CB rádió
(az első CB rádióm)

Ezt a kis 40 csatornás CB rádiót Még Ákos barátomtól vettem valami egészen potom
összegért. Tulajdonképpen inkább kaptam, hogy nekem is legyen, és el tudjanak
valahogy érni a barátaim. Ma már szinte elképzelhetetlen, de akkoriban még
nem volt mindenkinek telefonja. Mobil az persze még egyáltalán nem volt,
a vezetékes ellátottság pedig valami egészen kritikán aluli szinten állt. Ha az
ember kommunikálni akart a többiekkel, akkor maradt a CB rádió. Ez persze nem
igaz, hiszen ha kommunikálni akartunk egymással, akkor összejöttünk. Tudom, hogy
ez manapság már hihetetlenül hangzik, de fizikailag! Egy helyre gyűltünk és
úgy beszélgettünk. Sej azok még SMS és email nélküli vad idők voltak!

Ez a rádió mikrofonja, ebbe kellett belebeszélni. Az átviteli csatorna egyszerre csak
az egyik irányban működött. Ha nyomtad a gombot a mikrofon oldalán, akkor
beszélhettél. Mikor elengedted, akkor hallhattad a választ. (már ha volt)
A manapság divatos egymás szavába vágásra esélyünk sem volt!

A Posta zavarvizsgáló üzem a hírközlési felügyelet őse volt. Be kellett vizsgáltatni
a rádiókat, hogy teljesítik-e a tőlük elvárt paramétereket. A megengedett maximális
kimeneti teljesítmény stabil állomás esetén 1, mobil esetén 4 watt volt. De persze
mindenki "feltekerte" a rádióját, ami alapjaiban véve még nem volt probléma.
A gond akkor kezdődött, mikor a modulációs mélység 100% fölé lett tekerve.
Ilyenkor ugyanis már nem csak a szomszédos csatornákba ment át a zavarás,
hanem a tévékbe is. Megjelentek a rádió kimenetén a felharmónikusok, melye
épp a TV 1-es sávjába estek. Tévézők kontra CB rádiósok csata kezdődött. A CB
rádióst igen könnyű volt megtalálni, ugyanis egy vastag fekete kábel ment hozzá
a tetőről. Teljesen bevett, mondhatni szokvány eljárás volt a rohadt drága kábel
félméteres darabokra való felaprítása, majd a lábtörlőn történő elhelyezése.

Ez a mini rádió inkább autóba, mint otthonra való. Na jó. Alapjaiban véve szinte
minden CB rádió autóba való. Persze akadt néhány asztali kivitelű is típus is.
A kézi rádiókról meg majd elfelejtkeztem, pedig lesznek a szétszedtemben.
Már vettem is belőlük néhány darabot a piacon. Mikrofon csatlakozó,
majd egy hangerő és zajzár gomb, AM / FM átkapcsoló, kijelző a
csatornaszámnak, és az elmaradhatatlan 40 állású csatornaváltó.

Íme a készülék hátulja. Abba a nagy kerek csatlakozóba való az antenna kábele.
Azért ilyen nagy, mert itt bizony igen nagy áramok is előfordulnak. A nagy
áramoknak vastag kábel kell, a vastag kábelre pedig nagy csatlakozó.
 

A rádió típusa és gyári száma, ami mondjuk eléggé érdektelen. Sokkal érdekesebb
az antennám. Az benne az érdekes, hogy évekig nem volt! Pár évig a régi TV
antenna feleslegessé vált koax kábelét használtam sugárzónak. Ennek a darab
drótnak a talpponti hullámimpedanciája természetesen még véletlenül sem 50 Ω
volt! A problémát úgy oldottam, illetve kerültem meg, hogy építettem egy un.
antenna hangoló dobozt, ami bármit képes volt 50Ω impedanciára
kihangolni. Hatásfokról persze szó ne essék...

Az antenna csatlakozóját már kibeszéltem. A piros és fekete drótokon kell beadni
a rádiónak a 12 voltot. Az EXT csatlakozóba egy külső hangszórót lehet
bedugni, amitől megafon lesz a CB-ből. Az általam utólag beépített
kapcsoló pedig a Posta által beállított 1 wattot bírálta felül.

Oldalnézet.
Egy "U" alakú szerelvénnyel lehetett a rádiót a műszerfal alá rögzíteni.

