Braun hangfalpár
(épp csak belenézünk)

Kedvenc szokásommal ellentétben, ezen a nyitóképen igenis rajta van a mai nap
bemutatásra kerülő két darab Braun márkájú hangfal, csak mivel feketék,
a sarokban meg sötét van, illetve a bútor színe sötétbarna, ezért nem
látszik. Na most a képpel ellentétben, a valóságban nagyon is látszik,
amint ott hever a két nagyon nem oda való fekete valami a terítőn. Erre,
mármint az elhelyezésükre, már meg is szőttem újabb nagyszerű tervemet.

Azt eszeltem ki, hogy kiszedem a felső polcról a kvarclámpát, a csehszlovák
mikrofonos fejhallgatót, meg a piros dobozos villanyborotvát, majd betolom
a helyükre a két apró hangfalat. Hogy miért nem viszem őket inkább le,
illetve vissza a pincébe? Nos azért, mert időnként szükségem van
egy pár szabadon bevethető hangfalra. Mi az, hogy miért?

Nos azért, mert vannak olyan bemutatásra váró kincseim, melyekben végfok ugyan
van, hangszóró azonban a teljesítményük okán már nincs. Ilyen valami például a
képen látható SONY erősítő, a Videoton receiver, no meg a Tesla NZC420-as
lemezjátszó is. De persze van még ezeken túl is a pincében elrejtve például
egy Videoton félig csöves rádió, Tesla B115-ös magnó, meg B93 is, meg
NDK Hi-Fi kompakt, meg ki tudja még mennyi más csoda. Na most ezen a
képen nemcsak az látható, hogy mihez kell nekem a két hangfal, hanem az is,
hogy jelenleg nem jutok fel a szekrény legfelső polcához, mert ahhoz szükségem
lenne az egyik székre, mint lépcsőfokra, hogy fel tudjak róla lépni az asztalra.

Persze előbb még úgyis ide, vagyis az asztalom feletti pultra kerülnek a hangfalak.

Tessék! Mondjuk a múltkor még nem a hangfalakról volt szó, hanem arról, hogy
a cserépkályha tetejéről hozom át az ott felhalmozott dolgokat,
csak erre, illetve a fűtési szezon indulására adott némi
haladékot a vénasszonyok nyarának beköszöntése.

Mivel épp meleg ősz van, maradhat még egy hetet a kályha tetején a szobaantenna,
az alatta elterülő BRG MK-29-es, a két darab jelfogó meghúzási időmérő, a két
MK-27-es magnó, illetve a HT videókamera. Aztán, mikor majd mondjuk úgy
a jövő hét vége felé beköszönt az igazi ősz, akkor majd persze szaladgálhatok
velük összevissza, nehogy még rá találjanak nekem olvadni a kályha tetejére.

Ez már egy másik nap, másik pléd, ami - mint azt már említettem volt - száradni lett
ideterítve. Mondjuk ha méltóztattam volna megvárni az őszi nagytakarítással
a fűtési szezont, akkor az ilyen nagydarab dolgok pikk-pakk megszáradtak
volna a kályha tetején. No de nem ezt akartam mondani, hanem azt, hogy
néhány hete megkért valaki, hogy ugyan nézzem már meg, hogy nálam
milyen térerővel jön egy bizonyos URH adóállomás. Gondoltam kikapom
a sorból a Videoton receivert, és azzal nézem meg. Miután rájöttem, hogy ehhez
kellenek a hangfalak, meg a Greaton kishangfalról leszedett kábelek,
meg egyébként is nagy és nehéz, nekiálltam inkább valami
más, a célnak szintén megfelelő rádiót keresni.

