Szerintem azért, mert míg a másik antenna tisztának látszik, mégpedig annyira, hogy annak még a doboza is megvan, addig ez a másik annyira koszos volt, hogy szó szerint sárgára váltott tőle a víz. Ez a sárgaság a valóságban nemcsak sokkal durvábban mutatott, de még nehéz is volt az antennáról ledörgölni. Például a teleszkópantennákon szó szerint surrogott a dörzsiszivacs, annyira ragyásak voltak a pálcák. Míg a doboz oldalai és az alja fényesen tiszta volt, addig a keretantenna hurkáján és a doboz tetején vastagon állt a mocsok. Ezekből az apró jelekből visszakövetkeztetve, ez a példány valószínűleg egy konyhában teljesített szolgálatot.

   Fürdés után bevágtam a sarokba száradni. Ez most biztosan itt lesz egy darabig. No nem mintha annyira nehezen száradna meg, csak odatettem néhány apróságot az eltehető munkalapra, melyek mondhatni ennél előbbre valók. Hogy honnan van ez az antenna?

   Szóval az úgy volt, hogy épp nagyban a piacról tartottam hazafelé, s miközben ha a valóságban azért nem is, de lelkiekben két kézzel veregettem a vállaimat, mert sikerült semmit sem vennem (mármint valami újabb szétszedhető kacatot), hirtelen eszembe jutott, hogy egy füst alatt sütőkolbászt sem, pedig azt beszéltem meg magammal, hogy ma az lesz az ebéd, mire fel bementem a piac másik végén, mondván úgyis ott vannak a hentesek. Mikor a piacról jöttem kifelé, kezemben a csomag kolbásszal, még mindig bízva magamban, hogy lám milyen ügyes vagyok, nem hozok haza semmi újabb kacatot, egyszer csak ott termett előttem az avarban ez a kis műszaki csoda. Na jó, elárulom, hogy több méterre oldalra volt, de amilyen szemem nekem a kacatok irányában van, ezt akár 100 méterről is kiszúrtam volna!

   Na most ha a Bosnyák téri piac végében található kukáspiacon kétszázért adták volna a kettőt, akkor megvettem volna őket? Már miért ne vettem volna meg? Annyi pénzért boncalanynak szerintem bőven megfeleltek volna. Na most így, hogy semmibe sem kerültek, így meg pláne! Szóval egyszerűen nem hagyhattam őket az avarban veszni. Amúgy nem hozok el mindent, amit az út szélén találok.

   A készülék másik hiányossága, az erősítés szabályzó potméter forgatógombja, ami amúgy valószínűleg megvan. Már úgy értem, hogy ha rázom, akkor nagyon zörög valami a dobozban.

   Mivel ennek minden egyes eleme ép, így akár az eredeti céljára is megtenné, csak ugye hol van már a fölfelszíni analóg tévéadás, amire ez készült? Mivel sehol, így ez szegénykém annyira okafogyott, hogy azonnal nekiálltam kitalálni számára valami értelmes feladatot, ami mondjuk nem sikerült.

   A minap boncolt Concorde telefont a pincébe lehozva, a sámlira letéve, a párom úgy gondolta, hogy nekiáll rajta beállítani a flash gomb pontos megszakítási idejét, amúgy nőiesen, óvatosan, egy balta bevetésével.

   Majd pusztán segítségként megtaposta a mindent tipró klumpájával a másik erősítős szobaantenna dobozát, melyen a "COLOR TV" (megjegyzem csupa nagybetűs) feliratnak azért nincs semmi értelme, mert fizikailag nem létezik antenna külön a színes, és külön fekete-fehér vételre.

   Egyrészt benne van (illetve már csak volt) az antenna a dobozában, másrészt ez még véletlenül sem olyan koszos, mint amennyire a mosogatás előtt a párja volt. Az a kevéske por ami rajtavolt, az akár nálam is rákerülhetett, hiszen ez a doboz hónapokon át hevert a bicaj első kereke körül, miközben én tőle mindössze néhány méterre nem keveset fűrészeltem.
   Aztán ahogy így ebbe belegondoltam, azt kellett megállapítsam, hogy de, sajnos keveset fűrészeltem. Mondjuk az útszóró sós, és még a fadarab tároló szekrény is elkészült, de a többi tervem már nem igazán került kivitelezésre, pedig amúgy akad belőlük rendesen.

   Például az is egy tervem, még ha nem is barkácsolós, hogy nem hagyom félbe amit elkezdtem. Bár ez sokszor nem jön be, de most igenis így volt, gondolván nincs ez a tárgy annyira bonyolult, hogy bármi különösebb rendetlenséget tudjak belőle az asztalomra varázsolni.

   A típusa FZ 2H, miközben a szobaantenna megjelölés valószínűleg nem azért lett ráírva, hogy senkinek eszébe se jusson kitenni a tetőre, mint inkább csak azért, mert ugye ez az. Az alsó sor utolsó három betűje pedig azt jelenti, hogy nemcsak tévéhez, de rádióhoz is jó, amit - már ha működik az antenna - valószínűleg ki is fogok próbálni. Akkor ennyit mára arról, hogy mekkora kupi lesz az asztalon egy antenna szétszereléséből.

