QUAD 405 utánépítés
(bedöglött)

	A fotón alul látható masináról van szó. Sajnos elromlott. Az egyik oldala nem szól. Pontosabban szólva csak az "A" osztályú végfok jár benne. A képen felül látható előerősítő is betegeskedik, de ahhoz most nincs kedvem. (ehhez sincs, de ez nagyon nem szól)
	Az előerősítőben jórészt nem az előlapon található Isostat kapcsolókon fut a jel, hanem azok csak a doboz belsejében szétszórt aranyozott kontaktusú jóféle jelfogók áramát kapcsolják. Sokáig nem volt vele gond, de betett a relék érintkezőinek a dohányfüst és a magas páratartalom. Ki kellene szedni a dobozt, kihúzni belőle az összes kábelt (brrr), le kellene rángatni a relékről a porvédő plexi fedeleket, majd valami kontakt lemosóval kifújni a redvát az érintkezők közül. Na ez az ami nem ma fog megtörténni! Éppen elég lesz ebben a melegben a végfokot helyrepofozni. Azt már megnéztem, hogy van-e itthon hozzá tartalék végtranzisztor garnitúra. Jelentem van! Mikor legutóbb elszálltak a BD249/250C-k, akkor vásárláskor eleve felkészültem a következő esetre is. Az a baj, hogy nincs megfelelő hűtése a végtranzisztoroknak. A másik nagy baj az erősítő elhelyezése. Jól el van ez helyezve, csak nem lesz egyszerű kiszedni a helyéről. A kábelek ugyanis nem engednek annyit, hogy szemből kihúzzam a toronyból a végfokot, ezért ki kell szedni az egész tornyot a helyéről. Szotyi mackó némileg hitetlenkedve meg is somolyog e tervemért.
	Ez itt az mp3 gyűjteményem. Mivel sosem hallgatom újra, hogy mi van a lemezeken, így tulajdonképpen felesleges kiírni a dalokat. Szóval feltett szándékom, hogy meg fogok én szabadulni ettől a gyűjteménytől, mégpedig hirtelen felindulásból.
	Kénytelen vagyok lepakolni a lemezeket, mert ha nem tenném, akkor biztosan leborulna az összes, mégpedig abban a pillanatban amint megmozdítom alattuk a tornyot. Csináltam helyet a polcon a lemezeknek. A macikat ideiglenes jelleggel átvittem a nagyszobai asztalra. Azt szeretem az ilyen egyszerű dolgokban, mint például a végfok javítása, hogy mielőtt neki tudnék állni a feladatnak, simán eltöltök egy fél napot az előkészületekkel.
	Ide kerültek át a lemezek. Itt eredetileg videokazetták voltak, de mivel megállapítottam, hogy évek óta nem volt bekapcsolva a videó, ezért leköltöztettem az egész gyűjteményt a pincébe. Akár ki is dobhattam volna, de úgy a szívéhez nőnek az embernek ezek a kacatok...
	Na! Lett itt hely kérem... Haladjunk!
	Ezt a "szép" éjjeli szekrényt én magam csináltam. Eredetileg öt darab telefonos papírdoboz volt idetéve. Elég rondán nézett ki. Egy idő után jó anyám leterítette egy terítővel. Ez valamicskét enyhített a látványon, de csak addig amíg le nem kávéztam a terítőt. Eredetileg tapétázni akartam a szekrénykét, de a tapéta árakat látva inkább az olcsóbb padlószőnyeg borításnál maradtam. Jobb érzés így belebotlani. A két felső sarka életveszélyes! Iszonyatosan bele tudom verni a karom és a lábam. Majd egyszer veszek rá két sarokvédőt.
	Ezek a magnók a torony aljában voltak. Gondolom azért kerülhettek ide mert épp itt volt hely. A National azóta már szét lett szedve, ezért azt kitettem az előszobába, hogy majd leviszem a pincébe mikor épp arra járok. A BRG Calypso M8 magnó még várja, hogy megírjam regényét. Már gyűlnek a fejemben a jobbnál jobb történetmorzsák, csak még nem jött el ideje az írásnak.
	Bevágtam a nagyobb kacatokat a szobába, hogy ne legyenek útban. A képen a bemutatásra váró VEF rádió is látható, ami olyan nagy, hogy már nem is VEF, hanem egyenesen Selena a neve. Tudtam én, hogy egyszer veszek egy ilyet a piacon. 500 forintot megért, bár azt még nem tudom, hogy mit fogok vele kezdeni.
