Építsünk videót
(ha ügyes vagy, utánam tudod csinálni)

	A választásom egy még hősi korból származó Mitsubishi modellre esett. Az újabb típusokat már nem kunszt összerakni, hiszen mindössze három előre gyártott alkatrészből állnak. No de ez a régebbi gyártmány? Ez azért kihívás ám a javából! Ez ugyanis egy valóságos alkatrész temető!
	Sétáljunk be egy alkatrész boltba, majd kérjük az általunk megépíteni kívánt típusú videóhoz egy komplett alkatrészkészletet. Ha az eladó visszakérdez, hogy pontosan hány deka is legyen, akkor már csak ebből is azonnal tudni fogjuk, hogy jó helyen járunk. Kérjük az alkatrészeket vegyesen. Azok a boltosok, akik ilyenkor hülyén néznek ránk... Na azok mind kóklerek!
	Legyen benne jó sok: - kondenzátor - ellenállás - dióda - aprótranzisztor Ügyeljünk az egyenletes színeloszlásra, ez ugyanis nagyon fontos a szinergia szempontjából.
	Legyen az alkatrészek között legalább egy - a későbbiekben akár a saját vesénkért cserébe is beszerezhetetlen - Sanyo gyártmányú IC az STK sorozatból. Mert ugye ezt imádják csak igazán diszkrét alkatrészekből után építeni a szerviz szakemberek!
	Ha gyerek is van a háznál, mindenképp kérjünk a csomagba egy úgynevezett comb filtert. Ezzel ugyanis majd ki tudjuk szűrni a nem kívánt részleteket, azaz a combokat és köztes tartalmakat tartalmazó filmkockákat. Illetve ki tudjuk választani - természetesen a magunk szórakoztatására - a minket lelkületileg igazán megérintő tartalmakat.
	Kell még egy késleltető művonal is, különben még a kelleténél előbb fog megérkezni a kép. Képeljük csak el azt az esetet, emint békésen bóklászunk a nappaliban, még be sem kapcsoltuk a videót, de ő már kitett a tévére valami ijesztő képet! Szükséges még a videó építéséhez egy a komplett KF tekercskészletet helyettesítő felületi hullámszűrő, mert különben még nekünk magunknak kell különböző tekercsekkel kiszűrnünk a mindenféle irányból támadó hullámokat.
	Fogunk kapni a csomagban mindenféle különböző értékű kerámia rezonátorokat is. Ezek különösen fontosak, hiszen ezek nélkül összevissza találna rezegni a mindenféle jel a videóban. Magyarán szólva ezek az alkatrészek tartják kordában a vadrezgéseket.
	A pontosabb frekvenciát igénylő helyekre kvarcokat kell beszerelni. Lesz a csomagban néhány darab. A panelen jól látszik a felfestett tartózkodási helyük.
	Mivel régi típusú videót építünk, szereljünk bele néhány relét is. Ezek amolyan retro hangulatot biztosítanak a doboz belsejében.
	Szükségünk van úgy egy jó tucatnyi állítható tekercsre. Ezekkel kell majd a beállítható dolgok egy részét a helyére állítanunk.
	Ahol nem kell állítgatni, ott megfelelnek a nem állítható tekercsek is.
	Mindenképpen tegyünk az előlapra valami tekergethető gombot, ez ugyanis feldobja a szerkezet összképét. Bőven elég az előlapra egy vagy két gomb, a többi funkcióra jelentsük ki büszkén, hogy az nem nincs, hanem az már mind teljesen automatikus!
	Legyen vagy két tucat különböző kapcsoló is készenlétben. Ezek egy része az előlapra, más része a hátlapra, a többi pedig a mechanikába szükséges. Ezekkel a rövidzárt (vagy épp szakadást) produkáló apró elektromechanikai elemekkel tudjuk majd a videó tudtára adni, hogy mit is akarunk tőle. A mechanikába szerelt kapcsolók pedig visszajelzik, hogy hol tart a gép a feladat végrehajtásában.
