M-10, C-105, Motofon zsebrádiók
(Hi-Fi Sokol kollekció)

Ezek négyen már oly régóta itt ülnek a polcon, hogy még!
Gondolom azért is halogattam ezt a projectet, merthogy nem
 egyszerű rádiószétszerelős cikk lesz belőle, hanem háromszoros.
Vagy azon lamentáltam annyit, hogy egy cikk legyen, vagy három?

Már úgy értem, hogy kezdetnek csak ezt a három kisrádiót szedem szét,
miközben az orosz tesó Neywa-2 megmarad a következő alkalomra.

Ha lassan is, de azért haladok, hiszen egyre kevesebb bemutatnivaló akad ebben
a pincemélyi dobozban. Amúgy ez nem egy mostani kép, hanem még a cikk
írásának időpontjához (2015 év vége) képest is régi. Ez egészen biztos,
mert az azóta már felújított székem kék kárpitja látszik a háttérben.

Mikor ennek a cikknek először neki akartam állni, akkor még csak ez a két rádió
volt a dobozban. A Motofon és a Neywa-2 már egy jóval későbbi szerzemény.

Igazándiból erre a rádióra is emlékeztem, de vagy csak emlékeztem, vagy persze az
is megeshet, hogy csak még nem találtam meg. Ezt a képet amúgy egy kedves
olvasóm küldte, miközben épp arról leveleztünk, hogy mennyi rádiót is
fogok még pontosan szétszedni. Pontosan nem tudom, mert ha elő
is fordul időnként, hogy valamit nem találok meg, a tény az,
hogy inkább szaporodnak az alanyok, mintsem fogynának.
Visszatérve a fősodorhoz, ez a rádió mondhatni látványosan
megegyezik a C-105-ös típussal, mindössze a felirata lett más.

Hátulról is majdnem teljesen egyformák, csak a Motofon rádión
került át a hullámsávváltó kapcsolója az előlapról a hátlapra.

Nézzük meg őket egyenként. Illetve ezen cikk keretében a hármat egyszerre,
de amúgy csak szépen sorjában. Az első alany ez az M-10 nevű csoda.
Bár egy kicsit úgy hangzik, de a csoda itt nem negatív éllel szerepel,
mert ez a készülék valóban egy csoda! Sokol rádió méretű, árú, de
URH is van benne! Szóval ez a készülék egy amolyan Hi-Fi Sokol.
Ráadásul micsoda jól néz ki a katonai kivitelre emlékeztető arcával!

Íme a készülék műszaki adatai. Amúgy nincs itt semmi érdekes, hiszen ez egy
teljesen átlagos tudású rádió, azonban ha készítünk rá egy vonalkimenetet,
akkor máris helyettesíteni tudjuk vele az amúgy rohadt drága, meg
persze nem is kapható tunert, illetve az amúgy gyengécske
minőségű, magnóhoz való középhullámú adaptert.

Sokaknak - bár mindenki utált katona lenni - nagyon bejött ez a kivitel.
A forma elődje a Westminster rádió, ami még csak középhullámú volt.

Ez a turbinát formázó hangszórórács, ez nagyon ott van!

Ellenben azt, hogy ez a csavar minek van itt, azt nem értem.
Hogy nem gyári a szentem, az biztos!

A jobb oldali lyukban eredetileg a füles csatlakozója volt, míg a bal oldaliban
a csuklószíj csavarja. Középen a gomb pedig a hangerőszabályozó.

A csuklószíj rögzítése - ismeretlen okból - átkerült erre az oldalra.
Ez a tekerőgomb pedig az állomáskereső.

A rádió tetejére már csak az antenna gombocskája jutott.

Nem hiányzik a teleptartó fedele, csak már korábban lefeszegettem.

A rádió megfelel az FCC szabályainak és előírásainak, a 15. fejezet C része szerint.
Az FCC a Federal Communications Commission rövidítése.
(szövetségi kommunikációs bizottság)

A rádió belseje - bár nem egy nagy durranás - de teljesen korrekt színvonalú.
Ez a rádió még rendben van. Valahol ezután kezdtek elk*rvulni a gyártók.

