Laptop forma kvarcjáték
(halogatós / kerülgetős)

Mennyi varázslatos kincs... Ez mondjuk nem saját beszerzés. Ez persze ez nem
mentség semmire. Elfogadni a felkínált lomokat éppen olyan botorság, mint
mondjuk megvenni őket a kukáspiacon. A fehér kisrádiót, a kormánykerék
forma videojátékot, és a gyermektetoválót már mutattam, vagyis már csak
pusztán kizárásos alapon is, a mai alany a laptop formájú videójáték lesz.
Már persze csak akkor, ha a halogatás és a folytonos mellébeszélés végére
érve összetalálkozik a boncalany és a csavarhúzóm. Előre jelzem,
hogy ma (még ha csak ma) igen sokat fogok mellébeszélni.

Tehát arról van szó, hogy szétkapom, lefotózom, majd szövegelek kicsit
a képekhez. Pontosan úgy, mint ahogy azt máskor is szoktam tenni.

Az előbb említett tárgyak esetében ez éppen úgy történt, mint ahogy említettem.
Ennél a ma bemutatásra kerülő valaminél azonban megakadtam. Feltettem
a polcra, mégpedig a többi halogatott kincs közé. Van itt egy sokkoló
(számomra már a félretett tárgyak tömege is az), GM számláló,
CCD kamera, telefon kihangosítóhoz érzékelő tekercs,
valamint egy bolgár műanyag Merklin.

Gondoltam nekiállok. No persze nem álltam neki, hanem csak úgy gondoltam.
Hogy haladjak is egy kicsit (vagy ha én nem is, de legalább a tárgy), áttettem
egy közelebbi polcra. Gondoltam hátha segít a közeleség. De persze nem...

Iszonyú zajt hallottam kintről. Kinéztem. Elvitték a járdánkat.
Szerintem semmi baja sem volt, mégis feltörték hosszában
az egész utcát. Persze mit nekem egy kis kompresszoros
reggeli csörömpölés? Ettől akár még dolgozhatnék is!

Mi lenne, ha mondjuk szétszedném a halom panelt? Ez például azért
lenne kifejezetten előnyös, mert nem borulna le az egész kupac
izé, ahányszor csak kihúzom az asztalból a pákatrafó fiókját.

No de nem oda Buda! Micsoda kapkodás volna már az? Például ott van az
a szürke lifebook. Itt van már egy ideje. Hagyjuk is most... Inkább azt
találtam ki, hogy bedobozolom a paneleket. Már persze csakis azért,
merthogy a laptop alatt van egy éppen erre a célra alkalmas doboz.

Na! Micsoda rend lett? Meg is éheztem a nagy munkában.

Ezt nem én készítettem, hanem ez egy kép a konyhai naptárból. Mi lenne, ha
ma ezt enném ebédre? Persze nem a naptárat, hanem amit a kép ábrázol.

Ez speciel - még finoman fogalmazva is - kurvára nem úgy néz ki mint a képen!
Ellenben azt kell mondjam, hogy én még ilyen finomat életemben nem ettem!
Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mivel finomabb a hús. Hagymával,
krumplival, fokhagymával, gombával, vagy az általam még sosem kóstolt
sültparadicsommal. Ha legközelebb ilyen készül, majd írok belőle egy,
ha nem is szétszedtem, hanem mondjuk egy "ilyet főztem" cikket.
Na... Főzőcske rovat is lesz? Mondjuk nem is lesz, hanem
már egy kicsit van is, csak szerencsére nem itt.

Rá sem mertem nézni a balra eső polcra, ahol a videojáték ücsörög. Inkább csak
úgy sandán (kicsit félve) felnéztem. Az ugyan igaz, hogy már láttuk belülről
a CB35-ös készüléket. Valamint az is igaz, hogy már el is ajándékoztam.
Csakhogy ahhoz sem fér semmi kétség, hogy van belőle még egy.
Donornak hoztam a sajátom kipofozásához, ami
a szomszédos polcon ül.

Jaj! Mert ugye egy kicsit nem figyelek oda? Erre fel nem odanézek balra? De!
Még szerencse (?), hogy épp kilóg a látótérből a szétszedendő videojáték.
Viszont a beszélő nélkül csonkán árválkodó 35-ösöm meg épphogy
jajt kiáltva mered rám. Elgondolkodtam, hogy a rögzítős
készülékemet vajon felboncoltam-e már? Igen!