	Ez egy becsapós biztosíték. Amíg az ember el nem olvassa rajta a feliratot, addig ugyanis leginkább bármi másra emlékeztet, csak épp biztosítékra nem. Mondhatni ez a szervizesek rémálma. Tegyünk be néhányat - amolyan időzített aknaként elszórva - a különböző panelekre.
	Balra az egyenirányító híd, jobbra két hagyományos biztosíték. Az egyenirányító azért kell, hogy ugyan ne kolbászoljon már összevissza az áram a tápegységben. A felső biztosíték a kisfeszültségű részbe való, az alsó pedig a hálózati oldalra. Mindét biztosíték azonos felépítésű, csak a rajtuk lévő feszültség okán más a fogásuk.
	Ezek itt optikai adó és vevőalkatrészek. Ha nem szerelünk ilyeneket a mechanikába, akkor nem fogja látni a magnó, hogy beletettük a kazettát.
	Szereljünk a magnóba LED-eket is. Figyeljünk oda, hogy ezek a videómagnó előlapja mögött található un. frontpanelba kerüljenek beépítésre. A LED-ek szépen világítanak a doboz belsejében is, csak kevésbé fognak látszani. No persze a LED-ekkel kivilágított belső áramköri panel sem egy utolsó látvány, de ennek élvezetéhez mindenképp ki kellene nyitnunk a készüléket.
	Trimmer potenciométerek és trimmer kondenzátorok. Ezekkel lehet beállítani a beállítanivalókat, ami egy nagyszerű játék! Teljesen őszintén állítom, hogy hosszú napokig lehet ezeket a kis izéket tekergetni csavarhúzóval, mire végül rájövünk, hogy azért nincs kép a tévén (csak hang), mert félig kihúzódott belőle a videó felől érkező kábel.
	Ezek itt teljesítménytranzisztorok. Ezekkel kapcsolhatjuk azokat a nagyobb áramokat, melyek majd tönkreteszik a gyengébb tűrőképességű alkatrészeket. Általában unalmas fekete vagy zöld színűek. Be-be-be... Nekem van belőlük piros is, meg kék is.
	Ez az M5231L egy mondhatni igencsak egzotikus IC. Tulajdonképpen a háromlábú stabilizátor kocka elődje. A törzsfejlődés során két lába feleslegesnek bizonyult, helyettük időközben hűtőbordát növesztett.
	Mindenféle IC-k. Ezek nagyon okos áramkörök! Elégedjünk is meg ennyivel. Legyen nekünk elég, hogy ők tudják mire valók. Mi csak arra vigyázzunk nehogy fordítva forrasszuk be őket a panelba.
	Még több IC. Ezekből szereljünk be ízlés szerint egy jó marékkal. Helyüket a panelen látványosan két sorban elhelyezkedő lukak miatt nehéz eltéveszteni. Persze némi gyakorlattal, illetve kellő oda nem figyeléssel bármi sikerülhet!
	Az eddig felsorolt összetevőket keverjük össze, hiszen kapcsolási rajz híján tulajdonképpen úgysincs semmiféle esélyünk eltalálni az alkatrészek eredetileg elképzelt beépítési helyét. Nem kell megijedni, mert a videó magnó egy nagyon intelligens eszköz, minek okán képes eldönteni, hogy mit miért szereltünk be a dobozába. Majd beossza magának a sok kis színes izét.
	A hozzávalók között biztosan akad egy csomó tekercselő huzal. Ezt csavargassuk rá a csomagban található legnagyobb méretű csévére, majd a csévébe dugdossuk bele váltakozva a sok egyforma "I" és "E" betű formájú csillogó vaslemezt. A megfelelő összhatás elérése érdekében a tekercselő drót végére forrasszunk színes huzalokat.
	Keressük meg a trafót rögzítő pántot. Ez egy nagyon fontos összetevő! Lyukak vannak rajta, melyeken át csavarokkal masszívan tudjuk rögzíteni a videóban ezt a különösen nehéz alkatrészt.
