Igen régi pisztolypáka
(Pincében leltem)
|
Ez egy ős pisztolypáka, amit a pincében találtam, mégpedig fiókban turkálás közben. Ez amúgy nem az enyém volt, a forrásban viszont már nem vagyok biztos. Magyarul szólva, mára már fogalmam sincs, hogy honnan van. |
A hálózati kábele gumiból van, valamint
valószínűtlenül vastag.
Persze nemcsak vastag, de gumi létére még merev is.
Ahogy mozgatom a pákát, úgy mozog a
zsinór végén a villásdugó!
A formája célszerű, és a maga bumfordi módján
még szép is.
Na jó... Csak nem akartam megbántani, hogy milyen randa.
Was ist ergonomie?
Kettősszigetelésű, valamint a teljesítményét illetően sem hazudik.
Elég egyértelműen látszik, hogy itt van benne a trafó.
Csak váltakozó áramról működtethető. Vagyis ez
valóban egy igen régi páka,
hiszen a készítésének időpontjában még volt egyenáramú hálózat.
Érdekes állaga van a dugójának.
Vajon mi okozta ezeket a furcsa égésszerű nyomokat?
Folyamatos működési idő maximum három perc.
Vagyis ne nyomjuk addig a gombot, míg kigyullad a kezünkben a páka trafója!
A kapcsolóról azt mondanám, hogy határozott.
Nem lehet eltéveszteni hol van, és azt sem, hogy megnyomtuk-e vagy sem.
Ha esetleg mégsem érzékelné a felhasználó a kapcsoló
klattyanását, hallani azt biztosan fogja!
Nekem erre nem dobott semmi értelmeset az internet.
A pákahegy csatlakozója igen masszív.
Az a két kis csavar ugyanis rendesen beszorítja a vastag drótot a lyukba.
Kicsit poros ez a lámpácska.
Kicsit még most is poros...
Nem tudok betelni a formájával...
Amúgy azért ilyen, mert egy pici nagyító lencse van kiképezve az üvegburából.
Persze láttam már nagyítós izzót, csak annak nem ilyen gombaformájú feje volt.
A pákahegy bár cserélhető, de házilag nem
legyártható. Ez esetemben
mondjuk mindegy, mert amennyit használom, sosem fog elkopni!
Annyira merev a hálózati kábele, folyton el akarja vinni a pákát az asztalról.
Imádom az ilyen csavarokat...
Annyira szeretem őket, hogy vettem is egy hozzájuk való komplett felszerelést.
Engem aztán semmi sem állíthat meg a szétszedés rögös útján.
A kiszedett pákahegy épp jó tartónak, nehogy legurujkázzon az asztalról a pici izzó.
Alapvetően az ember azt gondolná, hogy nem tud az izzó legurulni,
hiszen
ha meglököm, akkor mindössze körbe-körbe kóricál az asztalon.
Ehhez képest volt már itt körülöttem annyi üvegcserép...
Természetesen már a kinyitása előtt is tudtam,
hogy mi van benne.
Mivel az ördög a részletekben rejlik, nézzük hát a részleteket.
Itt van mindjárt a trafó.
Ez egy teljesen szokványos méretű és lemezelésű transzformátor.
Amiben a felépítése eltér a megszokottól, az a
tekercselése.
A primer tekercs foglalja el a rendelkezésre álló hely nagy részét.
A szekunder tekercs mindössze 8 menet, láthatóan igen vastag drótból.
A szekunder tekercs huzala nem lakkszigetelésű, hanem valamiféle selyem.
|
Mivel nem tudtam eldönteni, hogy a tekercselőhuzal alumínium vagy réz, ezért gondoltam tolok rajta egyet reszelővel, és akkor mindjárt kiderül. Előbb hoztam magamnak egy kávét, utóbb meg elfelejtettem ezt a reszelős dolgot... |
A kapcsoló a jelen esetben valóban egy kapcsoló.
|
A gombnak ugyan meglehetősen különös formája van, cserébe viszont pontosan illeszkedik az ujjunk és a kapcsoló karja közé. A rugót és a tengelyeket pedig csak visszafogom tudni valahogy tömszködni a helyükre... |
Ez tényleg egy kapcsoló.
Igencsak rendes dolog volt a tervezőtől, hogy a csavar
anyjának helyét hatszögletűre hagyta.
Ez a BIT nemhogy pont jó ehhez az anyához, de még mágneses is!
Szépen világít a picinyke körte.
Persze nemcsak a lámpácska világít, hiszen forrasztani is lehet vele.
Ezek így hárman, a jó, a rossz, és a csúf, mennek vissza a pincébe.
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.