Olasz lapok

Hogy mi ez itt? Ez kérem még szinte semmi! Legalábbis még korántsem maga a rádióépítés, hiszen még csak ott tartok, hogy újságokat lapozgatok, s ötleteket merítek a látottakból. A fejembe persze nem sok fér, ezért lementem amit későbbi felhasználásra érdemesnek tartok. (vagy bármi más okból, de lementem) Az, hogy lementem őket, az persze még édeskevés! Mármint mégis mit érek azzal, ha van egy csomó képem, amiről aztán nem tudom, hogy melyik mit ábrázol? Semmit! Ezért történt, hogy nekiálltam és egyenként helyreneveztem a képeket. Persze ettől még ugyanúgy nem találok meg semmit, de így azért már olyan, mintha csináltam volna valamit. Konkrétan valami látszólag értelmessel ütöttel el az időt. Később azt gondoltam ki, hogy beteszem a képeket valami jól kereshető táblázatos formába. Ezt viszont már nem tettem meg, pedig a gondolat alapvetően jó volt. Végül ezt találtam ki, amit épp most olvasol. Vagyis egyszerű csak weblapot barkácsoltam a felhalmozott rettenetes mennyiségű anyagból, amit aztán menten ki is tettem az internetre. A google egy idő után beindexelte, s már meg is lett oldva a keresés.
Elsőnek olasz elektronikai újságokkal indítok. Az interneten futottam bele egy olyan hatalmas adagba, aminek hetekig elvoltam az átlapozásával. Ötletet ugyan nem sokat merítettem ezekből a lapokból, inkább csak érdekesek a látott képek.

A nider trafótól eltekintve, ez egy teljesen szokványos 2+1-es visszacsatolt audion. Egy kicsit ugyan fura a rajz, de azért szép. Elsőre talán nem jön át, hogy minek pozíciószám az egyes alkatrészekhez, mikor azonban megtekintjük az alábbi ábrát, akkor egyből leesik a tantusz.

Azt ugyan nem állítanám, hogy még sosem láttam ennél csúnyább szerelési rajzot, de azért ez is erősen versenyben van ezt a típusú rajzot ugyanis nem így szokás megadni! Bár megtehetjük, hogy az ábrázolt módon rátesszük egy darab deszkára az alkatrészeket, majd az ábra szerint összekötjük őket, és még működni is fog, de ez így akkor sem szép. Illendő legalább valami hozzávetőleges támpontot adni az alkatrészek helyes elhelyezéséről. Majd mutatok szép rajzot is, ha találok.

Ez a műszer nem annyira rádió, mint inkább hangfrekvenciás. Bár ilyen is kellhet a rádióépítéshez, hiszen a rádióban is van hangerősítő fokozat, de nem ezért került ide ez a rajz, hanem azért, mert mégis hogyan lehet már ennyire lehetetlenül papírra tenni az alkatrészeket? A kép felső felén a generátor rész úgy nagyjából rendben van, bár én a részemről nem szeretem, mikor a tápfeszültség vezetéket a rajzon nem felül vezetik. No de az ábra alsó fele? Balról jobbra áll rá az emberek szeme az olvasásra, itt meg előbb van a kimeneti osztó, és csak utána van felrajzolva az az erősítő, ami azt meghajtja.

Ez a részlet a "L'antenna la radio" című lap 1940 áprilisi számából lett kiollózva.
Már akkor volt modern televízió? Milyen lehetett az elavult? Persze tudom,
hogy az 1936-os olimpiát már közvetítette a tévé, de akkor is furcsa.
Persze értem én... A Nipkov tárcsás mechanikus, az az elavult.

Nemcsak rádióépítős és kapcsolási rajzos képek vannak itt (talán főképp nem azok), hanem mindenféle más furcsaság, érdekesség, vagy bármi nekem tetsző, vagy épp ellenkezőleg, vagyis nem tetsző dolog is. Ez is egy ilyen csodálatos kép. Részemről még életemben nem láttam, hogy bárkinek is sikerült volna fejjel lefelé lefényképezni egy AKAI 4000 típusú orsós magnót. Erre fel tessék!

Kerek, szögletes, még szögletesebb, lapos, füles, élmutatós. Csak hogy némi fogalmunk legyen a korabeli nyugati választékról. Persze volt választék műszerből itthon is, csakhogy az sem mellékes kérdés, hogy milyen áron! De erről nem tudok mit mondani, mert talán még sosem vettem boltban mutatós műszert.

