Tetováló játék gyermekeknek
(nekem bezzeg nélküle kellett felnőnöm)

Mai szétszedésem tárgya, ez a gyermekeknek készült tetováló szerkezet.
Hogy minek egy gyerekre tetoválás? Mér? A felnőttre minek?
Mégis milyen gyerek az, aki nem elég koszos magától?
De hagyjuk is mára a válaszolatlan kérdéseket...

Az aljába, mint foglalatba lehet betenni a tetováló részt.

Hogy a kapcsoló nem csinál semmit az teljesen lényegtelen, mert úgyis a kukában
végzi ez az izé. Fogok én itthon gyerekeket tetoválni? Elárulom. Még
a vásárba se! Jó az a gyerek úgyis, hogy nincs összefirkálva.

A nyomógombot hiába nyomogatom.

Az eleje levehető az őt meghajtó részről.

De nézzük csak szépen sorjában a részleteket.
Ez a talpa. Például ha kiönteném ólommal, akkor egyből szarrá olvadna a műanyag.
Akkor ha kiönteném gipsszel, akkor bele tudnám állítani a Miniplexet.
Mivel az elmúlt harminc évben nem volt igényem ilyesmire,
ezért egészen valószínűtlennek látszik e tárgy számára,
hogy egyben átvészelje a mai napot. Sajnálom. Ez van.

Sejtettem, hogy lesz itt egy elemtartó.

Azt viszont nem sejtettem, hogy elemek is vannak benne, ugyanis a dobozka súlya
egyáltalán nem utalt rá. Már csak ebből is sejthető, hogy nem sok anyag lehet
ebben a két piros elemben. Ellenben rájuk mértem, és még mindig jók!

Sikerült rájönnöm a bekapcsolás módjára.
Hiába no, őstehetség vagyok...

Sokat ugyan nem csinál, csak zörög, meg tottyog.

Kérdéses volt ez egyáltalán?

Részemről gratulálok az ötletgazdának. S ha már itt tartunk, egyben akadna néhány
szabadon hasznosítható termékötletem. Például botox készlet nagycsoportos
óvodásoknak. Szőrtelenítő, illetve bikini vonal készítő nyolc éves korig.
Pókember (vagy Supermen) mintás gyermek méretű koton. Borgia
méregkeverő készlet. Pink inkvizíciós szett babazsúrra. Aztán
kezdett velem elszaladni a ló. Mikorra sikerült odajutottam
a gondolatmenetben, hogy mini haláltábor, erősen fasiszta
gyermekeknek, akkor abbahagytam az ötletelést. Természetesen
csak azon okból, mert ugye milyen rossz lesz majd jövő karácsonykor
találkozni a mások által megvalósított ötleteimmel a játékboltok polcain.

Elgondolkodtam. (néha előfordul, bocsánat)
Lehet, hogy ide (átlátszó ablakos rész) kellett betölteni valami lötyit?

De persze nem, hanem innen szemből lehetett
(illetve kellett) betenni a színes filctollakat.

Konkrétan üres a belseje.

Csak ez a nyomógomb és a hozzá vezető két szál vezeték volt benne.

A piros gombot aljas szándéktól vezérelve megmentettem, s a minap boncolt
kvarcjáték maradványai mellé pöcköltem. Hogy mekkora itt a rend?
Na ezt inkább hagyjuk... Bár ez a kialakult rendetlenségen nem
sokat segít, de többi vackot gyorsan besöpröm a kisvödörbe.

A rugós zsinóron jön az áram, a másik végén tottyog a pöcök, tehát ebben motornak
kell lennie. Ha hátulról nézem, négy csavar tartja össze. Persze már nem sokáig.

Aranyos kis áttétel, meg egy valag fehér trutyi.

Az van, hogy a trutyi miatt nem mentem ki a fogaskerekeket,
pedig a minap végre rátaláltam a fogaskerekek feliratú dobozomra.
Hogy pontosan hol láttam ezt a dobozt, arra persze már nem emlékszem...

Azért jó nézni ha olyan tárgyat látok, amit korábban már szétszedtem. Persze vannak
érdekes esetek. Például a múltkor rakom össze az egyik cikket, igazgatom a sorokat,
cserélgetem helyükre a szavakat, szúrogatom be a linkeket. Épp megemlítettem azt
a fajta ISDN NT-t, aminek nem csak digitális (S busz), hanem analóg portja is van.
Gondoltam beszúrom a linket. Erre kiderült, hogy még nem is szedtem szét ilyet.
Ez persze nem akkora baj, s a hiány könnyen pótolható, és még mindig jobb
mintha az esne meg, hogy valamit újra szétszedek, mert nem emlékszem
rá, hogy ez egyszer már megtörtént. Ha ez egyszer bekövetkezne,
na abban a szent pillanatban abba is hagyom ezt az egész
szétszedősdit. Most legalább tudom, meddig tart
a szétszedtem. Illetve épp, hogy nem.

Hiába könyörögsz! Ma zord vagyok. Sajnálom, de nem foglak kimosdatni.
Fogom az egészet, majd ahogy van, besöpröm a kisvödörbe.

Nem hinném, hogy találok benne valami hasznosat.

Na basszus! Tévedtem. Ez például arra lesz jó, hogyha építek valamit amibe kell két
ceruzaelem, akkor csak vágok ennek az izének egy nagy szögletes lyukat és kész.
Meg is van oldva a teleptartó, méghozzá csavaros fedéllel. Ezen látásmódnak
köszönhetően telnek (pontosabban szólva teltek) meg a dobozaim.

Na jó, legyen... Kilopom belőle a kapcsolót, nehogy még
lázálmaim legyenek mikor ráébredek a veszteségre.

Ez például kellhet. Hogy mire? Na azt speciel nem tudom! Mint ahogy azt sem,
hogyan fogom megtalálni, mikor épp szükségem lesz rá. Már persze
csakis azért, mert a drótjaim még nincsenek rendbe szedve.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.