Ez a mai project úgy kezdődött, hogy a minap azt találtam ki, miszerint a Makita fúrógép ezentúl mindig benne lesz hagyva az állványában, melynek egyenes ági következménye, hogy kell ide egy másik fúrógép. No de nekem ne lenne?
   Mivel a nagy Bosch fúrógépet nem akartam lehozni (hogy odafent is maradjon egy), gondoltam előkerítem a másik pincéből azt a kis Bosch gépet, amivel még a melóhelyen dolgoztam.

   Ahol is a lomos pincei asztalon ez a rejtvény fogadott. Már úgy értem, az, hogy mégis mi okból kerülhetett ide ez a kissé festékes deszka. Miután rájöttem, hogy ezen száradtak a szomszéd pince ajtajának záralkatrészei, rátérhettem végre a fúrógép előkerítésének feladatára.

   Ez itt a harmadik táska, tömve mindenféle alumínium idomokkal, persze mínusz fúrógép. Az eredménytelenség hatására megálltam (no nem mintha eddig látszott volna rajtam, hogy mozgok), majd azon kezdtem el törni a fejem, hogy mégis hol a csudában használtam a fúrógépet legutóbb. Miután rájöttem, hogy az 1351-es cikk keretében szereltem vele villanyt az útszóró sós pincébe, mindjárt beugrott egyrészt az, hogy nem fúrógépet, hanem egy laptophoz való táskát kell keresnem, másrészt az is, hogy hol tartom az említett táskát.

   Na most az egy dolog, hogy a fáspincében a farakás tetején, és még azon sem igazán lepődtem meg, hogy nincs benne a fúrógép, azon viszont igen, hogy ez a táska, na ez nem az a táska! Azt mondjuk tudtam, hogy kicsi körfűrészből kettő is akad, de azt már nem, hogy laptophoz való táskából is. Komolyan mondom, hogy fogalmam sincs róla, hogy ebben mi lehetett. (mármint azon felül, hogy valaha egy laptop) Arról meg pláne nem tudok számot adni, hogy honnan kerülhetett ide!

   Az meg aztán mindennek a teteje, hogy a fúrógépet is tartalmazó táska végül innen, vagyis a lomos pince közepéről került elő. Ez annyira igaz, hogy így utólag belegondolva, egészen biztos vagyok benne, hogy a polcokról leszedett többi táskával történő ténfergéseim közepette néhányszor még bele is rúgtam!

   Van hozzá mindenféle fúrószár, amire csak telefon, vagy IPTV, internet, bármi drót szerelés közben szükségem lehet. Betonhoz mondjuk egyik sem jó (mint ahogy maga a gép sem), de a betont a részemről mindig is kerültem furkálni.

   Hogy miért van rajta ilyen hosszú kábel? Nos azért, mert a leginkább átfúrandó, vagyis a bejárati ajtó tokja közelében szinte sosincs konnektor. Mivel a többi fúrási helyszín közelében is ez az általános helyzet, valamint egy különálló hosszabbító hajlamos az elkeveredésre, elveszésre, de minimum a kocsiban van mikor kéne, részemről a hosszabbítót közvetlenül belekötöttem a fúrógépbe.
   Ezt a gépet amúgy még valamikor 2004 nyarán vettem fel a céges raktárból, és már akkor is így, vagyis egy kissé lelakottan nézett ki. Majd mindjárt mutatom a részleteket.

   A fúrógép azért maradhatott meg, mert mire arra került a sor, hogy vissza kell adnom a raktárnak, addigra a kora okán már rég le volt selejtezve. Már úgy értem, hogy az elektromos kéziszerszámok, még ha márkásak is, ipari környezetben azért nem használhatók a végtelenségig.
   A rengeteg fúrószár pedig azért maradt meg, mert ezek nem a raktárból lettek felvéve (szerszámkönyvre), hanem a boltból kerültek hozzám készpénzért. Hogy miért így? Nos azért, mert mikor még ifjonti koromban láttam, hogy az idősebb kollégák szerszámkönyvében akár 22 darab 8-as csigafúró is szerepel (a vídiásokról már nem is beszélve), aztán csak néznek báván, mikor távozáskor le kell adni, vagy szerszámrovancskor meg kellene őket mutatni, én még akkor eldöntöttem, hogy nálam ez biztosan nem így lesz.
   Kezdetben még úgy volt, hogy mindenféle fúróból csak egyet vettem a nevemre, ami később arra módosult, hogy még azt az egyet sem! Mikor a cégtől eljöttem, a többi kollégámmal ellentétben, nekem majdnem üres volt a szerszámkönyvem.
   Hogy aztán ennek volt-e bármi értelme (már úgy értem azon felül, hogy nem nyomasztotta a készlet a lelkemet), azt meg nem tudnám mondani. Annyi azért biztosan, hogy mivel a fúrószárak mind a sajátjaim voltak, ezért az átlagnál talán jobban vigyáztam rájuk.