Ellenben antennát, azt például szerettem volna venni. Mivel én a város szívében dolgoztam, nekem könnyebb volt beugrani a Rákóczi téri Keravill üzletbe, mint mondjuk apukámnak, aki a város szélén dolgozott, ezért néha megkért az öregem, ha már úgy is ott megyek el előtte minden nap, hozzak neki ezt vagy azt. Persze olyan botantennát, ami tökéletesen illett az eredeti helyére, azt sosem kaptam. A lényeg az volt, hogy lehetőleg ne legyen hosszabb, mert akkor kilóg a készülékből.
Mint azt a képen látjuk, nyugaton persze egészen más volt a helyzet. Itt keleten valahogy természetessé vált azt mondani egy boltban, hogy nincs, és még csak nem is tudjuk, hogy valaha is lesz-e. Márpedig a kereskedelem nem erre az idióta hozzáállásra kell épüljön!

Meglehet, hogy a világ más tájain is éppen ilyen programozóegységet gyártottak,
és csak nekem hangzik az Antonio Banfi Bánfi Antalnak. Ez persze mindegy.

Három igazi ATES tranzisztor, nem csak a katalógusban, meglepő háttér előtt.

Nemhogy volt magnófejük, hanem még választékuk is volt belőle! Én meg a Terta811-es magnómat úgy használtam el, konkrétan mechanikailag teljesen tropára koptattam, hogy sosem sikerült új fejet szereznem hozzá. Egyszerűen nem lehetett kapni a boltban. Egy darabig a Tesla B4-es magnómban ZK (lengyel) fej volt, mert csak azt lehetett kapni. Ez rendszeres volt a szocializmusban. Például előfordult, hogy mikor elkopott a gumi a motoromon, akkor egészen egyszerűen nem kaptam rá másikat. Hiába mondtam a boltban, hogy 3.50/16-os Barum gumit szeretnék, nemhogy Barum, nemhogy orosz, de konkrétan semmiféle nagymotorra való külső gumit sem lehetett kapni. Ekkor történt, hogy kínomban átmentem a szomszédos motoros boltba, ami kismotorokhoz árult alkatrészeket, ahol is vettem a 250-es MZ-re egy Verhovinára méretezett szovjet külsőt, aminek keskenyebb volt a futófelülete, mint amekkora maga a felni!

Nálunk is lehetett kapni a boltban CB rádiót. A BRG gyártotta, és visszhang
volt a neve, de csak akkor adtak, ha már volt rá frekvenciaengedélyünk.

Amúgy nem annyira darabokban adták, mint ahogy azt
a fenti képen látjuk, hanem ennyire darabokban.

Ahol van rá fizetőképes kereslet, ott megéri boltban komplett diszkópultot árulni.
Mit ne mondjak, ez nem úgy néz ki, mint Dévényi Tibi bácsi M531-es magnói.

Egy másik komoly szívfájdalmam a műszerdoboz, ugyanis mindig az volt a bajom, hogy mibe szereljem be, amit épp megépítettem. Általában persze nem szereltem bele semmibe, hanem szétszedtem, de ez igen nagy valószínűséggel köszönhető a krónikus dobozhiánynak. Ha akadt valami alkalmatosság, akkor egyből belaktam!

Ilyen nálunk is volt a boltban, de én inkább pákáztam. Persze lehet, ha kaptam volna
egy ilyen építőszekrényt, jól eljátszottam volna vele, csakhogy nem kaptam.
Ha nagyon nem is, de azért egy ellenállás erejéig megismerkedtünk.

Ez gyakorlatilag egy diódás detektoros, feszültségkétszerezős, ellenfázisú kimenetű,
plusz egy "B" osztályú ellenütemű végfok igen szellemes kombinációja.
Ilyen kevés alkatrészből akkora eredményt szép munka kihozni!

Ez a kép még csak véletlenül sem arról szól, hogy a barkácsoló kartárs egy már fékész berendezésbe fúr egy újabb lyukat, hanem arról, hogy a lap szerkesztője lazán kitette a borítóra az adott képet, és még csak nem is kereken 90 fokkal elfordítva!

Ezért lehetett jól hallani CB sávon az olaszokat, nem pedig a kitűnő terjedés miatt!
Kilowattos végfokkal nyomultak, mikor nekünk még csak 1 wattal volt szabad.

