Greaton autóhangfal
(elporladt membránszéllel)

Ezen két apró, amúgy autóba való hangfal eredetére már nem is emlékszem. Illetve
annyi azért dereng, hogy valaha az asztalomba voltak csavarozva, és az utánépített
QUAD 405-ös tolta beléjük a zaftot, mely egyértelmű túlterhelést minden zokszó
nélkül elviseltek. Ennek persze nem az volt az oka, mintha képesek lennének
bármit is kezdeni a beléjük vezetett 100 wattal, és persze az sem, hogy én
ezt óvatosságból ne tettem volna meg, merthogy amekkora állat vagyok,
illetve szeretem a hangos zenét, szóval megtettem. Szerintem az lehetett
a hangfalacskák szerencséje, hogy akkor kerültek beépítésre az asztalomba,
mikorra már elkészültem a Hi-Fi toronnyal, s mivel az messze volt az asztaltól,
más hosszú vezeték nem lévén itthon, négy erű lapos vezetékkel (telefonhoz
valóval) kábeleztem be őket. Mivel abban a típusú kábelben kevés a réz,
így a nagyja energia valószínűleg nem is a hangfalakra jutott,
hanem a hosszú kábel mint hőt disszipálta el.

No meg idővel odakerült a kishangfalak elé ez a duplahangszórós mélyláda. Azért
van benne két hangszóró, mert nem volt hozzájuk külön erősítő, hanem úgy
voltak bekötve, mintha ezek lennének a mélysugárzók (amúgy azok is),
a kishangfalak pedig a közép és magas sugárzók. Emlékeim szerint
a hangváltó ebben a dobozban volt, de arra nem mernék megesküdni,
hogy még mindig itt van-e, mert azóta építettem helyette egy nagyobbat.

Mégpedig ezt. Mert ugye a 25 centis hangszórók sokkal nagyobbat dummannak
az előbbi képen látható 15-ösöknél. Sejtésem szerint amúgy valószínűleg már
ebben szerepelnek a még az S90-es szovjet hangfalaimból kivett hangváltók
tekercsei. Mint ahogy az elődjén a piciny fehér kapcsoló, úgy ezen is ott a
párja, csak itt már egy hatalmas fekete forgatógomb képében. Ez a gomb
szolgál arra, hogy ki tudjam vele kapcsolni a mélyládát. Ez a funkció azért
kell, mert alapvetően nem szeretem hergelni a szomszédjaimat. Persze mikor
olyanokkal áld meg az ég, akik rászolgálnak egy kis idegi törődésre, olyankor
szoktam nekik adni ízelítőt a hangjából. Amúgy valami iszonyú nagyot szól!
És nem csak úgy valahol a szobában, hanem közvetlenül a hátam mögött,
épp derékmagasságban. Ha nagyon megbőgetem, szerintem a födémet
is képes belengetni. A deep blue sea című film nézése közben pedig
a tomboló víz zaja meglobogtatta az ingujjamat. Ez a mélyláda amúgy
már vagy húsz éve így van. Már úgy értem, hogy befejezetlenül. Pedig
mikor készült, már akkor megvettem hozzá a fekete díszalátéteket, meg
a hangszóróvédő rácsokat rögzítő műanyagbigyókat is. Ez a böhöm persze
már rég nem a ma felboncolásra kerülő Greaton autóhangfalakat szolgálta ki.

Hanem ezt a két másikat, melyeket kifejezetten azért építettem, hogy ha már ott
a Hi-Fi torony a nagy csomó jó hangú cuccal, akkor legyen már hozzájuk valami
normális hangfal. Ez amúgy két Minimax doboz, melyeknek egy kissé lecsaptam
az előlapját ferdére, hogy az asztal lapjára helyezett hangfal hangszórói ne
maguk elé, hanem felém sugározzanak. A mélyhangszóró előtti
díszrács a portörlés és a repkedő szerszámok
elleni védelemül szolgál.