Ha valaki ellenállhatatlan kényszert érezne rá, hogy beletekergessen szegény
készülékbe, adok hozzá egy térképet, hogy legalább ne találomra tegye.
Miután alaposabban szemrevételeztem, akkor láttam, hogy ez nem
is ehhez, csak valami hasonló formájú és tudású rádióhoz való.

Majd kisvártatva kiderül, hogy mint már annyiszor, újra tévedtem. A bal szélső
példánytól eltekintve, a tőle jobbra eső három panel egy kiváló barátom M10
rádió panelgyűjteményéből származik. Bár mára már erősen hiányosak, de
attól még bőven látszik rajtuk, hogy ezekben a rádiókban még a rajzon
szereplő összes KF megvolt! Kiváló példája ez egy termék bejáratásának,
majd a haszon maximalizálása érdekében a műszaki tartalom leépítésének.

Ezek itt az előbb látott panelek, csak most épp hátulnézetből.

Visszatérve az éppen boncolt példányhoz, ennek a rádiónak
még trafós a hangfrekvenciás erősítője. Meg mernék rá
esküdni, hogy láttam trafócskák nélküli változatot is.

A kapcsolási rajz szerint nincs benne semmi említésre méltó, ha csak az nem, hogy
ebben a rádióban még úgy nagyjából minden benne van, aminek csak lennie kell.
Ugyan semmivel sem raktak bele többet, mint az a működéshez feltétlen
szükséges, de még nem is hagytak ki belőle semmit.

Ez a rádiónak egy másik verziójú kapcsolási rajza, amit eredetileg Solar K-10-nek
hívtak. Ez amúgy az előzővel egy teljesen azonos készülék, csak míg az előző
rajz a Rádiótechnika újságból származik, ez egy kapcsolási rajzos könyvből.

Ezt a vezetékáttekerős megoldást én szoktam alkalmazni, megjegyzem utólag,
mikor már sokadszorra szakadt ki a helyéről az összes vezeték. Persze az is
lehet, hogy gyárilag ilyen, és innen lestem el az amúgy nagyszerű ötletet.

Na most aki már próbálkozott URH rádió építésével, az tudja, hogy milyen rohadtul
érzékeny tud lenni egy URH készülék hangoló fokozata (tuner) az alkatrészek
elhelyezésére. Ezek meg csak egyszerűen be vannak ide szórva egymás
hegyére hátára, s közben mégis milyen nagyszerűen elvannak.

A panelt tartó egyik csavar helye, már finoman szólva sem tart.

A hangszóró azért lett belőle kifeszegetve, mert bedöglött, majd le lett cserélve erre
az eredetinél kisebb mágnesű példányra. Az a görbített forrasztófüles rögzítés,
az nagyon ott van! Amúgy egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez nem piaci,
hanem az én rádióm. Már úgy értem, hogy nem a piacon vettem, hanem valami
más úton került hozzám. Hogy régebben mi volt ez az út? Barátok, osztálytársak,
kollégák, rokonok, de főleg a két szomszéd bácsi. Utóbbi kettő kisrádió mániás volt.
A mellettünk lakó bácsinak például majdnem olyan szép gyűjteménye volt döglött
rádiókból, mint nekem. Egyszer áthoztam tőle néhány darabot, melyeket szeretett
volna újra működőképes állapotban tudni. Mikor visszaadtam őket működőképesen,
vagyis látta, hogy nem csapom be (pedig jobban jártam volna, ha megteszem), akkor
rám sózta az összes többit is. Amit lehetett helyrepofoztam, esetleg egyesítettem,
a többi meg rám maradt alkatrésznek. Aztán ugyanezt megjátszotta a felettünk
lakó Bandi bácsi is. Aztán elkezdték egymás közt is cserélgetni a rádiókat.
Keresztapám is hozott döglött alanyt egy marékkal! A végére már azt
sem tudtam, hogy melyik rádió kié. Mondjuk olyan nagyon nem is
érdekelt. Kiosztottam őket arányosan, aztán mindenki hallgassa
amit kapott! Biztos jó volt így, mert senki sem panaszkodott.