Mivel rendszeres olvasója vagyok a rádiótechnikának, meg tonna könyvem is van
itthon a témában, meg a netet is bújom időnként rádió rajzokat nézegetve,
gondoltam nekem már nem nagyon lehet újat mutatni. Legalábbis ilyen
egyszerű rádió terén nem. Erre fel tessék! Hogy előbb van a tranzisztor,
és csak utána a hangolt rezgőkör? Ráadásul mindez egyetlen tranzisztorra
komponálva? Ilyet még sehol másutt nem láttam! Egy próbát ez is megérne.

Gyári csőfoglalat-átalakítók a régi csövek kiváltására. Nálunk inkább átbarkácsolták
magát a foglalatot. Persze ha valaki jó kereskedőhöz illő módon el akarja adni
a portékáját (új csövek), az adjon hozzá egyből egyszerű megoldást is.
Ez a szemlélet errefelé keleten nem igazán volt meghonosodva.

Hogy a teljes RF sávon végighangolható jelgenerátor kapható boltban?
Ráadásul KIT formában! Máshová kellett volna születnem...

Jutott azért ide keltre is a technika mindenféle csodájából rendesen, de
ilyen vegyes mechanikás kétkazettás magnót nem sodort erre a szél.

Hogy mire kellene nekem rádióépítéshez egy szélessávú lépcsőfeszültség-generátor,
azt konkrétan nem tudom. A lényeg, hogy ha kell, már tudom, hogy hol találom.
Például alkatrész karakterisztika rajzoló készülékhez jól jöhet egy ilyen rajz.

Ha ezt a szerkezetet nekem valaki körülírja, akkor én őt konkrétan körberöhögöm!
Ékszíjtárcsás külső lassító áttétel fúrógéphez? Ilyen állat márpedig nincs!
Pedig én aztán alaposan kiolvastam az összes Ezermester újságot!

Nem semmi tekercselőgép! Egy kicsit azért jobban
mutat, mint az én satu + amerikáner kombinációm.

Meglehet, hogy egy átlagmelós számara az olaszoknál sem volt megfizethető
kategória egy komolyabb oszcilloszkóp, de attól még irigykedni lehet!

Mint ahogy ezek után a hangszórókészletek után is csak a szívem sajog.
Most már ugyan tele a bolt, de mikor gyermekkoromban fogóval
csavarhúzóval futottam körbe a környéket lomtalanításkor,
hangszórókért, akkoriban azért még más volt a helyzet.
A pénztárcám is üres volt, nem csak a hangdobozaim.

Tenyérben elférő, háromcsöves kisrádió. Persze nálunk is volt ilyen, mégpedig
Sonett néven. Azt nem tudom bemutatni, olyanom ugyanis sosem volt.
Ellenben volt Terta, csak azt meg átalakítottam tranzisztorosra.
Barbárság! Persze akkor, mikor elkövettem, jó ötletnek tűnt.

Létezik az un. boy rádió, ami tipikusan gyerekeknek készült, egyszerű és olcsó készülék. Kéttranzisztoros reflexvevő szokott lenni a dobozban. Ez meg itt egy az említettnél is egyszerűbb készülék, mindössze egy szem tranzisztorra alapozva.

Korabeli hirdetések. Kíváncsi voltam, vajon találok-e magyar vonatkozásút is.

Ez pedig egy másik Tungsram reklám.
Érdekes, de egyik reklámnál sem látom odaírva, hogy rólunk (Hungary) lenne szó.

Az IBM hozott egy akkora (akkorka) számítógépet az ipari vásárra,
hogy az simán belefért egy teherautóba.

Először csak néztem, hogy mégis mi a csudának van csöves erősítő kötve az egérre.
Kisvártatva persze rájöttem, hogy az nem egér, hanem egy mikrofon.

Hogyan készítsünk házilag motort. Ez nekem kimaradt, mert mindig volt
a környéken valami roncs autó, amiből én nagy-nagy odaadással
(oda adtam magamnak) szereltem ki az ablaktörlő motort.

Ez a kapcsolás például alapja lehetne a készülő monitor célú erősítőmnek.
Hja. Készülő. Hát persze...

Kéttranzisztoros visszacsatolt audion. Olyan egyszerűnek tűnik a szerelési
vázlata, hogy az embernek azonmód vágya támad megépíteni.

