Telefonlehallgató-betét
(magnetofonnal történő felvételhez)

Annyi a félbehagyott cikk, hogy valósággal dőzsölök, mikor kiválasztom
az aznapi folytatásra érdemesnek tartott alanyt. Ez nem mind ám!
Ez csak azoknak sora, melyek már csak szerkesztésre várnak.
Amúgy ez nem igaz, mert ennél azért sokkal többen vannak.

Gondoltam legyen a BRG által készített, telefon önhang-csökkentő tekercs mágneses
terének érzékelésére szolgáló valami. Ezt aztán jól megfogalmaztam! A képen annak
eredménye látható (Andi rémült tekintete), hogy felálltam, s nagyhírtelen elindultam
a valószínűsíthető fellelési hely irányába, miközben a "na most aztán szétszedek
valamit" - amúgy igen sokszor ismételgetett - (ellenben egyre kevesebbszer
megvalósított) félmondatot morogtam magam elé.

Tudtam én, hogy megvagy! A piacon láttam, csak valamiért nem vettem meg.
Aztán - mivel pár nap elteltével még mindig ott volt - mégiscsak megvettem.
Néha van, hogy vesztek ezen a gondolatmeneten. Például másnapra már
nincs ott, aztán soha többet nem látok az adott bigyóból. Ellenben az
is előfordult már, hogy nyertem. Már amennyiben nyerésnek számít,
hogy pár nap múlva, piac végén, csak úgy ingyen felvettem a földről.

Valami érthetetlen módon rááll a szemem a drót végén lifegő holmikra.
Hogy audió, telefon, vagy tápkábel? Az nekem mindegy!
A lényeg csak annyi, hogy legyen valami a drót
végén, amit jókedvemben szétszedhetek.

Láttam már néhány BRG feliratot, de ez a forma speciel nem dereng.

Ebben a részben egy vasmagos tekercs van, amivel megfelelő elhelyezés mellett
érzékelni tudjuk a régebbi, még hagyományos felépítésű telefonkészülékbe épített
önhang-csökkentő transzformátor keltette mágneses teret. Magyarán rácuppantjuk
a fekete bigyót a gumiharangocska segedelmével a készülék oldalára, oszt jól van.

Nem! Egyáltalán nem kell ilyen formára hajtogatni!
Teljesen egyenesre kifeszítve is vezeti az áramot.

Ez a tuchel jön a magnóba, amivel rögzítjük a telefonbeszélgetést.

Már persze ha bele tudnánk dugni az aljzatba ilyen kajsza lábbal.

Rengeteg tuchelt (meg persze más egyéb csatlakozót) szereltem, mire végre
találkoztam egy olyan szerszámmal (saruzó fogó), amivel normálisan (értsd
nem így) rá lehet görbíteni a csatlakozó kábelmegfogó részét a vezetékre.

Sokféle hibás tuchelt láttam már, de hogy a lába legyen így elgörbülve...

Szegény gumiharang széle már igencsak elenyészett.

Ennek ellenére működik, vagyis rácuppantható egy nem porózus felületre.

Na ez milyen szétszedtem cikk lett már, hogy nem is szedtem szét? Hiába erőltettem,
csak annyit sikerült elérnem, hogy apró darabok pattantak le a peremből, de a bakelit
lapocska meg sem moccant! Ha ennyire össze van ragasztva, valószínűleg ki is van
öntve, akkor meg teljesen értelmetlen volna tovább tördelni, bár ez engem nem
szokott meggátolni. Most inkább csak elmondom, hogy mi van a dobozkában.

Egy tekercs van benne. Ennek bizonyítására rádugtam a tekercsmérőmre. A számítás
alapján 130 henry az induktivitása. A tényleges érték valószínűleg ennél kisebb,
mert a tekercsmérő 1 nanós kondenzátor plusz párhuzamos tekercs alapon
méri az induktivitást. Ennek a tekercsnek a rengeteg menete miatt meg
nagy az önkapacitása. De ez lényegtelen... Gondoltam előkapok egy magnót
és bemutatom, hogy hogyan is működik ez a tekercs. A B4 a pincében van romokban.
A Terta811 nincs összeszerelve. Szegény Calypso M8-nak meg nincs monitorerősítő
funkciója. Az épp működő, illetve hozzáférhető magnóimnak pedig nincs tuchel
bemenete. Már épp úgy voltam vele, hogy itt félbe is hagyom a cikket (ami
a valóságban több év erejéig meg is történt), mikor megtaláltam
a készülő cikk mappájában az alábbi felvételt.