Mint az ebből a képből visszakövetkeztethető, az antennát tartó csavar feje lóg át
az előlapra. Mondhatnánk, hogy én vagyok az állat, de ha megnézzük, hogy
pontosan milyen állapotban is leledzik egy ilyen kisrádió mire hozzám
kerül, szóval azon az állagon sokat rontani már nem nagyon lehet.
Vajon hányadszorra rohadtak bele az elemek a teleptartóba, mire a tőle
kicsit azért mégiscsak távolabb található antennatartó lemez ennyire elrohadt?

Valakinek forrasztás közben nagyon útban lehetett ez a gomb. Egy kisrádió
állagára nézve nincs is annál veszélyesebb, mint mikor a gazdájának
nem csak egy kiscsavarhúzója, de még forrasztópákája is van!

Ez itt a "többször megforrasztottam, mégsem lett jó" típusú potméter javítás esete.
Nekem meg már egyszerűen nem volt mire visszaforrasztanom az új potmétert.

Vagy az is lehet, hogy a régit, mert az áramot azt sajnos egyáltalán nem vezeti.
Amit felül kiállni látunk a képből, az csiszolópapír, amivel a bekapcsoló
kontaktust újítom fel. Bár lehalkítani még nem lehet, de bekapcsolni
azt már igen, és egy próba erejéig nekem ennyi bőven elég is lesz!

A másik gyenge pontja ezeknek a rádióknak (a potmétert követően) a hullámváltó
kapcsolója, ami idővel kontakthibássá válik, illetve kiszakad a lába
az erőltetéstől a panelből, miután kontakthibássá vált.

Ha a párttitkárunk ezt megérhette volna... Hallod ezt Lenkei Jancsi? Misét közvetít
a Kossuth rádió! A sárga rongy meg azért van a hangszóróra dobva, mert jelenleg
ő a hangerőszabályzó, illetve hangtompító. Már úgy értem, hogy lefojtom vele
a bömbölő hangszórót, mivel a potméter szakadt és nem szabályoz semmit.

A C-105 fantázianevű csoda (máskor Keravill, vagy Ramovill) gyanúsan
hasonlít az M-10-es rádióra. Ugyan más mintázatú a doboza, de
mindkét rádió kezelőszervei pontosan ugyanott vannak.

Még az előlapi törtvonal is azonos!

A hátlap felépítésében sincs eltérés.

A felirat is megegyezik, csak a betűk lettek kicsit olvashatóbbak.

Ez is járt már nálam, mert én igazítottam ki a teleptartó letört
tartóperemét a fehér műanyaglap alapú patkolással.

Ha a fröccsszerszám nem is volt azonos de az
eredmény szinte teljesen megegyező lett.

Tulajdonképpen ugyanazt a kisrádiót látjuk, mint amit az előbb.

Mondjuk a forgókondenzátora hiányzik, de ez nem is csoda. Lehet,
hogy pont a másik készülékben van, bár már az is kontakthibás.
A forgókondi szintén gyenge alkatrész ezekben a kisrádiókban.

Na tessék! Jól emlékeztem rá, hogy láttam már trafónélküli változatot.

Amúgy - a hangfrekvenciás erősítőtől eltekintve - a két rádió teljesen azonos.

Azt játszottam velük, hogy összeforgattam a paneleket, hogy vajon találok-e
közöttük különbségeket, de a végfoktól eltekintve minden
egyes alkatrészük azonos helyen van.

A hangszóró ebben a rádióban is ragasztva van.
Így legalább esélye sincs kirázódni a helyéről.

