Tulajdonképpen nem a motorizált söprűért evett ide a fene, és még csak nem is valamelyik másik, már rég idekészített kincsemért, hanem csak egy fiókot akartam összerakni odaát a másik pincében, csak ott épp nagyban rendezkedett az egyik szomszédasszony. Mármint kifejezetten a célterület mellett, kipakolva a pincéjéből a feleslegességeket a folyosóra. Ez persze a munkában nem igazán akasztott meg, mert amennyi dolgom nekem a pincében van, bárhová is álljak, mindenütt akad valami! Itt például az, hogy a már szétszedett és elcsomagolt apróságokat (lásd rajtuk a folpack borítást) eltegyem a pince túlsó végébe, a többi hasonszőrű társuk mellé. Ez annyira nem sikerült (mert már eleve el sem tudtam odáig menni), hogy végül szégyenszemre feladtam.

   Gondoltam legalább a magnószalagokat elteszem, de ezzel a feladattal sem boldogultam, mert nem fértem hozzá ahhoz a dobozhoz, amiben a többi orsó van. Na jó, elárulom, ez annyira így volt, hogy a keresett dobozt már eleve meg sem találtam, pedig emlékeim szerint a múltkor mintha már tettem volna rá egy csinos kis, vagy épp ellenkezőleg, vagyis jó nagy feliratot.

   Gondoltam leülök egy pillanatra, s miközben pihenek (no nem mintha eddig bármit is csináltam volna, ami okot adna a fáradtságra), átgondolom a dolgokat. Erre fel foglalt a székem. Ez amúgy már nagyon régóta így van, mégpedig azért, mert mikor már a múltkor sem volt hova eltennem az apróságaimat, akkor fogtam és megcseréltem őket azzal a néhány doboz kirakóssal. Hogy ez nem mostanában volt? Hát ja. Az viszont igen, hogy átszaladtam a szomszédasszonyhoz, de hiába, mert ő sem szeret kirakósozni. Illetve szeretni szeret, hiszen épp azt csinálja, csak már nem puzzle, hanem mindenféle háztartási felszerelés az alany. Mármint azokat rakosgatta ki a pincéjéből, aztán vissza úgy, hogy jobban álljanak, ami egy nagyon jóféle kirakós játék. Magam is játszottam ilyet mostanában, mondjuk a fadarabos polc építésekor, meg mikor a vastag bútorlapokat cseréltem meg a vékonyakkal.

   Ezt a pontot bámulva attól kaptam hülyét, hogy a már ki tudja mióta futtatott rendrakásaim ellenére, még mindig ekkora a káosz. Már úgy értem, hogy mégis mit keresnek a lépegető mackóbelsők az építőanyagos polcon? Mindeközben az új útszóró sós pincében - megjegyzem a fadarab tárolóban - teljesen egyértelműen idevaló különféle hengeres formájú anyagok foglalják a helyet.

   Visszatérve a pince bejáratának közelébe, az itt elhelyezett lomokat bámulva (ez bezzeg a rendrakással ellentétben nagyon megy), sikerült úgy döntenem, hogy a játszottak még lámpákat a körből kiejtve, a mai alany az akkumulátoros söprű lesz.

   Mivel ebben ekkor még nem voltam egészen biztos (mármint abban, hogy végre tényleg nekiállok a villanysöprű szétszedésének), illetve mert ideát, vagyis a fáspince környékén is sok volt az elhelyezési anomália, újra nekifutottam legalább a látványos helytelenségeknek.

   Például ezen a polcon leginkább az olyan szerszámoknak kellene lenniük, melyek hosszúkásak, és amúgy ha ritkán is, de azért néha kellenek. Ilyen szerszám például a lengyel fúrógép, a gérvágó, a vízmérték, a bádogos páka, valamint a jobb sarokban a nagyon hosszú fúrók. Ehhez képest épp a kép közepén terpeszkedik egy tükör, egy visszajelzőkkel teli doboz, egy 250-es MZ-be való váltótengely, valamint egy még bontatlan doboz PDA kiegészítő.

   Ez a szerkezet Ilonka néni örökségéből való. Mármint nem úgy, hogy meghalt, hanem úgy, hogy mikor bekerült az öregek otthonába, akkor a fiával beszélgetve, megkaptam egy csomó olyan dolgot, amit egyszerűbb volt nekem adni, mint kidobni. A porzsák nélküli porszívó például nagyon jól jött, bár még azóta sem pofoztam ki. Már úgy értem, hogy azzal a megjegyzéssel kaptam, hogy már alig szív, és tényleg! Ez viszont nem szív, csak kefél, de azt sem teszi, ugyanis nincs meg a töltője.

   A készülékből jobbra kihúzott fiókban található a gép által összeszedett por. Most persze nincs benne semmi. Mármint azért nincs, mert Ilonka néni - a nénikék szokásához híven - kitakarítva tette el. Hogy miért nem dobta ki, ha egyszer már nem kell, azt részemről nem kérdezem, mint inkább minden egyes nap megélem, mikor csak meglátom a felhalmozott félhalott kincseimet.

   A cordless sweeper vezeték nélküli seprőgépet jelent. Az apróbb betűs részek szerint ne használjam kültéren (pedig épp bevetni készültem a járdán), ne vegyem le róla a fedelét (ne ez az üzenet rám még sosem volt hatással), majd ugyanez még egyszer magyarul is.