Na most ez a Schneider azért nem vált be, mert egyrészt ezen nincs térerőmérő, s
így nincs mit mivel összevetnem, másrészt pedig be sem jött rajta a keresett adó.
Valamint itt kívánom megemlíteni, hogy mivel jelen esetben ez egyáltalán nem
volt cél, így csak úgy egyszerűen mellékesen sikerült végre lőnöm egy olyan
képet a SONY TC-U5-ös kazettás magnóról, melyen semelyik része sem
csillan be annyira, hogy kiégetné a képből a többit részletet. Na most,
illetve nem most, hanem még a múltkor, ahogy itt álltam a szoba közepén,
s épp azon a kérdésen merengtem, hogy akkor most tényleg át kell hoznom
a szekrénysorból a dög nehéz Videoton tunert, egyszer csak beugrott a tuti!

Bekapcsoltam az erősítőm, meg persze az Onkyo tunert is, majd igen szomorúan
konstatáltam, hogy nemhogy a keresett adó, de még a többi, amúgy nagyobb
térerejű állomások se nagyon akarnak jönni, pedig ebbe a rádióba a néhai
CB rádióm antennája van bedugva, aminek bár már hiányzik a végéről
az antenna, de attól még a tetőtérben végződik több méternyi csupasz
drótban. Kisvártatva persze rájöttem, hogy mióta átépítettem a kábeleket
a rádiós kísérletekhez, azóta ez már nagyon nem így van! Na most arra, hogy
hogyan is van pontosan, arra nem jöttem rá, mert lusta voltam elhúzni a faltól a
Hi-Fi tornyot. Bár nem készült róla kép, hiszen akkor még nem ennek a cikknek
a megírása volt a cél, de a vége az lett, hogy mégiscsak ki kellett hoznom ide a
hallba a Videoton rádiót, meg a két hangfalat. Rádugtam őket a készülékre,
meg persze az immáron az asztalom pultjában végződő antennát is. Ekkor
két dolog derült ki. Na most az első (bár ez az érdektelenebb) az, hogy a
keresett adó nálam se nagyon mozdítja meg a térerőmérőt. A másik, ami
viszont már igenis, hogy összefügg a mai cikkel, illetve épp az akkor és ott
tapasztalt jelenség okán született, az az egyik hangfal hibája. Bár a múltkor,
mikor az NDK lemezjátszót próbáltam vele, még semmiféle hibája sem látszott,
akarom mondani hallatszott, de most igenis, hogy akadozott az egyik doboz hangja.
Ezt a hibajelenséget úgy kell érteni, hogy bár el nem hallhatott, azonban időnként
lecsökkent a hangereje, mintha sorba kötöttem volna vele egy ellenállást, vagy
mondjuk a rezgésektől néha rövidzárlatba kerülne a hangváltónak azon
kondenzátora, ami a mélysugárzóval van párhuzamosan kötve.

Hogy ne rendezzek felesleges zenebonát, illetve jobban kijöjjön a jelenség, a power
HF generátoromat szándékozom bevetni, csak előbb még elrakom az útból azt
a kék színű fúrókészletet, melyet a minap vettem a Lidl-ben. Na most az
úgy volt, hogy nagyon berágtam a pincében úgy nagy általánosságban
uralkodó kupira, aminek az lett a vége, hogy egyrészt nekiálltam és
ha nem is nagyon, de azért kicsit rendbe vágtam a szerszámaimat,
másrészt ennek eredményeképp, már mindjárt másnap nem találtam
semmit a helyén. Az amúgy viszonylag ritkán használt fúrókészlet olyan
szinten tűnt el, hogy végül úgy határoztam, hogy veszek helyette egy másikat.
Illetve nem helyette, hiszen az előző is megvan valahol, hanem csak mellé
párhuzamosan, hogy mikor kell, akkor legalább az egyiket megtaláljam.

Most már csak azt kell megjegyeznem, hogy kék dobozban van, élével beállítva
a többi szerszám közé. Amúgy mikor levittem a pincébe, kicsomagoltam,
összecsuktam a dobozt, majd odatettem a polcra, ahová szerintem
amúgy való, épp ott volt a minap nem talált párja. Na jó. Az mondjuk
igaz, hogy valami idióta rápakolt egy másik dobozt, de attól még ott volt!

