Se több, se kevesebb. Nulla életjel, csak az apró LED-ek pislákolnak rajta haloványan. Sajnos nincs érzékem az ilyen apró dolgok javításához, meg úgy általában a számítástechnikához se.

   Egyre gyülekeznek felettem a viharfelhők. Vagy ha ez nem is az, de akkor is jól néz ki. Az előbb amúgy teljesen kifogytam. Mármint kattogtatok a fotómasinával, ami egyszer csak azt mondta, hogy ugyan hagyjam már abba, mert megtelt benne a kártya, mire fel kiderült, hogy valóban elfelejtettem leszedni a gépről az utóbbi napok szétszedéseinek anyagát. Mondjuk eddig még sosem telt meg a 4 Gigás kártya, csak most készült néhány nagyobb méretű videó.
   Szóval betolom a kártyát az olvasóba, majd nyomok egy F6-ot, mire fel a gép is visszapofázik, hogy megtelt a merevlemez. Na nehogy már teleírtam a 400 Gigás Dokumentumok HDD-t anyaggal? Pedig de! Mondjuk itt legalább könnyű volt a selejtezés, ugyanis találtam egy csomó régi cikkből "megmaradt" felesleges fotót. Legalább jól elvoltam a rendezgetésükkel.
   Gondoltam miközben én nagyban selejtezek, jól ellesz a gép a háttérben azzal a feladattal, hogy a félkész cikkeket feltöltse a helyükre. Na ekkor derült ki, hogy a webtárhely kapacitása is betelt.
   Gondoltam ennyi. Elég volt! Hagyom mára az egészet, lefekszem inkább aludni, csak előtte még kicsit rendet rakok. Persze ne gondolj semmi különösebbre, hiszen mindössze annyi volt a tervem, hogy az Eee izét felteszem valamelyik polcra.
   Végül itt telt be a pohár, s egyben a szobám is, mert egészen egyszerűen nem volt annyi hely a polcokon, ahová be tudtam volna suvasztani egy könyv méretű tárgyat. Vettem egy mély lélegzetet (mert arra azért még stabilan telik a keretből), és ha már úgyis kimondtam az előbb a varázsszót, legyen hát akkor könyv. Már úgy értem, hogy teli a szoba fölös papírral.

   Miközben a medve röhögve integet, a nyúl megvan illetődve. A plüssállatok maradnak, a hatalmas iratgyűjtők mennek. Valamint nemsokára szegény székem is megy a levesbe.

   Leszedtem a polcokról a mindenféle oda nem való papír alapú anyagokat. Mert ugye rengeteg olyan könyvem van, melyeket már hosszú évek óta nem nyitottam ki. Egyenként elgondolkodtam felettük. (ezzel is jól telik az idő) Vajon levenném-e a polcról, s belelapoznék-e a következő ötezer évben? Ha csak egy kicsit is a nem felé hajlottam, már repült is a könyv a dobozba. Ezt amúgy nyugodt szívvel megtehetem (mármint a könyvek elrámolását), mert már megvan már az összes elektronikus formában. Mikor aztán azt hiszem, hogy kész, ennyi volt, már tényleg nincs több, olyankor mindig akad egy újabb elbújt mappa. Épp mutatja is a tévé maci, hogy vigyem már onnan a francba.

   Ez itt a gép memóriája, azaz a RAM modul. Ha valaminek működés közben nem megyünk ujjacskával a közelébe, akkor az ez! Elég hozzá egy egészen apró statikus feltöltődés, érezhetetlen apró villám, s már annyi is a memóriának.
   Ezen felül úgymond félig is tönkre lehet tenni, ami azt jelenti, hogy menni ugyan még megy, csak időnként kicsit hibázik. Az ilyen rejtett hibák felderítésére szokás napokig futtatni a RAM tesztet. RAM tesztre jelen esetben sajnos nincs lehetőség, hiszen el sem indul a gép.

   A kép címe: Meg ez a lyuk is itt van. Most készültek a képek, de már nem tudom mit takarhat ez a cím... Persze mikor harmadjára olvasom át a cikket, akkor azért beugrik. Hiányzik a takaró lemez, majd pótolni kell. Alig vagyok elbizakodott...

   Nézegettem egy jó darabig az USB aljzattól jobbra azt az ovális formájú lyukat. "K" mint kurvára nem értem, hogy mi akar lenni? Végül is ha a piktogramnak lakat formája van, akkor biztosan a lyuknál fogva lehet odakötni a gépet valamihez. Vagy ha nem, akkor bakfitty!

   Hiába tekertem ki az alul található összetartó csavart, mert továbbra sem nyílik. Próbáltam ott feszegetni, ahol már jártak előttem. Mert ugye már jártak a gépben előttem. Konkrétan már többen is visszaadták, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.
   Ez amúgy régen is éppen így volt. Mikor valami megérett a kukába hajításra, na csak akkor bízták a gondjaimra. Ez persze több dolgot is jelenthet. Egyrészt ugye azt, hogy akkora a baj, hogy az adott esetben már tényleg csak én segíthetek. Vagy jelentheti azt is, hogy ennek már olyan mindegy, mert már eleve kuka pozitív, ezért bátran oda lehet adni a Gézának, merthogy már tényleg nem kár érte. De persze azt is jelentheti, hogy mostanra került abba az állapotba, amin azért már én sem tudok tovább rontani. Hány ilyen romhalmaz járt nálam régen...