Szerintem ezt meg fogom építeni. Persze sok mindennel vagyok így... De ez a rajz
annyira egyszerű, meg nagyszerű, meg könnyen kivitelezhető, meg minden,
hogy valószínűleg (már ha megérem...) ezt tényleg meg fogom építeni.
Ez egy előkörös szupreg az URH sávra. A teljes anyagkészlet egyből
megvan valami betegeskedő URH sávos rádióból. ECC85 + valami
ECL akármi hangfrekvenciás erősítőnek. Hétvégi asztalfiók project!

Négy kilowattos RF végfok. Mi meg galád módon feltekertük
10 Wattra azt a szerencsétlen President Grantot...

Aj jaj jaj jaj jaj! Majd akarok ilyet is építeni, bár már nincs különösebb értelme, hiszen
púposra vannak tömve a dobozaim mindenféle tranzisztorokkal. Persze ettől még jó
kis kapcsolás ez! Az első tranyó a modulátor erősítő + oszcillátor + HF előerősítő.
A második tranzisztor pedig már csak végerősítő. Vagyis ez egy kéttranzisztoros
reflexkapcsolású szupervevő, "B" osztályú végfokkal. Kíváncsi lennék rá, hogy
mégis mennyivel szelektívebb mint egy egyenes vevő. Persze építés előtt illene
letisztázni a kapcsolási rajzot, mert ebbe így nagyon könnyű ám belezavarodni.
Persze azt is lehet, hogy így ahogy látom, felszögelem az alkatrészeket
egy darabka deszkára, aztán csak szépen összedrótozom.

Asztali CB rádiók. Ilyesmit boltban újonnan nem is láttam!
Most már persze, hogy nem kell, már minden kapható...

Ez a KIT dolog nekem valaha annyira tetszett... Persze most, hogy már van például a
Conrad, már valahogy nem fog meg annyira... Márpedig ez az öregedés biztos jele!

Ilyen formájú kazettás egységet sem láttunk erre keleten.
No nem mintha akár csak egy kicsit is hiányzott volna...

Ennek a képnek az ad aktualitást, hogy van egy ilyen kamerám a pincében.
Majd lesz a szétszedtemben, ha egyszer eljutok odáig.

Hasonló kaliberű miniatűr rádiót már szedtem szét, csak az kanadai gyártmány volt.
De láttam már ennél sokkal kisebbet is, ami furcsa mód ráadásul szovjet volt,
pedig az oroszok aztán nem igazán voltak híresek a miniatürizálásról.

Ezt a furcsa meghajtású hajót szerintem már láttam valahol.
Gondolom valamelyik korabeli Ezermesterben.

Ez egy érdekes kivitelű rovarölő. Amennyiben szerencsétlen állatka rámászik
a hengerre, agyoncsapja az áram. Ha netalántán rövidzárat okoz, akkor sincs
semmi baj, legfeljebb kigyullad a rendszerrel elektromosan sorba kötött izzó.
Csak meg ne fogja valaki, mert akkor annak is megrázó élményben lesz része!

Ugyan nálunk nem Tenco volt ráírva, hanem M-10, de attól még ezt a rádiót
mindenki ismeri. Amolyan Hi-Fi Sokol, merthogy URH sávos is a szentem.

Lorenz gyártmányú acélszalagos regisztrálókészülék, még 1938-ból.
Szerintem ez nagyon magnónak néz ki!

A kép címe: Már lehet is venni KIT-ben
A sok képválogatás közben sajnos elveszett, hogy pontosan mit is.
Valami rádió persze, de az már nem derül ki, hogy melyik...

A Rádiótechnikában is volt egy ilyen digitális oszcilloszkóp cikk, csakhogy az ennél
azért nagyobb felbontást tudott. Merthogy ez - mint azt a mellékelt ábra is mutatja -
nem épp egy nagy tudású készülék. Ettől persze az ötlet maga még nagyon jópofa...

Olasz formatervezés ide vagy oda, ezek a rádiók márpedig pontosan ugyanúgy
néznek ki, mintha egy korabeli Orion vagy Terta katalógust lapozgatnánk.

Ha a kedves vásárlónak nem volt kedve összeszerelni, vagy mondjuk nem volt
meg hozzá a megfelelő tudása, akkor lehetett kapni amatőröknek való
műszereket készen is. Ez a kategória nálunk teljesen hiányzott.

Kéziműszer az volt nálunk is a boltban, meg szerencsére Miniplex is.
Az állvány az mondjuk nagyon teszik. Terveztem is egyet fából,
csak mivel már nem fúrok semmiféle panelt, oka fogyott...

