SCART kábel
(na ki az a hülye, aki még ezt is szétszedi)

Szóval az úgy van, hogy ha más nem is, de kábel van bőven. Csak persze nem itthon.
Már úgy értem, mikor épp kell. Kelleni meg itthon kellett volna múltkor egy darabka
árnyékolt kábel. Szerintem nem olyan nagy kívánság az a 20 centi drót, de hiába is
túrtam, csak rövidebbeket találtam. Gondoltam hozok a melóból, mint ahogyan azt
a régi rendszerben megszoktam. A baj csak az, hogy telefonosnak minek árnyékolt
drót? Vagyis nincs. Ez kérem teljességgel elhibázott hozzáállás! Ha így néztem volna
a dolgokat, nem lenne itthon semmi, és akkor mi lenne velem lomok nélkül? Helyesen
a következőképpen kell feltennem a kérdést: Miben van árnyékolt kábel? Például van
a SCART kábelben belül. Most akkor vagy az van, hogy széttépek egy ilyen kábelt,
vagy az, hogy nem egy ilyen kábelt tépek szét. Az utóbbi megoldást választottam.
Mint a fotón látható, félretettem e nemes célra - valamint hétvégére - egy alig
hibás (csak a lábai állnak mindenfelé) SCART kábelt. Aztán persze
kettő lett belőle. Majd három. Kisvártatva pedig négy.

Persze a kábelek, azok nem csak úgy "lettek" a sarokban,
hanem úgymond "bedobálódtak".

Majd mikor összegyűlt a kritikus tömeg. (ennyi talán már sok is lesz)
Valamint eljött a megfelelő pillanat. (valami kurva hideg van odakint)
Alkalmas az időpont. (nincs kedvem kimenni dolgozni, vagy végeztem)
Szóval egyszer csak eljött a pillanat, s bonckésem alá kerültek a kábelek.
No meg azért is neki kell állnom, mert ha nem teszem, egyre többen lesznek,
annak meg biztosan az lesz a vége, hogy a reám váró munka mennyisége miatt
elmegy a kedvem az egésztől. Ennek meg az lesz a vége, hogy mikor legközelebb
kelleni fog, megint nem lesz itthon kábel. Szóval idejében kell megállni / elkezdeni.

Van amelyiknek csak a lábai kajszák, és van olyan is, ami már kívülről is görbeteg.
Biztosan van köztük olyan is, ami még menthető lenne, mert csak kicsit beteg.

Hogy ez előbbi gondolat el ne térítsen a feladattól (árnyékolt kábelek zsákmányolása)
azt találtam ki, hogy hopp! Most már mind nagyon meg van sérülve.
És akkor a szellemiségemről még nem is beszéltünk!

Ez a kupak zárja a SCART csatlakozó végét. Vagy ha hátulról nézem, akkor
a kezdetét. Menet van benne. Érted? Csavar. Hát nem hagyhattam ott!

Na most (amúgy szinte mindig) az úgy van, hogyha csavar, akkor én azt mondhatni
automatikusan zsebre teszem. Ennek egyenes következménye, hogy egyszer (még
ha csak egyszer) elkezd a szerszámos mellényem bal zsebe sokkal nehezebb lenni
mint a jobb. Na ilyenkor azt szoktam játszani, hogy kiszórom a zsebem tartalmát
az asztalra, majd kiválogatom a tömegből azokat a csavarokat, melyekre egy
telefonszerelőnek úgy általában nincs semmi szüksége. A zsebem rejtette
csavaroknak ez közelítőleg a 95 százaléka. Persze tudom, hogy alapvetően
nem kell nekem ennyi csavar. Csak ugye az a rohadt szerzési vágy! Végül
(nehezebb napokra) a zsákmányolt csavarokból ízléses befőttet készítek.

Szóval itt ez a néhány szál kábel, ami egy kicsit össze van tekeredve.

Simuljatok csak ki barátocskáim! Azt gondoltam ki, hogy míg ezek
szépen kiegyenesednek, addig kimegyek és dolgozok egy kicsit.

Ellenben a kapu nem így gondolta. A bal szárny kinyílik, a jobb nem. Vagyis a kapu
jobb szárnya a rosszabb. Rövid időn belül háromszor cseréltek kapumozgató
mechanikát. Kíváncsi vagyok, mikor jön rá valaki, hogy a vezérléssel
van a baj. Hagyjuk... Csak felbosszantom magam, s még
széttépni támad kedvem valakit.

Ha már széttépni, akkor legyen inkább "valaki" helyett valami. Most épp a kábel.
Ez legalább nem vérzik. Legfeljebb csak a szívem érte...
No de ki fog nekiállni lemezlábakat egyengetni?
Van egy olyan érzésem, hogy én biztosan nem.

Szépen egyenként kisimogattam az elemi árnyékolt ereket.

Szerintem ennyi elég is lesz.
Az az igazság, hogy még sosem volt egyszerre ennyi árnyékolt kábelem.