Nem! Az kérlek egyáltalán nem úgy van, hogy ez a fél telefon már olyan régóta
hever a polcon, mint azt a rajta látható porréteg vastagsága sugallja. Hanem
úgy van, hogy időnként szoktunk takarítani. Vagyis ez a telefon kipofozós
projectem sajnos sokkalta régebbi annál, mint arra a porréteg
vastagságából következtetni lehet.

Az egyiknek a háza ép, a másiknak pedig a belseje
Speciel a beszélő zsinórja meg egyiknek se.

De ez nem lehet gond, hiszen nálunk (mint ahogy minden jobb háztartásban) mindig
akad valamelyik sarokban egy donor CB55-ös készülék.
Méghozzá eredeti vászonzsinórral!

Az elkészült készüléket és a romokat egyszerűen nem volt kedvem a helyükre tenni.
Aztán ott van még az a probléma is, hogy ahová a CB35-öst szántam, na ott már
újfajta telefonaljzat van a drót végén. Persze betehetnék egy régiféle aljzatot
az ágy alá. (ott ugyanis szerencsére még elfér) Csak ugye akkor meg az
van, hogy takarításkor, vagy mondjuk rámoláskor nem lehet csak
úgy egyszerűen odébb tenni a telefont. Bevallom őszintén, hogy
én nem vagyok egy gyűjtő típus. Már úgy értem, engem a legkevésbé
sem érdekel egy tárgy eredetisége. Ha működik, akkor engem ugyan nem
érdekel, hogy miből lett összetákolva. Tudom, hogy ez konkrétan barbárság,
de minden szívfájdalom nélkül belereszeltem egy RJ11-est a CB35-ös popsijába.

A csengőjét pedig nemes egyszerűséggel kikötöttem. Mert ugye ha ez nekem
megszólalna itt az ágy végében, akkor biztosan kitörne a hangjától a frász!
Ráadásul hiába van lábtól, ha egyszer magas a polc és nem tudom egyből
lerúgni. Külön öröm, hogy az eltakarított maradvány helyén lett egy kis hely.
A 35-ös maradványokat ne kérd tőlem, mert azokat már jó előre elajándékoztam.

Csak emlékeztetés miatt írom, hogy a mai szétszedésem tárgya eredetileg egy laptop
formájú videojáték lenne. No. Ez nem az! Ez egy hagyományos laptop, amiben újra
kellett forrasztani a tápcsatlakozó aljzatot. Nem készült róla külön szétszedtem,
mert szedtem már szét laptopot. Persze lesz még laptop, hiszen szétszedési
célra őrizgetek egy 286-os őskövület a pincében. No meg egy Eee izé is
itt vigyorog rám az egyik sarokból, de majd én elveszem a kedvét!

Szóval az úgy volt, hogy kerestem valamit a bal felső fiókban. Valami aprót. Nem
láttam rendesen, ezért rátettem a négyes szemüvegemre pluszban egy kettest.
Ettől hirtelen visszanyertem a közellátási képességem. Persze mindeközben
a távollátási, na az viszont teljesen megszűnt. De annyira ám, hogy ami nem
az orrom előtt volt, az már csak homályosan létezett. Nézegettem a rég nem látott
érdekességeket, amiket a fiókban találtam. Például átmérő egyes csigafúró éle.
Aztán meg az történt, hogy mivel már nem láttam távolra, például már a saját
lábam se, így azt ki is húztam a fiók alól. Ezt speciel kár volt. Mivel a fiók a
lábamon nyugodott, a lábam meg elvettem, ezért ahogy volt, a szerszámos
fiók kizuhant a helyéről. Mindezt este tízkor! Azért arra kíváncsi lennék (de
szerencsére nem jött fel elmondani), hogy mit gondolhatott minderről az esetről
az alattam lakó. Ráadásul nem úsztam meg ennyivel. Már úgy értem, hogy a puszta
zajjal. Meg persze a visszapakolással. Ugyanis az történt, hogy miközben a fiók
azonnal elindult lefelé, a reszelők valamiért csak egy kicsit késve. Aztán
ahogy a fiók első alsó éle leért a parkettre, megérkeztek bele a
reszelők is. Lendületből tépték le a fiók előlapját!

Mindig is sejtettem, hogy a szerszámaim szeretnének eltölteni
egy rakoncátlan éjszakát a cserépkályha előtt. Az alattunk
lakó szomszéd pedig csak úgy egyszerűen csendben.

