Részemről egyre biztosabb vagyok benne, hogy úgy járnék jobban, haladnék gyorsabban és persze látványosabban, ha egyszerre csak egy helyre koncentrálnék. De én persze nem, még magamra sem hallgatok, szépen belecsapok mindenhova, aztán csak csodálkozok rajta, hogy hiába minden erőfeszítésem, az meg sem látszik a kupi szintjén. Mondjuk ha mindenhonnan a nagyobb dolgokat venném el, az is egy jó rendszer lenne. De én persze nem... Ma például ezt a mini hangfalat hoztam el a pincei asztalról, miközben mellette (lásd jobbról azt a feketeséget) csak úgy tornyosultak a videók!

   Mint az a kép fekete hátteréből kiderül, már öreg este van, amit azért nem éltem meg problémaként, mert ezt a hangfalat úgysem ma akartam szétszedni, épp csak idekészítettem. Mármint másnapra. (vagy valamely más napra) Mármint még akkor, mikor a világító színes forgó alkatrészeit a pincébe levittem.

   Mikor másnap délelőtt az immáron elmosogatott hangfalat megtekintettem, azt kellett megállapítsam, hogy a hangfal állagán a vizes szivacsos törölgetés mit sem változtatott, amit én már tegnap is sejtettem, mikor láttam, hogy nem lett tőle koszos a szivacs. No nem ezért nem álltam neki szétszedni, hanem csak mikor körbenéztem, hirtelen úgy döntöttem, hogy inkább pakolászok egy kicsit.

   Mikor a virágállvánnyal átellenes pontot alaposan megszemléltem, ha lassan is, de végül azért csak sikerült a párna (lásd a rádió tetején) és a naptár látványából kikövetkeztetnem, hogy ha tegnap szerda volt, akkor ma csütörtök van, vagyis mehetek a boltba az akciós párnáért. (lásd a frissen átkárpitozott széken)

   Mikor a hangfalat a virágállvány pótpolcáról elhoztam, s láttam ott maradni árván azt az egy szem cserepet, amibe a minap a gesztenyéket ültettem, egyből megéreztem, hogy ebből már megint egy kiadós rendezkedés lesz.

   Míg az eddig alul ücsörgő ibolya fentebb került, addig az új cserép lentebb, az eddig a barna polcon lévő pedig egy kicsit odébb, mire fel a fehér polc teljesen kiürült, és még rendezettebb képet is mutat a virágállvány. Ez persze nem volt ennyire egyszerű, mert mikor megláttam, hogy micsoda nyomokat hagytak a fehér polcon az általában azon szárogatott kacatok, már rohantam is a fürdőszobába egy mosószeres vizes szivacsért. Az persze még nem lett volna említésre méltó feladat, hogy a szivacsot megtologatom a fehér polclapon, az azonban már az volt, hogy mikor ezzel a virágállványt megmozgattam, a felső polcon ücsörgő két fikuszról azonnal hullani kezdtek az elszáradt levelek, ami aztán végül oda vezetett, hogy fentről lefelé az összes polcot kénytelen voltam áttörölgetni, a lehullott leveleket pedig összeporszívózni.
   Természetesen - ha már úgyis előkerült a porszívó alapon - a szőnyeget, majd a szobát, a hallt, és még az előszobát is feltakarítottam, gondolván hátha kedvet kapok a hangfal előtti ücsörgéshez. Apróbb hiba volt az amúgy nagyszerű (és még hasznosnak is bizonyuló) tervemben, hogy én tulajdonképpen szeretek takarítani, mire fel a hangfal boncolása helyett a konyha és a slozi felmosása következett.

   Ha már annyira beindultam, gondoltam legyen meg ez is, s újra belecsaptam a rendrakásba. Amit a képen látunk, az mondjuk nem az, csak gondoltam mielőtt elhalasztódna, előszedem a hamarost megérkező páromnak a párna méretének megváltoztatásához szükséges felszerelést.

   Majd nekiálltam olyan elképesztően bonyolult dolgoknak, mint mondjuk a szanaszéjjel heverő tárgyak 90 fokos állásszögűre igazítása. Mármint azért, mert ezzel még a legnagyobb kupiba is pillanatok alatt oda lehet varázsolni, ha nem is a rendet, de legalább a rend látszatát.