   Hogy a kerek lyuk (abba való a nyél alsó vége) bal szélén az egy repedés, vagy direkt van ott egy kis rés, hogy a nyél bedugásakor tágulni tudjon a lyuk, azt nem sikerült kiderítenem.

   Az akkut a helyéről sajnos csak ennyire lehet kivenni. Vagyis az a tervem, hogy kiveszem, majd vagy a motoromhoz készült 6 voltos, vagy apám autójához készült 12 voltos töltővel töltöm fel, ezennel az ünnepélyes keretek mellőzésével befuccsolt. Már csak azért is, mert egyik töltőt sem találtam meg.

   Levettem a helyéről a bordásszíjat, kifordítottam, majd jól megdrótkeféztem, mert tele voltak a recéi kosszal. Ez persze lehet, hogy egy teljesen értelmetlen erőkifejtés volt (no nem mintha beleizzadtam volna), mert ugye minek kitakarítani egy olyan gépet, amiről azt sem tudom, hogy működik-e.

   A 7,2 voltos motor épp illik az ugyanilyen feszültségű akkupakkhoz. Már úgy értem, hogy a hátlapi 9,6 volt az a töltő feszültsége, ami ugye azért nagyobb, mint az akkupakké, mert különben nem folyna töltőáram.

   A bal felső sarokban látható kerek anyagdarabok akkor kerültek elő, amikor újra nekifutottam az akkutöltők előkerítésének. Az persze lehet, hogy a múltkor valamiért átvittem őket a lomos pincébe, csakhogy ott sem találtam!

   A nyelet - annak megtekerintésével - darabokra lehet szedni. Ez szerintem csak azért van, hogy a készüléket egy kicsi dobozba is bele lehessen csomagolni. Mivel a nyél négy darabra szedhető, vagyis az összeerősítéséhez három ilyen kötőelem kell, így ezek (természetesen a készülék szemétre kerülése után) csak azért fogják szennyezni a környezetet, hogy a gyártó spórolni tudjon a dobozoláson, valamint a tárolási és szállítási költségeken.

   De aztán mégiscsak behoztam, majd megnéztem, hogy befér-e a billentyűzet helyére. Mármint természetesen csak arra az időre, míg az akkuját feltöltöm. Már ha fel lehet még egyáltalán tölteni.
   Ez azért kérdéses (mármint az egyáltalán feltölthetőség), mert az Ni-Cd akkuk nem szeretnek éveket ücsörögni mélykisülésben. Nálam ugyan csak egy évet állt, de ki tudja, hogy Ilonka néninél mióta volt kiesve a pikszisből.

   Ha egész éjszakára azért nem is, de éjfélig hagytam töltődni, mondván majd másnap reggel jön a próba. Annyit persze már este megnéztem, hogy bekapcsolva nekiáll-e egyáltalán forogni a motor. Jelentem igen, úgy néz ki, hogy az akkupakk feltölthető, a motor pedig forog.

   Ez még csak nem is a másnap, hanem már a két nap múlva reggel, és ekkor is csak azért jöttem el az ablakig, mert még napokkal ezelőttről derengett, hogy akad itt valamiféle apróbb dolgom. Az mondjuk igaz, hogy tervezem levinni a pincébe a virágládákat, átszitálni bennük a nyáron összeállt földet, de persze itt nem ez a fő feladat. Mármint azért itt, mert az elektromos söprűt a virágállvány alatt helyeztem el. Miután elővettem a fiókból az apró söprűt, majd letakarítottam vele a balkont, a takarítás tényéről eszembe jutott, hogy a takarítógéppel lenne még némi dolgom.

   Hogy kényelmesebb a motoros seprűt sétáltatni, mint a porszívó csövével centiről centire felszedni a koszt, az egyértelmű, mint ahogy az is, hogy ez a gép közel sem takarít olyan jól, mint a szögletes Hajdú porszívó.
   Egy néhány nappal későbbi teszt szerint a motoros söprű könnyedén felszedi az előszobai szőnyegről a konyhából kihurcolt morzsákat és paprikamagokat. Vagyis marad, mert kifejezetten jól dolgozik. Már csak valami helyet kell neki találnom, ami szerintem a virágállvány melletti sarokban lesz.

   Ezt a rettenet mennyiségű port, szöszt és hajszálat még az első próbakor, vagyis kifejezetten csak a kék szőnyegről szedte össze. Már csak ebből is látszik, hogy a miénk nem egy tiszta lakás.

   A hajszálakban az az érdekes, hogy azok akkor is rengetegen kerülnek elő (mármint takarításkor), mikor a párom már hetek óta nem járt erre, anyám kint kapirgálja az agyagos földet a telken, én meg épp nagyban kopasz vagyok.

   Már csak azért is, mert például ez a rekesz, ami amúgy csak úgy egyszerűen ott van a gép alján (vagyis semmivel sincs összeköttetésben), pusztán a sztatikus feltöltődés által is ennyire megszedte magát porral. Ez szerintem úgy lesz, hogy az apróságokat a motoros söprű fogja feltakarítani, a motoros söprűt pedig a porszívó.

   Mivel valaha a motor nélküli tili-toli is itt lakott, így ennek is jó helye lesz ebben a sarokban. Szerintem idővel meg lesz cserélve a mérleggel. Már csak azért is, mert a mérleg tűnik a vízállóbbnak, mely tulajdonság olyankor jön jól, mikor túlöntözöm a virágokat. Máskor meg persze kiszáradnak, de az most nem tartozik ide...