Elektromos sokkoló
(hogy minek azt a rengeteg hétköznapi megrázkódtatást tetézni...)

Választok valamit erről a polcról, hogy haladjak egy kicsit. Ez amúgy egy olyan polc,
ahová összegyűjtöttem azokat az apróságaimat, melyeket majd mindjárt szétszedek.
Persze ez egy évekkel ezelőtti elképzelés. No de nem kell elkapkodni a dolgokat...

Ez csak egy csődarab, ami védelemül rá volt tolva a szerkezet elejére.
Hogy aztán a szerkezetet védi tőlünk, vagy minket
a szerkezettől, ez már felfogás kérdése.

Ez egy meglepően szép villámjelzés. Kár, hogy semmi sem látszik belőle,
ha rá van tolva a rúdra a védőkupak. Illetve gondolom az a célja,
 hogyha nem látjuk, akkor ráérezzünk, hogy nem lesz villámlás.

Ez van a kupak mögött. A két fényes valami között csapkodnak a szikrák.
Már persze csak akkor, ha volna még benne valami élet.
No de ki adna nekem működő tárgyakat?

Amit az előző képen a szikraköz mögött láttunk, az egy hagyományos izzó, ez pedig
a világítást és a szikrázást variáló kapcsolók sora. Mivel én már tudom, hogy
szétszedni azt igen, ellenben összerakni nem fog sikerülni, így meg
nem mondom, hogy kizárják-e egymást a két kapcsolók.

Van neki füle is. No nem mintha ezt lóbázva volna szokás menni az utcán, hanem
ennek a csuklószíjnak van egy fontos funkciója is. Majd mindjárt mutatom.

Két csavar oldása után hátulról hatolok be a szerkezetbe.

Ez itt egy jack aljzat. Funkcióját tekintve szerepe kettős. Egyrészt ebbe kell bedugni
a sokkolóhoz kapott töltőt, amivel a kimerült akkukat tudjuk regenerálni.

Másrészt mikor épp nem töltjük, akkor ide van bedugva a csuklószíj egyik vége.
A másik persze fixen a rúdhoz van rögzítve. Ha kihúzzuk a töltőcsatlakozóból
a csuklószíj végén lifegő tömör fémből készült ún. rövidre záró jack dugót,
akkor nem működik a sokkoló. Ez azért jó, mert ha a támadó kitépi
a kezünkből, akkor a dugó egyből kicsusszan a helyéről,
kikapcsolja a sokkolót, így a támadó nem tud
vele visszaélni. Szóval ki van ez
találva rendesen.

Kitekertem az elejéből a szikraköz szerepű két csavart.
Sajnos semmi összetartó szerepük sincs.
Keresem tovább a bejáratot.

Gondoltam hátha ketté lehet pattintani a fekete rudat, de nem. Az ott hosszában
 vagy egy ragasztás, vagy csak egy pocsék fröccsszerszám nyoma.

Lepiszkáltam a kapcsolókról a gombokat, hátha csavar bújik meg alattuk.
De persze nem...

Gondoltam akkor talán a villámjelű fényes valami rejti el a csavart.
Ugyan van ott egy lyuk, csakhogy az is üres. Szóval ez sem jött be.

Mint az végül kiderült, nem tarja ezt össze semmi, csak egy kis szorulás.
Szóval épp mint a budin, erőlködni kell egy kicsit, és már kint is van.

Gondolom azért van benne hagyományos izzó, mert a LED-et
simán kinyírná a nagyfeszültség. (belül átütne)

A két fekete valami, az tulajdonképpen egy-egy cső. Arra szolgálnak,
hogy bennük van megvezetve a nagyfeszültséget kivezető kábel.

Konkrétan nincs is fémesen összekötve a kábel a szikraközzel.
Mert ugye ekkora nagyfeszültség még így is áthúz.

Hiába tologatom előre hátra a fogóval, esze ágában sincs kijönni a belsejének!
Tapasztalatom szerint ilyenkor kicsit erőltetni kell.
Ha eltörik, akkor persze gyári hibás volt.

Ennyi az egész belseje. Olyan kompakt, hogy nem igazán tudom tovább bontani.

Ez a dobozka generálja az akkuk szolgáltatta feszültségből a szikrákat. Úgy ki
lett öntve műgyantával, hogy esélytelen a szétszedése. Persze szét
tudnám farigcsálni, de nem áll szándékomban tönkretenni.

Az akkupakk nem szokványos cellákból áll.

Az átmérőjük ugyan megegyezik egy ceruzaakkuval, csakhogy töpszlik.
Mindegy, mert úgysem javításra vannak itt.

Miután toltam bele egy kevéske áramot a tápomból,
mindjárt vidáman világít a lámpácska.

Gondoltam mi lenne, ha tennék bele elemtartót.
Sajnos nem fér bele.

Mivel a merült akkukkal sajnos nem indult be a
szikrázás, rajta hagytam az akkukat a töltőn.

Majd az a játék következett, hogy bárhol fogtam meg, egyből leszakadt egy vezeték.
Végül mérgemben mindet kicseréltem, amit meg nem lehetett (műgyantából jött ki),
azokat újraforrasztottam. Az eredetinél hosszabb vezetékeket kötöttem be, mert
az volt a tervem, hogy össze fogom szerelni. Eljátszottam vele egy darabig, de
végül feladtam. Egyszerűen nem akartak beugrani a helyükre a kapcsolók.
Próbáltam egy darabka dróttal a lyukon keresztül a helyükre húzni
őket, csakhogy ők ezt nem akarták. No! Majd az új gazdája!

Feltöltődtek az akkuk, ettől beindult a szikrázás. Anyádat ijesztgesd! Mondta a szerző
felháborodottan a szerkezetnek. Ugyan a piacon sokszor láttam bemutatva,
de a franc se emlékezett rá, hogy ez ilyen rémületesen hangos.

Először is szétszórtam a hozzávalókat az asztalon.

Majd megkerestem az izzós dobozom. Természetesen nem lett meg elsőre, mert
időközben a dobozból fiók lett. De ebbe már a múltkor is belefutottam,
 csak még nem sikerült megjegyeznem a lámpácskáim új helyét.

Újfent megpróbáltam összeszerelni, s már megint kudarcot vallottam.
Jöjjön akkor inkább egy kis beígért játék a szikrákkal.

Először egy aprócska glimmlámpát sokkoltam a sokszoros túlfeszültséggel.

Aztán, ha már úgyis túlfeszültség, bevetettem egy távközlés-technikai túlfeszültség
levezetőt. Bevallom, ahogy elnézem, bennem továbbra is csak nő a feszültség.

A szikrában annyi energia van, hogy a 48 volt 25 milliamperes
un. telefonizzóban felizzik tőle az izzószál.

Szerintem sokkalta több sorba kötött glimmlámpát volna képes
begyújtani, mint amennyi nekem itthon van.

Ha csak a közelébe teszem, már világít! Na!
Menjél csak szépen az új gazdádhoz...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.