   A fényképezőgéphez való állványt először visszatettem ide, vagyis az eredeti helyére, majd miután kipróbáltam, hogy hajlamos-e innen kiesni (természetesen hajlamos), már ment is vissza a szobába.

   Ezt a motoros seprűt pedig a konyhából sikerült visszahoznom, ahová akkor került ki, mikor megbuggyant benne az akkumulátor. Mármint az akkuk töltése közben egyrészt büdös lett, másrészt kissé megolvadt a gép háza, majd ettől beszorult a kapcsolója, ami számomra a gép szomorú végét vetíti előre.

   Mire minden pakolnivalóval végeztem, addigra megéheztem, majd a szokásos ebéd utáni alvás következett. Délután pedig azért nem álltam neki a hangfal szétszedésének, mert csak.

   Illetve az úgy volt, hogy mivel a mai ebéd nem volt annyira kiadós, mint ahogy általában lenni szokott, ezért valószínűleg nem borult meg annyira a vérnyomásom, hogy el is aludjak, így csak döglötten hevertem az ágyon.
   Miután a céltalan fetrengésre ráuntam (megjegyzem magam is meglepődtem a dolgon), kimentem a konyhába egy zacskó csipszért, amit a párnákon helyeztem el, ezzel nyomatékosítva a hamarost érkező párom számára, hogy a nassolnivalóért cserébe márpedig varrnia kell.

   Ha meg már kint voltam a konyhában, hoztam magamnak két almát, felaprítva, majd a tálat az apró hangfal mellett helyeztem el. Miután az alma megevésével megvoltam, de egyrészt a hangfal szétszedése még csak meg sem kezdődött, másrészt az édes után kívántam valami sósat, majd azt követően megint valami édeset, részemről is megevődött fél zacskó csipsz, valamint egy guriga pilótakeksz is, mire fel újfent felborultam.

   A fényképezőgépnek különös hajlama van úgy a különbségek felnagyítására, mint ahogy az eltűntetésére is. Ezen a képen például alig látszik, hogy a régi párna mennyire sárgás, pedig a valóságban nagyon is rikító közöttük a színkülönbség.

   Megjött a párom, aki szinte azonnal nekiállt a csipsz elpusztításának. Mikor a párna megvarrására rákérdeztem, akkor meg értetlen arcot vágott. Mondjuk én vagyok a hülye, hogy a csipszes zacskót tettem felülre.
   Miután tudomásul vettem, hogy az amúgy nagyszerűnek tűnő tervem a csipszes zacskóval nem jött be, felvidításomul kénytelen voltam keresni valami olyat, ami viszont igen. Elsőnek a nem is oly rég a Réka szekrénysorba szerelt vitrinüvegeket tekintettem meg.

   Majd ez a hatalmasra nőtt virág következett. Ez utóbbiban az a sikerélmény, hogy végre sikerült találnom egy olyan növényt, ami nemhogy jól érzi magát az ablakban, de a sűrűn megeső locsolás hiányának ellenére (vagy épp az időnként szintén adódó túllocsolástól) akkorára nőtt, hogy bár a ládája a polcon van, szóval nem a földön, vagyis ha kicsit csalva is, de nagyobbra nőtt mint én. Apróbb hiba a ki tudja milyen virág körül, hogy mivel egy doboz vegyes virágmagot vettem, így tényleg nem tudom, hogy mi ez.

   Ha mást ugyan nem is, de a párom legalább annyit megtett, hogy az új párnát (valamint a többi varrnivalót is) betette az átlátszó dobozba, majd ezt követően kivonultunk a konyhába szappant önteni, mely marhaságot természetesen szintén megörökítettem.
   Később persze, valamikor estefelé, mikor végre nekiálltam a nap folyamán készített képeket szétválogatni, jól leszidtam érte magamat, hogy már megint sikerült több sorozatnyi képet nemcsak csokorba szednem, de még jól össze is kevernem, ami amúgy ahhoz képest, hogy milyen ritkán csinálok valamiket egyszerre, meglepően sokszor fordul elő. Aztán persze, mikor abba a ténybe belegondoltam, hogy a mindenbe egy kicsit belekapás rám mennyire jellemző, mindjárt másképp láttam a dolgot.