Na most ha mégis kevésnek bizonyulna, akkor túrok még hozzá a dobozból.
Ez a kábeles doboz amúgy egy igen különleges jelenség. Úgy szokott kezdődni,
hogy valamelyik kollégám (például akár én) fog egy méretes dobozt és behozza ide
a tartózkodóba. Leteszi a sarokba, mégpedig azért, mert ez a doboz mindjárt kelleni
fog valamire. De persze nem. Na ekkor megérkezik a következő kolléga, s meglátja
a dobozt. A doboz üres. Egy üres doboz olyan elveszettül szerencsétlen látvány,
hogy szociálisan még holmi ócska papírdobozok terén is különösen érzékeny
kollégáim (akár csak én) azonnal a tarthatatlan helyzet (üres doboz) azonnali
megváltoztatásának irányába mozdulunk el. Röviden szólva: Egy kábel azonmód
"belehajítódik" a dobozba. Innentől aztán egy lavinaszerű jelenség veszi kezdetét.
Beindul egy önmagát gerjesztő folyamat. Megközelíti a dobozt (alján az egy
szem kábellel) valamely kolléga. Tulajdonképpen fel sem merül a kérdés:
Gyűjtjük a kábelt? Hanem azonnali válaszreakcióként (pedig nem is
kérdezett senki semmit) minden arra járó ember behajít egy darab drótot
- vagy vérmérséklettől függően akár többet is - a dobozba. Néha még idegenek
is feltűnnek a helyiségben, kezükben valami színes kábellel. Múltkor kipróbáltam
valamit. Áthoztam a raktárból három hatalmas, és persze teljesen üres papírdobozt.
Letettem őket az asztalom mellé. Két hét alatt töltötték őket színültig a kollégák!
Most egy olyan projecten töröm a fejem, (sajnos eddig teljesen sikertelenül)
ami analóg a papírdobozzal, de az üres doboz látványával ellentétben
nem kábelek, hanem pénz bedobására ösztönözné az embereket.

Visszatérve a fősodorhoz, összefogtam a kábeleket egyformára.

Így összetekerve remélhetőleg nem fog tudni hazáig
összegubancolódni. Illetve később a fiókban sem.

Ez egy kifejezetten jól sikerült kép lenne. Már persze csak akkor, ha sikerült volna.
Kéne valami olyan, már úgy értem, hogy igazán feltalálhatná már valaki, hogy
a fotómasina érzékelje, hogy hová is szeretném én pontosan azt a rohadt
fókuszt. Most például a kábel szerkezetét (keresztmetszet) szerettem
volna megmutatni. Most hozhatok haza egy kábelt, amit itthon szépen
elvágok, hogy lássuk belülről keresztben. Mondjuk (mint azt az előbb már
hosszabban kifejtettem) alany az van bőven. Az IPTV STB dobozában
sokszor nincs rendesen hely, vagy nem ott van ahová a kábelt tették.
Persze a dobozt azt be kell csukni, ami általában sikerül is, ellenben
a kábel végén a SCART dugó nem mindig éli túl a megpróbáltatást.

Na tessék! Ilyen az, mikor az van a képen amit szeretnék. Persze az itthoni
gép ötször annyiba került, mint amit az ingzsebemben hordok.

Ezt meg egyszerűen nem bírtam kihagyni! Már úgy értem, ha van
keresztmetszet, akkor kell lennie srégmetszetnek is.
Rajtam meg ilyesmi igazán nem fog múlni...

Így néz ki a kábel, ha nem széttépem, hanem ahogy kell, megblankolom.
De ez így olyan unalmas...

No persze a SCART kábel alapvetően unalmas dolog, ezért is beszélek mellé olyan
sokat. El ne hidd! Nem a kábel unalmassága miatt van. Mindig sokat beszélek
mellé. Persze nem csak kábellel megy, hanem bármi mellé tudok beszélni.

Ez egy jóféle kábel. Ezt úgy kell érteni, hogy rendesen meg van csinálva. Már úgy
értem, hogy láttam már olyat is, ami nagyon nem így készült. Már úgy értem, ez
úgy készült, hogy szépen fel lettek krimpelve a csatlakozó lábai a drótvégekre.
Szóval láttam már olyat is, ami belül merő egy összevissza forrasztgatás
volt. Több drót lógott belül (némi mozgatás után), mint ami
bekötve maradt a csatlakozó belsejében.

Épp az jutott eszembe, hogy ez a darab lemez például, és akkor azt még nem is
említettem, hogy többen is vannak. Ennek az előző mondatnak pont annyi
értelme volt, mint mondjuk megőrizni (hidegebb napokra)
egy ilyen girbegurba vaslemezt.

Az amerikaiak ellesték a technikát a természettől. (bal kéz mutató és hüvelyk ujja
lyukat formáz, jobb kéz mutatóujja beledug) Ezt hívják RCA harangcsatlakozónak.
A japánok is ellesték a technikát a természettől. (bal kéz mutató és hüvelyk ujja
lyukat formáz, jobb kéz mutatóujja beledug) Ezt hívják jack dugónak. Ami
förmedvényt a képen látunk, annak EUROSCART a neve. Rém idétlen
szögletes formája van, és 21 darab elgörbülésre hajlamos lemezből készült
lába. Most mit mondjak? Európa te hülye ribanc! Megérdemeljük magunkat...

Végre van itthon megfelelő mennyiségű (és kellő hosszúságú) árnyékolt kábelem.
Már csak arra nem emlékszem, mégis mivégre történt az egész procedúra...

Sebaj! A lényeg az, hogyha drót kell, akkor csak benyúlok érte a kábeles fiókba.
Jó. Akkor nem kell drót. De ha mégis?

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.