Ha már úgyis le kellett vele sétálnom a pincébe, egy füst alatt kicseréltem benne
a valaha túl vastagra sikerült elválasztókat. Ez amúgy évtizedes
tervem volt. (mint ahogy a fiókban való rendrakás is)

Készen is van. Betolom, mire fel éppen úgy néz ki, mint ahogy tegnap.
Ha nem is volt egy látványos project, de hallani annál jobban lehetett.

Már megint csörömpölnek az utcán. Tulajdonképpen mindegy, mert nem zavar.
A lényeg az, hogy minél messzebb legyek a polctól amin a videojáték hever.
Amúgy a zaj forrása az, hogy a korábban mutatott járdát aszfaltozzák.
Közben a "kiccalád" az utcánk kellős közepén falatozik.

Ha akartam volna sem tudtam volna ennél jobban beállítani a macikat!
Pedig csak arról van szó, hogy a nagyobbik kapott álmomban egy tockost.
Ez most vagy egy hatalmas nyálas nyakpuszi lesz, vagy csak leharapja a fejét.

Na jó! Mondtam, s nekiálltam kibelezni a paneleket.

Mélylevegő. Többször. Napokon át. Már valósággal szédülök az oxigéntúltengéstől!

Addig-addig szédelegtem, hogy csak sikerült elhoznom a polcról (2 méter) a mai
alanyt. Ez a fél cikknyi mellébeszélés úgy jött össze, hogy mindig azt hittem,
most aztán már tényleg nekiállok a videojátéknak, csak aztán ugye mégse.
A fotómasina pedig mindeközben szaporán járt a kezemben. Szóval vagy
két hétig valóban nem csináltam semmit. Már persze a tébláboláson
kívül. Szóval itt ez a jó kis videójáték. Miket ki nem találnak...

Nekem még bőven elég volt a boldogsághoz, ha egy gomb
volt a fapuskámon. Itt pedig mindjárt nyolc is van!

Ráadásul kétszer nyolc, két joystick-on. Mindezt azért, hogyha
épp ketten unatkoznánk, jusson gomb a pajtásunknak is.

Vajon hány gyerek ugrott be a látványnak, s hitte azt nagy boldogan,
hogy egy laptopot kapott? Amúgy van neki neve is. YD-631

Egyedi csatlakozó. Jó ez így, mert ha valami szabványos
volna, még valami mást találna dugni bele a gyerek.

Az alja teljesen üres.

Ellenben mikor kinyitom, na akkor ez a látvány fogad. Ez bizony nem valami
nagyképernyős. Viszont kicsiből mindjárt négy is van benne. Mind kiszedhető.

Természetesen csak abban a képernyőben van élet, melyet ide fentre tesszünk be.

Épp nemrég kérdezte egy olvasó, hogyan csinálom, hogy csak a lényeg van a videón.
Egyrészt megvágom. Másrészt próbálok nem felvenni felesleges részeket.
Gondoltam meghagyom ezt a snittet (sittet) ellenpéldának.
Amúgy a játékmenet igen érdekes. A történés elektronikai
szinten mindig ugyan az, csak a kijelző mutatta kép változik.

Csak így utólag szúrtam ki, hogy van rajta egy ki-be kapcsoló gomb is.
Már úgy értem, hogy mikor beletettem az elemeket, akkor egyből bekapcsolt.

Mint azt már említettem, a játékmenet a háttérben mindig azonos,
csak a mutatott kép változik az éppen betett képernyőnek
megfelelően. Tulajdonképpen ötletes, csak ugye...

A készülék alja csak az elemek és a képernyők tárolására szolgál. Jópofa az a kis
matrica ott a jobb alsó sarokban. 0-tól 3 éves korig tilos. Mondjuk én később is
tiltanám. Mert ugye játsszon csak az a gyerek valami brutális állatságot!
Például fogócska. Attól legalább kinő a lába! Mert ugye ezen
apróság bámulásától legfeljebb csak a szeme vásik el.

Szokatlan dolog, hogy nincs elrohadva az elemtartó.
Ez valószínűleg amiatt eshetett meg, ami az alábbi képen látható.

Gomb, pöcök, valami lyuk. Ezt látjuk a képen. Illetve a pöcök hiányát. Ha nincs
pöcök, akkor nincs játék se! Már úgy értem, hogy kiesik a házból a kijelző.

A játék agya valahol az alaplapban van, a kijelző pedig csak pusztán kijelző.
Ez abból derült ki, hogy kijelző nélkül éppen ugyanúgy csipog mint kijelzővel.

