Ez itt a pincei szerszámos szekrény felső részének alsó polca, ahová mostanában a géplámpa építős cikk alanyait szoktak bedobálni. Persze vannak itt gépek is, meg mondjuk a ma bemutatásra kerülő fúrógépállvány egyik fele is éppen itt hevert.

   Míg a másik fele egy polccal fentebb. Hogy miért van kettészedve? Nos azért, mert még valamikor rengeteg évekkel ezelőtt, természetesen a legnagyobb munka közben, egyszer csak kettétört.
   Hogy miért nem dobtam ki? Azért nem, mert mikor eltört, akkor még a fúrógép állványának maradványaiból terveztem megépíteni azt az apró esztergát, amit végül is azóta (megjegyzem évekkel ezelőtt) kaptam. Vagyis épp itt lenne az ideje egy revíziónak. Mert ugye ha nincs benne semmi használható, vagy legalább szétszedhető kisebbre, akkor legyen inkább úgy. Már úgy értem azért, hogy ne foglalja a polcon a helyet.

   Vagyis konkrétan azért, mert az elején a dupla csapágyazás megfelelne egy eszterga főorsójának. Hogy kellene rá egy menetes tokmány? (ami amúgy nincs) Hát mondtam én, hogy minden megvan a tervezett esztergához?

   Ha sokkal nem is de azért valamivel szebb lett. Jobb mondjuk nem. Már úgy értem, hogy a WD40-nek köszönhetően kinyitni már kilehet (tövig), de bezárni még mindig nem, mert a tokmány a tekerése közben egy pont után (úgy a 8-as fúró átmérőjének környékén) elakad, ahonnan aztán már apránként oda vissza erőltetve sem jut tovább.

   Ha már a fúrógépet kipróbáltam (ami amúgy rendben működik), gondoltam megteszem ugyanezt az egyenescsiszolóval is. Ez a gép is jó, csak a teljesítménye miatt bekapcsoláskor akkorát ránt, hogy ha épp nem fogom, akkor egyszerűen kiugrik a munkapad vájatából.
   Hogy honnan vannak nekem ezek az óriási gépeim? Még a munkahelyről, ahol valószínűleg egy elektromos szerszámselejtezést követően kerültek a birtokomba. Ezek mondjuk nem a kollégáim gépei voltak, hanem azok, amik helyettük kerültek leadásra. Ezt úgy kell érteni, hogy az elektromos kéziszerszámokat szokás egy idő után lecserélni, mikor is a régi gépek leadásra, majd egyből selejtezésre kerülnek.
   Na most ha kidobják, akkor ugye nehogy már az amúgy még semmi baja, csak öregecske fúrógép kerüljön a szemétbe! Nos ilyenkor, konkrétan erre a dilemmára válaszul volt szokás hozni valahonnan egy ócska fúrógépet. Vagy ha az nem volt, akkor legalább valami olyat, ami úgy legalább nagyjából emlékeztet rá.
   Nos így, vagyis a raktári selejtes dobozból került a birtokomba két akkora flex, hogy azokat vinni már nem, csak húzni tudtam magam után. Ezeket azért nem tudom megmutatni, mert miután rájöttem, hogy nekem nem kellenek (valamint a méretűk okán be se merném őket kapcsolni), mindkettőt rásóztam Pista bácsira.

   Ez a két izé úgy került képbe, hogy már vagy tízszer levertem őket valahonnan, majd hússzor rájuk léptem, mely alkalmakkor mindig megígértem nekik, hogy majd mindjárt lövök róluk egy képet, aztán már mehetnek is a szemetesbe.

   Hogy mit akartam rajtuk megmutatni? Nos azt, hogy ilyen vékonyak. Amúgy egy hosszú fadarab széléből vágtam le őket, mégpedig az esztergára szerelt körfűrész segítségével. No nem az volt a cél, hogy keskeny furnér lemezeket gyártsak, hanem csak vékonyítottam egy kicsit az anyagon.