Mint az a képen látható, immáron egy harmadik pléd szárad a székeken. Mivel egy
plédnek minimum két napra van szüksége, hogy rendesen kiszáradjon, így már
csak ebből is sejthető, hogy mennyire lassan is haladok én ezzel a cikkel.
Konkrétan olyan lassan, hogy néhány naponta lövök hozzá egy-egy
újabb képet, miközben úgy igazándiból tulajdonképpen még nem
is csináltam semmit. Ezen a helyzeten változtatva, egyszer csak úgy
döntöttem, hogy ha magába a hangfalba ugyan még nem is, de legalább
a leendő helyének kialakításába belevágok. Terveim szerint az asztalon
heverő melósruha (mivel elnyűttem, de azért tartaléknak vagy foltnak
mondjuk még jó) idővel lekerül a pincébe, azonban az alatta elterülő
sárga valami, na az most azonnal a szekrényben fogja végezni!

Mégpedig ott ni, a felső polcon, mint alátét. Így egyrészt újrahasznosításra került
a valaha fürdőszobaszőnyegként alkalmazott bolyhos valami, másrészt nem
karcolja össze a hangfal a polclapot, no meg a polc éle se a hangfalat.
Ez így annyira szépen kerekedett egésszé, hogy most már
tényleg csak a két apró hangfal hiányzik róla.

A hangfalhoz egy-egy forrasztóón darabka közbeiktatásával csatlakoztam.

Majd jól megbőgettem mindenféle frekvenciákon. No persze mikor meghallottam,
hogy ez pontosan mekkora zajjal is jár, akkor menten becsomagoltam a hangfalat
az egyik, konkrétan az utolsónak megmaradt még ki nem mosott plédbe. Miután
ennek a példánynak semmiféle baját sem találtam, nem rezonált sehol, és még
csak a múltkor tapasztalt fura szakadozást sem produkálta, gondoltam akkor
biztosan a másik a beteg. Miután azt is alaposan megjárattam mindenféle
jelekkel, mindjárt két dolog is kiderült. Egyrészt az, hogy a másik doboz
is teljesen egészségesnek mondható, másrészt pedig az, hogy ugyanez
sajnos nem mondható el a jelgenerátoromról, illetve a kapcsolóiról.

Hogy ne csak képek legyenek, álljon itt ez a kis videó is. A hang nélküli mozgást
szinusz jellel produkálja a membrán, a nagyon kattogást négyszöggel, a kicsit
kattogást háromszöggel, míg a brummogást úgy, hogy mikor túlhajtom a
korrektnek nevezhető határain a jelgenerátorban a végfokot, az úgy
megrántja a tápfeszültséget, hogy kifogy a puffer kondikból az
energia, s így már nem képesek kiszűrni a tápegység brummját.

A mélynyomó 10 centis átmérője okán, részemről egy
kissé túlzásnak érzem azt a 35 / 60 wattos feliratot.

Balra a hangfal aljából kihajtható apró láb, míg jobbra a kábelek csatlakozója
látható. Utóbbiban olyan erősek a rugók, hogy elsőre azt hittem, hogy én
csinálok valamit rosszul. Amúgy mindent, de most nem erről van szó.

Hanem arról, hogy a kihajtott lábbal egyenesen áll, míg behajtottal
egy kissé hátrafelé dől. Mindezen pozíciókon túlmenően, egy
a hátlapon elhelyezett lyuknál fogva fel is akasztható.

A hangszórók felé vezető utam elálló díszrácsot csak azért tartják imbusz csavarok,
hogy elő kelljen vennem a direkt ilyen esetekre tartogatott szerszámkészletemet.

