Lábkapcsoló
(elektromos kéziszerszámokhoz)

Ezt azért voltam kénytelen felhozni a pincéből, mert nem működik. Illetve működni
működik, csak egyáltalán nem úgy, mint ahogy szeretném. No persze már miért is
működne nálam bármi rendesen? Csak hogy ne legyen vele dolgom? Ugyan...

Az egyik kábelen bemegy a 230 volt, a másikon meg kijön. Már persze csak akkor,
mikor épp taposva van a pedál. Erre az eszközre olyankor van szükség, mikor
mondjuk befogok a munkapadba egy amúgy elektromos kéziszerszámot,
s azt szeretném, hogy a vele való munka közben ne foglalja le az egyik
kezem a gép bekapcsoló gombjának nyomogatása. Illetve milyen őrült
balettozásra lenne már szükség ahhoz, hogy az állványba fogott fúrógép
gombját nyomogassam. Ha meg fixre kapcsolnám? Akkor míg újra oda nem
találnék a kezemmel a fúrógép kapcsolójához, addig vígan forgatná a fúróra szorult
anyagot. Illetve több lyuk fúrása esetén folyamatosan üvöltene a gép, míg odébb
tolom alatta az anyagot. Szóval egy ilyen kapcsoló nagyon kényelmessé tudja
tenni a munkát. Ráadásul munkavédelmi szerepe is van. Baleset esetén,
a lábamat elrántva, mondhatni automatikusan megállítja a gépet.

A kapcsolón VKM márkajelzés látható, amiről fogalmam sincs, hogy mit takar.
Elsőre Villamos Kapcsoló Művekre asszociáltam.

A kapcsolóból kilóg oldalra ez a púp.

Arra emlékszem, hogy én kábeleztem be, de arra már nem, hogy honnan van.

Alulról nyitott, de ez persze nem akkora baj, mert egyrészt szigetelt
vezetékek vannak benne, másrészt nem szoktam belenyúlni,
valamint így legalább van hol kijönnie belőle a pornak.

Bár nagyon úgy néz ki, de nem vágja el a saját kábeleit mikor rálépek.

Azt a csapot kell kitolni onnan, hogy lejöjjön a teteje. Ezt onnan tudom,
hogy időnként csak úgy egyszerűen magától is ki szokott esni, mikor
is mindig megígérem neki, hogy legközelebb már tényleg ő
jön, és végre kap egy tengelyrögzítő csavart.

A tengelyt csak úgy egyszerűen vissza kell dugni, de a rugót aki így kitalálta...
Mert ugye ha beteszem a helyére, akkor azonnal kiesik. Vagy ha mondjuk
azonnal nem is, de amint megmozdítom a környezetét, már borul is le
a pöckéről. A kezem meg nem fér be a szerkezetbe,
hogy megtartsam vele a rugót.

Ez itt a fedele, amit mondjuk fúrás közben taposni szoktam.

A mikrokapcsolót ez a beduplázott bronzlemez nyomja meg.

Egyszerű ez mint a balta, aztán mégse működik!

Ezen az állítható támlikán akad fenn a pedál, hogy ne tapossam
tovább, mikor már nem kell neki több nyomás a kapcsoláshoz.

Na ez az a kapcsoló, ami nem igazán kapcsol. Illetve kapcsolni kapcsol, csak nem
úgy, ahogy én azt szeretném. Konkrétan azt a meglehetősen idegesítő jelenséget
produkálja, hogy csak egy rövidke pillanatra kapcsol, majd menten elenged.
Úgy nagyjából minden ötödik rálépésre viszont rendesen kapcsol.
Ez így azért meglehetősen őrjítő tud ám lenni...

A pincei konnektorokban ugyan nincsen földelés, de attól én még bekötöttem.

Micsoda egy állaga van már ennek a mikrokapcsolónak...
Mondjuk ettől azért még nyugodtan kapcsolhatna.

Ez a két apró lemezdarab tartotta össze.

Ez a része nem csoda, hogy tiszta, hiszen ez eddig teljesen kihasználatlan volt.

Nézegettem egy darabig, de nem sikerült rájönnöm, hogy mégis mi a csuda
pozícionálja középre a rugólapot. Mondjuk igaz ami igaz, nincs is középen.

Ezeken az érintkezőkön ugyan látszik némi használati nyom, de ez még egyáltalán
nem lenne ok arra, hogy a kapcsoló mint egy monostabil multivibrátor üzemeljen.

Mivel semmi olyasmit sem találtam, ami oka lehetne a hibajelenségnek, ezért ha
csak próbából is, de megfordítottam az érintkezőt. Nem tudom, hogy említettem-e
már, hogy mennyire szeretek kapcsolót javítani. Nos nem igazán. Ennek ellenére
természetesen hol az egeremben bolondozik a mikrokapcsoló, máskor meg
egy kistévéből kell kiműtenem két apró kapcsolót felújításra.

A bicaj első lámpája a minap azt a bolondságot találta ki, hogy mikor úgy érzi
(mit tudom én, fél egyedül a sötétben), akkor csak úgy magától bekapcsol.
Természetesen a lámpát bekapcsoló nyomógombban található legapróbb
alkatrész, vagyis az alsó sorban utolsó előttiként látható apró bronzlapocska
vesztette el a rugalmasságát. Mondjuk sikerült kicserélnem, mert akadt belőle
a dobozban pótlás, de ettől még hatalmas elánnal ragadtam meg a kínálkozó
alkalmat, hogy alaposan megemlékezzek a kínai pajtások édes anyukájáról.

Ugyan semmiféle rázkódásnak sincs kitéve, hiszen általában a polcon hever,
illetve bevetés közben a földre van hajítva, de attól még kapott
egy kontraanyát, nehogy elforogjon a kitámasztója.

Ennek a csavarnak volna dolga rögzíteni a folyton kieső tengelyt.

Vagyis ezt a műszaki részletet nem kell megkreálnom, hiszen ez már eleve
készen volt, csak nagyon el volt dugva a csavarfej az egyik gumiláb alá.

Összenéztem a mikrokapcsoló apró gombját, valamint az őt megnyomó
bronzlemez pozícióját. Na most ezek ketten nagyon nem estek egybe!

Az egyszerűség jegyében mindössze annyit tettem, hogy megfordítottam a tartójában
a mikrokapcsolót. Ehhez persze be kellett kapcsolnom a Wellert, mert a vezetékek
nem engedtek annyit, hogy csak úgy egyszerűen meg tudjam fordítani a kapcsolót.

Ha meg már úgyis bekapcsoltam a pákatrafót, rápatkoltam egy csíkocska
nyáklapot a rugólemezre, hogy stabilabban nyomja a mikrokapcsolót.

A video első fele azt a jelenséget mutatja, minek okán kénytelen voltam szétszedni
a lábkapcsolót, míg a vége felé már a javított állapot szerinti működést mutatom.
Most, hogy már ezzel is megvagyok, most mire fogjam, hogy nem készülnek
a dobozok a Salgó polcokra? No persze majdcsak kitalálok valamit...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.