   Ez a szerszám még véletlenül sem azért lett félretéve, mintha bármi bajom lett volna vele, hanem azért, mert egyszerűen eltörött. Bár meg lehetne szólni, hiszen ez a valami nagyon messze van egy állványos fúrógép stabilitásától, csakhogy épp akkora köztük a távolság, mint amekkora ez az állvány és a kézben tartott fúrógép között van.

   Nemcsak most, hanem már évekkel ezelőtt is úgy gondoltam, hogy az állvány talpa még jó lehet valamire. Na itt aztán nekiálltam, és ami értelmes, vagy akár teljesen értelmetlen funkció csak eszembe jutott, ahhoz mind odapróbáltam! Volt amihez a gyakorlatban is, és persze olyan is akadt, amihez csak képzeletben.

   Ebből úgy lett volna eszterga, hogy a rúd oda lett volna fogatva egy deszkához (vagy a munkapadhoz), a meghajtást egy fúrógép adta volna, míg az esztergacsúcs az előbbi képen látott anyag középső lyukába lett volna belefogatva. Ha nem is lett volna teljesen használhatatlan, de jobb az úgy, mint ahogy most van. Illetve nem, hiszen most épp darabokban van az eszterga. Pontosabban szólva arra vár, hogy elkészítsem hozzá a mindenféle spéci kiegészítőket.

   A skála segítségével a fúrásmélység határolóját lehet beállítani. Az új állványon ehhez már nem kell szerszám (ami itt még imbuszkulcs), mert azon erre a célra két szabadkézzel is jól megfogható nagyfejű csavar van.

   A fekete valamit levéve, az derült ki róla, hogy az csak egy puszta burkolat. Már persze azon a funkción felül, hogy ez hordozta az előbbi képen látott fekete alapon feketével skálázott műanyag csíkot.

   Az új állványon ez a rész másképp lett megoldva. A jobbra fent látható különös formáció egy általam gyártott nagyfejű anya, ami azért került oda, merthogy ennek az állványnak a megálmodója sem gondolt bele, hogy mekkora kényelmetlenség a fúrógép magasságának beállításához folyton előtúrni egy szerszámkulcsot. Miután a csavart megfordítottam, majd az immáron kívülre került anya kapott egy fából készült, de persze fontosabb, hogy könnyen megmarkolható kiegészítést, az átállítás már csak egy-egy ki-be történő tekerintő mozdulatba kerül.

   Hiába lehet belefogatni egy fúrógépet, ha aztán onnantól kezdve már nincs tovább. Már úgy értem, hogy ezt az állványmaradékot nehéz lenne bármihez is normális módon csatlakoztatni.
   Ha meg már úgyis barkácsolni kell, akkor talán jobb eleve egy olyan bilinccsel kezdeni a dolgot, aminek a talprésze univerzálisan bármire felcsavarozható. Ettől persze lehet, hogy egyszer még ezt is felhasználom valamire, mire fel már vágtam is be a vegyes szerszámos fiókba.

   Mivel adta magát a feladat, azon kezdtem el gondolkodni, hogy képes lennék-e legyártani ezt a valamit mondjuk célszerűen keményfából. Mivel a szélességi mérete lehet nagyobb, vagyis a bilincsnél nem feltétlenül szükséges olyan vékonynak lennie, ezért azt kellett megállapítanom, hogy simán! Ennek valószínűsége - mivel van belőle másik - erősen közelít a nullához.

   Hogy mire fog nekem kelleni egy ilyen kar? Ezt így momentán meg nem tudom mondani, de mikor majd egyszer csak előugrik a sarokból a rá való igény, akkor ez is ott lesz a szerszámos fiókban, vagy a nagydarab vasakat tartalmazó másikban.

   Hiába próbáltam megálmodni belőle egy állványt a nagy sárga Miniplexhez, vagy a kisebbik társához, mert egyik konstrukció megépítését sem sikerült valós igénnyel alátámasztanom. Hogy aztán ott rohad-e el a fiók mélyén, vagy egyszer mégiscsak kelleni fog valamire, azt majd a jövő dönti el. A lényeg most az, hogy végre nem úgy, pláne nem ott foglalja a helyet, mint ahol eddig tette. Arról már nem is beszélve, hogy végre ezen szerszám bemutatójával is megvoltam.