Ezek az előbb mutatott hangfalak elődei, melyeket valami érthetetlen okból azóta
is a polc tetején őrizgetek. Mint ahogy a többit, úgy ezt is magam barkácsoltam.
Emlékeim szerint valaha Orion HS 9-esek voltak, de hozzám persze már csak
az üres dobozok jutottal el. (ötszázért a néhai Petőfi csarnok bolhapiacáról)
Ezek előtt egy pár Videoton DC2016-os volt az asztalon, melyeket szovjet
S90-esekre cseréltem. Utóbbiaktól azért kellett megszabadulnom, mert
elfoglalták az egész szobát, és idegesített a folyamatos dübörgésük.

Na most a fentiek után - hangminőség tekintetében - ez az apróság meglehetős
visszalépés volt, cserébe viszont nem foglalta a helyet az asztalon.
Illetve nem volt értelme megbőgetni, mert egyáltalán
nem volt hajlandó hangosan szólni.

Mert ugye egy ekkora dobozban egészen egyszerűen nem lakhat akkora hangszóró,
aminek akkora membránfelülete lehetne, hogy az érdemileg megmozgassa a levegőt.
Persze magas, de zömükben azért inkább csak középhangok azok voltak, a mélyekre
meg rásegített, hogy a dobozok hozzá, illetve bele voltak csavarozva az asztalom
pultjába. A képpel pedig azt szerettem volna megmutatni, hogy a dobozka
hátsó kialakítása miatt több különböző szögben is felszerelhető.

Ha akarom, akkor állhat például így is.

Eredetileg ott voltak (illetve a bal oldali volt ott) ahol
most a telefontól balra a dugasztápokat látjuk.

A Greaton szóra rákeresve, a Google semmiféle releváns találatot sem adott.
Mondjuk ha beírtam mellé, hogy car loudspeaker, akkor már igen, de egyik
találat sem ilyen nevű autóhangfalról szólt. Szóval csak egy fantázianév...

Na most bármilyen furcsának hangozzék is, ezek az apró hangfalak tulajdonképpen
ezért, vagyis a DIN szabványú dugós kábelvégük miatt kerültek a boncasztalomra.

No persze nem az bennük a lényeg, hogy rájuk tudok csimpaszkodni a balról érkező
krokodilcsipeszes műszerzsinórommal, hanem az, hogy egyrészt épp ketten vannak
(mármint a kábelek), másrészt megfelelően hosszúak is ahhoz, hogy megfeleljenek
a próbahangszóróimhoz. Hogy ezek pontosan melyikek is, az ekkor még nem volt
eldöntve. Mert ugye lehettek volna akár ezek a mai nap bemutatott példányok is.
Mondjuk a hatásfokuk kicsi, a hangjuk meg vézna, cserébe viszont csak egészen
kevéske helyet foglalnak a polcon. Később képbe került az a két Braun hangfal,
amit egy pincei polcon találtam. Meg persze az a kettő is, amit idefent a lakásban.
Utóbbiak annyi előnyt élveznek, hogy már eleve idefent vannak, cserébe hátrányuk
a próbaképp beléjük épített tölcséres magassugárzók miatti kellemetlen tónusú hang,
valamint az is, hogy viszonylag nagyok, és jelenleg a polc legtetején tartom őket.

Na most ennek szegénykémnek nem csak az gyanús a hangjában, hogy zörög,
hanem az is, hogy szinte teljesen hiányoznak a hangképből a mély hangok.

Ezt egészen biztosan nem innen indulva kell elkezdeni szétszedni.

Merthogy a doboz a letépett díszrács mögötti csavarok kitekerése árán nyílik.
De persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy a hangszóró membránszéle
az idők folyamán elporladt. Bevallom őszintén, hogy emlékeim közt
nem szerepel ez a hibajelenség. Már úgy értem, hogy elrakásukkor
szerintem még kutya bajuk sem volt ezeknek a mini hangfalacskáknak.
Vagyis nem én tettem tönkre a bőgetéssel, hanem egyszerűen megette őket
az idő. A többes számból sejthető, hogy a másik hangszóró gumipereme is ilyen.

