Mivel a múltkori választásom egy döglött órára esett, pontosabban szólva olyat sikerült lomtalanításkor felvennem a fűből, így azóta is serényen nézelődök, hátha akad a lomjaim közt egy a pincében bevethető óra. Erre fel mit látok rendezkedés közben a polcon?

   Ebben az órában az az érdekes, hogy ezt mintha egy időben a fáspincében láttam volna, az azonban egyáltalán nem dereng, hogy valaha is mutatta volna az időt. Vagyis teljesen bizonytalan vagyok a működésében. Ez mondjuk - néhány üdítő kivételtől eltekintve - úgy nagyjából az összes cuccomra igaz.

   Ha nem is egyből, de mikor leszaladtam a szekrényillatosítóhoz szükséges dobozért, akkor egy füst alatt az órát is felkaptam. Mivel épp nagyban az őszi lakásrendezés című mindenévi projektemet futtatom, kisvártatva helyére tettem a napkrémet, a borotvazsinórt, és még az előszobában indokolhatatlanul állomásoztatott piros nyelű csavarhúzót is.

   Miután a spájzzal, a konyhával, az előbb látott előszobával, valamint a fürdőszobával is végeztem, a hall elháríthatatlan rendetlenségét látva átmenekültem a szobába. Márpedig ősz végére el kell innen tűnjön a katicabogár, a számítógép szerelésből visszamaradt alkatrészes doboz, valamint az UHF antenna. Utóbbi bonyolult, mert összefügg a virágállvány szélére építendő antenna című projectemmel. Az alatta elterülő fehér doboz pincébe történő levitele pedig egy annyira komplex feladat, hogy azt még elmesélni is nehéz! Na jó, rágyúrok...
   Szóval az úgy van, hogy ilyen méretű dobozból már van a pincében egy tucat. Pontosabban szólva ez lenne a tizennegyedik. Ezekben a dobozokban tartom azokat a kacatokat, amiket már szétszedtem, azonban az apróságuk okán csak úgy magukban nem állnak meg a polcon. Illetve ez nem pontosan így van, hiszen mikor épp valami olyasmivel végeztem, akkor a dobozokba bizony nagyobb dolgok is bekerültek. Mivel sem dobozból, sem helyből nincs több, ezért azt találtam ki, hogy egyenként kinyitogatom a dobozokat, kiszedegetem belőlük egyrészt a nagyobb méretű dolgokat (ezek mennek a polcra), másrészt azokat is, melyeknek azóta már lett helyük valahol máshol. Miután ezzel megvagyok, újrazömítem a dobozok tartalmát. Miután már ezzel is megvagyok, újraírom a dobozok tartalmáról szóló kimutatást. Ez utóbbihoz kellene a pincébe egy működő PC.
   PC mondjuk van egy Compaq, és még LCD monitorból is akad egy régebbi, valamint egy újabb is, azonban ezek működőképességéről mindössze annyit tudok, hogy míg a PC valószínűleg életképes, addig a monitorok szinte biztosan döglöttek. Mert ugye az egyiket egy kollégámtól kaptam (azzal a megjegyzéssel, hogy rossz), míg a másikat csak úgy egyszerűen a fűben találtam újpesten. Vagyis indításképp mindenképp meg kellene javítanom egy, esetleg két monitort, aztán rendet kellene tennem a lomos pincében.
   Ez a rendcsinálás sajnos még véletlenül sem arra a minapi projectre értendő, melynek keretében elpakoltam az asztalról, meg úgy nagyjából mindenhonnan máshonnan a már szétszedett dolgokat, hanem az anyagok szétválogatása lenne a cél. Ez egy akkora volumenű meló lesz, hogy nem is tudom mivel fog sikerülni rávennem magamat, hogy nekiugorjak.
   Miután a felsoroltakkal mind megvagyok, akkor jöhetne a dobozok tartalmának átrámolása. Mindezeket persze meg kellene előzze a képbe alulról belógó porszívó átnézése. (mert már úgy visít, mint egy malac)
   Aztán ahogy itt álltam és próbáltam nem odanézni az eddig felsoroltakra, egyre több és több szobai elmaradásra bukkantam. Na ekkor történt, hogy hirtelen felindulásból visszamenekültem a hallba.

   Ahol az idei évben eddig elért eredményeimmel próbáltam magamat felvidítani. Az ikszek szétszedéseket, míg a piros körök megtekintett filmeket jelentenek. Mint az a táblázatokból könnyedén visszakövetkeztethető, minden hétre jutott két film, valamint két szétszedés is. Ez sajnos egyáltalán nem jelenti azt, hogy fogytán lennének a megtekintésre váró filmek, mint ahogy azt sem, hogy elfogyni látszanának a szétszedésre váró kincseim.
   Az mondjuk igaz, hogy mikor ezt a cikket írtam, akkor még hátravolt a 2018-as évből három teljes hónap, mint ahogy sajnos az is, hogy ennyi idő alatt nem lehet a világot megváltani. Mert ugye hiába a szétszedett 106 valami, ha ez mindössze 35 tétel esetében mutat átfedést az idei terveimmel. Mondjuk ha belehúzok, akkor a felezővonalon talán még átérhetek.

