Ma egy Panasonic kétkazettás rögzítős telefon esett áldozatul

Lóg a szobám falán egy Panasonic üzenetrögzítős telefon. Ott van már jó tíz éve. Mi tagadás, ez bizony meg is látszik rajta! Nosza szedjük szét, mossuk ki, adta ki magának az utasítást a szerző. (aki van olyan bátor, utánam csinálhatja) Még ilyen távolságból, vagyis relatív messziről is meglátszik a készüléken az idő nyoma. Hát még ha közelebb megyünk!
Íme egy porcica. Nem egy nagy darab. Minap a heverő alatt takarítottam, közben találkoztam egy harminc centis pormacskával. Simán átharapta a porszívócsövet! Ha akkor történetesen nincs rajtam a tüzérségi vasaltorrú házi papucsom, biztosan ráment volna néhány lábujjam!
Egy kevéske füst szűrődött át a lyukon, pedig nem is égett a dobozban semmi. Azok a dolgok, melyek valamilyen magasabb elektromos potenciálon vannak, azok bizony szó szerint vonzzák a port. Ez tipikusan a TV, de a telefon is ilyen a maga 48 voltjával.
Ujjnyomos ragacs...
Ilyesmiben a konyhai telefonkészülékek járnak az élen.
Az alja sem tiszta, pedig azt aztán nem fogdosta senki.
Ezt a nyomot pedig a falon hagyta. Ezt a legnehezebb eltávolítani. Figyelem! Ha nem sikerül a műtét után összeszerelnünk, illetve felélesztenünk a telefont, akkor a nyomok eltűntetése végett egy legalább ekkora felületet eltakaró telefont kell beszereznünk. Vagy marad a másik, amúgy szintén jól bevált megoldás, vagyis a falinaptár.
A mechanika sem úszta meg szennyeződés nélkül. Ezt a részt nem mossuk ki. Helyesbítek.
Ezt a részt lehetőleg ne mossuk ki!
Általában ugyanis bőven elég neki a porecset. Ha kimossuk akkor újra kell kennünk a forgó részeket. Ez ugyan nem lehetetlen, de fogalmazzunk úgy, hogy egy amolyan nem szeretem feladat. Persze vannak elkerülhetetlen esetek. Például mikor hűtővizet kap a kocsiban a rádiósmagnó. Vagy ha elmerül a reggeli kakaóban a Walkman.
A kézibeszélő alja is magán viseli az elmúlt tíz év, és néhány ragacsos pracli nyomait. Mielőtt azt gondolnád, hogy koszosan lakunk, nézd csak meg a saját telefonod!
A készüléket kibontva a szokásos kép tárul szemünk elé. Panel... Tekerjük ki a csavarokat, majd próbáljuk meg nem szétszórni őket. Általában nem sikerül, de ettől még ne adjuk fel.
A panelt lebontva, mondhatni meglepetésnek egy újabb panel és a mechanika kerül elő. Jegyezzük meg, hogy mit honnan szedtünk ki. Ha nem kívánjuk a későbbiekben összerakni a készüléket, akkor ez a fárasztó lépés természetesen kihagyható.
Ez egy tüskesor. Van neki párja is, azaz anyja. Próbáljuk megőrizni a formáját. A képen a hím tag látható, s mint olyannak, üzemszerűen állnia kell. Összeszereléskor (már ha eljutunk odáig) passzolnia kell az ellendarabba, azaz az anyába. Innen van az összeszereléskor oly sokszor felhangzó mondás: Menjél már anyádba!
Mikor eljutunk az alábbi állapotig, megjelenik házastársunk, s az eddigi nagyszerű műszaki teljesítményünket női egyszerűséggel a "pusztulás nyomai"-nak értelmezi. Forróbb vérmérsékletű asszonytárs a "mit csináltál már megint te szerencsétlen" szófordulatot fogja bevetni ellenünk. Ne törjünk le, arra majd ráérünk összeszereléskor.
Nem, nem írtam el az előbb...
A mechanika tényleg nem szereti a nagymosást!
A kézibeszélőn egyetlen csavar nyoma sem látszik, mert nem csavarok tartják össze. (és nem is a kapitalista öntudat) Undok egy technológia, de ne törjünk le. (ezt majd megteszik helyettünk a kézibeszélőt összetartó akasztópöckök) Némi kitartással, leleménnyel és csavarhúzóval, mindent szét lehet szedni! A lényeg az, hogy ne lépjük át a visszafordíthatósági határt. Ezt tudni kell meghúzni. Erre mondták kiskorunkban szüleink: Tudd már fiam, hogy hol a határ!
Nos ez behorpadt! Szerencsére lágy anyag, s így még vissza lehetett igazítani. Innentől nem kell csavarhúzóval feszegetni mert csak kárt csinálunk. Legyünk vandálok és kreatívak. Egyetlen erőteljes mozdulattal ketté kell tépni és kész. Ez nem vicc! Tényleg így nyílik ki.
Lehetőleg óvakodjunk ilyet tenni
Mérgesek fogunk magunkra lenni
Mikor a nyomást fokoztam
Ezt a nyomot okoztam
Eltüntethető fizikai erővel
Finom mintájú reszelővel
Ne utólag legyünk okosak
Inkább előre óvatosak
Tépdessük ki óvatosan a beszélőben rejtező értékesebb dolgokat. Ezek az alkatrészek antihidrófób tulajdonságúak. Mondhattam volna azt is, hogy nem állják a vizet, csak úgy elsőre érthető lenne.
Válogassuk szét a dolgokat. Az alábbi képen látható összetevőkkel induljunk el a fürdőszoba felé. Szedjük össze amit szétszórtunk, majd folytassuk utunkat.
Ezen a képen a fürdőszobai akciótól elhatárolandó alkatrészek láthatók. Na jó. Tulajdonképpen a paneleket is ki lehet mosni. Azonban az LCD kijelző csatlakozójának én nem szívesen adnék vizet. Ha visszatarthatatlan késztetést érzünk a panelfürdetés gyakorlására, akkor távolítsuk el az érzékenyebb részeket, úgymint: LCD, hangszóró, mikrofon, etc. Ugyan részemről mostam már ki nagyképernyős tévét hangszóróstul, de ettől még nem rólam kell példát venni!
Tegyük el valami nyugodt csendes helyre a pihentetett alkatelemeket. A szobámban leginkább magamtól kell félteni a berendezést. Nekem biztos hely a képen látható polc. Nem vagyok pánikbeteg, de ha leviszem a szemetet, már honvágyam van! Igazság szerint már az előszobában kényelmetlenül érzem magam. A képen látható "Világjárók lexikonja" láttán felmegy az adrenalin szintem. Na szóval ahol:
- gyerek
- rendrakó beállítottságú nej
- hát ez meg mi kérdéssel dobálódzó kolléga
van a közelben, ott egy biztonságos fiók, vagy akár még egy cipős doboz is nagy segítség lehet. Munkahelyen javaslom például az elintézendők mappát, mert abba garantáltan nem néz bele senki.
Ezek a csavarok. Jól nézzük meg, mert lehet, hogy most láttuk őket utoljára. Próbáljuk megőrizni őket. (emlékezetünkben) Valamikor később - mikor majd évek múlva megtaláljuk őket - valamihez még jól jöhetnek.
Szórjuk be a mosdatandó részeket a csapba. Automata mosógépet nem javaslom. (az ugyanis nem fér bele a csapba)
Szórjuk meg ízlésesen Ultra mosóporral. Nekem ez vált be. Olcsó és nagyon jól oldja a mocskot.
Lehetőség szerint ne olvasszuk el az alkatrészeket. Engedjünk inkább kézmeleg vizet a csapba. Ezt néhány másodperc múlva a kezünk is meg fogja hálálni. Ne roppantsuk össze az érzékenyebb alkatrészeket vaktában a vízben markolászva. Ne használjunk VIM-et, vagy bármiféle súrolóport, merthogy az karcol. Figyeljünk oda az apróbb darabokra, hogy ne ússzanak el a lefolyóban.
Kiskefe, fogkefe, ecset.
Ezzel a hárommal hozzá fogunk férni a koszhoz.
A képen látható alkatrész Panasonic szürke színű. Ezt azért írtam le, hogy be tudjátok lőni a kompozíció tónusát. A víz sárga színe onnan származik, hogy dohányoztam. Szóval az a szín, az por, de főképp oldott nikotin és kátrányköd.
Ne feledd, hogy a tüdődet nem lehet kimosni!
Én a cserépkályha tetején szoktam szárogatni a vizes alkatrészeket. Még tiszta szerencse, hogy nincs begyújtva a kályhába. Figyelem! Ne olvasszuk el az alkatrészeket! Különösen veszélyes a gázkonvektor. Én egyszer nem figyeltem oda, mire fel rásimult a bukósisakom...
Ha te aki olvasod vagy a családban a gyerek, és apukád szerelte szét a telefont, akkor húzd ki apuka nyomógombos fiókját, tegyél be néhány hasonló gombot a száradó alkatrészek közé fene nagy vicces kedvedben. Később - az elcsattanó atyai pofon után - majd jusson eszedbe milyen jót mulattál, mikor apu több különböző variációban is előadta káromkodásgyűjteményét.

