Bár a nyitóképen (tulajdonképpen meglepő módon) a cikk témája látható, ez azonban még véletlenül sincs így! Mármint ezt a három kombinált fogót azóta vettem a piacon, mióta elhatároztam, hogy felújítom az asztal fiókjában megbúvó, rozsdás és festékes példányt. Mondjuk szó se róla, ezek hárman is rászorulnak némi igazításra, de attól még igazán lehozhattam volna magammal a pincébe azt a fogót is, amiről a mai cikk tulajdonképpen szólni szeretett volna.

   Ezt a piros nyelű példányt azért vettem meg, mert miután a lakásban található fogót átalakítottam, véglegesen, amolyan gyors satuvá, odafent nem maradna a fiókban kombinált fogó. Amúgy a fogóknak 200 forint volt darabja a piacon. Természetesen egyik sem az a típus, mint amelyikhez én gyermekkoromban hozzászoktam.

   A mérete mondjuk úgy nagyjából stimmel, de apukám kombinált fogójának sokkal hasasabb volt a nyele. Magyarán szólva, még összecsukott állapotában is széjjelebb álltak a szárai. Amúgy a laposfogó is ugyanilyen volt. Míg a laposfogó keresztapám konyhaasztal fiókjában végezte (mert az öregem egyszer szerelés közben Imre bátyámnál felejtette, majd onnantól kezdve természetesen én voltam a laposfogót galádul elveszejtő tettes), addig a kombinált fogó valószínűleg a beázó telki bungiban fog elrohadni.
   Ha a rég keresett kombináltat ugyan nem is, de szép hasas nyelű laposfogót már láttam a piacon, csak azt nem vettem meg, mert annak - valami érthetetlen okból - lealkudhatatlanul négy számjegyű volt az ára.

   Az igencsak rozsdás fogókat a frissen kitámasztott csapágyú esztergába fogott drótkoronggal fogom kezelésbe venni. Amúgy a tengely és a csapágy közé helyezett, Gumiám pasztával fixált papírlap kifejezetten jól bírja a kiképzést. Ha meg elenged (amit remélem, majd csak hosszú használat után fog megtenni), simán pótolom egy másik papírfecnivel.

   Ezzel a kerítésfeszítővel viszont mindenképp kezdenem kell valamit, mert olyan nincs, hogy én ezt ebben az állapotában betegyem a többi alkatrész közé. Mármint azért, mert ugye ha így rakom el, akkor mégis minek? Mármint kinek lenne kedve elővenni, majd beépíteni bárhová is ezt a rozsdás vackot?

   Ez itt már az a kicsi kombinált fogó, jórészt rozsdamentesítve, ami a lakásban található szerszámos fiókban fogja végezni. Valaha ugyan volt belőlük egy egész készletre való, szép piros nyéllel, de azokat az apró fogókat - az idők folyamán - valahova eltökítettem. Ennek amúgy az volt az oka, hogy egyszer (amúgy persze többször is) berágtam a rengeteg használaton kívüli szerszámra, s amelyikről nem derengett, hogy bármire is használtam volna, az átkerült egy "szerszámok" feliratú papírdobozba, ami idővel a pincében végezte. Ezt a dobozt majd szeretném átnézni (csak kerüljön már elő valahonnan), mert biztosan akad benne néhány, az apró esztergához illő szerszám.

   A felső kombinált fogót eddig még nem mutattam. Amúgy egészen idáig a pincei szerszámtartóban ült, mégpedig tette ezt annak ellenére, hogy bár ránézésre szép, és még a fogása is jó, épp csak használhatatlan. Mármint két kéz kell a szárak szétnyitásához, és még összenyomni is csak igen nehézkesen lehet.

   Ez az ócska kombinált fogó nyele, ami valószínűleg attól lett ilyen (mármint horpadt, pláne több helyen is), mert gyakorlatként ipari tanulók kovácsolták, akik ütötték ahol érték. Boltba meg azon elvet követve kerülhetett, hogy úgysem látszik a hiba a nyél alatt.