A gumifésű érintkező az LCD panel és az őt vezérlő elektronika összekötésére való.
Nem gondoltam volna (máshol még nem láttam), hogy oldható csatlakozónak is jó.
Annak a kérdésnek pedig, hogy ez így mennyire tartós, nem volt ideje kiderülni.

KriszTom hozzáfűzése a témához:

A játék alja a teleptartótól és a vezérlők csatlakozóitól eltekintve üres.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy felragadt egy csavar a készülékre. Menten
felszórtam mellé a többi csavart is. Azok is mind felragadtak. A mágnesesség
már csak ilyen. Mivel nekem nem volt ilyen játékom gyermekkoromban,
most meg már minek, szóval én nagyon jól eljátszottam akár egy szem
mágnessel is. Kihúztam az asztal középső fiókját, letettem az asztalra
egy csapágygolyót, majd az asztal lapja alól egy szép nagy mágnessel
vezéreltem. Meglehet, hülye egy játék, de mégse csattogós falepke!

Ha odacsapom a játékot az asztalhoz, akkor leesnek róla a csavarok. Jól van no.
Tudom, hogy nem így kell vele játszani, de én mindig is különutas játékos voltam.

A készülékház felső felében van a játék agya. Mivel épp rájöttem, hogy
nem vagyok agysebész, ezért úgy döntöttem, nem szedem ki.
Úgy is tudjuk hogyan néz ki. Fekete paca a panelen.

A hangszóró rögzítésére egy csepp ragasztó nem sok, annyit sem pazaroltak.
Egyszerűen neki lett tolva a műanyagnak a páka. A másik hangszórónak
csak a helye van meg. LCD kijelzős integrált áramkörös hájtek gagyi.

Már majdnem besöpörtem a szemetesbe az alkatrészeket, mikor
felderengett, hogy a vezérlőt még nem is szedtem szét.

A körvonalát tekintve azt mondanám róla, hogy ez bizony egy nyuszi!
Vagy lehet denevér? Csak az a biztos, hogy kettes voltam biológiából.

A tartalma manapság mindennek csak egy unalmas zöld lap.

Erre meg azt tudom mondani, hogy pókpofa, aszimmetrikus szemelrendezéssel.
A két középső "szem" persze csak kamu. Már úgy értem, hogy kamu gomb.

Azt mondanám, hogy a mai napon hihetetlen eredményeket értem el. Már persze csak
akkor, ha nem tudnám, hogy az első és az utolsó kép készítése között hosszú
hetek teltek el. A polcra nézve egy helyen már kilátszik a fal, kész
a CB35-ös készülékem, s a szétesett fiókomban is rend lett.

Elbontottam a felhalmozódott (magam voltam a felhalmozó tettes) paneljaimat.

És még a kalapácsot is kipofoztam, csak ezt a projectet nem ide szúrtam be.

Rezgett a léc, hogy kivágom a videojátékot, de végül inkább
mégiscsak bevágtam. Már úgy értem, hogy ebbe a sarokba.

Hogy én milyen figyelmetlen vagyok! A játék kijelzőjét ugyanis egészen
egyszerűen elfelejtettem kinyitni. Múltkor meg majdnem lett egy
szétszedtem cikk, csak elfelejtettem közben fényképezni.

Műanyag tok, LCD kijelző, a bal alsó sarokban pedig rövidzárt produkáló paneldarab.
Ez utóbbit át lehet helyezni a jobb alsó sarokba. Vagyis négy variációs lehetőség van.
Szóval lehet, hogy a kijelző ezzel a kis rövidzárral jelzi az elektronikának, hogy épp
melyikük lakik a csatlakozóban. Annyira érdektelen, hogy így van-e, hogy
a kósza gondolattól eltekintve eszem ágában sincs kipróbálni!

Ez annyira unalmas, hogy ismét felmerült bennem a gondolat, hogy kidobom.

Végül újra megkegyelmeztem. Megint a sarokban végezte, mert mostanság itt tartom
a már felboncolt tárgyakat. Bár ahogy így elnézem ezt a sarkot, van itt még néhány
boncolatlan ez meg az. Mondjuk a ventilátort már láttuk, és a szék összerakását,
majd karfájának újrakárpitozását is megszemléltük már, de most épp azért
hever itt, mert teljesen szét fogom verni a szerencsétlent. Pont mint
a háttérben látható Infracolor tévénket, csak előbb venni kell
egy újat. És akkor ott van még a lengyel magnó. Meg az,
hogy majd jöhetek vissza beszúrni a rengeteg linket.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.