Szék
(mert szétültem a régit)
|
|
Ez itt a régi székem. Béke poraira. Már rég megszolgálta a magáét, hiszen hosszú évek óta ültem benne. Na most az, hogy kilyukadt rajta a kárpit, még az a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy eltört benne egy alkatrész, ami a le-fel mozgatást kapcsolta, s így most már nem lehet ülésmagasságot változtatni. Márpedig az nekem kell! Ugyanis ha a szék olyan magasan áll, mint az a képen látható, akkor nem férek be a lábammal az asztal alá. Régebben ilyenkor csak lenyúltam jobbra, megnyomtam a gombot, mire fel zsupsz! Már mentem is lefelé. Na ez már nem megy. Persze legyárthatnám a szükséges fémdarabot, csakhogy a házi utángyártáshoz nagyon formátlan. Talán majd egyszer, valamikor a távoli jövőben, ha már nagyon nem lesz semmi más dolgom... |
| Kétszer is elvitt az asszony Kikázni. Persze én leginkább egy székben ücsörögtem, aminek az összeszerelése itt alant látható. Szóval az úgy volt, hogy egyszerűen nem bírtam szabadulni ettől a széktől. Még egyedül is visszamentem megnézni! Addig addig nézegettem, míg végül megvettem. Még tiszta szerencse, hogy a céges kocsival voltam, mert gyalog nem tudtam volna elhozni a jobbra látható hatalmas dobozt. Ráadásul nem csak nagy, de még jó nehéz is. Persze ez nem csoda, hiszen ez egy nagyméretű szék. A fejem búbjáig ér a háttámlája, míg az eddigi székemnek az átlaghoz képest is egészen alacsony. Az új székbe szinte bele lehet aludni. |
 |
 |
A régi szék valami hihetetlen erős anyaggal van kárpitozva. Tulajdonképpen ha itthon vagyok, és éppen nem alszom, akkor ebben a székben ülök. Több mint öt éve! Ráadásul ez a szék még csak nem is újonnan került hozzám. Előttem már vagy öt évet futott egy irodában. Kíváncsi leszek rá, hogy az új szék kárpitja meddig fogja bírni. A régi szék persze újra lesz huzatolva. Már vettem is hozzá jó erősnek látszó anyagot. Kicsit öreges a színe, de sebaj. Persze lehet, hogy gond lesz a szék szétszedésével, mert mintha rugós patentokat láttam volna benne, azok meg nem jönnek szét egykönnyen. |
| Hát igen... Nem volt olcsó! Kipróbáltam az összes ülőalkalmatosságot az áruházban, de csak a hintaágy rúgott labdába ezen szék mellett. Részemről ugyan a hintaágyra is beneveztem volna, de az nem fért volna be a szobámba. A többi széknek mind volt valami hibája. Hol itt lógott valami, hol meg amott szorult. Vagy mondjuk a karfa lötyögött. Esetleg a háttámla volt alacsony. Szóval nem volt mese, meg kellett venni, hiszen mégiscsak ebben ülök egész nap. |
 |
 |
Bevittem a nagyszobába a dobozt, mert a hallban nem fértem el vele, még így egyben, akarom mondani zömített állapotában sem, hát még ha elkezdem szétrakni a tartalmát. |
| Izgatottan téptem fel a ragasztószalagot. Igen! Ott van benne az új székem! Jó alaposan be lett csomagolva. Mikor a fenti képen látható lapraszerelt szekrénysort hozták, hirtelen annyi csomagolópapírunk lett, hogy egy hétig azzal tüzeltünk. Jó dolog is a cserépkályha. |
 |
 |
Alig látszik valami a képen. A nagyobbik baj, hogy szereléskor is pontosan ugyanez volt a helyzet, ugyanis ezen a szép mintás szőnyegen hajlamosak örökre elbújni a csavarok. |
| Ez a szék egyik legfontosabb alkatrésze. Az a neve, hogy hintamechanika. Tehát nem csak le és fel lehet állítani a széket, hanem ahogy van, az egész hintázik is. Ez nekem nagyon fontos! A lábam fent van az asztalon, miközben a szék hátra van döntve. Ez az alapállásom. Akarom mondani alapülésem. A piros fedelű forgatógombbal lehet hozzáállítani az ellenható rugóerőt a testsúlyhoz. |
 |
 |
Na ez mondjuk nem egy minőségi alkatrész! Ez amúgy egy kupak. Ilyenekkel lehet elfedni a csavarfejeket. Bevallom őszintén, hogy valahol egy dobozban vannak eldugva, ugyanis egyet sem nyomtam belőlük a helyére. Ha szétszedném a széket, akkor úgyis csak útban lennének. Különben meg kit zavar egy csavarfej egy ilyen szobában? Hiszen itt van mindjárt az én fejem. Na az például eleve elvonja a figyelmet az ilyen apróságokról. |