Ugyan a képen látható szerkezet nem magnó, de azért próbaerősítőnek megteszi.
Annál is inkább, hiszen ez épp erre a célra készült. Konkrétan egy telefon-
kihangosító, amiből pont a felvevőtekercs mállott ki. A felvevőtekercs
meg azért nem a készülékre van rácuppantva, mert ebben a telefonban
már nincs indukciós tekercs, ezért nem is sugároz kifelé mágneses teret.
De a hallgatója azért még mágneses, és a tekercs onnan is felveszi a jelet.

Egyszerűen nem tudtam megállni... Addig forogtam a szobában, míg végül találtam
egy magnót, amire rá tudom dugni bemutatás végett a vevőtekercset. Bal alul (nem)
látható a BRG MK-21, mint fekete csík. A barna meg egy MK-25. Tőle jobbra pedig
egy UHER kazettás. Még jó, hogy olyan is szerepel a képen, amit már szétszedtem.
Ilyen a SANYO rádió, a nagyon bóvli órás, az Orionton, a Strand, a lángszóró,
 a retikül forma rádió, meg a pici orosz amit magam szereltem össze, no meg
az amerikai autórádió. Mondjuk az apukám építette táp még felújításra vár.
Én meg arra, hogy egyszer csak elfogynak a szobából a feldolgozatlan lomok.
Úgy szeretnék már lemenni a pincébe turkálni!

Ezt is csak megvettem, hogy majd mindjárt jól
szétszedem, aztán ez a project is befagyott.

Lekaptam a polcról a CB35-ös telefont. Rányomtam az oldalára az érzékelő tekercset.
Nem nagyon látszik ezen a képen, mint ahogy az a történéssorozat sem, hogy amint
rányomtam, majd kézbevettem a kamerát, a tekercs már le is esett a telefonról.
S ezt még vagy tízszer, mire végül kicsit benyálaztam a gumiharangot, hogy
legalább arra a pár másodpercre megmaradjon a helyén, míg lefotózom.

Becsillanós fekete felületen becsillanós fekete felületű tárgyat fotózni...
De ha egyszer épp ez a mai téma?

Nem csoda, hogy nem akar megmaradni a helyén, hiszen a gumi tappancs annyira
megöregedett, hogy mikor odanyomom, előtűnik a berepedezett széle.

Nem állítom, hogy ez a filmek filmje, de azért nagyjából látszik a lényeg.
Amúgy a körülmények miatt nem volt egy egyszerű felvétel! Ha elmegyek balra
a telefonnal, akkor a tekercs felszedi az asztali lámpa fényerőszabályzójának búgását.
Ha meg közelebb tolom a telefont a magnóhoz? Akkor a magnó hangszórójával
gerjed össze az érzékelő tekercs. Mire kisakkoztam mi hová való, addigra
pedig elengedett a gumi alól a vákuum, s leesett a tekercs a telefonról.

Azt találtam ki, hogy elől hagyom az MK-21-est, hátha kedvem támad szétszedni.
Miért? A régebbi meg az újabb telefonhangosítót is szétszedtem. Persze ráment
pár év a vásárlástól kezdve. No de lassú munkához - mint azt tudjuk - idő kell.

Ellenben ennek összebandázsoltam a zsinórját, hátha kedvem támad eltenni. Már úgy
értem, hogy a mikrofonos dobozomba. Persze nem. Egyszerűen visszadobtam
a polcra, oda ahol volt. Gondoltam végre végeztem a telefon hangosító
bigyóimmal, erre fel találtam a polcon egy (valójában persze két)
olyat, amit a telefon kagyló hallgató részére lehet felcsatolni.
Szerintem ezeknek a telefonos lomoknak sosem lesz vége.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.