Ennek annyi.

S mint azt épp az előbb említettem volt, ennek a másiknak is.

Próbaképp - hogy mennyire öregedett el a perem - körbetoltam rajta az ujjam.

Fogalmazzunk úgy, hogy ez már nagyon öreg. Épp mint ahogy maga a szétszedtem
project is. Menten úgy is éreztem, hogy itt az ideje egy újabb adag statisztikának.

Ezt a táblázatot arra találtam ki, hogy amint egy régi cikk felújításával elkészültem,
legyen miből kisatíroznom egy rubrikát. Mint az a cetli fejlécéből látszik, illetve
a számozásból sejthető, úgy gondoltam, hogy 2018-ban minden egyes nap
átnézek egy korábban megírt cikket. Kiszedegetem belőle a helyesírási
hibákat (teszek be a régiek helyett újakat), kijavítom a több helyen is
előforduló iszonyú tördelést, valamint pótolom a cikkekben megemlített,
azóta már rég elkészült egyéb cikkekre mutató linkeket. Mikor megláttam,
hogy az utolsó rubrikába a 365-ös szám lett beírva (ennyi nap van egy évben),
egy kissé sokkolt a tény. Hogy ne legyen jövőre olyan sok munkám (ja, munka, hát
persze, és akkor a hobbim az micsoda), nyitásképp körbelőttem a táblázat teljes
szegélyét, valamint a sarkokat is. Ez így azért jó (az egytől való indulással és
a sorban történő haladással ellentétben), mert így bár érezni érzem, látni
látom, számszerűsítenem azonban nagyon nehéz lenne,
hogy mennyi feladat van még hátra.

Mivel érzésre sok volt az elmaradás, ezért úgy körbelőttem a táblázatot, hogy
a minden egyes kijavított cikk utáni satírozásom a végére ilyen szép mintázattá
alakult. Na ekkor történt, hogy kiderült, miszerint év végére szinte már teljesen
kifogyott belőlem a szétszedési kedv. Ez annyira így volt, hogy a decemberi
teljesítményem a még valamikor a hónap elején megírt öt
cikk után tényszerűen nullára zuhant.

Cserébe viszont olyan tempóban haladtam a cikkek felújításával, hogy december
végére (ez a táblázat már az akkori állapotot mutatja) szinte már alig maradt
valami a jövő évi tervből. Ez persze nem baj, hiszen ha marad még bennem
a lendületből, akkor is lesz mit besatírozgatnom, ugyanis volt annyi eszem,
hogy a 2018-as tervvel egy füst alatt a 2019-es év cetlijét is kinyomtattam.

Hogy miért írtam fel a felújított cikkek sorszámait ahelyett, hogy egyből feltöltöttem
volna a frissülésüket a helyükre? Nos azért, mert épp költöznek a szolgáltatások
a szerverek között, addig meg nem írhatok fel semmi újat. Kezdetben persze
még csak a puszta lustaság vezérelt. Na most a sorrend, az úgy alakult ki,
hogy indításképp az utóbbi időkben megírt cikkeket olvastam át. Majd
nekiugrottam és átfésültem minden egyes cikket. Már úgy értem, hogy
minden egyesre végződő sorszámút, ami eddig megjelent. Ezt a projectet
az első 100 cikk áttekintése követte. A következő lépés az összes olyan cikk
revíziója volt, melyben megemlítettem a BRG gyártmányú MK-25-ös, illetve
MK-21-es magnót. Mikor már ezekkel is mind megvoltam, akkor nekiálltam
és összevissza csapongtam a táblázatban, illetve a javítandó cikkek között.