   Ezt a két hosszút (és persze a többit is) valami olyan helyre kellene eltennem, ahol aztán meg is fogom őket találni, mert ezek nagyon jól fognak jönni mondjuk olyankor, mikor valamiért hosszában szeretnék átfúrni egy a méretükhöz illő esztergálandó anyagot. Én már látom is, hogy ennek egyértelműen egy fúrós fiók (esetleg doboz) létrehozás lesz a vége.

   No de ha egyszer Bosch a lelkem, akkor az. Most, hogy ezeket a sorokat róttam, megnéztem, s csodálkozva láttam, hogy még mindig árulják, ugyanezen a néven, csak már egy kicsit modernebb tokmánnyal.

   Még a nevem is rá van írva, hogy mikor leadom a raktárba (már úgy értem, hogy az elektromos kéziszerszámok rendszeres éves ellenőrzésekor), akkor ne kelljen másnap keresgélni, hogy melyik gép az enyém.
   Amúgy erre a rövid időre (vagyis mindössze évi egyetlen napra) tartottam pótléknak a Tesco gazdaságos fúrógépet, aminek még az évi egy nap használat is sok volt. Érdekes módon, mióta áttettem az állórészét a kisebbik flexbe, azóta valahogy már nem akar elolvadni, mely tényt részemről örömmel fogadtam.

   A nevemmel ellátott szigszalag csík lehozta magával az alatta lévő matricát is, aminek nyomait (ragacs) szintetikus hígítóval távolítottam el, amitől olyan büdös lett, hogy annak hatására, ha félbe ugyan nem is hagytam a munkát, de a vödröt a hígítós ronggyal, meg persze a többi felgyűlt szeméttel együtt kivittem a kukába.

   Az előző képen látható szintetikus hígító annyira régi, hogy mikor ezt Apukám megvette, akkor még 25,50-be került. Azóta nemhogy a fillér, de már az egy, és még a kétforintos érme is érvényét vesztette.

   Ez ugyan nem egy szokványos rögzítése a tokmánykulcsnak, de attól még bőven megteszi. Amúgy azért így van tárolva (mármint rászalagozva a hálózati kábelre), mert az eredeti tartója szétszakadt.

   Ez mondjuk nem egy szokványos kombináció, azonban a munkapadba fogott fúrógép még így is megteszi arra az 5 percre. Már úgy értem arra a rövidke időre, míg egy drótkefe, majd némi smirgli segítségével visszafényesítem a tokmányát.

   Mert ugye így azért mégiscsak más. Mint az a tokmányon látható pöttyökből egyértelmű, ez szegénykém kapott rendesen. Már úgy értem, hogy valószínűleg lakásfelújítás alkalmával. Merthogy ez a tokmány nem telefonszerelés közben kopott meg ennyire, az tuti!

   Ez szerintem már itthon nálam, vagyis a lomos pincében lett ilyen. Hogy mi ez a fehér izé, ami néhány fém alkatrészre hajlamos kiülni, arról mondjuk fogalmam sincs, viszont szerencsére drótkefével könnyedén lesöpörhető.

   A gyanús formájú csavarfejhez (melybe amúgy a hagyományos élű csavarhúzó is passzol) ezt a szép hosszú torx BIT-et használtam, amit amúgy épp a minap vettem a piacon. No nem mintha kellett volna (amúgy persze de, de valami másra), hanem csak mert épp olcsó volt.
   Az eset konkrétan úgy történt, hogy miután az eladónak elárultam, hogy azért teszi vissza mindenki a BIT-eket a gyékényre, merthogy mindegyik elkopott, s így már értéktelen, megkaptam darabját 50 forintért.
   Hogy mégis mire kell nekem egy marék, immáron puszta acélpálca? Nos arra kellenek, hogy idővel esztergakéseket varázsoljak belőlük. Az elején az a feketítés gondolom valami keményebb (pluszban edzett) anyagot takar.

   A két gépet felváltva bőgetve, azt kellett megállapítsam, hogy a Bosch sokkal csendesebb, mint a Makita. Ez valószínűleg a Makita kopottabb motorcsapágyai miatt van így. Bár kívülről nézve a Makita van jobb állapotban, az a gép azonban még abból a korból való, mikor főnök titkári alközpontokat is szereltünk, mely esetekben mindennapos dolog volt a rengeteg falfúrás. Még egy félméteres 14-es vídiás fúrószáram is volt hozzá, hogy akkora (és persze jó hosszú) lyukat is tudjak vele fúrni, amin átfér a 21x2-es kábel.

   Ez a fúrógép ezentúl mindig benne lesz az állványában, a másik meg fent a polcon, ami mindenképp kényelemesebb megoldás, mint egy gépet folyton ki-be rakosgatni. Azt mondjuk meg ne kérdezd, hogy eddig miért nem így volt...