Töltő Nokia mobiltelefonhoz
(vékonydugós)

Már oly rengeteg kisebb nagyobb tápegységet szétszedtem, hogy csak azért,
mert ez egy újabb példány, még nem írtam volna belőle szétszedtem cikket.

Amiért mégiscsak itt vagyunk, az egy, illetve két egészen egyszerű ok. Egyrészt már
vagy fél éve útban van a töltő, és ha gyorsan nem is, de előbb utóbb azért csak
megunom, mikor valami nincs a helyén. Mondjuk van olyan tárgyam, ami
már több mint tíz éve arra vár, hogy megunjam az állapotát, de legalább
nem lehet rám azt mondani, hogy elkapkodom a dolgokat. A másik ok
az, hogy megígértem magamnak, hogy ma szétszedek valamit. Ráadásul
nem csak úgy egyszerűen akármit, hanem azt találtam ki, hogy valami olyat,
ami már előre bele lett írva a táblázatba. Mivel jelen pillanatban még majdnem
száz ilyen tétel van, így kedvemre válogathatok, csak mikor tényleg csinálni kell
valamit, na olyankor a szokásosnál valahogy sokkalta nehezebb lesz a választás.

Mivel ma karácsony napja van... Jó. Akkor egyébként is lusta vagyok...
Szóval valami apróságot gondoltam választani, ami lehetőleg nem
eredményezi egy parttalanná váló szétszedtem cikk megírását.

Ha én nem vagyok okos, akkor a telefonom minek legyen az? Na nehogy már
kisebbrendűségi komplexusom támadjon a telefonomtól! Jó nekem ez az
öreg Nokia. De most nem róla van szó, hanem arról, hogy mi másra
jó nekem az öreg Nokia töltője. Persze nem mobilt tölteni, bár
arra is, hanem valami egészen más célt gondoltam ki neki.

Sajnos a 350 milliamper édeskevés ahhoz, az öt volt meg
kettővel több, hogy ráköthessem a fényképezőgépet.

Gondoltam megmutatom, hogy melyik gépre gondoltam, csak most épp nincs itt.
Szerintem már több mint egy éve iderendeztem a szétszedendő, vagy kell vele
csinálni valamit státuszú lomokat. Az pedig, hogy azóta sem kezdtem semmit
egyikkel sem, az nem szerintem van, hanem tényszerűen miattam. A fadobozban
egy amatőr építésű tranzisztoros rádió lakik, ami mondhatni kirí az eddigiek során
bemutatott rádiórengetegből. Az UHER 4000 magnó nagyon is illene a magnók
sorába, már ha méltóztatnék őket megnyitni. A videokamera bemutatásához
kellene egy videó bemenettel rendelkező kistévé, vagy egy direkt erre a
célra készült monitor. Természetesen mindkettő van a tarsolyomban.
Aztán van még itt külső UHF tuner tévéhez, napelemes kerti lámpa,
gramofonmotor, és még katonai sugárzásmérő is akad. A többi lomot
talán most nem sorolnám fel. Bonyolult dolgok ezek... No nem maguk
a tárgyak, azokat pikk-pakk szétkapom mikor elkap a hevület, hanem az
egész sorrendje. Most (a cikk írásakor a most, az 2015-öt jelent) például azt
találtam ki, hogy lehetőség szerint azokat a tárgyakat szedem szét, melyek már
előre be lettek írva a táblázatba. Mindezt természetesen csakis azért, hogy egy kicsit
csökkentsem a lemaradást, illetve a lemaradás látványos részét. Mindeközben persze
tartani kéne valamiféle logikai sorrendet is, bár ennek - magam is belátom - nincs
különösebb értelme. Legalábbis most már, hogy ekkora lett a keveredés, nincs.
Talán a magnók terén azért van. Először a Terta 811-es cikket kéne befejeznem,
hogy legyen értelme megmutatni a fejlődést, vagyis a Terta 922-est. Aztán jöhetne
az a csöves Grundig, ami külső jegyeiben meglepő mód hasonlít a Terta magnókra.
(vagy fordítva) Ha ezekkel megvagyok, akkor előrángathatnám a Mambót, majd
a BRG M8 Calypso következne. Ez így egy egészen értelmes sorrend lenne.
Már ha méltóztatnék tartani magam valamiféle sorrendhez. Persze nem...

A fényképezőgépet azért nem találtam a polcon, mert a múltkor átkerült ebbe
a dobozba, csak még nem szoktam meg, hogy itt van. Na ezért nem szoktam
rendet csinálni! Meg azért se, mert lusta vagyok. Csak azt nem árulom el!

Ez amúgy a fiam fényképezője, csak mint előtte sorban az összes Samsung, idővel
ez is megadta magát. Ennek speciel hibátlan az optikája, ellenben folyton valami
gondja van az elemekkel. Már annyit törölgettem az érintkezőket, hogy szinte
steril lett az elemtartó. No nem mintha előtte koszos lett volna, de a hibás
érintkezéshez bőven elég néhány álnok szösz az ingzsebből, és máris
azt mondja a gép, hogy akkufeszültség alacsony. Egészen biztosan
valamiféle érintkezési hiba van, mert ha a tápegységemből adok
a gépnek három voltot, vagy csak annyit, hogy legalább egy
vonalka legyen a kijelzőn a töltöttséget mutató háromból, akkor
minden hiba nélkül működik. Persze külső tápegységről kényelmetlen
lenne használni mondjuk az utcán, de itthonra, tartalékgépnek, bőven megteszi!
Mivel szétszedés közben ritkán van rá okom, hogy eltávolodjak az asztaltól,
szóval ilyenkor nyugodtan járathatnám a gépet egy külső tápegységről.