Végül nekiálltam a minden egyes kettes (ez de hülyén hangzott) számra végződő
sorszámú cikk felújításának. Na most azt a kérdést, hogy ennek van-e értelme,
vagy épp nincs, azt úgy sikerült eldöntenem, hogy december végén ránéztem
a szétszedtem oldal számlálójára. Mivel a frissülések ebben a hónapban csak a
hírlevélre feliratkozottakhoz jutottak el, azonban az oldal látogatottsága ettől még
egyáltalán nem csökkent, azért úgy gondoltam, hogy van értelme, hiszen a google a
régi cikkekre is ugyanúgy ad találatot, mint mondjuk az újakra. Na most azt, hogy
a papírt az eredeti állásából 90 fokkal elfordítva egyre újabb és újabb számokat
írhatok rá, azt a Mancus nevű kolléganőmtől tanultam, aki éppen ezen
a sajátos, valamint igencsak szerencsétlen módon vezette
a melósok munkaidejének elszámolását.

Na most a 2017-es év lényegi statisztikája ebből a táblázatból derül ki, illetve ebbe
írtam bele a már évek óta szokásos számokat. 2017-ben 57 cikket publikáltam.
Eddig összesen pedig 888-at. Ami nagyon durva adat (ekkora haladásra még
magam sem számítottam), az az előre kész oszlopba írt 293-as szám. Mint
az egy egyszerű kivonással megállapítható (293-160), 2017-ben 133-mal
emelkedett az előre megírt cikkek száma. Ha innentől fogva öt évig egy
árva betűt sem írok, szét nem szedek semmit, az az olvasók szemszögéből
nézve a következő öt évben még csak meg sem látszana! Legfeljebb csak annyiból,
hogy egy idő után elfogynának a magnós és a rádiós szétszedtem cikkek, azokat
ugyanis hullámokban szoktam betoldani az előre elkészültek közé. Ez amúgy
valaha épp fordítva volt, mert régebben az előre megírt rádiós és magnós
cikkek közé töltöttem be a többit. Mivel a 293-as számot igen soknak
találtam, ezért 2018-ban minden egyes hónapban lesz egy plusz cikk.
Mikor ezen elv mentén rendeztem át az óriás táblázatomat, menten rá
is jöttem, hogy az egy év alatt kiküldött plusz 12 cikk, na az bizony nem
fogja érdemben csökkenti a 293-as számot. Mivel lusta voltam visszarendezni
a sorokat az eredeti állapotukra, ezért inkább azt csináltam, hogy a 2019-es évre
átállítottam a táblázatot heti két cikkes üzemmódra. A táblázat utolsó rubrikájába
írt 73-as szám is egy kiváló eredmény, hiszen ez azt jelenti, hogy az eltervezettnek
megfelelően sikerült a táblázatba beírt, de szét nem szedett tárgyak számát 80 alá
csökkenteni. A jövő évi terv az, hogy lemenjek a lemaradással 70 alá. Ez amúgy
nem látszik lehetetlen küldetésnek, hiszen emlékszem rá, hogy idén (2017-ben)
egyszer már sikerült letornásznom a számot 60 alá. Szóval ha nem írogatok be
folyton előre mindent, de legalább időnként összehozok egy-egy régebb óta
tervezett cikket, akkor simán összejöhet a 70 alatti szám. Na most ha már
a 70-es számnál tartunk, akkor itt említeném meg, hogy a 2018-as évre
betervezett szétszedések egésszé kerekítésének esélye bizonyos
tételek esetében meglehetősen csekélynek tűnik.

Ez csak egy egyszerű sorszámozott cetli a 2018-as évre. A fekete ikszek a már
megtörtént szétszedéseket jelentik, míg a piros körök a megtekintett filmeket.
Ugyanis épp mint ahogy a lomok, utóbbiak is annyira felgyűltek, hogy már
alig férek tőlük. Na most az a tény, hogy mikor ezeket a sorokat róttam,
akkor még csak 2017 év vége volt, de már 2018-ra is elkészült a betervezett
cikkekből 30, az bár nagyon szépen hangzik, csakhogy sajnos igen csekély a két
adat között a tételes átfedés. Konkrétan mindössze 11 Ez magyarán szólva annyit
tesz, hogy még véletlenül sem azokat a dolgokat szedtem szét, mint amiket
korábban beterveztem. Ezt persze előre tudtam, ezért is került ebbe
a táblázatba 100 rubrika, a korábban betervezett 72 helyett.