	Kicsit poros itt a tér. Amúgy ennél sokkal porosabb szokott lenni, de nemrég valamiért ki volt szedve a torony, és akkor felporszívóztam. Hátul az üresen árválkodó hálózati csatlakozó aljzatok láthatók. Az orsós magnót rég eladtam, az eqvalizert pedig hely híján elajándékoztam.
	Így lehet kiszedni a tornyot. Mármint csak így. Elé kell tenni egy másik olyan bútorlapot amin eredetileg áll, és akkor arra át lehet húzni. Ha nem így, akkor leesik az alatta lévő deszkáról, és nem egyszerű rá visszarakni. Bár most már korántsem olyan nehéz a torony mint fénykorában volt.
	A torony háta. A kábelek rendezetten rohangálnak egyik gépből a másikba. Ez néhány éve még nagyon nem így volt! Mindenféle eredetű és hosszúságú kábelek voltak itt. Szinte nem lehetett két egyformát találni közöttük. Egyetlen téren sikerült közös nevezőre jutniuk, az pedig a kontakt hiba volt. Azért nagyon csúnya dolog mikor ennyi szép gépnek hatalmas pofont kell adni oldalról, mikor azt akarom, hogy megszólaljon. Mérgemben bementem egy boltba és kiválasztottam egy megfelelőnek látszó RCA dugót. Vettem belőle két darabot, majd itthon belepróbáltam az összes csatlakozó aljzatba. Mindbe stimmelt! Ez azért volt meglepő, mert az addigi sokféle dugóseregnél erről szó sem volt. A régi dugók esetében az volt a jellemző, hogy az egyik aljzatból szinte kiesett, a másikba meg nem lehetett beledugni. Ráment párezer forintom a dugókra, de a kontakthibák mind megszűntek. Az már csak hab a tortán, hogy a vásárolt kábel pont stimmel az RCA dugóba. Nem kisebb, nem nagyobb, hanem épp belevaló!
	Az asztalról a kacatokat átdobáltam a torony immáron üres tetejére. Ezekkel az egyforma de beteg dugasztápokkal még kezdeni fogok valamit. Talán szétszedem őket. Szóval már fél órája rendezkedek, mire végre eredményképp már egészen közel jutottam az erősítőhöz.
	Na itten van a csoda kérem szépen. Rétegelt lemezből készült a doboza. Ez volt raktáron a Postán. Ráadásul éppen megfelelő méretre vágva. Az volt a neve, hogy30*40-es fatábla. A képen látható módon éppen kiadja a szabvány 42 centis gépszélességet. Mikor ez a masina készült, lehetett már kapni bolti alumínium dobozokat, csakhogy azok vékonyfalúak voltak. Ennek viszont ki kellett bírni az AKAI orsós magnó súlyát, mert amíg nem volt torony, addig egymáson voltak elhelyezve a gépek.
	A hűtőbordák erdeje. Nagyon szép, csak szar. Ugyanis a vas nem egy jó hővezető anyag, ezek a rudak pedig vasból vannak. Tulajdonképpen olyan ez a hűtés, mintha mondjuk itt sem lenne. Ez a semmit sem értő, bá látványosnak látványos hűtőborda egy részben "A" osztályú végfoknál kifejezetten hülye ötlet volt.
	Ez egy utólagosan beépített lyukacsos lemez. Mivel a hőt a masina hátul a bordákon nem igazán tudja leadni, ezért jut belőle belülre is bőven. Mikor legutóbb elfüstölt a végfok, akkor korrigáltam a belső hűtés hibáját ezzel a lemezzel. Persze jobb lett volna egy rendes hűtőborda...
	Nem hiányzik a csavar, hanem csak hagytam a dobozban tartalékot. No persze bőven elég lett volna felülről egyetlen csavar is. Gondolom kicsit elkalibráltam magam. Persze régen fontos volt, hogy az egymásra tett dobozok ne omoljanak össze a legfelülre tett 10 kilós AKAI orsós súlyától. Próbaképp mindig ráálltam a dobozok tetejére. Egy sem omlott össze, mind kiállták a próbát! Akarom mondani bírták a súlyomat.
