Fujitsu Siemens lifebook
(ennek milyen hülye egy neve van)

Amennyiben a hátamon fekve ébredek, akkor ezt a polcot látom magam előtt.
Na most a dolgok vagy véletlenül alakulnak úgy, ahogy alakulnak, vagy
szándékosan. Mondjuk ez a polc, akarom mondani a rajta egyáltalán
nem található szétszedni valók tömege egy harmadik köztes esetbe
tartozik, mégpedig a tudat alatt megcselekedett dolgok körébe.
Mert ugye nehogy már közvetlen ébredéskor azt találjam mondani:
Mi ott az a rakat szar? Na akkor én most inkább visszaalszok!
No persze tudom én ezt produkálni szemkinyitás nélkül is.

Szóval az úgy volt, hogy annyira bekómáltam az ebédtől, hogy a túlzott mennyiségű
étel legyűrése után úgy feküdtem le, hogy elfelejtettem letenni a szemüvegem.
A szokásos helye az asztalom pultján van, a bal oldali hangfal előtti keskeny
részen, de most az éjjeliszekrényemen végezte. Vagyis ébredés után csak
odanyúltam érte, feltettem az orromra, s máris megelégedéssel vehettem
tudomásul, hogy immáron látok. Aztán egyszer csak kiszúrtam a könyvek
között kifejezetten idegennek tűnő ezüst színű csíkot, minek okán újfent meg
kellett állapítanom, miszerint van az úgy, hogy inkább jobb nem tudni a dolgokat.

Ez egy kisméretű laptop szerű valami. Ugyan egyszer már belenéztem, de akkor
nem jutottam vele semmire. Gondoltam egyrészt hátha most sikerül
feléleszteni, másrészt meg ugye ezt még nem mutattam.

Hogy ez lenne az élet könyve? Nem túlzás ez egy kicsit?

Kénytelen voltam megkeresni a nyitógombját. Természetesen csak
azután, miután a feszegetésnek igen komolyan ellenállt.

Mini PC forralt borral. Ebből mi lesz...

Na most arra gondoltam, mármint értelmes feladatra ennek az izének, hogyha elfut
rajta az XP, azon meg az Excel, akkor levihetném a pincébe és újrarendezhetném
vele az STB dobozokba gyűjtögetett, már korábban szétszedett tárgyakat. Ez az
előbbi valami olyan szinten sikeredett értelmetlen mondattá, hogy az még az
amúgy tőlem megszokott zavarosságon is túltesz. Szóval a rendezgetés az
fizikai lenne, a mini PC csak ahhoz kéne, hogy rendezni tudjam a kacatokhoz
tartozó nyilvántartást. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne az említett nemes
célra használható laptopom, vagy megfelelő kondíciójú öregecske PC a pincében,
hanem csak azt, hogy próbálok valami értelmes célt keresni ennek a masinának.

A power gombot természetesen hiába nyomkodom, hiszen ez a valami már
olyan régóta ül a polcon, hogy egészen valószínűtlen, hogy akár csak
a legcsekélyebb energia is megmaradt volna az akkumulátorában.

Természetesen (?) nincs hozzá töltőm, ellenben van labortápom.

Ezek a számok annyi mindent elmondanak...
Csak nem nekem!

Hoppá! Van hozzá jogtiszta Windows. Sajnos feltenni nincs
mire, mivel emlékeim szerint hiányzik a gépből a HDD.

Ez itt egy monitor csatlakozó. Vagyis ha másra nem is, de arra azért
használható, hogy mondjuk monitort teszteljen vele az ember.
Hogy nekem erre semmi szükségem? Most mond már...

Amire viszont szükségem lenne, az egy ide illő dugó, ami természetesen nincs.
Persze láttam már ilyet. Majd csak figyeld meg, hogy rá fogok csatlakozni!

Ezekkel a bájos műanyagkeretekkel lettek kitöltve,
az amúgy üresen tátongó PCMCIA kártyahelyek.

Ha olyan nagyon azért nem is, de azért el van eresztve csatlakozókkal.

Fejhallgató, mikrofon, majd egy USB aljzat következik. Utóbbiból amúgy
kettő is van, merthogy az USB csatlakozó jelét tartalmazó
műanyag pöcök mögött is található egy aljzat.

Elsőre azt hittem, hogy a balra látható kapcsolóval a jobbra látható infravörös
kapcsolatot lehet kikapcsolni, csak később kiderült, hogy az egész gépet.

Telefonvonalat is tud fogadni, vagyis ez olyan régi, hogy még van benne modem.
Mostanában persze már a LAN csatlakozó dívik az internetezéshez. Akarom
mondani a wifi, de az ebben a gépben még nincs. A jobbra látható lyukba
a Kensington zár passzol, amivel odaköthetjük a gépet egy radiátorhoz.
Mondjuk ha olyan a tolvaj, aki ettől nem hatódik meg, elviszi a radiátort is.

Az akkumulátor zárgombjai feladták a leckét, de végül mégiscsak én bizonyultam
erősebbnek. (ha már annyi eszem nincs, hogy értelmezzem a piktogramokat)
A kép alján az a bordás valami egy csatlakozó, ami arra szolgál, hogy
annál fogva csatlakozzon a Lifebook az asztali dokkolójához.

Ez a hosszú csík maga az akkumulátor.