A forgókondenzátor ugyan hiányzik ebből a készülékből, de a forgatógombot
valaki visszatette a dobozba. Valószínűleg én magam voltam az elkövető.

Fazonra ez a Motofon nevű rádió is erősen hasonlít az előző
kettőre, de itt azért már vannak szembeötlő eltérések.

Egyrészt kicsit más arca van, bár eddig talán még ez a legszebb.
Illetve ennek a rádiónak nem az előlapján van a hullámváltó.

Valamint egy oldalra került mindkét forgatógomb.

A füles csatlakozója is a hátlapra került. Ez meglepően kényelmetlen
tud lenni, ha közben zsebre szeretnénk tenni a készüléket.

A csuklószíj rögzítése valóságos műremek, miközben a doboz oldalának apró
mintás bordázata nagyban hozzájárul, a rádió leejtési sűrűségének
ritkulásához. Ebből a mondatból is de nehéz volt kijönni...

Nem akarja magát normálisan megmutatni, mert a füles
csatlakozóját bekötő vezetékek túl rövidek. Mondjuk
ez csak ilyenkor számít, mikor kinyitom a rádiót.

A kapcsolási rajz valószínűleg zömében megegyezik az előző
készülékkel, csak az alkatrészek elrendezése változott.

Ha nem is példás a rend, de azért még minden a helyén van.

A rádió panelját a házban egy csavar, valamint négy a képen látható felöntés tartotta.
A csavarral könnyedén végeztem, de a négy vállacska komolyan feladta a leckét!
Annyira erőből kellett feszíteni a panelt a kiugráshoz, hogy már kezdtem félni,
hogy még a végén eltörik itt nekem. Mondjuk túléltem volna a veszteséget...

Lényeg a lényeg!
Én győztem!

Ő viszont már nem jön velünk tovább.

Azért középhullámon mutatom a működését, mert
a keleti normás URH sávon már nincs adás.

Belegondoltam, miszerint fogok én még ezzel a készülékkel valaha is találkozni?
Már úgy értem, azon kívül, hogy időnként odébb tolom a pincében. Meglehet!
Hogy mire jó egy ilyen kisrádió, ha egyben rádiónak már nem kell? Alapnak!
Mivel ebben (meg az előző kettőben) minden benne van, ami csak kellhet
egy rádió megépítéséhez, így nagyszerű donor válhat belőle, ha egyszer
tényleg beindul a rádióépítős oldalam, és nem csak az eddigi szinte
semmire vagyok kénytelen odahivatkozni. Mondjuk beszúrtam
a linket, s ha beindul az oldal, a link legalább már itt lesz.
Persze nem csak rádiót lehet építeni a rádiók alkatrészeiből,
hanem mondjuk rádiójavításhoz használható, meglepően jópofa
műszereket is. Ha mondjuk kiszedem egy a képen látható kisrádióból
a modulátor és az oszcillátor köreit, akkor egy AM + FM KF jelet ellenőrző
műszert kapok eredményül. Ha a hangoló forgót rádrótozom az AM KF-re (akár
egyszerre kettőre is), akkor le tudom vele mérni, hogy hol működik (milyen
frekvenciára van hangolva) egy másik rádióban az AM KF. Vagy épp
ellenkezőleg! Nem szedem ki a rádióból a két tuner alkatrészeit,
hanem beállítom a rádiót valami stabil adóra (például Kossuth),
miközben átkapcsolhatóan kivezetem az AM és az FM KF jelét,
de még a demodulátorok előtt. Így végül egy KF hangoló generátort
kapok eredményül, ami bár nagyon primitív, de nagyszerűen használható.

Ez a Neywa-2 rádió lesz a következő boncalany.

Tisztára olyan "arca" van, mint az előbb mutatott Motofon rádiónak.

Most már csak arra kell vigyáznom, hogy megőrizzem a felszabadított helyet.
Vagyis arra, nehogy véletlenül megint ide találjon keveredni valami.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.