   A HDD csatolófelülete szabványos SATA. Ez amúgy nem minden laptopban van így! Van itt nekem a sarokba állítva egy ehhez hasonló, csak régebbi gép, aminek a csatlakozója alapján nem jöttem rá, hogy milyen felületű HDD kellhet bele. Ugyan mikor a kezembe nyomták ezt a masinát, akkor adatmentésről nem esett szó, attól még illik ügyelni az ilyesmire. Ha jól emlékszem van itthon SATA külső házam.

   Némi igazítás után már bele is akad a pöcök ahová bele kell neki akadnia. Érdekes dolog, de ez a "kiesik félig a keyboard" egy elég tipikus "javítás" utáni állapot. Legalábbis én már jó pár gépen találkoztam ezzel a hibajelenséggel.

   Mondjuk a szétszedtem rovat cikkei egy kissé talán furán mutatnak rajta, mert ehhez a méretű (felbontású) monitorhoz túl nagyok a képek. Én meg pont azt szoktam gondolni szerkesztgetés közben, hogy kicsik. Mondjuk én vaksi vagyok, ezért 24"-on nézem a dolgokat, full HD-ben.
   Tesztelgettem a laptopot. Ültünk az asszonnyal az ágyon, s úgy egy jó órát Vateráztunk vele. Belőttem a routeren a wifit, hogy ne kelljen húzni magam után a drótot. Úgy néz ki, hogy minden hiba nélkül fut a gép. Gyanús ez nekem, mert ugye nem szoktam ennyivel megúszni.

   Kihúztam a középső fiókot. Ha konkrét anyag nem is akad benne, de ötletet azért mindig ad. Most például azt, hogy pont jó lesz a fedélhez alapanyagnak a nyomtatott áramköri lap.

   Már megint nem találtam meg a derékszögű vonalzómat. Meglehet, hogy ez attól van, hogy a múltkor berágtam, hogy mindenhonnan kiesik egy, s jól lehordtam őket. No persze nemcsak szitok szókkal, hanem konkrétan egy pincei fiókba.

   Mégis mit tettem ezzel a bitang masszív pontozóval, hogy így elfogyott a hegye? Majd leviszem a pincébe, mert már amúgy is van a polcon egy egész csomó élezni való szerszám. Először csak gyűjtöttem őket céltalanul, hiszen nem volt köszörűm. Most meg már van. Csak ugye mindig az van, hogy a köszörű meg az életlen dolgok lent, a szemüvegem pedig fent. No persze nem az orromon, hanem valahol a lakásban. A munkakedvem hiányáról pedig már egy szót se!

   No nem mintha az előbb (mikor a papírjaim közt turkáltam) ne találtam volna egy a nemes célra épp megfelelő öntapadós alufóliát. Ahogy a dátumot elnézem, ezt se ma szereztem. Ripsz-ropsz eltelt az a 35 év, és már szükségem is lett rá. Na ugye, hogy na ugye!

   Gondoltam eljátszom vele egy kicsit. Tesztelgetem, vírust írtok, merthogy van rajta egy brontok nevű féreg. Meg mint az később kiderült, egy csokor más egyéb kártevő is. Szóval ha el is indult, a kis genya brontok azonnal kikapcsolta a gépet mikor úgy érezte, hogy közelíteni merek hozzá. Az msconfig pedig már eleve el sem volt indítható.

   Azt gondoltam ki, hogy kimondom a nevét. Azt hiszem nem kell ragoznom, hogy nekem mindig nagyon hülye ötleteim vannak. Most például az jutott eszembe, hogy lehet-e ezen a gépen, mondjuk a budin ülve, vagy akár reggelizés közben műszaki könyveket lapozgatni. Ahogy a gépet felkaptam az asztalról, egyből megállt.
   Most legalább már tudom, hogy mi baja van. Kontakthiba. Modul ki, modul be, és ha el is indul, asztalhoz koccintásra egyből megáll. Mégis mekkora az esélyem, hogy az én vaksi szemeimmel bármi össze nem érőt megtaláljak ebben az összenyomorgatott belsejű dobozkában? Nulla! Mondjuk nullánál azért egy kicsit több, hiszen ha a RAM modult nyomkodva elindult a gép, akkor valószínűleg a RAM modul környékén lesz a hiba.

   A látvány hatására hármas b*zdmeg fennhangon elénekelve, sapka földhöz csapva, majd megtaposva, ezt követően oldalra többször kiköpve. A RAM modul alaplapi csatlakozójának lábai (nem csak az a kettő amit a keretezéssel mutatok) nincsenek beforrasztva. A csatlakozó lábai eredetileg arany színűek. Mikor beforrasztódnak, akkor ezüstre vált a színűk a forrasztó óntól.
   Mint ahogy az a pirossal keretezett részen jól látható, két láb (valamint egy kicsit odébb még pár másik) színe megmaradt aranynak. Vagyis nem futotta be őket az ón. Ezt a hibát úgy sikerült kiszúrnom, már úgy értem, hogy úgy láttam egyáltalán ezeket a miniatűr izéket, hogy minden elérhető közelségben található szemüvegem egyszerre tettem fel az orromra. Négyesre a két és felest, arra meg a kettest. Persze a mélységélesség ettől nagyon beszűkült, de így legalább már láttam a bonctűm hegyét, amint épp megmozdítja a be nem forrasztott lábakat. Mivel a hiba már megvan, már csak a megoldást kell rá kiötleni.

   Egy ekkora benga szerszámot bevetni egy ekkorka feladathoz... Mindeközben az átmérő 0,7-es forrasztó ón a rengeteg szemüvegemen át nézve brutálisan kövérnek látszott a RAM csatlakozó lábaihoz képest. Ez annyira így volt, hogy nem is mertem odanyomni az ónt. A páka hegye meg ugye olyan vékony, hogy szinte semmi ón sem marad meg rajta.