LCD kijelzős tarifaimpulzus számláló
(telefonvonalhoz)

Mivel a lakásban felhalmozott bemutatásra váró kincsek között úgy pattogtam, mint
valami őrült flippergépben a golyó, ezért lementem szétnézni a pincébe, ahol is ezt
a három bigyót választottam ki. Mivel a telefonközpontot már mutattam, a sárga
villogóra pedig valószínűleg a jövő héten kerül rá a sor, így maradt a hungarocell
dobozba rejtett díjszámláló. Hogy miért ezt a hármat választottam ki? Nos azért, mert
ez a három látszott könnyű esetnek. A többi kincs bemutatása annyira bonyolultnak
tűnt, hogy már csak a beléjük gondolás okán is majdnem ott hagytam a fogam!

Mondjuk ez hülyeség, merthogy itt tartom a polcon. Mármint a fogam. A díjszámlálót
meg szemben, az orosz villanyborotván, közvetlenül a nagyon hangos füles mellett,
a C64-hez való tápegység alatt. Utóbbi project - mint ahogy megannyi másik is -
félbemaradt, mert még mindig nem találtam meg a táphoz a C64-et, pedig épp
az előbb túrtam fel a pincét szinte polcról polcra. Mivel folyton a könnyebb
ellenállás irányába haladok, vagyis nem szerelek szét nagyon bonyolult
esetnek tűnő dolgokat, ezért egyre sűrűbbnek látszik a szétszedtem
project vége. Ez mekkora duma volt már? Már úgy értem,
hogy szó sincs róla, hogy látnám a sor végét.

Ez a dobozka úgy került elő, hogy mikor a sárga villogót megtaláltam (amúgy ott ült
velem szemben az asztalra épített pulton), akkor úgy voltam vele, hogy kell lennie
belőle valahol egy másiknak is, ami ép, a felleltnél sokkal magasabb, hosszúkás
formájú. Ekkor kezdtem el beletúrni a mindenfelé elszórt dobozaimba, hátha
előkerül a másik villogó is. Úgy derengett, mintha régen az irodámban lett
volna kiállítva az ablakpárkányon. Ezen gondolatmenetet követve túrtam
fel a fotóarchívumot, aminek az lett a következménye, hogy újabb nappal
csúszott ezen cikk megírása, másrészt viszont előkerült az alább látható kép.

Ez a fotó olyan régen készült, hogy ez még az a melóhelyi pince, amit még akkor
töltöttem fel a lomjaimmal, mikor átköltöztünk a Távíró utcába. Az előtérben
látható díjszámlálót körbevevő tárgyakat azóta már jórészt bemutattam,
úgymint: kávéfőző, csöves HF jelgenerátor, szintén csöves HF voltmérő,
telefonos mérőbőrönd, és a barna bőröndöcske UNIVEKA. Amit még nem
mutattam meg, de azóta is bőszen őrizgetek, az a két nagyáramú körkapcsoló,
a benzinlámpa, és a jobb felső sarokban megbúvó légnedvesség regisztráló műszer,
aminek éppen csak a füle látszik ki. A panelt a rengeteg alkatrésszel már rég
elbontottam, míg az alatta látható ferde tetejű fadobozt azóta is őrizgetem.

A múltkor bemutatott telefonközponttal ellentétben, ennek legalább dereng a neve.
Valami olyasmi volt, hogy ilyet kellett felszerelni a számlapanaszos ügyfelekhez,
hogy helyben tudjuk, illetve ők maguk is tudják ellenőrizni a fogyasztásukat,
de ebbe akkoriban nekem még nem kellett belefolynom, mert akkor még
külön volt a létesítési és a hibaelhárítási csoportvezetői munkakör.

Aki kíváncsi a Zelisko GIR 90-es használati utasítására, az kattintson ide.

Ez már az a technika, amit házilagos eszközökkel, mondhatni a konyhaasztal
sarkán pákázva, nem lehet számunkra hasznos dologgá alakítani.
Vagy ha mégis, akkor az már akkora munka lesz, hogy
egyszerűen nem fogja megérni a fáradtságot.
Magyarán túl specifikusak az alkatrészei.

