Astrad Orion orosz mikro rádió
(pedig valami nagyot kellett volna)

Arról volt szó, hogy idén szétszedek 10 valami nagyot, hogy legyen hely.
Hogy akkor miért nem valami nagyot? Most mond már...

Mert ugye ennél kisebb rádióm nem nagyon van.

Jó, persze, tudom, csaltam egy kicsit, hiszen ez egy hatalmas öngyújtó.

Először drágán akarta adni az ember a piacon, de mikor elmagyaráztam, hogy ez
nem nagyothalló készülék, hanem csak egy rádió, megkaptam néhány százasért.

Így a helyes, mert így a ceruzaakkuhoz képest jól érzékelhető a méret.

Tudom, hogy orosz, mert láttam a róla szóló cikket egy régi Rádiótechnika újságban.
Ellenben nem cirill betűk vannak rajta, vagyis exportra készült. A bal oldali
gomb valami kapcsolóféle, a jobb oldali pedig az állomáskereső.

Az állomáskereső gombja szépen körbeforog, a kapcsoló viszont alig akar mozdulni.

Kétsávos, teljesen tranzisztoros. Azért kétsávos, mert az oroszok a nagy távolságok
miatt kedvelték a hosszúhullámot. (középhullám meg kell) A teljesen tranzisztoros
is elég egyértelmű. Legalábbis én még annyira piciny elektroncsövet, ami ebbe
a dobozkába belefért volna, nem láttam. Pláne úgy nem, hogy a rádió többi
alkatrésze mellé! És akkor még hol van a fűtő és az anód telep? Az alsó
feliratból biztosra vehető, hogy exportra készült, hiszen nem oroszul
van odaírva, hogy orosz. Pontosabban szólva szovjet, ami nem
ugyanaz, hiszen a szovjet unió sok kis országból állt össze.
No nem csak úgy magától, de ez egy másik történet...

Az a picinyke fehér pöcök, az a hullámváltó kapcsolója. Az RT leírása
szerint egy kondenzátort kapcsol párhuzamosan a rezgőkörrel.

Innen nézve nincs rajta semmi érdekes. Ha csak az nem,
hogy a fülhallgató zsinórja fixen bele van kötve.

A füles éppen olyan, mint amit a Sokolhoz is adtak.

A műanyag idővel úgymond elérett, eltörött, s mint az
a korábbi ragasztónyomokból látszik, nem is először.

Hogy mégse legyen annyira fixen odakötve a füles a
rádióhoz, a füles oldalán bontható a csatlakozás.

Ez egy újabb, természetesen semmi mással sem kompatibilis csatlakozó.

Nem igazán tudom elolvasni a feliratot. Egyrészt azért mert koszos,
másrészt pedig oroszul van. A lényeg úgysem a néven, hanem
inkább az 1968-as dátumon van, meg a következő képen.

Nem akármi belső felépítés! Persze tulajdonképpen épp olyan, mint a többi egyenes
rendszerű vevő, csak itt minden különösen piciny. Szedtem már szét pici rádiót,
de az ehhez képest a majd gyufaskatulyányi méretével egy hatalmas dög volt!
Ráadásul abban az alkatrészek normál méretűek voltak, inkább csak kevés volt
belőlük. Ebben a rádióban több az alkatrész, de ezek minik. Persze nem pont olyan,
mint amit az 1965-06 Rádiótechnika borítójának belső oldalán láttam. Gondolom
fejlesztett, vagy módosított a gyártó az igények, illetve a lehetőségek szerint.
No de olvassuk csak el a korabeli cikket. (a főszerkesztő engedélyével)

Ha rákattintasz, akkor bejön nagyban, s úgy jobban olvasható.

Ez nem olvasható olyan jól, és oroszul is kell hozzá tudni, de végül csak megtaláltam.
Már úgy értem tudtam, hogy megvan valahol, de a fél netet feltúrtam, mire meglett.
Mint azt a fentebbi cikkben megemlített szovjet Radio című újság korabeli oldalán
látjuk, többféle kivitelben is készült e rádió. A kapcsolási rajz is magáért beszél.

Íme az elektronika. Az alkatrészek a panel másik oldalán vannak, de szerintem
oda nem fér be a fotómasina. Ami ezen a képen látszik, az a felül átvonuló
gyufaszálnál vékonyabb 10 mikrós kondenzátor. Közvetlenül alatta öt
darab, formára leginkább a P13-ra emlékeztető tranzisztor látható.

No persze csak a forma stimmel, hiszen ebbe a miniatűr dobozba egy P13-as, az ő
hatalmas kalapjával bele sem férne. Hogy mennyire pici a tranzisztor, azt jól
szemlélteti a képbe balról belógó gyufafej. Persze ez ma már nem kunszt,
hiszen a tranzisztorok manapság már eleve ilyen picik. Csakhogy ez a
rádió szovjet, és ez bizony még valamikor a 60-as években készült!