   Mondjuk ez a fél hangfal szett sem mutat valami jól, de attól még megérte elhozni. Mármint azért, mert ugye van benne potméter, kapcsoló, csatlakozók, LED, hangszóró, és még egy sztereó erősítő is. Már persze ha nem annyira bóvli, hogy mono az erősítője, ami ugye majd mindjárt kiderül.

   A készlet másik fele, vagyis a csak hangszórót tartalmazó doboz persze nincs meg, mert aki ezt kidobta - igencsak trehány módon - elfelejtette hozzá mellékelni a másik felét. Ez mondjuk nem akkora baj, mert ugye ezt egyrészt mint erősítős sztereó hangfalrendszer nem szeretném használni, másrészt a pincei hangszórós szekrényem jelenleg már olyan szinten telítődött, hogy ez a példány már bele sem fog férni. Ez mostanában, a mindenféle gépekből egyre csak kikerülő hangszórók miatt (mert beépülés ugye nincs), akkora gond kezd lenni, hogy ha a pincei asztal nem lenne épp teljesen lefedve bontásra váró lomokkal, akkor már vinném is lefelé a legnagyobb teljesítményű hanggenerátoromat, melynek segedelmével kieséses versenyt rendeznék a hangszóróknak.
   Jelen kép kapcsán egy apró érdekesség, hogy míg az erősítő elemről 4,5 voltot kap, addig dugasztápról kilencet. Ha csak nem úgy volt, hogy a másik három bébi elem a másik hangfal hátuljában volt elhelyezve, ami számomra minimum izgalmas megoldásnak tűnik.

   A doboz tartalma ugyan megfelel a minimál koncepciós monitor erősítőről alkotott elképzeléseimnek, a formája azonban már nem. Az még csak hagyján, hogy az előlapján nincs elég hely a pluszban beépítendő gain potméternek (vagy lehet, hogy kapcsolónak), az azonban már komoly gondnak tűnik, hogy az eredeti hangerőszabályzó gombja már-már kezelhetetlenül kicsi.
   Hogy mi az a minimál koncepciós monitor célú erősítő? Szóval volt nekem a monitor célú erősítőről (és persze még van is) egy nagyon komplex elképzelésem. Mármint nem az elképzelés volt az összetett, hanem maga a megálmodott műszer, ami egyértelműen azt vetítette előre, hogy az valószínűleg soha a büdös életben nem fog elkészülni, és persze (eddig legalábbis) nem is készült el, mire fel az egyik éjjel nekiálltam megálmodni belőle egy olyan verziót, amiből az összes egyáltalán kihagyható dolgot kihagytam.
   Mivel a megálmodott műszer annyira egyszerű lett, hogy az akár egy ilyen aktív hangfalból is kihozható (persze néhány plusz alkatrész beépítésével), így annak már van esélye elkészülni, csak előtte persze még be kellene fejeznem néhány más egyéb projektemet.
   Mivel a "néhány" szó nálam (mint mennyiségjelző) leginkább k*rvasokat jelent, így most még csak jósolni sem merem, hogy mikor építek az erősítőnek (akár ennek, akár valamelyik másik társának) egy csinos kis dobozt, hangszóróval, hangerő és érzékenységszabályzó potméterrel, esetleg csinosításilag egy kivezérlésjelző műszerrel.

   Ha csak az nem, hogy az elképzeléseimmel ellentétben a panelt nem a potméter anyája tartotta a helyén, hanem semmi. Mármint csak a szorulás a két dobozfél között, mire fel a panel a helyéről csak úgy egyszerűen húzással kivehető volt.

   A KA2209-es IC a TDA2822 megfelelője. Van róla adatlap, ami szerint a benne lévő két végfok akár hídba is kapcsolható. Amúgy kész modulként is kapható, s a paraméterei szerint a céljaimra bőven megfelel. Mármint arra a célra, hogy bármi jelet hallhatóvá tegyen. Mármint eredetileg is a hangfrekvenciás tartományba eső jelet, mert ugye AM és FM demodulátor, na az azért nincs benne.

   A panelen található négy diódára azért csodálkoztam rá, mert a hátlapi csatlakozó mellé DC 9 volt, vagyis egyenfeszültségű táplálásigény van írva. Ez így egyrészt arra jó (mármint a négy dióda), hogy az elektronika bármilyen polaritású tápegységről üzemelhessen, másrészt akár még váltóáramúról is. Már ha elégséges a panelen a tápfeszültség szűrése, amit végül csak azért nem próbáltam ki, mert lusta voltam lehajolni a pákatrafóig.