Ebbe a tuchelbe lehetett csatlakoztatni a szelektív hívót. A CB rádió kommunikációja
ugyanis teljesen nyílt, sehol semmi titkosítás! Bárki beszélt, mindenki hallotta, és jó
is volt ez így. Működött a közösségi kontroll. Csakhogy ha nem akarta mindenki
egész nap a többiek csacsogását hallgatni, de kikapcsolni sem a rádiót, akkor
arra kezdetben még nem volt megoldás. Volt ki csak arra volt kíváncsi
mikor apjuk hazaszólt, vagy a kollégák akartak valamit. Erre
a feladatra lett idővel kitalálva a szelektív hívó.
Két (vagy több) összehangolt dobozkáról volt szó,
melyek csak az ellenpárjuk jelére reagáltak. Különböző
megoldásokat láttam. Mind házilagos kivitelű volt. Az volt bennük
a közös jellemző, hogy másolásvédelemként le volt csiszolva az IC-kről a felirat.

Ez itt már a rádió hangszórós oldala. Innen jött a zaj, hacsak be nem vettettük ellene
a zajzárat. A zajzár teljes csendet eredményez. Ha be van kapcsolva, csak akkor
szólal meg a rádió, ha van jel. Ha egy órán át csend volt, akkor csend volt.
Aztán egyszer csak megtört a csend. Valaki belebrékózott egy nagyot
a mikrofonba, az embert meg persze kitörte tőle a frász...

Szép zöld panel. Van aki szereti. Középen egy kerekded részen azért nincsenek
forrasztási pöttyök, mert a másik oldalról épp oda esik a hangszóró mágnese.

Az előlap hátulról nézve. Mit ne mondjak, roppant informatív fotó...

Ez a részlet azért meglehetősen feltűnő. Innen ugyanis látványosan ki lettek szerelve
az alkatrészek. Bevallom őszintén, hogy én voltam. Mikor hozzám került a rádió,
már nem ment a térerőmérő része. Nagy bánatot ugyan nem okozott, viszont
egyértelműen a LED sort meghajtó IC volt a hibás. Erre abból sikerült
rájönnöm, hogy többször is megégette az ujjamat. Én meg
bosszúból kiszedtem a panelből.

Van itt minden, mint a moziban! Elsőre az ember elveszik a sok funkció és fokozat
között, de tulajdonképpen nem is annyira bonyolult szerkezet egy ilyen CB rádió.
Persze nem egy Sokol kategória, kicsit többet kell tudni hozzá az elektronikáról.

A kék színű ellenállást én építettem be. Az előlapi mikrofon csatlakozó amúgy nem
használt lábára visz feszültséget. A feszültség a mikrofon jelének erősítésére szolgáló
erősítőhöz kellett. Részemről ugyanis kifejezetten utáltam kiabálni a mikrofonba.
Egy igen egyszerű felépítésű, mindössze egyetlen tranzisztorral működő erősítő
megoldotta a problémát. Léteztek ilyenek gyári kivitelben is, de házilag sem
volt probléma összerakni egyet. Még visszhangosítós mikrofonom is volt!
Direkt lehetett kapni ilyet CB-hez. Szóval a hülyék igényeinek
kielégítése nem is egy mai keletű iparág.

Ez itt a feszültség stabilizátor áteresztő tranzisztora. Jól oda van hővezetőzsírozva
a készülék oldalához, ami jelen esetben egyben mint hűtőborda is funkcionál.

A behajló alumínium lemezkén van a hangfrekvenciás végfokozat integrált áramköre.
Ennek kettős funkciója van. Egyrészt a hangszórót hajtja vételkor, másrészt az RF
végfokot adáskor. Vagyis ez az IC egyben az AM adáskori modulátor fokozat is.
Ilyenkor fél tápfeszültségről, vagyis a végfok IC kimenetéről üzemel az RF
végfokozat. FM állásban nem innen jön a tápfeszültség, hanem direktben
kap a végfok 12 voltot. Menten 4 wattot tud a rádió az AM 1 helyett.

Ez az a kapcsoló amit utólag építettem be. Aztán rájöttem a rádió működési elvére.
Ugyan nehéz volt, de végül sikerült felfognom. Azt is megértettem, hogy miért
nem működött a teljesítmény fokozó kapcsolóm. Ugyan emeltem a rádió
tápfeszültségén, drótok jöttek mindenhonnan, de olvadozott az egész!
Végül - jobb a békesség alapon - szépen visszarendeztem a dolgokat
a helyükre, majd vettem magamnak egy már eleve 10 wattos rádiót.