   A fogó szárairól a műanyag burkolatokat ugyan nem volt feltétlenül szükséges lehúzni, én azért megtettem. Amúgy a durva rozsda ellenére simán leütögettem őket egy kalapáccsal.

   Na most ami még Csehszlovákián felül szintén nincs meg, az egyrészt az a fiók, melyben az esztergába fogható tengelyes dolgokat fogom tartani, másrészt ezek közül az a szerszám, ami smirgli lapokból áll.

   Épp mint ahogy ebben sem található, pedig amúgy vannak benne az eszterga tokmányába fogható szerszámok. Na jó, legyen... Nem mutatom meg az összes helyet, ahol a keresett csiszolószerszámot nem találtam meg.

   Na ekkor döntöttem úgy, hogy ezeket inkább felviszem elmosogatni. Mármint nem a fogószárak burkolatából kiszóródó rozsdapor, hanem a kék nyelek durva mocsokszínének hatására.

   Bár ez a művelet tényleg csak valami egészen apróság volt, de a fáspincei rendcsinálás című projektet megnyitandó, a kerítésfeszítőt betettem az "akasztók" feliratú dobozba. Már csak arra kell ügyelnem, hogy ezt el ne felejtsem, ami velem amúgy igen könnyen megtörténhet. Ékes bizonyíték erre, hogy a vécélehúzóhoz készülő áttételhez szükségesnek ítélt akasztó keresése közben, ez a doboz még csak eszembe sem jutott!

   Ezek feljönnek velem a lakásba, ahol is elmosogatódnak, majd a két kék nyél, remélhetőleg már a fenti fiókból kivett kombinált fogóval együtt, pláne közvetlenül holnap visszakerül ide a pincébe.
   Amennyiben holnap tényleg megcsinálom, amit a fenti fogóval terveztem, már zárhatom is ezt a cikket. Ez utóbbi történés mondjuk csak nekem jelent sokat (amúgy persze csak egyet), mert már megint annyi cikk van nyitva, hogy azt sem tudom, hogy melyiket fejezzem be. Ezeket - a meglehetős tömegük okán - most inkább nem sorolnám fel...

   Hogy holnap lemegyek vele a pincébe, az úgy, de úgy meg lett magamnak ígérve, hogy ketté kell hozzá törnöm, hogy ne így legyen. Mármint azért, mert most aztán már tényleg bele kell állnom a felhalmozott restancia ledolgozásába.

   Bár eszement szaladgálásaim közepette viszonylag sok mindent sikerült a helyére tennem, és ez még meg is látszott a lakáson (de csak mert már tényleg rémesen nagy volt a kupi), az elemek előtt már-már nem is látszó apró szürke forgatógombnál elakadtam. Megjegyzem már sokadszorra, de csak mert tartozik hozzá egy benőtt tengelyű, a helyéről kiszerelhetetlennek tűnő potméter is. Mindeközben az elemekhez egy piros kisautó tartozik, amit valamiért szintén folyton csak kerülgetek.

   Mint az már csak a két csiszoló látványából is sejthető, vettem belőlük a piacon. Mármint most délelőtt. Amin vannak, az pedig egy órás csavarhúzókészlet, amit azért hoztam vissza az előszobából (vagyis innen), hogy leszedjem róla a pincében felesleges csomagolást.

   Az óra gondolom azért van áthúzva, mert a csavarhúzók mágnesezhető anyagból vannak. Mindeközben a jobbról második szerszám azért tűnik ferdének, mert az. Mondjuk ha csak egyszer használom, már megérte azt a 250 forintot, amibe a piaci árusnál került. Venni amúgy azért vettem meg, mert egyrészt a múltkor a pincében nem találtam ennyire apró csavarhúzókat, másrészt már rég nem emlékeztem rá, hogy azóta már vettem belőlük egy, de még az is lehet, hogy két teljes készletet.

   Ez itt már a pincei fő kombinált fogó, amire már vissza is erőltettem a szárait burkoló, immáron tiszta műanyagokat. Amúgy azt hittem róluk, hogy eltekeredtek, de nem, hanem ezek direkt ilyenek! Mármint azért, mert így adódik rajtuk jó fogás. Szóval tudtak valamit ezek a csehszlovákok!