Ez azért tényleg egy elég kolosszális woofer. Ha ekkora azért nem is, de meglehetősen nagy méretű hangszóró volt itthon. Apukám hozta a gyárból. (szocialista megőrzésre) Valami mozi, illetve zenegépből származott. A sarokba volt betolva, a fal volt maga a doboz. Ugyan ritkán eresztettem rá hangot (mert apukám nem engedte), de olyankor biztosan élvezték (?) a zenét a szomszédok is.

A bal oldali egy sosem látott méretű magnókazetta. Mielőtt a Compact Cassette
győzedelmeskedett volna, volt még néhány "futottak még" változat.
A jobb oldali cartridge rendszer sem honosodott meg nálunk.

Választék orsósmagnókból. Persze nálunk ennyifélét sosem lehetett kapni egyszerre.
No meg a nyugatnak (bár Olaszország tőlünk inkább délre van, mit nyugatra)
nem a Grundig liszensz lengyel ZK magnóból jutott, hanem az eredetiből.

Philips műszerkatalógus. No nem mintha az EMG, vagy a Ganz műszerekkel valami
baj lett volna, és az oroszokkal is nagyon meg voltunk elégedve. Már persze
csak azok, akiknek jutott. Nekem például sokáig csak egy ilyen volt.

Ennek a képnek az az érdekessége, hogy pont van két ilyen magnó a polcomon!
A bal oldali egy AEG300-as orsós, a jobb oldali pedig egy UHER 4000.
Majd őket is jól felboncolom, ha egyszer végre rávisz a lélek...

Jópofa próbapanelek. Én mondjuk nagyszerűen elvoltam valami maradék
nyáklappal, vagy akár a levegőbe felépített alkatrészekkel is.

Néhány fadarabból összeácsolt vázra felépített rádió. Elsőre azt mondtam volna,
hogy ez a konstrukció orosz, de úgy látszik, hogy a világ más tájain
is szerettek egyszerű ház körüli anyagokból építkezni.

Meg persze egyetlen dobozban is szerettek megvenni mindent, ami csak egy rádió építéséhez kellett. Nálunk is volt valami ilyesmi a boltban, mégpedig Amatőr építőkészlet néven, csakhogy annak annyira borzasztó volt a minősége, no meg az egész miskulancia kiállítása is, hogy mikor apukám hozott egy hiányos készletet valami selejtezésből (- szerszámok), semmi ingerenciám sem volt megépíteni.

Erre az első ránézésre igencsak furcsa kapcsolásra azonban támadt kedvem. Ez egy úgynevezett rádiótáplálású rádióvevő. Nincs benne elem, nem is kell bele, mert a működéséhez szükséges energiát is az éterből veszi ki, mégpedig egy a helyi adó hullámhosszára hangolt segédrezgőkörrel. Vagyis a felső rezgőkör produkálja a tápfeszültséget, az alsó meg a venni kívánt állomásra van hangolva.
Ez a kapcsolás bárhol jól működik, ahol van egy erős helyi adó. Például nálam Budapesten is menne a Kossuth nagyadónk segedelmével, csakhogy kéne hozzá egy hosszú antenna. Ha én ilyet építenék, biztosan bejönne rajta a villám! Már többször nézegettem a környéket, hogy mégis hova a csudába tudnék kifeszíteni vagy 30-40 méter légvezetéket, de eddig még nem leltem meg a megoldást.

Tranzisztoros visszacsatolt audion, feszültségkétszerezős diódás demodulátorral, négyfokozatú, részben transzformátoros csatolású hangerősítővel. Nem maga a kapcsolás az érdekes, hanem a tőle jobbra látható szerelési ábra. Az amúgy hiába néz ki valami egészen rémesen, merthogy így összeállítva is nagyszerűen működik, épp csak mifelénk nem volt szokásban a barkácsoló kedvű amatőröket ennyire trehány szerelésre buzdítani.

Nálunk próbáltam volna meg rakétázni, mikor már a tollbetét-pukkasztás is komoly
rendszerelleni cselekedetnek minősült az iskolában. Tudom, hogy nem kérdezted,
de attól én még elmondom. Úgy kell, hogy az ember begörbíti a tollbetét végét,
mely tettével lezárja a csövet. Kicsi állványra helyezi (drótból például), majd
pedig alágyújt, s közben kíváncsian szemléli, hogy mi történik a furcsa
építménnyel. Hogy ezt így leírtam, konkrétan érzem az orromban
a felforró tinta illatát. Aztán pukk! Minden tiszta tinta lesz...