	Ha jól csináltuk, akkor így néz ki a készre szerelt trafó. Ha eleve ilyen volt a csomagban, akkor ez nem is igazi videó építő készlet, hiszen még a nálunk sokkal gyengébb értelmi képességekkel rendelkező macska is szeret játszani a gombolyaggal. Semmiképp se tagadjuk meg magunktól egy transzformátor megtekercselésének élvezetét. Ha esetleg rákapnánk a dolog ízére, tekercselhetünk újabb és újabb transzformátorokat is. Még olyan emberek is akadnak a világban, akik képesek és ebből élnek!
	A kapott csavarokat, rugókat, apró lemezeket és zéger gyűrűket szórjuk ki valami dobozba, hogy jól láthatóak legyenek, így szerelés közben könnyű kiválasztani a készletből az adott helyre megfelelő darabokat. Ne féljünk ettől a dologtól, hiszen semmiképp sem keverhetjük össze, hiszen már eleve ilyen összekevert állapotban kaptuk meg őket.
	Bár egy egész szatyornyi alkatrészt kaptunk a boltban, de nem kell tőlük megijedni, hiszen mindnek megvan a dobozban a saját helye. No persze rajz nélkül nem lesz egyszerű dolgunk. Egy esetleges elakadáskor vegyük figyelembe, hogyha nem az összeszerelés öröméért harcolnánk, akkor vehettünk volna a boltban egy tucatárú készterméket is.
	Ez a rakás teljesen formátlan műanyag alkatrész a videó váza. Ez tartja össze a rengeteg mechanikai és elektromos részegységet. Mire végzünk az összeszereléssel, addigra minden egyes rekeszben, résben és bevágásban lesz valami kifejezetten oda illő alkatelem. Ha valami nem jó helyre került, azt majd könnyen észrevesszük, ugyanis ilyenkor majd nem tudjuk rátenni a videomagnóra a burkolatát.
	A panelek jelen állapotukban még szinte teljesen üresen árválkodnak. A sok kis színes két, három, és persze soklábút majd ezekbe kell beforrasztanunk. A panelre leginkább pozíciószámok formájában lett rárajzolva, hogy mi hová való. Persze nekünk nincs kapcsolási rajzunk, amiből lefordíthatnánk a pozíciószámokat alkatrészértékre. Ne keseredjünk el, hanem bátran improvizáljunk!
	Sok lába van, de mégsem megy sehova! Ez a kijelző. Mindenképp óvatosan bánjunk vele, mint mondjuk egy üveg sörrel! Ugyanis ez is üvegből van, bár a benne lévő vákuum kevésbé becses tartalom szívünknek, mint a ser.
	A kijelző beforrasztása előtt semmiképp se felejtsük el behelyezni mögé a műanyag távtartót, ellenkező esetben ugyanis billegni fog szegényke az egy oldalra összezsúfolt lábain. A billegő kijelző lehet mégis megy valahova. (megfejtés: előbb vagy utóbb biztosan tönkre)
	Válasszuk ki az összetevők közül hat egyforma huzalgombolyagot. Ezek a főtengely motor tekercseihez szükségesek. Felhasználás előtt mindenképp egyenesítsük ki a huzalokat. Rutinosak egyből kérnek a boltban tartalékot. Rutinos eladók (sajnálkozó tekintettel) kérés nélkül is egyből adnak.
	Ilyen csinos kis háromszög formára tekergessük meg a drótot. Ha jól csináltuk, akkor valahogy így fog kinézni. Ha nem sikerült a forma, akkor se keseredjünk el, hiszen van tartalék drótunk. Ha mondjuk szégyenlősek vagyunk, akkor nyugodtan jelentsük ki a boltban, hogy azért kell a rengeteg huzal, mert több főtengelyt meghajtó motor is van a videónkban.
	Ragasszuk fel mind a hat tekercset a motor paneljára. Figyelem! A képen még csak öt tekercs látható! Ne ötöljünk! Hatoljunk! Szóval ne szégyelljük megszámolni a felszerelt tekercseket. A drótok végeit forrasszuk be a panelra, különben felesleges volt az egész eddigi procedúra.
