Ez bizony egy számológép, ami bár kelleni az eredeti funkciójára biztosan nem kell (már csak a kényelmetlenül apró mérete okán sem), azonban boncalanynak kiváló. Akarom mondani, ha egyszer sikerülne az összes ilyen apróságot a polcok széleiről eltűntetnem, na azt a napot egészen biztosan ünnepnappá nyilvánítanám.

   Mivel a trafó mérése a zsebszámológép szétszedésénél bonyolultabb feladatnak tűnt, így mellette tettem le a voksom. Mármint azért inkább azzal kezdek, nehogy még holnap is ott díszelegjen a polcon.

   Mármint azért, mert emlékeim szerint van itthon fehér matrica, csak valahol a képen látható irattartók mélyére rejtettem őket. Ezeket mondjuk nem nehéz innen kiszedni, mint inkább csak nem volt hozzá kedvem.

   Így került elém ez a tálca, melyben ugyan találtam matricát, csakhogy azokon vonalkód van, s így már csak legfeljebb valami doboz lezárására jók. A tálcában látható számológépes karórát már mutattam, ellenben a kerek társát emlékeim szerint még nem. Ez az óra a pincében lakott, csak aztán kipofoztam helyette az odalenti időmutatásra egy másikat. A lomos pince pedig egy DCF77 vevős órát kapott. Én meg mindig hülyét, mikor meglátom ebben a dobozban (vagy bárhol másutt) a szétszedhető gyújtógyertyát. Mármint azért, mert tartozik hozzá egy gyújtótrafó is, valamint egy szovjet elektronikus gyújtás is, mely apróságokat természetesen még mindig nem mutattam be a nagyérdemű közönségnek.

   Ebben a tálcában kétféle papírokat tartok. Míg az egyik csoport az általam feladott csomagok feladóvényeit tartalmazza, addig a másik a szétszedtem projekttel kapcsolatban elkészült listák gyűjteménye. Mivel ezen két csoportba tartozó papírok őrizgetése teljesen értelmetlen, ezért úgy döntöttem (meg persze azért is, mert már megtelt a tálca), hogy ezeknek ezennel annyi.

   Elmondjam, hogy ebben mi a poén? Nos az, hogy mikor ez a papírlap a kezembe akadt (vagyis a jelen cikk megírásához képest éppen ma), aznap volt a névnapom. Szerintem ez csakis úgy történhetett, hogy az életem előre megírt nagykönyvében átsejlettek a sorok a könyv lapjai között.

   Hogy ezeket nem itt az asztalon kellett volna összegyűrögetnem, hanem majd csak a cserépkályha előtt? Nos igen, ezt a dolgot logikailag alaposan elrontottam. No nem mintha nehezemre esett volna a galacsinokat átdobálni a valahol a hátam mögött lévő kályha elé, mely feladatból a párom is rendesen kivette a részét.

   Ő amúgy azért volt itt, hogy elvigyen egy mérleget (valamint egy madáretetőt), amit a múltkor jónak nyilvánítottam. Na most ehhez képest a mérleg elektronikája úgy egy hónap alatt simán megette a három AAA elemet, valamint először nem kapcsolt be, aztán nem kapcsolt ki, végül pedig odafagytak a kijelzőjére a számok, mire fel halálos nyugalommal úgy döntöttem, hogy visszateszem a mérleget oda, mint ahonnan kivettem. Mármint a kukába.

   Egy hatalmas toronynyi irattartó tálcát a Dédi rádiójának tetején. Vagyis valószínűleg stimmel az az emlékem, hogy a keresett üres matricák egy irattartó tálcában találhatók, csak a helyszín meghatározása körül volt némi keveredés.

   Végül persze az is előkerült, amire épp vágytam. A Telekomos hibaelhárítási munkalapra mondjuk nem voltam kíváncsi, de attól még nosztalgiával tekintettem meg ezt a díszpéldányt, amit úgy kell érteni, hogy részemről valamiért gyűjtöttem a lehetetlennél lehetetlenebb hibalapokat. Ez a példány például egy olyan állomás hibajegye, ami még fel sincs szerelve. Ebben az az érdekes, hogy egy ilyen előállításához azért csak meg kellett már valahogy erőszakolni a rendszert.

   Gondoltam egy darabka matrica kedvéért csak nem hozom már fel az egész tömböt. Gondoltam biztosan van a vágáshoz egy olló a szerszámtartóban, ami amúgy azzal a célzattal készült, hogy mindig könnyen elérjem a szerszámaimat. Ehhez képest most épp úgy elbarikádoztam, hogy csak felülről nézve sikerült megállapítanom, hogy sok minden van benne, kivéve persze a keresett ollót.

   Mely tettem következményeképp kikerült a mérlegből ez a hatalmas LCD kijelző. Ezt amúgy csakis azért mentettem ki, mert a minap láttam a pincében az egyik polcon egy LCD kijelzők feliratú dobozt.

   A cikk zömét kitevő közjátékok után végre elém került a fehér háttér, arra pedig a bemutatásra váró zsebszámológép. (már ha tényleg azt várta a pincei polc szélén, hogy végre megmutathassa magát) Ez egy kifejezetten szép masina, amiről ennek ellenére semmiféle emlékem sincs. Ez amúgy lehet, hogy azért van, mert taxis Laci szomszédom hagyatékából származik.

   Az elemei persze mára már rég feladták. Amúgy nemcsak ebből, de semmiféle más szögből sem sikerült az elemről leolvasnom a típusát. Ez persze mindegy, hiszen nem akarok én ebbe elemeket tenni.

   Mindezt úgy, hogy közben a zsebszámológép a Ganz 71DA-2 műszer által mutatott 200 milliampert zabálta apukám tápegységéből, minek következtében egy óvatlan tapogatás alkalmával rásült az ujjam a paca IC-re.

   Ha nem megyek le a pincébe, akkor vagy az óra jön, vagy a videokazetták, esetleg a szovjet fényerőszabályzó. Amennyiben mégsem ezek közül következne valamelyik, akkor jó szokásomhoz híven újra tévedtem egy nagyot...