Már megint az ellenkező irányba, azaz jobbról balra haladva van felrajzolva.
De nem ez az érdekes, hanem az alábbi összeépítési rajz.

Egy ilyen szépséges huzalozási rajz alapján valósággal élvezet a szerelés!

Hárommotoros Robuk RK3-as orsós magnó az angoloktól.
Errefelé valahogy nem terjedt a híre...

A SONY Hi-Fi cuccoknak ellenben nagyon is jó hírük volt. Persze ide jórészt csak a
hírük jutott el. Most ugyan épp van egy SONY TC-U5 a polcon, de most már késő...

Tesla lemezjátszó, barkácsolt erősítő és rádió, meg egy M531-es magnó.
Én - forráshiány miatt - ezekkel pótoltam a képen látható készülékeket.

Ugyan van a szobában egy SONY TA212-es erősítő, azt azonban eddig még csak
be sem kábeleztem! Még odáig sem jutottam el, hogy legalább belenézzek...

Íme a SONY TR-1819-es zsebrádió kapcsolási rajza.
Már persze csak azért, hátha épp ezt keresi valaki.

Néhány képpel ezelőtt azt írtam, hogy az olasz rádiók semmivel sem
voltak szebbek, mint amilyenek a mieink. Azért akad rá ellenpélda.

Ez pedig egy gyönyörűséges rádióbelső. Én is akarok majd építeni szépet, azt
azonban, hogy ennek a közelébe sem érek, azt én már előre borítékolom...

Mióta ezt a fura hangsugárzási elvet megláttam, ki szeretném próbálni. Ez egy un.
MS rendszerű sztereó hangfal. A nagy hangszóró nyomja az összegjelet,
a két kicsi pedig a különbségit. Az egész lényege az, hogy nem
két doboz kell a sztereó tér előállításához, hanem csak egy.
Persze minek ez a trükk az olaszoknak, hiszen náluk lehetet
kapni a boltban hangszórót rogyásig! Nemcsak, hogy darabra,
de még választék is volt! Mondjuk nálunk is, csak az ár riasztott.

Sztereó erősítő KIT, a hozzávaló hangfalépítő készlettel együtt.
Jópofa, de sajnos ezt sem tudtam volna kifizetni.

Íme egy nagyon egyszerű, kézihajtányos tekercselőgép.
Na ilyet sem lehetett nálunk kapni a boltban!

Sztereó fejhallgató tölcsérből, szivacsból, valamint zsebrádióba való hangszóróból.
De vajon kinek ártott? Mármint mégis miért kell azt a szegény gyereket kínozni?

Íme az egységekből összerakott erősítő rajza. Komolyan mondom,
hogy ezen értelmetlen technológia nélkül sokkal egyszerűbb
lenne a készülék. Mondjuk igaz ami igaz, nem is terjedt el...

Íme az egyik modul belseje. Mivel egy tranzisztoros áramkörnek egyáltalán nem szokása úgy elromlania, mint ahogy egy elektroncsövesnek, hiszen a tranzisztorok nem gyengülnek el az idő múlásával, legalábbis helyes méretezés mellett nem, a germániummal ellentétben szilícium alapúakon pedig pláne nem fog az idő, ezért ennek a megoldásnak szó szerint nincs semmi értelme. Persze később még divatba jött a moduláris rendszer, csakhogy nem így, hanem panel szinten.

Jobbra gyári zsebrádiók képei, balra pedig egy rajz, hogy hogyan
tudjuk őket négy tranzisztor felhasználásával leutánozni.

Tévé és videomagnó kombinációja, még a hőskorból.
Ez sem egy melós pénztárcájához szabott eszköz!

Még tévét is lehetett kapni KIT formában, bár azt kétlem, hogy a reklámban látható
módon, vagyis az építőkészletet hát mögé eldugott dobozban lehetett hazavinni.

Így kellett összeszerelni, hogy működjön. Majd egyszer nagyon unatkozom,
és szétszedek egy rádiót, majd összerakom újra, mintha KIT lett volna.
Bevallom, erre az akciómra magam is igencsak kíváncsi vagyok...

Visszacsatolt audion egyetlen csővel, hangszórós vételre.
Ezt is össze lehet rakni a ládafiából.
Akarom mondani, lehetne...

Íme egy erősen WC deszka formájú lemezjátszó.
Akkor ennyit mára az olasz formatervezésről...