázik jól, ugyanis a pákatrafó egyenáramú kimenetén nincs puffer kondi.
Mi van ha nem tetszik a szikrainduktornak a másodpercenként százszor eltűnő
áram? Ez a bivaly kondenzátor mindjárt pótolja az energiát a kieső időben.

Beindult mint állat, csak aztán nagyon gyorsan abba is hagyta. A szikosztirol ugyanis
egy hőre lágyuló műanyag, s ezen keresztül mennek az áramot is vezető csavarok.
Szóval egyszerűen csak annyi volt a hiba, hogy megolvadt a műanyag borítás,
kilazultak a csavarok, megszűnt az érintkezés, ezért nem folyt az áram.

Ha már úgyis lebontottam az elejét, akkor álljon itt egy kép magáról a vasmagról.
Amit apukám újított, abban nem lemezmag volt, hanem rádióba való ferritrúd.
A tekercse sem volt ilyenformán kiöntve rengeteg viasszal, hanem csak
egyszerűbb megoldásként 15 centi szélességben volt szigetelve.

Ezen a képen jól látszik a megolvadt előlap.

A balra látható vasdarabot rángatja magához a lemezmag. Ha meg odahúzta? Nos
akkor természetesen azonnal ki is kapcsolta a saját áramforrását. Ekkor megszűnik
a mágneses mező, visszatér az érintkező a párjához. Ekkor újra megindul az áram,
újra behúzza az elektromágnes a vasdarabot. Bizony mondom néktek, pontosan
így működik az elektromos csengő! Bár ennek is van hangja, de ez persze
nem az, hiszen jelen esetben nem a hangon van a hangsúly, hanem
azon, hogy a szikraköz a bemenő egyenáramból lüktető
mágneses teret hoz létre, amelyet aztán
már fel lehet transzformálni.

Ez itt egy átmérő négyes csavar, ami egyben a szikraköz egyik fele is.
Azért látszik ilyen nagynak, mert végre makró képeket is tudok lőni.

Ahol az előbb beleolvadt a rezgőnyelv, kilátszik a fekete festék alól a műanyag.

A rezgőnyelv oldalról nézve meglehetősen girbegurba. A vasdarabnak a balvégen
kettős szerepe van. Egyrészt ugye ezt vonzza magához az elektromágnes, másrészt
pedig tömege is van. Utóbbi biztosítja, hogy csak egészen alacsony
frekvencián tudjon rezegni a rendszer.

Ez itt egy hirtelen felindulásból elkövetett kondenzátortartó.

A pákatrafóról kondizás után szép stabil szikrákat produkál.

Mivel egyáltalán nem ráz, ezért bátran hozzá merek piszkálni. Ha kiskoromban
nem ölt meg, gondoltam most sem fog semmi kárt tenni bennem.

Francba! Ez már megint elolvad! Ráadásul még jobban is, mint tette azt előzőleg.
Annyira felpuhult a műanyag, hogy megmaradt a felületén az ujjlenyomatom.

Kicsit pihentetem, de közben azért csak beleeresztek néhány voltnyi
váltakozó feszültséget a hangfrekvenciás jelgenerátoromból.
Sajnos a power HF generátorom beteges, és nincs
egy szakember a közelben aki megjavítsa.

Csak módjával kap a trafó jelet, hiszen a jelgenerátorom belső ellenállása 50 ohm.
Jobb volna a nagyobb generátor, hiszen abból jókedvében akár 10 watt is lazán
kicsorog. No de ne álmodozzunk, hiszen úgysem jön erre az a k*rva királylány
topless öltözékben generátort javítani. No meg mi is lenne belőle? Becsöngetne
a királylány, az asszony meg kinyitja az ajtót. Ki hinné el, hogy az igencsak hiányos
öltözékében műszert jött javítani? Kisestélyiben meg nekem ne császkáljanak itt
a királylányok! Visszatérve a lényegre 154 volt jön ki a kimeneten, mégpedig
3,5 kilohertzen. Vagyis ez a tekercsrendszer rezonanciafrekvenciája. Kéne az
a power HF generátor, csak ugye a mai királylányok olyan megbízhatatlanok.

Szükségem támadt egy erőteljesebb tranyóra, meg egy hozzáillő hűtőbordára.
Tankérem én készültem!

Hurrá! Ordítottam fel, mihelyst tudatosult bennem, hogy végre
megtaláltam a rég eltűntnek hitt ellenállás szortimentemet.

De most nem erről van szó, hanem erről a szép bordáról a tranyókkal.

Nem tudom említettem-e, de utálom a kupit az asztalomon! A konstrukció lényege,
hogy a labortápból jön az energia, a tranyó a hűtőbordán kapcsol, mégpedig abban
az ütemben, amit a kis HF jelgenerátor diktál neki. Mindez persze forrasztás
nélkül, pusztán csak lazán össze krokodilcsipeszezve.

Nem jó ez így... Szerintem ide sokkal több energia kell!

Hát akkor adjunk bele egy kicsit többet! No de miben van több erő, mint
a tápegységemben? Hát a konnektorban! Innentől ha élni akarsz,
semmiképp se csináld utánam! Ez egy fényerő szabályozó.

Mint az látható, ez még békebeli szovjet gyártmány, amire még az is rá lett írva,
hogy 6 rubel az ára. Sej azok a régi szép idők, mikor még létezett az árhivatal...

Ez van benne meglepetés helyett.

Szokvány fázishasításos triakos fényerő szabályozó.

Csakhogy teljesen rövidzáras!

De mint azt már az előbb is írtam volt, tankérem én készültem!
Ott van az a fehér papírzacskó. Na mi van benne?

Igen, ez bizony egy szép új BTA10-es 600 volt 10 amperes triak!