Annál is inkább, merthogy ennek a gépnek van szabványos telepcsatlakozója.

A Nokia töltő pedig úgy került a képbe, hogy épp a gépbe illő méretű a dugója.
Valamint nem a szokásos merev, hanem meglepően rugalmas a töltő kábele.

Szerintem ez engem egyáltalán nem zavarna. Mivel jelenleg nem
lóg ki a fényképezőgépből semmi, és így is előfordul, hogy
ezt azt leverek, ezentúl legalább lenne mire fognom.

Ezt a gépet is terveztem tápegységről járatni, bár ennek még soha semmi baja sem
volt az elemtartójának, ha csak az nem, hogy a gyártó úgy képzelte a külső
tápegység csatlakozását, hogy valamiféle elemformájú csatlakozó
bigyót teszek be a gépbe, az elemek helyére. Fura egy ötlet!

Még egy kis gumileffentyű is van a gép oldalán, ahol kifér a tápkábel.
Mit ne mondjak, ez azért egy meglepően érdekes elképzelés...

Mindeközben ennek a Z10-es gépnek hibamentes a teleptartója, valamint épelméjű
méretű az akkucsatlakozója. Ráadásul nagyon jó képeket csinál! Valójában csak
azért került át tartalék státuszba, mert a mindennapi használatra zsebembe vett
Samsung S630-as gépnek jobb volt a videója. Meg persze ennél az apróságnál
négyszer nagyobb lett a kijelzője. Ráadásul sokkal gyorsabb is, mint ez a gép.

Úgy általában hol szokták kivezetni a kábelt a dugasztápból?
Hol itt, hol meg ott, na de a doboz élén biztosan nem!

Sehogy sem akarta tükröződés nélkül bevenni a gép ezt a faliratot.
Mondjuk én szereltem a múltkor három körtét a lámpámba...

Szerencsére a csalafinta fejű csavarokra már rég fel vagyok készülve.

Ezekre a kapcsolóüzemű tápegységekre azonban még nem.
Hogy én egy ilyet átdolgozzak 3 volt több amperesre?
Még akkor is valószínűtlen, ha ilyen normális
méretű alkatrészekből lenne felépítve.

Viszont ha a panel másik oldalán ilyen apróságok laknak, akkor esélytelen vagyok.

Az a hatlábú valami, az már olyan pici, hogy már a nevét sem írják
rá normálisan, csak valami néhány betűs kódot rajzolnak oda.

Kénytelen voltam elrepült alkatrész után kutakodni az asztalon, mert
ez a részlet sehogyan sem akart illeszkedni a panel széléhez.

Mivel ez tulajdonképpen egy laprugó, így nem
csoda, hogy sikerült berepülnie a sarokba.

Van a pincében egy rakat dugasztáp, de semmi kedvem sem volt lemenni, majd
addig turkálni közöttük, míg csak rá nem akadok egy olyan példányra, ami
vagy három voltos (ez esélytelen), vagy át tudom alakítani. (ilyet sem
valószínű, hogy találnék a készletben) Mivel úgy éreztem, hogy
esélytelen vagyok, ezért össze kötegelőztem a töltő
kábelét, hogy legalább ő ne lógjon.

Most mit mondjak? Legalább elrontanom nem sikerült...

Mondjuk azt azért igazán megtehettem volna, hogy lebontom a kábelt a töltőről,
kap a végére két banándugót, meg egy soros diódát, hogy alkalomadtán
ne így kelljen használnom a tartalék gépet. De nem tettem meg!

Viszont ha már ilyen szép helye lett a fényképezőnek, meg a videokamerának,
akkor odatettem melléjük a csak a kábele miatt megvett töltőt is. Hogy ezek
nem a kártyadobozba valók? Ha elmondanám, hogy előttük itt a fémépítő
lakott, az segítene rajtam? Nem? Akkor én már menthetetlen vagyok?

Békegalamb intarziás kártyadoboz...

Mivel a töltőbe már nem akad bele a billentyűzetem, mikor betolom
az asztalba a helyére, már csak ezeket a zacskózárókat kellene
eltakarítanom. Persze még mindig jobb, ha ezek ülnek itt!

Mintha egy tehén tenné.

Amúgy azért nem tehetem el a tápegység elől a zacskózárókat, mert a nekik készülő
(hogy ez mekkora túlzás) tartó még csak alapanyag szinten létezik az előszobában.
Arról a hosszúkás fadarabról van szó, ami ragasztószalag gurigák tetején ücsörög.
Ahogy a Nokia töltőnek, úgy ennek is megvan már vagy fél éve, hogy idetettem.

Ha sok évnyi lebeszélés eredményeként is, de azért csak sikerült elérni,
hogy ne legyen a karácsonyfa alatt óriás ajándék halom, mely
dobozok tartalmának legalább fele hasznavehetetlen.
Megyek is, és előtúrom a következő boncalanyt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.