Ez itt már a 2019-es terv. Erre az évre 79 szétszedés lett betervezve. Már úgy értem,
hogy nevesítve. Mivel ezt rengetegnek találtam, amint összeszámoltam őket, abban
a szent pillanatban döntöttem, hogy nekiugrok és legalább 10 tétellel csökkentem.
Mint az ikszekből látható, jelen pillanatban már 13-nál tartok. Ez bár több mint
a tervezett 10, azonban nem a mindössze 3 plusz jelenti a többletet, illetve
az igazi eredményt, hanem az az örvendetes tény, hogy a 13-as egy valós
szám. Vagyis ez a 13 tétel, ez mind szerepelt a 2019-re összeállított listán.
A táblázat pedig azért tart százig, mert úgyis szétszedek a tervezetteken felül
kismillió más bigyót. Akkor meg ugye legyen már hova behúznom azt az ikszet.

Bár a betűket ezen a képen kiolvasni nem igazán lehet, de nem is ez rajta a lényeg,
hanem az, hogy egyik oldalon sem lóg ki az oszlop a képernyőből. Na ez az ami
tavaly ilyenkor még nagyon nem így volt! Ezeket a sorokat úgy sikerült ennyire
leredukálni, hogy a bal oldaliak közül amit csak tudtam, mind befejeztem. Ezek
ugyanis azon projectek mappái, melyeket már megkezdtem, de még se be nem
fejeztem, se félre nem tettem. A jobb oldali mappasor pedig azokat a tételeket
mutatja, melyek valók valahova. Általában természetesen egy készülő, esetleg
már rég elkészült szétszedtem cikkbe. Az utolsó mappa 238-as sorszáma mutatja,
hogy ezekkel is nem kevés dolgom akadt, mire ennyire lefogytak. Az itt láthatóak
persze nem az összes elmaradásom, de a többieket most inkább nem sorolnám fel.

Aztán ott van még a 2017-es év nagyszerű eredményének ez a táblázat. Mondjuk
ebben a lekicsinyített méretben ez sem olvasható, no de nem is azért tettem ide,
hanem csak azért, hogy eldicsekedhessek a benne található piros sorokkal.
Ebben a táblázatban ugyanis annak a négyszáz cikknek a megnevezése
látható, melyeket az eddig elkészült cikkekben említettem meg, hogy
majd még lesznek. A piros sorok a már elkészült szétszedéseket jelentik.
A táblázat egy másik füle automatikusan összeadja a tételeket, így mindenféle
számolgatás nélkül tudom, hogy 100 darab piros sor van benne. Vagyis mindössze
egyetlen év kellett hozzá, ami alatt sikerült százzal, azaz negyedével csökkentenem
a várható szétszedések számát. Még három újabb ilyen termékeny év, és akkor
már csak azok a vackaim lesznek hátra, melyeket azóta említettem meg.
Meg persze azok, melyeket eddig még csak meg sem említettem!
A táblázat leghosszabb oszlopa - mint az gondolom sejthető -
az elmaradt építéseket tartalmazza. A valaha 74 tételből kettőt
már kihúztam, 11-et pedig egésszé kerekítettem. Tartva ezt
a szédítő tempót, már csak 5 évre van hozzá szükségem,
hogy lenullázzam végre a valaha felvázolt terveimet.

Visszatérve a mai főtémához, kiszereltem a hangszórót a dobozából, majd azon
kezdtem el törni a fejem, hogy mi legyen vele. Mondjuk próbából megbőgetem.