Ez csak arra jó, amire eredetileg kitalálták. Mondjuk ha nem telefonvonalból adok
neki tápfeszültséget, hanem elemről járatom, és nem a telefonvonalból érkező
12 kilohertzes tarifaimpulzusokat számláltatom vele, hanem valami mást,
akkor lehet belőle barkácsolni egy bármit számláló számlálót, csak
ez valahogy annyira erőltetett, hogy el sem tudom képzelni mi
vehetne rá arra, hogy ezt az őrült átalakítást megtegyem.

Balról érkezik a vonal, míg jobbról a telefonkészüléket kell rákötni.

Mivel a menetes rész vastagabb mint a csavar szára, ezért kitekerés után nem esik
ki a helyéről, hanem benne marad a lyukban. Ez mekkora kedvesség már...

Ez már megint nem lesz egy hosszú cikk...

Ezek az SMD alkatrészek még vannak olyan kövérek,
hogy akár még én is ki-be tudjam őket forrasztani.

Az áramkör tápellátását a vonalról töltődő fél Farados kondenzátorral oldották meg.
Mint az a használati utasításban is olvasható, ezért nem kell hozzá semmiféle elem.

A tekercsekből és kondenzátorokból álló szűrőkörök választják le a vonalról
a 12 kilohertzes tarifaimpulzusokat, melyek aztán a számlálót léptetik.

Azért nem húztam ki a kijelző egység szalagkábelét, mert egyáltalán
nem engedett az erőszaknak. Én meg nem akartam tönkretenni.
Te! Hogy ez milyen egy fura érzés...

Mivel ismét ebéd után álltam neki a szétszedésnek, sikerült vagy úgy
egy percnyi időt félálomban töltenem a csodálkozással. Mert
ugye honnan tudjam, hogy melyik csatlakozó melyik?

Már épp kezdtem volna szidni a gyártót, csak aztán kiszúrtam,
hogy a másik oldalról van a csatlakozókon a feliratozás.

Mivel esze ágában sem volt elindulni, ezért arra gondoltam, hogy hibás.
Természetesen nem benne volt a hiba, hanem mint az megszokott,
már megint én lőttem bakot. Ezt a rengeteg döglött kecskét...

Ez az a rejtekgomb, amiről a leírás mesélt.

Rámértem a kondenzátorra, hogy töltődik-e egyáltalán. Mivel esze ágában sem volt,
konkrétan nullát mutatott a műszer, így viszonylag gyorsan sikerült rájönnöm,
hogy a kondenzátor nem a vonalfeszültségről, hanem a hurokáramról
töltődik. Vagyis míg fel nem emelem a készülék beszélőjét,
vagy rövidre nem zárom a helyét, addig nincs töltés.

Az egyszerűség jegyében a rövidzárat részesítettem előnyben.
(a sehová sem vezető fekete krokodilcsipesz az)

Mindjárt lett töltés a kondiban!

Nem tudom, hogy mi nyolc, de ha azt mondja, akkor annyi!

Lehetne belőle csinálni mondjuk egy nyolc digites frekvenciamérőt. Mivel nem
értek hozzá, természetesen nem lesz belőle semmi. Mondjuk a korábbi,
még mechanikus számlálójú változatból sem csináltam semmit.

Ezek a digitális bigyók már nagyon nem az én világom.

Vajon mi hajtja a kijelzőt, ha nincs IC se ezen, se az előző képen, illetve oldalon.

Ott van az, csak bedugták az LCD kijelző alá!

Ha mást nem is, de ezt a fél farados kondenzátort azért tudnám belőle hasznosítani.
A múltkor beépítettem egy ilyet az előszobai órába, hogy ne felejtse el az időt,
míg kicserélem benne az elemeket. Mondjuk csak ezért a bigyóért még nem
fogom szétbontani, de csak mert van belőle egy csomó kiépíthető másik.

Mindjárt kimerül benne a kondi, aztán ahogy magamat ismerem, már
soha többé nem is fog feltöltődni. Ez azért valahogy olyan szomorú.

Még szétkapom a sárga villogót, aztán vihetem is őket vissza a
pincébe, illetve túrhatok egy újabb bemutatni való adagot.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.