Mint ahogy semmiféle, úgy a lithium ion akkumulátor
sem szereti, ha nulla voltra hagyjuk merülni.

Jól van. Akkor nem csinálok vele semmit.

Persze tudtam, hogy nem lesz hozzávaló dugóm.
De attól reménykedni még csak szabad!

Az aljzat közepébe egy horgolót, míg a szélébe a bonctűmet döftem.
Míg a kockás ingdarab e kettő elektromos elszigetelésére szolgál.

Ezen az apró LCD kijelzőn mutatja, hogy van töltés.

Phoenix BIOS van benne.

Meg egy rakás hiba. Nincs egér, pontatlan a dátum, nem stimmel
valami ellenőrző összeg, meg persze nincs benne a HDD.

Beléptem a BIOS-ba, majd mindent megnyomtam amit csak lehetett.

Persze a BIOS ádáz nyomogatástól még nem kerül rá fel az operációs rendszer.

Ez viszont egy olyan pendrájv, amin van bootolható oprendszer.

Nem, nem és nem! Egyáltalán nem akar USB-ről bootolni,
mert ez szegénykém még nem tudja ezt a funkciót.

Tudom. Értem. Nincs bedugva a kábel.

Mielőtt még az összes csavart ki találnám belőle tekerni (esetleg teljesen
feleslegesen), gondoltam csak benézek már az ablakocskák mögé.

Ez itt egy 256 megabájtos RAM modul.

Ez pedig a modem, illetve a hálózati kártya.

Ezek meg itt a mégiscsak kitekert csavarok.

Jobbra alul látható a HDD fájó hiánya. Mondjuk nekem annyira azért nem, ellenben
kiváló kollégám apukáját (tőle kaptam ezt a gépet) már komolyabban érintette.

Ha sok nem is, de annyi azért dereng erről a gépről, hogy vagy valami fura busz van
benne a HDD irányába, vagy csak a hozzáillő kábel nem emlékeztetett semmire,
amit amúgy eredetileg a gombok alatt látható vékony résbe kellett beledugni.

Azért pattintottam le a helyéről a gombot, mert egyértelműen úgy éreztem, hogy
valahol alatta feszül rá a billentyűzet a mechanikára. Mint az néhány röpke
pillanattal később kiderült, ez természetesen egyáltalán nem így volt.

Íme a billentyűzet hátulról. Értem. Ez nem valami informatív kép. Lapozzunk!

A fényes lemez alatt található az alaplap. Majd mindjárt
kiderül, hogy lesz-e kedvem eljutni odáig.

Eredetileg ide csatlakozott a HDD, mégpedig egy 50 pólusú szalagkábelen keresztül.
Mondjuk ha lepiszkálnám a panelről a csatlakozót, aztán rögzítenék a dobozban
egy IDE kábelt, majd ráforrasztanám az ereit a panelra, akkor ezen tettemet
- már csak a teljes valószínűtlensége okán is - meg kellene ünnepelnem!

A balra látható csatlakozóból hiányzó kábel miatt panaszkodott a gép induláskor
az egér hiányára. Majd próbálom úgy összeszerelni, hogy a helyére kerüljön
a szalagkábel. Miután ez kétszer egymás után sem sikerült, így
- mint az életben annyi mást - ezt is feladtam.

Épp annyi bigyó van benne, mint bármely más korabeli
PC-ben, csak ezek itt ugye a helyhiány miatt aprók.

Miután rájöttem, hogy bár még alig vettem ki belőle valamit, de már nem
emlékszem rá, hogy mi hol volt, így elkezdtem sebesen összepakolni.

Ebben a panelban az az érdekes, hogy egyrészt első nekifutásra kimaradt
a gépből, másrészt így utólag (a képeket nézegetve) nem jöttem rá,
hogy minél fogva csatlakozik elektronikusan az alaplaphoz.

Na most ha sikerült volna elindítanom a Lifebook-ot, akkor kicseréltem volna ezt
a tápaljzatot valami olyanra, amihez akad itthon megfelelő tudású tápegység.

Ránézésre ott van a helyén a kábel, de mégsem látja a BIOS az egeret.
Illetve ez nem is egér, hanem csak egy pöcök, de ez persze mindegy.

Ami még érdekes, de nem mutattam, és tulajdonképpen most se nagyon látszik, az
a képernyő mellett látható toll, amivel gondolom böködni lehet a képernyőt.
Mivel nem fut rajta oprendszer, így ezt a funkciót sem tudom tesztelni.

Elismerem, hogy ott tartok, mint ahonnan indultam, de legalább nem rontottam el!
Valamint annyira feltöltődött az akku, hogy tápegység nélkül is elindult a gép.

Mivel működő laptopot már néhány ezer forintért is lehet kapni,
így semmi értelmét sem látom, hogy megküzdjek vele.

Ráírtam a betegségeit, majd levittem a pincébe a többi kincsem közé.

Na most meg hogy néz ki a polcon a helye?

Szerencsére épp akadt az előszobában egy megfelelő méretű könyv.
Mondjuk ez nem a pesti napló 1935-ös évfolyama.

Hanem csak a korabeli újságokból kiemelt képes mellékletek egybekötve.
Gondolom le se tagadhatnám, hogy szeretek képeket nézegetni.
Amennyiben idáig eljutottál, akkor valószínűleg Te is.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.