	Ez a tuner kocka. Ezzel veszi a videó az antennakábelen keresztül érkező jeleket. Ebbe a részegységbe való az sok kis darab ezüst színű csupasz drót, meg a bronz színű apró tekercsek. Ha valami alkatrész a nagyobb méretű panelekből kimaradt, azt forrasszuk be bátran ide. Nem baj, ha akárhonnan akárhová vezeti az áramot, és az sem gond ha éppen csálén áll. Tekintsünk meg egy gyári tunert. Meg fogunk rajta lepődni, hogy az is éppen ilyen girbegurba.
	Ebbe a panelbe - mint az a képen látszik - már el is kezdtem beültetni az alkatrészeket. Mivel rajz ugye nincs, hiszen az amúgy is csak a bátortalanoknak kell, így hagyatkozzunk bátran a szépérzékünkre. A lényeg, hogy a végére minden alkatrész a helyére kerüljön. Mivel a szerelés vége még messze van, addig akármi is történhet.
	Mint már korábban említettem, a LED-ek az előlapra valók. Van nekik saját külön paneljuk, abba forrasszuk be őket. Ne féljünk, mert a képen látható ronda sárga LED-ek a valóságban gyönyörű zöld fénnyel világítanak.
	Így néz ki egy panel, miután teljesen beültettük. Szép munka mi?
	Szépen sorjában minden panelba forrasszuk be az alkatrészeket. Ügyeljünk az egyenletes eloszlásra. Öröm nézni, ahogy telnek a panelek, fogynak a hozzávalók az asztalról. Ne hagyjuk gyermekünknek elhordani az alkatrészek közül a neki tetsző színes szagos szúróslábú hozzávalókat. Ha feleségünk közelít a porszívóval, fenyegessük meg, hogy segíteni fogunk neki főzni. Ha már párszor úgymond "segítettünk" a konyhában, akkor ez a fenyegetés meglepően hatásosnak fog bizonyulni.
	Mikor elkészültünk az alkatrészek beültetésével, akkor vegyük elő a zacskóból az előre csatlakozókba szerelt rengeteg színes műanyag borítású huzalt. Ezekről látszanak, hogy hová valók. Sok apró lyuk a panelen, szépen egymás után sorakozva. Ugyan össze lehet őket keverni, de ettől még mi ne keverjük őket össze.
	A csatlakozókat majd összeszereléskor bedugjuk a helyükre, ezekkel biztosítva a különböző áramköri lapok közötti megfelelő elektromos összeköttetést. Ha jól csináltuk, akkor minden huzalnak és drótvégi csatlakozónak meg lesz a maga egyértelmű helye.
	Válogassuk ki a maradékból a mechanika alkatrészeit, mint például az öt darab villanymotort. No persze olyan is akad köztük, ami még csak nem is emlékeztet egy villanymotorra. Hagyatkozzunk bátran a fantáziánkra! Ha mellé találnánk nyúlni? Most mondd már... Legfeljebb véletlenül feltalálunk valamit.
	Ezek az alkatrészek alkotják a forgófejet. Lehetőség szerint ne törjünk el semmit. A hozzávalók bármilyen amorf alakúak is, nem véletlenül készültek ilyen lehetetlen formára. Ha nem sikerülne összerakni, kérjünk segítséget gyermekünktől. Most fogja meghálálni csemeténk a korábban Lego építőjátékokba fektetett összeget.
	Ha jól szereltük össze, akkor pontosan így fog kinézni. A forgó fej alatt látható asztal pontos másának előállításához pedig sok évnyi megfeszített barkácsolással juthatunk hozzá.
	A fenti két darabot összerakva, a balra látható kép fog szemünk elé tárulni. Ne legyünk megalkuvóak, pontosan így nézzen ki a fej!
	Forrasszuk be a forgótranszformátorok vezetékei, ellenkező esetben ugyanis egészen biztosan összevissza fognak lebegni, mikor majd elkezd forogni a fej. Nagyon érdekes jelenség lesz a négy szál lebegő forgó csapkodó drót, de a látvány igen sajnálatos módon csak egészen csekély mértékben utal egy működőképes konstrukcióra.