   Mivel ez az óra még csak a jövő évi, vagyis a pincei terveim közt sem szerepelt, így azzal vigasztaltam magam, hogy sokkalta fontosabb dolgok is vannak a hülye terveimnél.
   Már úgy értem például az, hogy legyen végre a pincében egy működőképes óra. Pontosabban szólva nem a működőképesség, hanem maga a működés a cél. Hogy minek nekem a fáspincébe óra? Természetesen azért, hogy tudjam mennyi az idő.
   Mikor lemegyek, akkor az induláskorit persze tudom, csakhogy ha nem is sűrűn, de azért elő szokott fordulni, hogy belefelejtkezek a munkába. Volt már olyan, hogy mondjuk lementem a pincébe fát vágni, s mire észbe kaptam, addigra egyrészt aprítottam vagy úgy két évre való aprófát, másrészt mire végeztem, addigra már rég öreg este volt. A lakók gondolom imádtak érte. Mármint az okozott zajért.

   A hiányzó teleptartó fedél pótlására azt sikerült kieszelnem, hogy betekerek oldalról egy-egy csavart, majd azokra drótot hurkolok. Az mondjuk igaz, hogy ez egy meglehetősen barbár megoldás, mint ahogy az is, hogy a szigetelőszalagnál masszívabb, illetve egy fáspincébe bőven megteszi. Ez mondjuk csak akkor lesz kivitelezve, ha amúgy rendben működik az óra.

   Nem azért szedtem szét, mintha bármi baja lett volna (bár a csipogóját nem próbáltam ki), hanem azért, mert ugye egyrészt ez mégiscsak a szétszedtem rovat, másrészt pedig magam is kíváncsi voltam az apró doboz tartalmára. No nem mintha eddigi életem folyamán nem láttam volna épp elég órát, hanem csak érdekelt, hogy nincs-e valahol belerohadva. Jelentem nincs.

   Ez az a csipogó, melynek működéséről elfelejtkeztem meggyőződni. Ez persze nem baj, mert így hirtelenjében el nem tudom képzelni, hogy mégis mire lenne nekem jó a pincében az ébresztőfunkció.

   Nem arról van szó, hogy ne jöttem volna rá, mégis hova és minek van az elemek közepe is bekötve, hanem tényszerűen arról, hogy még csak eszembe sem jutott utánanézni! Maga a tény is már csak utólag, a képek szerkesztésekor tűnt fel.

   Ebben az órában az tetszik (mármint azon felül, hogy rendben működik, s így nem kell piszkálnom), hogy ha akarnám, akkor akár át is építhetném. Már úgy értem, hogy a gombjai vezetékekkel kapcsolódnak a panelhez, ezért bárhová áttehetők, bármi más gombbal helyettesíthetők.
   Itt aztán mindjárt el is szaladt velem a ló. Nyitásképp elképzeltem egy olyan változatot, amin erősáramú, amolyan munkagépvezérlő nyomógombok lennének, majd kisvártatva áttértem a steampunk irányvonalra. Ez utóbbi mondjuk jobban tetszett, méghozzá annyival jobban, hogy mindjárt el is kezdtem sajnálni, hogy egyrészt lusta vagyok, másrészt nincs a fémek megmunkálásához használható esztergám. No nem mintha a faeszterga használatában (akárcsak gondolatban is) jeleskednék...

   Kezdetben még úgy voltam vele, hogy ha nagyon nyomom, akkor majd bepattan, csak mivel ezt egyáltalán nem akarta megtenni, így jobbnak láttam ha előtte egy kicsit széthúzom az óra tokját, mire fel azonnal kihullottak a hátlapból a korábban mutatott fekete gombok. Persze az óraszerelés már csak ilyen...

   Mivel az óra egyrészt nem igazán volt koszos, másrészt a szétszereléséhez forrasztani kellett volna, így a tőlem már mondhatni megszokott csapban történő fürdetést alkoholos dörgöléssé változtattam.

   Mivel még maradt bennem valamicske az óra szétszedése előtti rendcsinálós üzemmódból, ezért lekaptam a polcról a szivacsot, amiből amúgy a konyhai ablakkitámasztó készült volna, majd leszaladtam vele a pincébe.

   A fő cél természetesen az volt, hogy működni lássam az órát a pincei polcon. Ugyan magam is látom, hogy az általános kupit, pláne a hiányosságokat tekintve ez nem valami nagy eredmény, de engem ettől még megelégedettséggel tölt el a tény, miszerint immáron a pincében is látom az időt.
   Összerakok még vagy öt, esetleg tíz, de azért inkább száz ilyen kedélyjavító projectet, és akkor... És akkor rájöttem, hogy ha ezeket elkezdeném összeszámolni, akkor mire a belegondolással végeznék, addigra biztosan rég kimerülne az órában az elem...