   Egy pillanatra ugyan felmerült a szerzőben annak lehetősége, hogy a bemeneti jelkábel egyszerűen csak egy kéterű vezeték, de aztán kiszúrta ott alul azt a kis barnaságot.

   Bár megpróbáltam kideríteni, hogy tényleg volt-e másik három elem a másik hangfalban, de a keresésem már csak azért sem járhatott sikerrel, mert a hangfalon nem találtam semmiféle, az eredetére utaló jelzést.
   Amennyiben a másik hangfal csatlakozójára kötött próbahangszórót egy 20 ohmos ellenállással áthidaltam (vagy egyszerűen csak rövidre zártam), akkor már hajlandó volt megszólalni a rendszer. (az ellenállásra amúgy azért van szükség, mert a próbahangfalban leválasztó elkók vannak)
   Alaposan tesztelve a variációkat, azt sikerült megállapítanom, hogy vagy volt a másik hangfalban is három elem, vagy csak egy rövidzár a másik oldali hangfal jack dugójában, mert különben nem jut el az IC-ig a tápfeszültség. Kivéve persze a tápcsatlakozó felől, merthogy onnan táplálva mindenféle mókolás nélkül működik.

   A múltkor fejhallgató erősítőt ugyan nem építettem, de legalább a hangkártya kimenetét odavarázsoltam a Creative hangfal elejére. Ez most azért jött jól, mert így kézközelben volt hová csatlakoztatnom az épp nagyban próbálgatott aktív hangfal bemenetét.

   Hogy milyen a hangja? Így csupaszon úgy szól, mint ahogy az egy magában álló hangszórótól várható, míg összeszerelve olyan a hangja, mint amit egy vékonyfalú műanyag dobozba szerelt apró hangszóró adni szokott. Vagyis nem szól valami jól. Ettől persze még monitor erősítő céljára bőven megfelel.
   Itt aztán (megjegyzem már sokadjára) rögvest bele is bonyolódtam az erősítőhöz szükséges doboz elkészítésének technikai rejtelmeibe, ami - mint ahogy mindig is szokta tenni - újra nagyon messzire vezetett.
   Már eleve ott van az, hogy amennyiben egyenes oldalú fadarabokat szeretnék vágni, akkor ahhoz vagy egy körfűrész kell (mármint körfűrész asztal), vagy meg kellene végre csinálnom a bútorlapba épített dekopír fűrészhez azt a keresztlécet, ami a fűrészlapot két oldalról egy-egy csapággyal kitámasztja. Ehhez persze szintén kellene a körfűrész, melynek megépítéséhez szintén egyenesre szabott faanyagokra lenne szükség. Úgy valahol itt szoktam elveszni a gondolatmenetben. No nem mintha egy erősítőnek ne felelne meg bármi olyan formájú, akár még kissé csálé doboz is, amibe belefér, nem esik szét, valamint nincs annyira ronda, hogy a látványa durván rossz érzést keltsen az emberben. Na olyan dobozt meg azért csak tudok csinálni!
   Itt aztán azon a kérdésen merengtem el, hogy hogyan is áll pontosan a pincében a lenti porszívóból kimentett visszahúzós kábeldob bedobozolása. Azt ugyan nem mondhatom a projektre, hogy sehol, hiszen a dobozhoz szükséges fadarabokat már rég kiszabtam, de az összeállításuknál valamiért elakadtam, pedig egy hosszabbító dobozának még csak szépnek sem kell lennie!

   Az autóba való fekete szirénának pedig azt sikerült megígérnem, hogy most már ha a fene fenét eszik, akkor is ő következik! Utána meg a bordó kistévé. A Werra fényképezőgépnek mondjuk semmit sem sikerült megígérnem, épp mint ahogy a rádiós Walkman sem kapott semmiféle biztatatást. Erre valószínűleg a webkamera ottléte lehetett az ok, mert az ugye egy sürgősebb eset. Mármint azért, mert ugye vele szeretnék belenézni a cserépkályhába, hogy milyen állapotban van a tűztér. Mondjuk valószínűleg nem ez a kerek lesz bevetve, hanem a világítós társa, ami persze szintén itt kering valahol - velem együtt - a hallban...