   Mármint az a külső, amit az ext. ant csatlakozóba dugtunk be. Ami ezen a csatlakozón felül érdekesség, az a külső tápegység csatlakoztatási lehetőség, amire részemről csak annyi okot találtam, hogy így mondjuk - egy alkalmas tápzsinórral - akár autóban is lehet használni.

   A doboz talpába nem azért kezdtem el beleálmodni mindenféléket, mintha annyira megindította volna a formája az agyam, mint inkább azért, mert már amúgy is elalvás közeli állapotban voltam.

   Ez pedig a piros LED, amiben számomra az a különös, hogy az átkapcsolást az erősítés szabályzó gomb puszta tekergetésével sikerült elérnem, mégpedig úgy, hogy az amúgy meglévő kapcsoló közben még csak nem is kattant! A jelek közötti átkapcsolást persze simán meg lehet oldani diódákkal is, de ez nekem valahogy akkor is fura.

   Az antenna működőképességének ellenőrzéséhez kihoztam a szobából az ott már ki tudja mióta porosodó Technics tunert, valamint egy hosszabbítót is, amire azért van szükség, hogy ne kelljen szétgubancolnom a tuner összebandázsolt hálózati kábelét.

   Melyekből aztán tényleg semmiből sem tartott összeállítani ezt az igen egyszerű konstrukciót, amit amúgy - pusztán azért, hogy legközelebb is meglegyen - simán itt fogok hagyni.

   Mivel egyszer már előfordult, hogy a Technics tunert nem tudtam összedugni a fejhallgatómmal, ezért vettem hozzá egy olyan kábelt, aminek az egyik fele 3,5-ös jack aljzat, míg a másik vége két darab RCA harangcsatlakozó.

   Az alkoholos üveg azért került elő, mert ragadt a tuner hálózati csatlakozó dugója, amire így hirtelen semmiféle értelmes, vagy akár teljesen értelmetlen magyarázatot sem találtam.

   Ennyit arról, hogy egy antenna bemutatásából nem lesz semmiféle rendetlenség. Bár tapasztaltam működésre utaló jeleket, de azok annyira ellentmondásosak voltak, hogy az erősítős antenna jóságára nem mernék megesküdni. Például azt csinálta, hogy a teleszkóp antennák helyett (mert ugye egyértelműen azok valók a VHF és az URH vételhez) az UHF vételhez való dipólra reagált. Mármint attól ugrott meg a tuner műszere által mutatott térerő, mikor a dróthálóból képzett parabola előtt ücsörgő hurokhoz értem.

   Ez a látvány egy pillanatra ugyan megakasztott, de aztán kiderült, hogy az UHF antenna felől érkező piros vezetékek még az előző készülékhez tartoztak. Szóval ez mégiscsak jól van bekötve, de attól még nem arra az antennára reagál (mármint a tuner térerőmérője), mint amelyikre kellene.

   Gondoltam összeeresztem az antennát a DVB-t tunerrel is (lásd jobbra az apró fehér dobozt), hátha annak használ az antennajel növelése, csak mint az balra látható, olyan dugóm aztán végképp nincs.

   Amiből azért van kettő (lásd a dobozban a feketét), mert a fehérben nem olyan chip van, amivel SDR rádiózni is lehet, így egy kiváló barátomtól kaptam egy olyat is. (mármint a feketét) Bár egyes állítások szerint, ha az egyik drájverét felrakom, az össze fog akadni a másik eszközzel, de ezek ketten valamiért nem piszkálják egymást. Ha már piszkálás, akkor itt árulom el, hogy a kék csavarhúzó azért szerepel a képen, mert miután becsúszott, csak azzal tudtam a tuner dobozát a polcról lepiszkálni.

   Bár azt jelezte, hogy van térerő, de a kijelzett vonalkák mennyisége semmiféle korrelációban sem volt az antennán található forgatógomb állásával. Ráadásul egyik (természetesen nem kódolt) csatornán sem kaptam képet.

   Miután a tunert a gépről lehúztam, majd a visszadugtam, és még a szoftverét is újraindítottam, egyrészt nekiállt rajta világítani ez a vékony zöld LED, másrészt végre megjelent a kép. Akkor ennyit arról, hogy összeakad-e a két drájver.
   Hogy javított-e a jel minőségén az erősítés? Ezt nem állítanám, mert ha be is jött, de inkább csak folyton szétesett vele a kép. Az eredeti arasznyi pálcikával viszont teljesen jó.

   Mivel komplett, ráadásul tetszik a doboza, és még a tárolására szolgáló papírdoboz is megvan, gondoltam nem szedem szét, hanem a másikkal együtt elteszem. Mármint egy közös dobozba, aztán ha kell, lesz hova nyúlnom.