Bár nem valami bizalomgerjesztő, a maga műanyag mivoltában, de ettől még igenis,
hogy masszív, illetve már többször is kihúzott a csávából, mikor lehetetlen fejű
csavarokat kellett kitekernem. A lehetetlen fejet értsd úgy, hogy nemcsak
a felénk szabványos milliméterenként haladó imbusz kulcsok léteznek,
hanem vannak angolszász típusok is, melyek a coll valamely törtrészei.

Na most ha az van odaírva (csak persze németül),
hogy barna, akkor miért króm és fekete?

Na most az igaz, hogy a korábban látott videón már le volt véve a hangfalról a rács,
mint ahogy az is az, hogy időnként (még ezt a túlzást) összevissza keverem
a képeket és a videókat. Az idióta beszúrásaimról már nem is beszélve!

Ahogy ezt a szöszös membránt  elnézem, szerintem nemcsak én vagyok hülye,
hanem az is, aki kitalálta, hogy valami ragadós anyaggal keni le a magassugárzó
membránját. Mert ugye az lehet, hogy ez mérve jó, és a gyárban nézegetve még
kifejezetten szép is, ahogy feketén csillog, no de két hét, pláne évek
múlva szőrösen, na akkor már nem mutat annyira jól.

Volt egy olyan tervem is, hogy nem ez az apró (de amúgy az asztalom méretéhez
képest igenis nagydarab) hangfal lesz a próbahangfalam, hanem két ennél jóval
kisebb, időnként ugyanis árulnak a piacon a sok plusz egyes hangfalkészletek
erősítőjének leégése után megmaradt apró hangdobozokat. Na most az lehet,
hogy ez idővel így is lesz, de egyelőre maradnak ezek a nagyok. Illetve ha
mindenképp kicsi kell, akkor akad a polcon egy pár Creative
kishangfal, csak az ugye már a másik véglet.

Ez a kerek perem tartotta helyén a mélyhangú hangszórót.

Bár láttam már bakelit kosarú hangszórót, hiszen az Undine rádióban is ilyen van,
de most valahogy akkor is meglepett. De persze miért is ne? A bakelit épp
elég kemény anyag ahhoz, hogy hangszórókosarat készítsenek belőle.

A hangszóró helyén előtűnt a dobozba tömött ipari vatta.

A vatta elhúzása után pedig a doboz hátára csavarozott hangváltó. Valamikor régen
magam is megejtettem néhány kísérletet abban az irányban, hogy vasmagos
tekercsből készítsek a Videoton DC 2016-os hangfalaimba hangváltót,
azonban az akkoriban használt erősítőm olyan szinten kapott tőle
idegrohamot, hogy ezekkel a kísérletekkel inkább felhagytam.

Számomra valahogy akkor is furcsa ez a bakelitből készült kosár, ami valószínűleg
nem is bakelit, hanem manapság inkább már valami üvegszál erősítésű műanyag.

Ez itt a magassugárzó hátulnézetből. Apró érdekesség, hogy a
hátsó peremén körbefutó szigetelés egyszerűen csak papír.

A mélynyomó németségével ellentétben, ez speciel francia gyártmány.

Már majdnem elfelejtettem megnézni, hogy milyen vastag a doboz, amikor mégse.
Úgy egy centi vastag lehet, és nem fából, hanem valamiféle műanyagból van.

Azért háttal tettem fel a polcra, hogy ne lássa, amint épp a társát kínzom.

Na ekkor készült a korábban látott videó.

Miután a jelgenerátoros kísérleteim nem hozták elő a hibát, ha csak felváltva is,
de jó alaposan megbőgettem a hangfalakat. Szóltak itt nekem hátulról úgy
egy-egy órát, miközben semmiféle hallható hibát sem produkáltak.

Mivel kezdett gyanús lenni a dolog, illetve ez a Videoton Receiver, ezért áthoztam
az asztalomra, előtúrtam a hangfalakhoz előkészített kábeleket, majd meglepve
vettem tudomásul, hogy ebben a készülékben van a hiba. Meg persze bennem
is, ugyanis halovány lila gőzöm sincs, hogy honnan a csudából van ez a rádió.