A fehér valami a hullámváltó kapcsolója. No de nem a kapcsoló az érdekes, hanem
inkább a kapcsoló lába. Nézzük csak meg méretileg a bal szélső forrasztási pontot.
Ha a jobbra látható tranzisztor kalapja akkora, mint mondjuk egy gyufa feje,
akkor mekkora is pontosan a bal szélső forrasztási pont? Mégis ki
a csuda forrasztotta ezt össze? Pláne mivel?

Az elemtartó olyan mint bármely rádióban, vagyis szét van rohadva.
Eredetileg egy lapos gombelem, vagy akkumulátor cella van benne.

Ez meg itt a ferritrúd. Az RT újságban megjelent
leírás szerint a mérete 6x2x34 milliméter.

Ez itt az elemtartó fedele.

Az elemből kifolyó trutymótól minden bezöldül. Amúgy az elemtartó fedele egyben
a bekapcsoló gomb is. Balra ki van kapcsolva a készülék, középen
be, jobbra eltekerve pedig ki lehet venni az elemet.

A pirossal megjelölt rész a kapcsoló egyik fele.

Itt láthatjuk a kapcsoló másik felét. Mindenesetre ötletes.

Gondoltam adok neki tápfeszt a tápegységemből, de a műszerzsinórjaim végén
található krokodilcsipeszek nagysága összemérhető volt a rádió méretével.

Fel akartam tenni a fülest, mire fel egyből ketté is törött.

A hallgatóra rámérve (jobbról a két fényes pálca a bonctűm) az nem szakadt.

A zsinórja viszont szakadt, és nem csak azért mert levált az egyik lába.

Szerencsére orosz fülesből van itthon némi készletem.

Már majdnem kezdtem örülni, mikor rájöttem, hogy az új (illetve másik)
füles zsinórját bele kell forrasztanom a rádióba a régi helyére.

Na ez nem egy egyszerű felépítésű kábel! Összefogott selyemszálakra
réz szalag van rátekerve. Nem szakad sem húzásra, sem
mozgatásra, cserébe egy élmény forrasztani...

Ha mást nem is, de forrasztani azért még tudok. Ugyan látni azt nem
igazán láttam, hogy éppen mit is csinálok, de győzött a rutin!

Ezt a drótot az előbb én forrasztottam le, mert keresztben volt a füles kábelének.

Olyan apró a törésgátló, hogy nem is értem, hogyan szereztem tudomást a
létezéséről. Sejtésem szerint valószínűleg az lehetett, hogy kitapogattam.

Kicserélem a Wellerben a pákahegyet erre a hegyesre.

Persze csak addig tűnik hegyesnek a pákahegy, míg oda nem teszem a forrasztandó
pacák mellé. Így elnézve már inkább bumszlinak, mint hegyesnek nevezném.

A nyíllal jelölt helyekre kell beforrasztani a fülestől jövő drótvégeket.

Elsőre sikerült!

Mégpedig úgy, hogy egyszerre vettem fel a kettes és a hármas szemüvegemet.
Magam is meglepődtem, de egészen jól láttam amit csinálok.
Mondjuk azért igazán megfésülködhettem volna.

A rádió sajnos nem működik. Ad valami életjelet. Olyan, mintha két adó közé lenne
tekerve az állomáskereső gombja. Ha tekergetem akkor meg olyan, mintha egy adók
nélküli üres sávon hangolnék végig, vagyis kicsit változik az éterzaj. A hullámváltó
kapcsolóra is reagál, de bárhová is tekerem, kapcsolom, semmi adót nem fog be.
Mivel nem működik, szívfájdalom nélkül boncolok bele. Egyrészt úgy sem jó,
másrészt ha jó volna sem hallgatnám, harmadrészt hátha rájövök mi a baja.
Amit a képen látunk, az a panel hátulja. Ez egy porcelán lapocska, amire
felgőzölögtették az alkatrészeket. Esélytelen bármit is kezdenem vele.

A panel és a forgó között egy fényes rézlapocska van.
Gondolom árnyékolási céllal kerülhetett ide.

Ez pedig a forgókondenzátor, csak hátulnézetből. Itt sem látszik semmi kirívó hiba.
Azon kezdtem el törni a fejem, hogy előkapok a dobozomból egy forgókondit,
majd rádrótozom erre a valóban mikro méretű rádióra. Aztán ránéztem
a pákám krumpli végére, minek folyományaképp erről a tervről
le is mondtam. Elcsomagoltam a rádiót abba a zacskóba,
amiben a fülhallgatók vannak. Letudva, ezt is láttuk.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.