A hővezető zsír már rég kiszáradt.

No de ez nem lehet gond, hiszen természetesen erre is fel vagyok készülve!

Bekentem.

Beforrasztottam.

Természetesen nem kompatibilis a lábkiosztás, de ezt is megoldottam.

Elővettem a szekrényből egy százas izzót.

Vagy ráforrasztom az izzóra a vezetékeket, vagy előveszem
a direkt erre a célra az alsó fiókba bekészített foglalatot.

Az áramütések elkerülése égett maradjunk inkább ennél a foglalatnál.

Annyira szeretem, mikor részfeladatokkal megy el az idő...
Most ugyan már nem rövidzáras, azonban sajnos
továbbra sem szabályoz semmit.

Én kérem készültem! Rajtam nem lehet csak úgy kifogni!
Íme egy másik fényerő szabályozó. Persze ez is orosz.

Fura egy felépítmény, az már biztos! Eredetileg állólámpához való.
A ház műanyagból van, de stílszerűen facsavarok tartják össze.

Hihetetlen silány minőségű ez a panel! Épp csak közelébe megy
az ember a pákával, és már dobja is fel magát a fólia.

Ez pont úgy néz ki, mint a VEF rádió potmétere.

Ki ne találd, hogy csak úgy magában ült ott a polcon! Én kérem
készültem! Oda volt mellé készítve a kapcsolási rajza is.

Tankérem nem én voltam! És tényleg nem, hiszen
ez a fóliacsík, ez teljesen magától jött fel.

Ez pedig nemhogy feljött, hanem egészen egyszerűen elpárolgott! Persze én vagyok
a ludas, hiszen rákötöttem szegénykére egy másfél kilowattos villanymotort.

Ide, vagyis a műanyagház felső részébe párolgott át a panelről a fóliacsík.

Nem kell ide hűtés. Csavar se kell. Nagy ez a triak, megáll ez a saját lábán!

Na végre! No de az nem úgy van, hogy csak úgy hirtelen nekiállhatok örülni, hiszen
ez az összeállítás nem működött valami sokáig. Pulzáló fényt láttam, majd egy
hatalmas pukkanást hallottam. És nem ám a körzeti megbízott
csapott pofán a szolgálati elemlámpájával!

Hanem a felül látható kondenzátor egyszerűen felrobbant.

Kiszedtem. Ha nem akar benne lenni a buliban, én ugyan nem fogom erőltetni.

Mivel nem piszkálom, így elmondható róla, hogy ez teljesen magától szabályoz.
Jó dolog az automata, de ez azért szerintem már egy kissé túlzás.

Összeszereltem, gondolván így talán nem nyúlok bele a 230-ba.

Ez meg ahogy van, megy a kukába.

Meg persze ez a kipukkadt kondenzátor is. Nem volt ám ez mindig így!
Egész gyűjteményem volt a kiszerelt hibás alkatrészekből!
Mindnek megvolt a maga külön kis története...

A százas izzó korlátozza az áramot, így akár rövidzár is keletkezhet, akkor sem
történik semmi baj. Legfeljebb kicsit világosabb lesz, ami mondjuk - amilyen
sötét vagyok - rám is fér. Na szóval! A fényerőszabályzó a fázishasításával
pótolja a szikraközt. A delej a konnektorból jön. Szóval most
azért már csak óvatosan azzal a nyúlkálással!

Nagyon gyenge muzsika... Alig van egy kis szikra.

Gondoltam biztosan kevés neki a 100 watt, legyen akkor inkább ezer! No de mégis
honnan a csudából vegyek elő egy ezer wattos műterhelést? Édesanyám
éjjeliszekrénye előtt tartom, a kárpitozott kis sámlin. Mi az,
hogy miért? Szerinted hol kellene tartanom?

Na ugye, hogy így azért már sokkal jobb!

Világít a csak úgy egyszerűen a lyukba dobott fázisceruza.

Na elég volt mára a hülyeségből...

A kimaradt kacatokat azonmód áthelyeztem a szemetes vödörbe.

Majd összeszereltem a szikrainduktort, hátha egyszer még jó lesz valamire.

Hiányzott egy hármas csavar, benyúltam hát a dobozomba, s kivettem egyet.
A képen az ujjlenyomatomon kívül az látszik, amint elsőre sikerült találnom
egy olyat, amiből hiányzik a slicc. Ez biztosan lánycsavar akart lenni,
csak nem sikerült idejében eldöntenie, kell-e slicc vagy sem.

Az a baj az ilyen projectekkel, hogy rettenetesen nehéz őket abbahagyni! Beindul az agyam, aztán csak jönnek és jönnek az egyre újabb és újabb agyament ötletek. Például most szedtem szét egy csomó fényképezőgépet.
   Mi lenne, ha a vaku rész több száz voltra feltöltött kondenzátorát sütögetném rá a szikrainduktor primer tekercsére?
   Vagy még jobb volna, ha PC tápegységekből bontott kondenzátorokat töltenék fel, s azt sütögetném rá a tekercsre valami alkalmas eszközzel.
   De akkor már az volna a jobb megoldás, hogy a PC tápegységébe, az eredeti trafó helyére kötném be a szikrainduktort. Szabályoznám a kitöltési tényezőt meg a frekvenciát.
   És ha a trafó szekunder részére antennát meg földet kötnék? A primerre meg diódát, és belehallgatnék az éterbe pár kilohertzen? (kurvahosszú hullámú rádió project) Vagy nagy hirtelen átalakítanék egy félbetört Sokol rádiót, mert az ugye mégiscsak szuperheterodin! A kimeneti jelet meg rákötném a hangkártyára, lehetne grafikusan elemezni, szerkeszteni.

Persze nem csinálok semmit, mert már rég elegem lett ebből a dobozkából...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.