Na most ha a többi említett itt állomásozó kacattal még nem is történt
semmi, azonban a hangfalak, na azok már végre a helyükre kerültek.

Még a koszlott melósruha is kikerült az előszobába, hogy ne felejtsem el levinni, ha
majd legközelebb a pince irányába indulok. Aztán ahogy itt álltam, kezemben
a fényképezővel, s már épp kezdtem volna magamat az egekbe dicsérni,
hogy micsoda haladást is sikerült elérnem, meg hű és ha, egyszer csak
visszarántott a földre a látvány. Na most az igaz, hogy már eltűnt a polcról
a Terta 811-es magnó, de még mindig ott lóg az esernyők között a BEAG füles.
No persze a helyzet még ennél is sokkal bonyolultabb, ugyanis az egyik szomszédom
a minap megajándékozott egy csomó bútorlappal, melyeknek mind a színe, mind
pedig mintája épp megegyezik az előszobabútoréval. Ebből kifolyólag, ha még
most sem csinálom meg azt a kesztyű, sapka, vagy papucstartót, melyet még
valamikor hosszú évekkel ezelőtt ide az előszobába megálmodtam (csak
aztán az a krómozott izé lett belőle), akkor egyrészt lóf*szt a seggembe,
másrészt pedig végképp el fog tömődni a pince a fadarabgyűjteményemtől.

Mivel ez a kaotikus tartalmú felső polc se praktikusnak, se rendezettnek nem
nevezhető, ezért ide is készülök elkövetni egy rekeszes valamit. Ez persze már
nem bútorlapból lenne, hanem mint maga a polc is, igazi fából készülne. Bár van
hozzá anyagom, de ettől függetlenül lehet, hogy ehhez a projecthez venni fogok,
mert akkor legalább a faanyagok egyik méretét nem kell bántanom. Mondjuk
mióta elkészültem a szalagcsiszoló befogására való paddal, azóta már jóval
hosszabb egyenes vonalakat is be merek vállalni. Mert ugye ha nem sikerül?
Akkor kicsiszolom egyenesre, és úgy, de úgy letagadom, hogy ferdére sikerült...

Oda hátra, ahol a fényképezőgép ül a csinos kis dobozon, na oda is megálmodtam
egy apró emelvényt, amin épp elférnének ezek az apróságok, illetve szabadon
becsúszhatna alá a könyv. Valamint ahogy itt álltam, mindjárt három másik
dolgon is merengeni kezdtem. Az egyik az volt, hogy összetudnék-e hozni
egymás után tíz farigcsálós cikket. Mi az hogy! A második meg az, hogy ha
tudtam volna, hogy egyszer ennyi lesz belőlük, akkor biztosan nem keverem
be őket a szétszedések közé. A harmadik gondolatom pedig az volt, hogy ha
munka helyett folyton csak emlegetem őket, akkor sosem lesznek készen.

Ezért menten el is karikáztam az OBI-ba. Vettem három újabb tálcát a fagylaltos
vödrök alá, hogy legyen mibe átültetnem a növényeket. Vettem egy új tárcsát
a kisebbik körfűrészembe, mert ami benne van, az már majdnem annyira
fogatlan, mint mondjuk én. A mérőszalag a nagyszobába kerül, nehogy
még gátat vessen a hiánya bármiféle olyan projectnek, amihez a szobában
kellene lemérnem valamit. A sort záró vödröcskében pedig azért van föld, mert
bár még tenmagam számára is csodálatos módon, de nem felejtettem el a pincében
egyrészt feltölteni, másrészt pedig még csak lent sem. Mondjuk a körfűrész
tárcsáját, na azt felhoztam potyára, hiszen az lentre kell, de ezt
azért már majd csak kilogisztikázom valahogy...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.