	Nézzünk már bele végre a dobozba! Nem vagyok egy nagy konstruktőr, de egészen jól elrendeztem a dolgokat. Annak idején sokat gondolkodtam, hogy hová kerüljön a hangerő szabályozó gomb. Végül is a végfok dobozába raktam, mégpedig a balansszal együtt, mert így a végfok akár magában is használható.
	Íme a Hálózati trafó. Ez egy 220/220 voltos biztonsági trafó volt. Sántik József kollégámtól barátomtól kaptam a végfok paneljaival együtt. A trafót áttekercseltem, a paneleket pedig kijavítottam. Hiányzott róluk itt ott a fólia. Néhány lakatrész értéke sem stimmelt, ezért nem élt a túláram védelem.
	A két puffer kondi és a négy dióda. A kondik nincsenek éppen túlméretezve, de nem búg az erősítő, és ez a lényeg. Diódából pedig akkoriban ez volt a kapható legnagyobb. Például ilyenek vannak az autók generátorában, csak ezeket nem sajtolni kell, hanem 8-as anyával rögzíthetőek. A képen alul látható yaxley tárcsa a fejhallgató kimenet osztója. Direkt állása is van. Egy időben ide voltak bedugva a hangfalak. Kell ez az osztó, mert nem minden füles bírja ha direktben lóg a végfokon. A túlérzékenyek ráadásul be is zajosodnak ha direktbe vannak kötve.
	A kivezérlés jelző LED sor kétszer 21 darab LED-ből készült. Csinálhattam volna UAA IC-vel is, de én nem! Jó ez... Legalábbis még sosem döglött be. Egy LED ugyan hibás, de az soha nem is működött.
	Ez a panel a bekapcsolási koppanásmentesítő, valamint a hangszóróvédelem egyben. Sokan ki szokták hagyni, pedig ez nagyon kell egy végfokba, ugyanis manapság nagyon drágák a hangszórók.
	Ezek itt a védelemhez tartozó relék. Az egyik a védelemé, míg a másik a fejhallgató kimenthez van. A védelem leold ha egyenfeszültség kerülne a kimentre, vagy ha a végfok túlmelegedne. Na ez utóbbi most nem sikerült neki. Az előlapi LED jelezte, hogy gond van, mindjárt leold a relé, de a tranzisztor előbb szállt el, minthogy a relé tehette volna a dolgát.
	A doboz lelke a két QUAD405-ös panel. Sokan sokféle formában építették meg ezt az erősítőt. Ha hiba nélkül van összerakva, akkor jól indul, és nincs is mit állítgatni rajta. Ezt a panelt azért kaptam, mert hiányzott róla néhány fóliacsík, ezért ölte a végtranyókat. A beépített áramkorlát ellenállásai pedig egyszerűen csak kötöző drótból voltak megtekerve, ezért nem is működött a túláram védelem.
	Na most ha a védelem nem működik, akkor ezek a végtranyók repkednek az örök félvezető mezőkre, és az a pénztárcának nagyon szokott fájni.
	A fejhallgató csatlakozó az ő rögzítésével. Ha beledugom a jack dugót, akkor nem ennek a kontaktusai, hanem egy külön relé oldja le a hangfalakat.
	A bemeneti RCA csatlakozók hátulról, valamint a biztosítékházak. Akartam egy  fotót készíteni az üvegcsöves biztosíték helyett felhasznált ötös vasrudakról, de ezeket valamikor lecseréltem valódi biztosítékokra. Érdekes, de valaha nem volt szokásom patkolatlan biztosítékot használni. Ki tudja? Talán a BD249/250C tranyók számlájának látványa törhette meg ezen szokásomat.
	A hálózati kábel szépen le van csavarozva a doboz aljára. Részemről szeretem a fadobozt, mert könnyű vele dolgozni, valamint mechanikailag is masszív. A rétegelt lemezt pedig még vastagságában is könnyű formázni.
	Ezek a kis piros kockák nagyszerű kötőelemek. Kicsit koszol mikor az ember legyártja a tucatnyi bigyulát, de utána ripsz-ropsz mindent össze lehet velük fogatni.
	Megteszik akár még ilyen ki csinos kábeltartó oszlopnak is. Szórhatom őket bátran mindenhová, mert van belőlük bőven.
	A hálózati kapcsolót is ezek tartják. Jó ez a piros hasáb, mert lehet fúrni faragni reszelni ragasztani. Hőre lágyul, de annyi baj legyen, mert így akár még egy forrasztópákával is formázható.