   Csak úgy beléptem a pincébe, csak úgy felkaptam a gépet, rátoltam az állványát a munkapadra, lekaptam a polcról a gépsatut és a lábkapcsolót, majd mikor már épp kezdtem volna rácsodálkozni, hogy minden kellék ennyire együtt van, menten kiderült, hogy a fúrószáras doboz jelenleg épp nagyban odafent állomásozik.

   Az esztergát amúgy nem tettem be a helyére, csak félreállítottam, amit azért tehettem meg, mert a gépágyra szereltem egy fület. Ezzel sajnos nem sikerült magamat az odafent felejtett csigafúrók okozta bánatból kivigasztalnom.
   Miután leakasztottam a széket a tartójáról, odaültem a gép elé, majd a polcon talált egy szem 3,2-es csigafúróval igencsak óvatosan bánva, a kombinált fogó mindkét szárát átfúrtam.

   Miután már ezzel is megvoltam, a négyes menetek fúrása következett, mire fel mindjárt megígértem magamnak, hogy mikor a piacon legközelebb 4-es készletet látok, tuti hozok belőle egy csomaggal. Mármint azért, mert a bolti készletben egylépéses menetfúró van, ami sem belekapni nem szeret az anyagba, sem valami könnyedén átfutni rajta. Ha meg nincs hármas készlet (mármint három menetfúrót tartalmazó), akkor veszek helyette egy gépi fúrót. Más méretű menetfúrók persze vannak a fiókban (mármint nem a készletben), épp csak négyes nincs, hiszen olyan kicsi menetet a pincében csak nagyon ritkán fúrok.

   Hogy egyszerűen csak odanyúlok a polcra, s már ott is van előttem a pincében egyáltalán fellelhető 4-es csavarok zöme, na azon a tényen a nem kevés munkát adó csavarok szétválogatása című projektem óta már nincs mit csodálkozni. Én persze ettől még szinte minden egyes alkalommal megteszem.

   A kilógó csavarokat lefűrészeltem, a hernyócsavarokat elfordulás ellen szélről pontozóval megkalapáltam, majd mikor már majdnem elindultam a félkész fogóval a lakás felé, hirtelen eszembe jutott, hogy idelent is van egy rugós dobozom.

   És nem ám csak rugós, de még egy réz és bronzlemezes rugólapos is van, amibe azonnal át is dobáltam a balra látható dobozban látható laprugókat. Közben persze azt a rugót is megtaláltam, amit tulajdonképpen kerestem.

   Ha az a fiók meglenne, amibe a jobbra látható viszonylag magasabb szerszámok valók, akkor persze nemcsak ezeket tehetném bele, de a polírozó korongokat és a köszörűköveket is. De persze én, meg az én mindig nagyszerű terveim...

   Most például csak annyi sikerült, hogy áttettem a kesztyűbábot (bárány vagy boci) a koszos kesztyűket tartalmazó vödörbe, hogy legyen esélye azokkal együtt a lakásba felkerülni, majd ott kimosódni.
   Hogy az élére állított Videoton receiver és a projektor mikor kerül fel, azt még csak megjósolni sem merem! Épp mint ahogy azt sem, hogy a balra látható bútor lábába mikorra készülnek el a fiókok.

   Amúgy erre, vagyis arra szolgál, hogy egy amolyan harmadik kézként megfogja helyettem a dolgokat. Ez persze nemcsak akkor jön jól, mikor épp hiányzik egy harmadik kéz, hanem akkor is, ha a fogó által megfogott akármit épp nagyban a pákával melengetem.

   Vagy ha nem, akkor visszaszerelem a kábel végére ezt a tuchelt. Vagy ha nem, akkor egy 6,3-as jack dugót. Na most ha nem, akkor az elmaradásaimat akár csak felületesen is áttekintve, azt kell mondjam, hogy ezernyi egyéb lehetőségem van...