Vizes alkatrészekből ne építkezünk!!!
Az elektromos dolgok az ilyesmit általában:
- áramütéssel
- füstjelekkel
- hattyúdallal
reagálják le, mely jelek semmiképp sem a pozitív végkifejlet irányába mutatnak. Szóval mindenképp kell néhány nap, mire megszáradnak az alkatrészek.
Amennyiben  három nap után nem emlékszünk mi hová való:
  • - legközelebb jobban figyeljünk oda szétszedéskor
  • - legközelebb csináljunk magunknak robbantott rajzot
  • - esetleg ne is legyen legközelebb, hiszen feladni is tudni kell
  • - hát sajnos ezt már nem tudjuk megjavítani, mondjuk sajnálkozva családunknak (esetleg egyből vegyünk is egy újat, ez ugyanis sokat javít helyzetünkön)
  • - "no fiacskám lássuk mit tudsz" felkiáltással bízzuk rá a gyerekre az összeszerelést (nekik játék, örülni fognak neki, hogy "apa megengedte" délután van, mi pedig meg lehetünk elégedve a gyerekkel, "az én fiam" (lányom) hangoztassuk büszkén)

Egyszer egy fúrógépet mostam ki. Máskor meg mást, mikor épp mi került karmaim közé. Amúgy kénytelen voltam, mert olyan pörköltszaftos állaga volt. Nagy valószínűséggel tényleg pörköltszaft volt a gépben. Na jó, esetleg gulyásleves. Szóval nem vártam meg, amíg a forgórész kiszárad. Az első gombnyomáskor a kezemben robbant szét a masina!
Tudom, hogy hihetetlen, de akkor is így van. A fentebbi alkatrészekből az alábbi telefon állítható össze.
Ez a nő meg azt kérdezte: Hát neked meg nincs jobb dolgod?

 

 Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.