	A tulajdonképpeni fej abban az egészen picinyke résben található. Óvatosan bánjunk vele. Semmiképp se törjük le! Már ha egyáltalán megtaláltuk és beszereltük a helyére. Ha a résben nincs ott a fej, akkor szereljük be. A fejetlenség ugyanis semmiképp sem segíti a magnót a helyes működésben.
	Rakjuk össze a mechanikát. A jobb oldali fényes kerek görbe izéket, a bal oldali fekete műanyag alapra szereljük fel. Nem bonyolult, hiszen csak egyféle helyes megoldás van. Zárkózzunk be, és senkinek se áruljuk el, hogy hányadik próbálkozásra jött ki a következő képen látható konstelláció.
	Egy videomagnó mechanikájában mindenféle formátlan alkatrészek, mindenféle egészen valószínűtlen irányokba kóvályognak, ezért jó alaposan húzzuk meg a csavarokat, nehogy később szétessen a mechanika. Állítsuk be a szalagvezető babák magasságát. Szereljük be az állófejeket, optikai kapukat, mikrokapcsolókat, valamint a korábban apró darabokból összeállított villanymotorokat is.
	Szereljük fel a forgófejre a kicsi zöld panelt, ami eddig sehová sem illett. Ezen a panelen keresztül csavarodik ki a kép a forgófejről, illetve csavarodik rá a szalagra felvétel állásban.
	Csavarozzuk helyére a kazettafészket. Figyeljünk oda a fogaskerekek pozíciójára. A kazetta kiadó szerkezet nem alkalmas rá, hogy a kazettát kettő centiméternél jobban kitolja a magnó előlapjának vonalánál. Ugyanígy beljebb sem tudja tolni a kazettát, csak a mechanika hátsó vonaláig. Ha valami más, az említetteken túlmutató pozíciót szeretnénk tőle, akkor ellenérzését kifejezendő rettenetes recsegő hangokat fog hallatni.
	Fordítsuk meg a mechanikát, majd a főtengelymotorra illesszük rá az előbb összeszerelt tekercses panelt. Mivel ezt az alkatelemet teljes képtelenség fordítva felszerelni, így inkább ne is próbálkozzunk vele.
	Ne hagyjuk le a mágnest se, anélkül ugyanis nem fog forogni a motor. Jó jó. Tudom... Nem úgy néz ki, de ez akkor is egy motor, csak egy kissé ki van fordulva magából.
	Így kell kinéznie alulnézetből a kész mechanikának. Ha valami más jött ki, akkor újra kell kezdenünk az összeszerelést. Persze létezik a készletből összeszerelt szerkezeteknek egy speciális fajtája is, mégpedig a "csináljunk belőle valami egészen mást" gondolatmenetet követve. Egy videómagnó alkatrészeiből például az eredeti elképzelésen túl egészen érdekes dolgok is megépíthetők. Valahol a detektoros rádiónál és a LED-es villogónál indul a belépő szint, innen pedig a csillagos ég irányába tart a lehetőségek tárháza.
	Ez a kép felülnézetből ábrázolja a mechanikát. Mint ahogy a többi helyre, úgy ide is igyekezzünk minden egyes szükséges alkatrészt beépíteni. A gyári mechanika működőképes házilagos módosításához ugyanis nagyon komoly felkészültség szükséges.
	Vegyük elő az egész videó vázát képező műanyagból készült keretet, és a létező legpozitívabb hozzáállásunkat. A hatalmas kupac akármi, bármit is gondolunk róluk, márpedig ha a fene fenét eszik akkor is bele fog férni ebbe a vázba!
	Nyitásképp szereljük be a helyére mechanikát. Általában három csavar tartja, amiből az egyik úgy néz ki, mintha nem is tartaná. Ez azért van így, hogy az amúgy ingatag vázat forgatva nehogy eldeformálódjon a mechanika.
	Hátul még kopasz a váz, de semmi gond, hiszen oda kerül beépítésre a modulátor panelja.