Mivel hiányzik a membránszél, a doboz nem tudja körbezárni, illetve elválasztani
a hangszóró membránjának első és hátsó oldalát, amitől a mély hangok képessé
váltak megkerülni a membránt, s azonnal ki is oltják egymást. Így kiszerelve,
hogy még a doboz sincs ott, még markánsabban mutatkozik a jelenség.

Na most ahhoz képest, hogy mindössze 15 wattos, és ez is csak úgy értendő, mint
ahogy az autórádiókra szokták ráírni a 15 wattot (vagyis komoly kétkedéssel
fogadva), szóval ahhoz képest meglehetősen jól bírta a kiképzést. Már úgy
értem, hogy az időtől ugyan elporladt a membrán széle, de a lengőcséve
nem égett le, pedig mikor rám jött a dili hopp, nem fukarkodtam a zafttal.

Ötletként felmerült, hogy zsebre teszem, majd elbiciklizek vele a Lomexbe.
Szerintem ugyanis mikor legutóbb ott jártam, épp ilyen méretűekből volt
a sarokban álló polcon egy egész dobozzal. Ezt az ötletem kisvártatva
elvetettem. Már csak azért is, mert rogyásig áll itthon a hangszóró.
Már úgy értem, hogy rogyadoznak alattuk a pincében a fiókok.

Az asztalba ennél a melegen beolvasztott hatos anyánál fogva voltak rögzítve.
Ez úgy került ide, hogy idetettem, majd beletoltam a műanyagba a pákával.

Na most ha mást nem is, de a kábelüket legalább felhasználom. Akkor lesz rá, illetve
rájuk szükség, mikor majd nekiállok az olyan sztereó masináim bemutatásának,
melyeknek nincs saját hangszórójuk. Ilyen például a Tesla B115-ös magnó,
a szintén Tesla NZC420-as lemezjátszó, a Videoton receiver, a félig még
csöves Videoton rádió, meg az a lehetetlen fazonú lapos, aminek az
elején vannak a tolópotméterek, a tetején meg a forgatógombok.

Csak úgy mutatom, hogy még ipari vatta is volt a dobozban. Ezt az állóhullámok
kialakulása ellen szokás alkalmazni. Hogy aztán képes-e egyáltalán ilyesmi
(már mint állóhullám) kialakulni egy akkorka műanyagdobozban, s ha
igen, azt csillapítja-e ez a tenyérnyi méretű vatta, na arra a kérdésre
nem igazán tudom a választ. Részemről arra hajlanék, hogy nem.
Már csak azért sem, mert a doboz belső falai nem párhuzamosak.
De ezt inkább hagyjuk, mert az ilyen elméleti jellegű kérdésekhez
aztán tényleg nem értek. No nem mintha a gyakorlatiakhoz értenék...

Mikor idáig jutottam a szétszedéssel, kétségek nélkül jelentettem ki, hogy itt a vége!

Aztán mégiscsak lesétáltam a pincébe a kishangfallal, hátha
akad a tömegben egy, illetve két beleillő hangszóró.

Ezek itt nemcsak, hogy felemásak, de még nagyobbak is a kelleténél.

Ez is nagy.

Ezt a hangszórós fiókot sikerült megálmodnom. Készítésének története
jelenleg még azért nem olvasható, mert jó szokásomhoz híven
teljesen összevissza keverednek a cikkek az időben.

Ez épp mint fent, csak már egy másik fiók, melyben természetesen
szintén nem találhatóak megfelelő méretű cserehangszórók.

Bár elsőre sok értelme nem látszik, de attól még összeraktam őket. Hogy minek?
Nos van egy olyan tervem, hogy egyszer még el fogok velük játszani. Például
felhasználom a motorjukat egy házilag készített hangszóróhoz, elképzeléseim
szerint valamely általam épített rádióhoz. No de hol van még az rádióépítés?

Mikor jelen pillanatban már annak is képes vagyok örülni, hogy - a meglehetősen
bonyolult rádióépítés helyett - levágtam a hangfalakról ezt a két darab kábelt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.