Ez itt jórészt a rádiófrekvenciás végfokozat. A tekercsekhez nem szabad nyúlni, mert
minimum fél tonna műszer kell a helyrehangolásukhoz. Ez valóban így van. Kell
hozzá egy RF wobler, meg egy frekvenciamérő, modulációs mélységmérő,
teljesítmény és SWR mérő. Ez biztos, ugyanis egészen jól fel voltam
műszerezve a CB rádiók javításához. Legszebb projectem a
7x40 csatornás President Grant volt. (eredeti PLL-el)

Íme az RF végerősítő tranzisztor. Könnyen meg lehet sütni szegénykét. Annyi is elég
hozzá, hogy elfelejtjük feltekerni a kocsira az antennát, és már vége is! Először én
sem értettem miért, de valahogy csak sikerült felfognom a probléma lényegét,
ami az illesztettlenség! Ha ott van a drót végén az antenna, akkor mind
kisugározza az éterbe az antennakábelen érkező energiát. De ha
nincs ott az antenna? Na akkor a kábelen (ahogy volt) már jön
is vissza a teljes kimenő teljesítmény, ami elégeti a tranyót.
De nem ennél a rádiónál! Ennek ugyanis tökéletesen mindegy,
hogy mi van az antenna kimeneten. Szakadás, vagy akár merev
rövidzár, meg se kottyan neki! RF generátornak használtam
nyitott antennacsatlakozóval, beragasztott adásgombbal.

Miért kell minden célra külön csatlakozót kitalálni? A CB rádiók mikrofon csatlakozó
aljzata egy teljesen külön állatfaj. Olyan mint egy tuchel, de kövérebbek a lábai és
csak négy van belőlük. Úgy magában kicsit talán lötyögősen csatlakozik, ezért
szemből menettel van rögzítve, nehogy kicsússzon a helyéről. Az aljzatban
vannak a "csöcsök", a dugóban meg "hüvelyek". Ennyit mára a nőkről...

Jobbra az a fényes szélű fekete kocka a csatornaváltó kapcsolója. 40 állású! Én még
olyan régen jártam iskolába, hogy nekünk még nem tanították a számrendszereket.
Ez a kapcsoló meg kettes számrendszer alapon vezérli a rádió PLL fokozatát.
Hiába nézegettem a rajzot, egyszerűen nem fogtam fel, hogy miről van szó.
Ekkor kiváló barátom telefonon keresztül tartott nekem egy matekórát.

Igen szépen átgondolt konstrukció, nincs benne sehol semmi drótgubanc. Azt hiszem
ez a mondat még véletlenül sem ehhez a fotóhoz, akarom mondani rádióhoz készült.

Természetesen nincs meg a kapcsolási rajza. CB rádió rajzokat az RT újság közölt,
onnan, illetve az ott leközöltek közül  lehetett válogatni. Igen, válogatni valami
olyat, ami körülbelül illett az adott rádióhoz. A Grantot például tipikusan
valami 360FM nevű rádió rajzából javítgattam. Majdnem ugyanaz,
csak a Grantnak duplázott végtranzisztora van. Régi szép idők,
mikor a barátaim még idehordtak mindenféle kacatot javítani.

Nos ennek a készüléknek még csak nem is hasonlít a neve ahhoz, aminek a rajzából
javítgattam. No de aki elég bátor, annak meg se kottyannak az apróbb eltérések!
Általában President Grantokat hordtak ide a barátaim, mert az volt a menő rádió.
Sok ember mániákusan tekergetett bele a rádiójába. Jobb persze senkinek sem lett!
Mikorra már minden szerelő kiutálta az adott gépet (vagy tulajt), addigra szegény
rádió már igencsak megzakkant állapotba került. Külön térképem volt rajzolva,
hogy mit és milyen sorrendben kell helyretekerni, hogy a rádió újra működjön.

Ez még mindig működik! Szép pirosan világít a kijelző. (bár van ki a zöldet szereti)
Gyorsan túl is adtam rajta beszerzési áron. (különben a lomtárban végezte volna)
Persze az akkori meg a mostani 2.000 forint, na az azért nagyon nem ugyanaz.
Évekig hevert ez a rádió az ágyneműtartóban. Olyan vagyok mint a mókus,
csak ő mogyorót gyűjt télire, én meg mondjuk rádiókat. Jé! Tényleg!
Minek is gyűjtök én rádiókat? Mindegy... Gyűlnek és kész.
Tegnap is vettem egy kisrádiót, csak nagy...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.