Rádiós Walkman

Mivel a 2021-es évi szétszedtem cikkek sorából még több magnós
cikk hiányzott, gondoltam legyen, leveszek egyet a polcról.

Persze nem valamelyik nagyot választottam (lusta állatja),
hanem ezt a szinte semmi helyet sem foglaló kicsit.

A készülék hátlapja egy kissé karcos, amin azért nincs
mit csodálkozni, mert ugye lomtalanításkor találtam.

Balra a füles 3,5-ös jack aljzata látható, majd a tápegység csatlakozója, amit
az AM - FM átkapcsoló követ. A sort a hiányzó tetejű teleptartó zárja.

Nemcsak a teleptartó fedele, de a mechanikát
működtető egyik nyomógomb is hiányzik.

Ahhoz képest, hogy japán, ez számomra egy nagyon bóvli készüléknek tűnik.

A speaker unit kétszer másfél wattja egy kissé ugyan meglepő, de attól még igaz.

Amiből aztán - igény esetén - Walkman méretben kivehető. Ez a két kép amúgy nem az én művem, hanem kaptam egy olvasótól, aki kiszúrta, hogy az apró magnót a táblázatba előre beírtam, mire fel egyből rákérdezett, hogy a hangfalas része is megvan-e. Én persze - mivel akkor ezt a képet még nem láttam - azt sem tudtam, hogy miről van szó.

Mivel a látható csavarok oldása után hiába feszegettem, levettem
róla a kazettaajtót, ami alól két újabb csavar került elő.

Bár az eleje lejött, de a hátulja nem, mert azt még
tartja a teleptartóban látható két csavar.

Manapság ekkora panelen, pláne ennyi alkatrészből, akár egy
videokamera kijön, nemhogy egy semmi kis rádiós magnó!

Ez az IC meg hogy néz ki? Mármint mit keres a panelen egyetlen
SMD alkatrészként, ezzel a különös fóliamintával körítve.

Miután újabb két csavart kitekerve, végre kijött a helyéről a teleptartó, aminek ugye már csak kényszeresen is alá kellett néznem, egy füst alatt a ferritrúd is elszabadult, aminek a vékony bekötővezetékei okán már valahogy nem örültem annyira.
A ferritrúddal, pontosabban szólva az elhelyezésével amúgy van egy kis bibi. Mármint az, hogy a készüléket az aljára állítva, vagy betéve a hangfalai között található résbe, a ferritrúd függőlegesen áll, mikor is úgy kb. nulla hatásfokkal működik.

A magnó mechanikáját újabb három csavar fogta oda a panelhez, ami manapság már fővesztés terhe melletti pazarlásnak minősül. A felcsévélő tengelyt meghajtó gumiszíj, ahogy óvatlanul hozzáértem, egyből elszakadt. Ez mondjuk nem érintett érzékenyen, mert ezt a készüléket - mint magnót - eszem ágában sincs használni. Tulajdonképpen csak azért vettem fel a földről, mert ugye mégiscsak egy magnó.
A 2020-as lomtalanításkor látott rozzant üzenetrögzítőket szerencsére sikerült otthagynom. Maga a mechanika amúgy a lehető legegyszerűbb, ami annyit tesz, hogy visszapörgetési lehetőség már eleve nincs is rajta. Mindeközben a lendkerék tömegét egy műanyag ékszíjtárcsa képviseli.

A panel közepén a táblázat valami átkötésekről és változatokról szól,
miközben a be nem épített IC6 a másik oldalon látott SMD IC.

Dugtam bele fülhallgatót, adtam neki tápot. Középhullámon csak a Kossuth
szól, és az URH sávon is csak egy adót vesz, az is csak egy hamisvétel.

Amin a forgókondenzátorra kötött, keleti normára áthangoló két plusz kondenzátort elnézve nincs mit csodálkozni. Miután ezeket levágtam, mindjárt előkerültek az FM sávi adók.
Hogy a készüléknek milyen hangja van? Azt kell mondjam, hogy szépnek ugyan nem szép, ellenben valami k*rva hangos, ami egyértelműen a majd fél wattos végfog IC-knek köszönhető.

Hogy miért így egyben tettem el, mikor az egész készülék nem ér annyit, mint a védelmül rátekert folpack? Talán azért, mert ha idővel esetleg kell belőle valami, mondjuk a rádióépítős oldalam beindulásakor, akkor így egyben könnyebben megtalálom, mint az alkatrészes dobozaimban a maradványait.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.