	Ugyan a hátlapon senki sem tudja elolvasni a feliratokat - legfeljebb akinek befér a feje a videó és a fal közötti hat centis résbe - de azért ne felejtsük le a modulátorról a feliratozott műanyag fedőlapot.
	Ez az alkatrész az egyik legfontosabb, ugyanis ezen keresztül jut be az áram a dobozba, és ahogy André Marie Ampère mondta, az áram én vagyok.
	Mindenképpen állítsuk be a balra látható kapcsolón a mifelénk szokásos hálózati feszültséget. A többi elégett alkatrészről most ne ejtsünk szót, legyen csak elég megemlítenem a hálózati trafó esetleges újratekercselését.
	Az itt látható szögletes részbe illik a már korábban megtekercselt hálózati transzformátor. Mivel jó sok áram kering benne, ezért a trafó egy igencsak veszélyes eszköz. Például a lábunkra is eshet, vagy akár hozzá is vághatjuk valakihez, ezért a dobozon belül külön ketrecbe van zárva, és jól oda is van csavarozva.
	Így néz ki a trafó, ha esetleg elfelejtettük volna. (bár ez az egész napos dróttekergetés után nehezen elképzelhető) Az itt elérhető képsor egy kifejezetten hibásra sikeredett transzformátort ábrázol, de erre a linkre csak a valóban erős idegzetű olvasók kattintsanak.
	Alakul a látkép, hiszen egyre csak gyűlnek a vázban a videó helyes működéséhez szükséges részegységek. Bármilyen hihetetlennek is látszik, minden bele fog férni a dobozba! Ritkán fordul elő, illetve tulajdonképpen még sosem történt meg, hogy egy videó építő készletből bárki is két működő videót állított volna össze. Már csak ebből a tényből is kikövetkeztethetjük, hogy ez valószínűleg nekünk sem fog sikerülni.
	Szereljük be a jobb oldali főpanelt. Figyeljünk a sorrendre. Az egyes részegységek és panelek ugyanis egymás felett helyezkednek el. Először mindig az alsó egységet kell beszerelni. Megpróbálhatjuk fordítva is, de ez úgysem fog sikerülni. Ezt tapasztalatból mondom!
	Húzzuk be a helyükre az összekötő kábeleket, majd rendezzük is el őket, hogy semmiképpen se akadályozzák mozgásukban az izgő-mozgó forgó alkatrészeket. Mivel a magnóban igencsak erős motorok vannak - pláne egyesek áttétellel is rendelkeznek - mely okból könnyedén képesek széttépni a hibásan elhelyezett huzalozást.
	Helyezzük be a helyükre a két alsó panelt, majd dugdossuk rájuk a mindenféle csatlakozókat. Kellemes érzés látni, ahogy alakul a helyzet. Kezd összeállni a kép. Szépen fogynak az asztalról a hozzávalók.
	Ha precíz munkát végeztünk, akkor ilyen jópofán fog mutatni az eredménye. Ha bármi okból nem jutnánk el idáig, akkor tegyük félre ezt a projektet, és edzésképpen - lehetőleg a legnagyobb titokban - próbáljunk a gyerek Legójából összerakni bármi értelmeset. Majd néhány év múlva, mikor már elég rutint szereztünk a Legózásban, na akkor az immáron megerősödött tudásunkkal és önbizalmunkkal már bátran visszatérhetünk a videómagnó összeszereléséhez.
	Tekintsük át a kialakult helyzetet abból a szempontból, hogy a maradék panelek beleférnek-e a dobozba. Ne legyünk kishitűek! Bele fognak férni! Ebben a tényben bízva persze még ne erőltessünk semmit. Ha mégis eltörött volna valami, akkor jó szokásunkhoz híven üvöltözzünk a családdal, miszerint: Hát nem megmondtam, hogy senki sem nyúlhat hozzá!
	Lógassuk ki a gép elejére a maradék csatlakozókat. Ezeket majd mind rá kell dugdosnunk a frontpanelra, hiszen már sehova máshová sem illenek.