| Azért lesorjáztam a felesleges kupakokat. Hogy miért? Most mondtam. Azért! A piros tapétakés egy csuda jó szerszám. Több hatalmas előnye is van. Mindjárt elsőként megemlítendő, hogy képtelen elbújni a kék szőnyegünkön. |
 |
 |
Ha nem találnád ki, akkor elárulom. Tűzőgép kapocs. Ezzel van rögzítve a kárpit. Fanyaloghatnék, hogy ennyi pénzért, meg ilyenek, no de úgy általában mindenhol így van rögzítve a kárpitozás. |
| Ez jelöli a szék elejét. Próbáltam, én tényleg próbáltam, de nehéz fordítva összeszerelni. Persze nem az áruház reklamációs osztályán dolgozom, különben tudnám, hogy nálam sokkal "ügyesebb" székszerelők is vannak. |
 |
 |
Kerekek. Ezek is fontos alkatrészek. Igencsak strapálva vannak, hiszen folyton hátra vagyok dőlve, s az éppen hátul lévő két kerékre nehezedik a súlyom döntő többsége. Nagyjából egy éve van meg az új szék, tehát nem kapkodtam el ennek a cikknek a megírását. Eddig még bírják a kerekek. |
| Már össze is szereltem az alját. Nincs mit mesélni. A kerekek patentosak, csak be kell őket dugni a helyükre. A szár egyben volt, és az is azonnal a helyére szorult. Műanyagból vannak a karok, de ez nem a szokásos bóvli anyag, mert bírja rendesen a kiképzést. |
 |
 |
Ezt a narancssárga gombot kell megnyomni, hogy lemenjen vagy épp feljöjjön a szék. Persze szabadkézzel esélytelen, de van hozzá egy áttételes vezérlőkar. A lemenethez rá kell ülni a székre, a feljövetelhez pedig fel kell róla emelni a popsit. Ez nem olyan egyértelmű ám! Egyszer segítettem egy titkárnőn aki valamiért látványosan alacsonyan ült. Kérdeztem miért van ilyen fura pózban a széke. Azt mondta hiába nyomja a gombot, mindig csak egyre lejjebb megy ez a hülye szék. |
| Sikerült összeillesztenem a két front feliratot. Hát hiába no, a tudás az tudás! Persze ángliusul azt nem tudok, de ennek hiányában is sikerült megtalálnom az összeillő párokat. Hogy csak ez az egy párosítani való volt! És? Akkor már nem is örülhetek? |
 |
 |
Gondoltam a tengely az biztosan valami csapágyazott dolog lesz. De nem! Egyszerű acélrúd, a vége meg el van szegecselve. A régi szék azért nem így néz ki. Ott korrektebben van megoldva a forgáspont. Néhány csavarnál fogva szét is lehet szedni. Persze ettől függetlenül a szerelése egy rémálom! Párszor már szétkaptam. Elsőre mindig úgy nézett ki, hogy nem fogom tudni visszatenni a rugóját. Kicsit át kellett alakítani a széket, hogy gyári szerszám, illetve présgép nélkül is össze tudjam rakni. Itt ez a veszély nem fenyeget, merthogy ezt a széket nem lehet szétszedni. |
| Ez így ebben a formában bizony elég kényelmetlen. Persze látszik, hogy se karfa se háttámla. Ami még látszik, hogy a kockás hasból a vízszintes csíkok már megvannak. Asszony szokásos féltékenységi rohamában rákérdezett: Ki csinálta a képet, ha egyedül voltál itthon? Végül kénytelen voltam neki elmagyarázni a fotóállvány, az időzített felvétel, illetve az előzetes képbeállítás fogalmát. |
 |
 |
Felcsavaroztam a karfákat. Gondoltam mi van ha nem csavarozom fel őket. Minek nekem karfa? Csak nem esek ki a székemből? Persze kell az a karfa. Ha másért nem, hát akkor azért, merthogy ő tartja a háttámlát. |
| Tattara! Készen is van. Jó jó, tudom... Szétszedtem project. Azért nem játszhatom folyton a rontópált! Vinném ki a szobámba, de nem megy. Illetve nem fér! Egyszerűen nem fér át az ajtórésen. Szóval semmi sem lehet tökéletes... |
 |
 |
Azért némi csavarintós oldalra borítós megoldással kifért. Szóval végül nem kellett szétcsavaroznom. |
| Nagyon kényelmes! Mondjuk ebbe a szobába egy monstrum. Gyakorlatilag elfoglalja az egész teret. Sajnos nem lehet betolni az asztal alá mint a régi széket, mégpedig a karfája miatt. Minden hibája ellenére mintegy 2,5 másodperc alatt hozzászoktam! |
 |