	Ez a hangerő szabályozó potméter. Ennek a tartózsámolya is piros hasábokból van, csak le van festve feketére. A potméter tengelye fel van csapágyazva, nehogy az óriási forgatógomb kitépje a tengelyét. Mindig is ilyen nagy hangerő gombot szerettem volna, aztán egyszer Módos Laci barátom esztergált nekem egyet.
	Ez az ellenállás, na ez bizony elégett. Felette látható az előbb emlegetett védelem ellenállása. Ha a túláram esetén nem esik ezen az ellenálláson a védő tranyónak megfelelő nyitófeszültség, akkor olyan, mintha nem is létezne a védelem.
	Nagyon komoly műszaki rajz. Egy ekkora hűtőbordát kellene találnom valamerre. A valamerre leginkább a pincére értendő. Persze boltban biztosan kapni, de így hétvégén minden zárva. Nosza a rajzzal, a mérőszalaggal, valamint a fényképezőgéppel felfegyverkezve megcéloztam a pincét. Ott mondjuk legalább hűvös van.
	Ezzel a csodálatos kerékpárral szoktam a Verseny utcai piacra járni újabb és újabb mackókat és szétszedni valókat begyűjteni. Ezt a kerékpárt amúgy egy itt meg nem nevezett kiváló barátomtól kaptam, aki éppen ki akarta lomtalanítani szegényt. Szegénykém már nem húzza sokáig, mert előbb vagy utóbb végképp feladja a középtengely.
	Tudtam én hogy akad a pincében hűtőborda!
	Itt is van egy darab.
	Bár hosszra mindkettő megfelel, de igencsak nehezen lehetne bedolgozni őket a meglévő hátfal helyére. Márpedig nem sok kedvem van fúrni faragni.
	Gondoltam talán ebben a dobozban...
	Ez volna a jó, csak le kellene radírozni a hátáról a felesleges bordákat. Van fűrész, meg reszelő, meg csiszoló. Ami hiányzik - mint már fentebb említettem - az a munkakedv. Körbenéztem a dobozaim között, de egyiken sem szerepelt a munkakedv felirat. Lehet, hogy régen sem volt, és ezért nem is raktam el belőle?
	Ez egy nagyon szép borda, de sajnos sehogyan sem akar stimmelni.
	Ebből négy darabbal meg lehetne oldani. Kilógatnám őket a dobozból hátrafelé. Persze a tranyókat nem lehetne rájuk szerelni, mert nem tudnám őket cserélni. Maradhatnának a tranyók a hátfalon, a bordák meg lógnának hátra mint most. No de ebből meg nincs négy darab. (szerencsére) Végül a hűtőborda felszerelős akcióm ezúttal is el lett halasztva.
	A doboz alja. Útálom mikor ki kell hajtogatni a dobozból a dolgokat. Ha a narancs színű lapokat lecsavarozom, akkor alulról is hozzáférhetők a panelek. Persze így sem könnyű forgatni a dobozt, de ez már csak a dög nehéz trafó miatt van.
	A gumilábakat egyszerűen odaragasztottam pillanatragasztóval. Erre a gumilábak egyszerűen elkúsztak a helyükről. Én pedig egyszerűen sz*rok a problémára.
	Na itt például igencsak látványosan hiányzott a fólia. Márpedig anélkül nem megy! Még valahol a végtranyók környékén is hibádzott egy kevéske réz.
	Ezzel a nagy krumpli 20 ohmossal pótolom az elégett ellenállást. Ez már biztosan nem fog elolvadni! Bár egy akkora trafóval, mint amit ebbe a dobozba beszereltem, akár az egész doboz tartalmát cseppfolyóssá lehetne varázsolni.
	Nem merném állítani, hogy elegáns dolog csupasz rézdróttal bekötni a végtranzisztorokat, az azonban biztos, hogy így nagyon könnyű a cseréjük. Ha a fóliára lettek volna forrasztva  tarnyólábak, az ugyanis már rég levált volna ennyi csereberétől.
	Végül is olcsón megúsztam a javítás. Mindössze ez a két izé olvadt ki a dobozból.
	A nagyításon jól látszik a lyuk a tranzisztoron. Persze eredetileg nem volt ott a lyuk. A meghibásodás után sem volt ott a lyuk. A lyuk akkor keletkezett, mikor betettem szegény tranyót a mikrohullámú sütőbe. A párom meg csak nézett riadtan a szokatlan lángtengerre!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.