	Mielőtt a frontpanelt beszerelnénk, még előtte tegyük a helyére a számlálót. Figyelem! Fordítva nem megy, ugyanis semmiképp sem tudjuk a panelen keresztül betekerni a számlálót tartó csavart. No persze megpróbálhatjuk, de az eredményt ismételten kénytelenek leszünk ráfogni a családra. Akik egyedül élnek, azok ilyen esetekben - a családosokkal szemben - erős hátrányban vannak.
	Építsük be ezt a programozó egységet is. Ez a videomagnó tetejére került. Egy aprócska ajtón keresztül lehet hozzáférni. Az ajtót lecsukva aktivizálódik az AFC áramkör. (lásd kapcsoló érintkező jobbra fent)
	A kábeleket igazítsuk el, majd rögzítsük őket a vázhoz a képen látható racsnis műanyag szalagokkal. Ezt azért leszünk kénytelenek mindenképp megcselekedni, mert különben minden irányban kibuknak a dobozból kábelkötegek.
	Tegyük a helyére a frontpanelt. Dugjuk be a maradék csatlakozókat. Billentsük ki a frontpanelt, káromkodjuk egy cifrát, tegyük fel a számlálóra a szíjat, majd billentsük vissza a frontpanelt.
	Végül pattintsuk fel a masinára az előlapját.
	A megmaradt - sehová sem valónak tűnő - gumibigyó a gép lába. Ha nem akarjuk, hogy csúszkáljon a polcon, akkor ne hagyjuk ki. Meg persze amúgy is, ha eddig mindent szépen a helyére raktunk, akkor - most így a vége felé - fene nagy izgalmunkban ne rontsuk már el az összképet valami aprósággal.
	Csukjuk be az alsó paneleket. Ha mindent jól csináltunk, akkor évekig nem kell hozzányúlni ehhez a részhez. Ez a magnó - mint azt a tetején lévő felirat is mutatta - direct drive rendszerű, azaz közvetlen hajtású, vagyis nem kopnak el, nem nyúlnak meg benne az ékszíjak, mivel nincsenek is benne ilyenek. Kivéve természetesen a számlálót hajtó szíjat, melyet épp az előbb sikerült kifelejtenünk a konstrukcióból, bár épp csak egy kósza pillanatra.
	Nézzük meg, hogy nem maradt-e ki valahol valami. Ilyenkor szokott előkerülni a gyerek, s az "apa nézd mit találtam" felkiáltást alkalmazva vidáman lóbál egy villanymotort, vagy egy kisebb panelt a csatlakozó kábelénél fogva. Itt mindenképp álljunk meg egy pillanatra, s mielőtt még bármit is szólnánk a gyerekhez, feltétlenül számoljunk el magunkban legalább 16765-ig.
	Csavarozzuk fel a doboz alját, mely cselekedetünk hatására immáron kezd vészesen kiürülni a csavaros doboz. Ha jól dolgoztunk, akkor minden alkatrészt sikerül felhasználnunk. A videómagnó egy veszélyes eszköz, hiszen áram van benne, ezért semmiképpen se alkalmazzuk az autószerelőknél megszokott hibás gyakorlatot, miszerint egy marék csavar úgyis mindig kimarad.
	Tegyük fel és persze rögzítsük is a gép burkolatát a maradék csavarokkal. Izgalmas mi? Rögtön készen lesz a masina!
	Végezetül a jobb oldalt látható, két utolsónak megmaradt csavarral rögzítsük a kazettaajtót. Na ugye, hogy nem is volt olyan nehéz?
	Programozzuk be a fogható TV adóállomásokat.
	Majd állítsuk be a készülék óráját. Amennyiben ez bármi okból nem sikerülne elsőre, de még tizenhetedikre sem, na olyankor bátran kérjük gyermekünk segítségét. A szégyen elkerülése végett alkalmazzuk a "na fiam tessék, ezt csináld te" bátorító szavakat.
	Most az a rész következik, melyben hátradőlünk a székünkben, s megelégedéssel tekintünk az immáron elkészült, pláne tökéletesen működő művünkre.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.